230 évvel ezelőtt az utolsó kitörés megölte a lakosság felét. De a helyiek nem hagyják, hogy a vulkán diktálja a jövőjüket
Aogashima lakói számára, amely mintegy 350 kilométerre található
Tokiótól délre, 1785 felejthetetlen év volt. Annak ellenére, hogy nem
lehettek tanúi a sziget története legveszélyesebb eseményének, amiről
tudják, hogy nem végződött túl jól, mégsem hajlandóak meggondolni
magukat a valóságos vulkán tetején folytatott életükről.
Ismerik a történetet arról a május 18-i napról, amikor a föld remegni
kezdett. Óriási gáz- és füstfelhők gomolyogtak ki a vulkán szájából,
miközben sziklákat, iszapot és egyéb törmeléket lövellt az égre. Június
4-ére a sziget 327 lakosának nem volt más választása, mint elhagyni
lakhelyét, de csak körülbelül a felének sikerült, a többiek életüket
vesztették. Azok, akik a szigeten élnek, – amely a Japán Meteorológiai
Ügynökség szerint egy még regisztrált aktív vulkánnak ad otthont, és
amely szervezet az ország 110 aktív vulkánjának felügyeletéért felelős –
tudják, hogy mindig megvan az esélye annak, hogy a történelem
megismétli önmagát. De Aogashima lakói hajlandóak vállalni ezt a
kockázatot is.
Az egyik lakos Masanubu Yoshida kormányzati munkavállaló, aki már 15
éve él a szigeten. Azt mondja, hogy igyekszik nem túl sok időt tölteni
azzal, hogy egy újabb kitörés lehetősége miatt aggódik. Végtére is már
több mint 230 éve történt az utolsó.
“Senki sem győzhet a természet felett,” – mondta. Ahelyett,
hogy ennek lehetőségét fontolgatná, a 40 éves férfi a buja paradicsomban
töltött élet előnyeire összpontosít, amely négy egymást átfedő kaldera
maradványaiból alakult ki évszázadokkal ezelőtt. A falu nagy része a
kráter külső falán található.
A horgászat egy népszerű időtöltés sok lakos számára, miután a sziget
a Filippínó-tenger közepén helyezkedik el. A túrázás, kempingezés és az
úszás szintén népszerű elfoglaltság, bár a sziget meredek, sziklás
szirtjei miatt elég nagy kihívás a víz elérése a kikötőn kívül.
“A vulkán miatt rendelkezünk hőforrásokkal és geotermikus energiával,”
– tette hozzá. Az egyik turista szerint, aki a sziget egyik természetes
szaunájában tett látogatásáról írt, az ételt úgy is meg lehet főzni, ha
azt valaki az egyik szauna gőznyílására helyezi. A szaunákban egy sor
edény és serpenyő található, ahol tojást és más ételeket lehet
készíteni.
Bár Yoshida irodai munkát végez, több szomszédja gazdálkodó és
halász. A több hektár kiterjedésű zöld természet mellett a sziget
otthont ad egy sócsú szeszfőzdének – egy ital, ami hasonló a vodkához -,
egy sógyárnak, több üzletnek, egy szállásnak és egy autójavító üzemnek.
A sziget kis mérete ellenére a legtöbb lakos autóval közlekedik a
kerékpározás vagy a gyaloglás helyett, és erre jó okuk van.
“Az emberek vonakodnak kerékpárral utazni az erős szelek és az esős klíma miatt,” – mondja Yoshida. “Ha valaki nem tud vezetni, annak gyalog kell mennie.“
Aogashima több úttal is rendelkezik, a többségük cikkcakkban halad át
a sziget központján. Az itteni élet ugyanakkor éles ellentétben áll a
japán szárazföldi léttel. Munkája miatt Yoshida évente többször is
ellátogat Tokióba, komppal megtéve a 350 kilométeres utat. Egy másik
lehetőség a helikopterrel történő utazás. Azonban Tokió 13,4 millió
lakosa között csak egy porszemnek érzi magát, ami pont elég számára
ahhoz, hogy hamar visszavágyjon a sziget magányába.
“Gyakran utazom a szárazföldre, de feszélyez a zsúfoltság – túl sok ember van ott,” – mondja. “Aogashimán úgy érezzük a természetet, ahogy azt a nagy városokban nem lehet megtapasztalni.“
Yoshida és a többi lakos szerencséjére a vulkán eddig nyugodt maradt.
A Japán Meteorológiai Ügynökség, amely 2007-ben kezdett
figyelmeztetéseket kiadni azt mondja, hogy nem adtak ki jelzést az
elmúlt kilenc évben Aogashimára. Minden reggel egy újabb napra
ébredhettek a paradicsomban, legalábbis egyelőre.
(forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu)
Aogashima - videó
