Hogyan él egy tibeti szerzetes? – Betekintés szokásaikba, mindennapjaikba

Tibet kínai megszállása előtt az ország kolostoraiban és zárdáiban félmillió szerzetes és apáca élt – a teljes lakosság mintegy tíz százalékát tették ki. Szinte minden családban volt egy felszentelt fiú vagy lány.

Hagyományosan a laikusok biztosították a szerzetesi közösségek anyagi ellátását, amiért cserébe útmutatást, tanácsot és ösztönzést, valamint szertartásokat és áldást kaptak.

Indiában és Nepálban csaknem 200 kolostort és zárdát hoztak létre újra, amelyeknek immár mintegy 18000 tagja van. A száműzetésben élő szerzetesek száma 1980 óta több, mint a kétszeresére nőtt, az apácáknál pedig még ennél is gyorsabb ütemű a növekedés, bár ők még mindig csupán öt százalékát teszik ki a teljes szerzetesi közösségnek.

A szerzeteseknek és az apácáknak a száműzetésben még keményebben kell dolgozniuk azért, hogy összegyűjtsék a kolostorok fennmaradásához szükséges javakat, mivel a hagyományos támogatási lehetőségeknek csak egy része áll nyitva előttük.

Életük gyakran igen nehéz, s nagy odaadást és önfegyelmet igényel. A buddhista szerzetesi hagyomány szerint az etika és az erkölcs alkotja a lelki élet alapját.

Belépés a Szanghába

A Szangha életmódja (szerzetesek és apácák közössége) nagyon egyszerű: alapvető élelmiszereket fogyasztanak, és nagyon kevés személyes holmijuk van. A vörös és sárga színű, darabokból összevarrt öltözék és a borotvált fej a külső megjelenéshez való kötődésről és a mindennapi kényelemről való lemondást jelképezi.

A cölibátus elengedhetetlen, sőt, a szerzetesek és apácák fogadalmait és erkölcsi kötelmeit alapvető fontosságúnak tekintik spirituális fejlődésükhöz. E kötelmeket Buddha nem azért írta elő, hogy a személyes szabadságukat korlátozza, hanem azért, hogy az egyéneket a végső felszabadulásra biztassa: arra, hogy végleg szabaduljanak meg a szenvedéstől, az összes élő javára.

A buddhizmus összes többi eleméhez hasonlóan itt is elengedhetetlen a megfelelő motiváció. A felszentelés célja az, hogy elégedett, egyszerű és szerény életet alakítsanak ki, minél kevesebb vággyal és figyelemeltereléssel.

A lényeg nem az, hogy az egyén megszabaduljon a világ stresszétől és felelősségeitől, hanem hogy türelmessé váljon, önfegyelmezetté és befelé fordulóvá, méghozzá az ezt elősegítő és támogató közösségben. Az ilyen, a buddhista út tanulmányozásának szentelt élet egy olyan belső átalakulás megvalósítása felé halad, amelyben egyetemes felelősség veszi át a családi kötelezettségek helyét.

Szerzetesi élet a száműzetésben

Noha a kínai megszállást követő években nagyon sok minden elveszett, sok szöveget sikerült megmenteni, és sok tanító is életben maradt, hogy átadhassa a bölcsességét. A száműzetésben a tibeti kolostorok és zárdák megint csak nem csupán a tudás történelmi lerakataivá válnak, hanem Buddha tanításai jelen- és jövőbeli továbbadásának fontos központjaivá is.

A száműzetésben a gyermekek már nem csak a hagyományos okok miatt keresik fel a szerzetesi központokat. A menekült családoknak az lehet a céljuk, hogy gyermekeiknek olyan színvonalú oktatást és életkörülményeket biztosítsanak, amit ők maguk képtelenek lennének megadni.

A gyerekek közt sok az árva, illetve az olyan gyermek, akinek a családja Tibetben ragadt. Emiatt a szerzetesi intézményeket egyre több gyermek és serdülő keresi fel, és sokan közülük még többet vállalnak, hogy a hagyományos tananyag mellett angol és hindi nyelvet, matematikát, természettudományt, irodalmat, számítástechnikát és társadalomtudományokat is tanulhassanak.

Néhányan még olyan, korábban tiltott szabadidős tevékenységeket is folytatnak, mint a labdarúgás vagy a sakk. A szerzetesi központok azonban túlterheltek, és nagyon nagy szükség van tanárokra, tantermekre és tankönyvekre.

Noha a kolostorok többsége már arra törekszik, hogy az adományokból és támogatásokból származó összegeket olyan kisvállalkozásokkal egészítse ki, mint a növénytermesztés vagy a kézművesség, még mindig éppen csak önfenntartók.

A dalai láma az önzetlenség szellemében arra bátorítja a kolostorokat, hogy foglalkozzanak humanitáriusabb jellegű programokkal. A Ganden-kolostorban például a szerzetesek megosztják a kapott adományokat a helyi indiaiakkal, és egy iskola építését is támogatják az indiai közösség számára.

Mindennapi élet

A kolostorok többségének az élete szigorú, de rugalmas program szerint zajlik. A bjlakuppei Szera-kolostorban például csak a púdzsák (rituális imaáldozatok) és a vitafoglalkozások időpontjai kötöttek.

Hajnalban gong szólítja reggeli imára a szerzeteseket a főtemplomba – ilyenkor két órán át énekelnek, és sokoldalnyi tibeti nyelvű szöveget mondanak el.Néhány szerzetes a szertartás alatt többször is vajas teát szolgál fel. Az ima után a szerzetesek közösségi csarnokban reggeliznek, majd megkezdik az első vitafoglalkozást, amelynek során érvelőképességüket csiszolgatják.

Ebéd után szabadon rendelkezhetnek az idejükkel: szundíthatnak egyet, tanulhatnak, vagy sétát tehetnek a közeli faluban. Délután újra kezdődnek a foglalkozások, s négy órakor kerül sor a következő imára. A délutáni imákat követően veszi kezdetét az esti vitafoglalkozás, amely három óra hosszú, bár ebbe néhány ima is beletartozik.

Rövid pihenő után a legtöbb szerzetes visszatér a szobájába, ahol szövegeket tanulnak vagy mondanak fel, és személyes lelkigyakorlataikat végzik. Az ígéretes tanulók azért tanulhatnak, hogy gese fokozatot szerezzenek – a tibeti buddhizmusban ez a PhD megfelelője. A Szera-kolostor gese tanulmányi programja tizenöt évig tart.

Szerzetesképzés

A frissen felszentelt szerzetes illetve apáca mellé egy szobavezetőt rendelnek, aki gondoskodik az ellátásáról, és megismerteti a szerzetesi élettel.

A fiatal szerzetesek első tantárgyai a tibeti nyelv és nyelvtan, az irodalom, az ének és az imák, míg idősebb társaik történelmet, filozófiát és szövegelemzést tanulnak, valamint klasszikus buddhista szent szövegeket memorizálnak.

Noha a fő hangsúly a tudományos tárgyakon van, a szent művészetekre, az asztrológiára és a gyógyászatra is jut idő.

A vitatkozás művészete

A vitatkozás tibeti buddhista művészetét, a cod-pát nagyon hosszú ideje használják arra, hogy “próbára tegyék” Buddha szavait, s a szerzetesek így elsajátítsák a logikus érvelés és a kritikai elemzés tudományát.

Az ókori Indiában, majd később Tibetben is a nagy vallási viták újfajta szemszögből világították meg a tanításokat, és gondoskodtak arról, hogy csak azok a tanok maradjanak fenn, amelyek képesek túlélni a többszöri, alapos tanulmányozást.

A szerzetesi viták roppant elevenek, s a bírósági kihallgatás és a harcművészet keverékének tűnnek. A cél azonban a logikus érvelés, az összpontosítás és a találékonyság képességének a csiszolása, s annak biztosítása, hogy ne csupán bemagolják a tanításokat, hanem értsék is meg azokat, méghozzá számos szinten egyszerre.

A szerzetesek naponta egyszer vagy kétszer gyűlnek össze a kolostorudvaron, hogy próbára tegyék vitatkozási tudományukat. A résztvevők gyakran kis, kötetlen csoportokra válnak szét, amelyek késő estig is folytathatják a munkát.

A vitatkozók párokat alkotnak: az egyik szerzetes hagyományos pózban áll ülő társa előtt, és fennhangon filozófiai párbajra hívja ki. Az ülő fél ellenérvekkel vág vissza ellenfele állításaira. A vitaaréna nem nyúlszívűeknek való hely: a lármás környezet komolyan próbára teszi az összpontosító-képességet.

Azzal, hogy teljesen igénybe veszi a vitatkozók testi, beszédbeli és gondolkozási figyelmét – a hatásos kézmozdulatokkal, a pergő és hatásos szavakkal, valamint logikus elemzéssel -, a vita számos szinten segíti elő a téma jobb megismerését.

Minden kézmozdulatnak konkrét jelentése van. A bal tenyérbe csapó jobb kézfej például felkiáltójellel ér fel: azt jelzi, hogy a kihívó elmondta a lényeget. A védőnek meg kell őriznie a nyugalmát, s habozás nélkül, tömören kell válaszolgatnia, miközben a kihívó mindent elkövet, hogy letromfolja.

A vesztesnek ezután el kell fogadnia a győztes filozófiai álláspontját. Ha más szerzetesek úgy vélik, ennél többre lennének képesek, beugorhatnak, és bármelyik fél helyét átvehetik. A vitatkozás művészetére különösen nagy hangsúlyt fektetnek a gelug iskolában, ahol egyébként a vizsgák egy része is ezzel a módszerrel zajlik.

A kiemelkedő teljesítményt nyújtó szerzetesek részt vehetnek a mönlamkor rendezett Nagy Imafesztivál vitáin. A győztesek megkapják a tibeti buddhizmus legmagasabb tudományos fokozatát, a lharam gesét.

(forrás: Don Farber: A tibeti buddhizmus - rejtelyekszigete.com)

A Szerzetes Történet

Egy fiatal buddhista szerzetes egy napja. Bhikkhu Tapasszí egy fiatal ausztrál szerzetes, akit a Théraváda Erdei Tradícióban avattak fel.  - videó

Érző növények – Burbank és Bose kísérleteinek megdöbbentő eredményei

A növények lélegeznek. A Nap felé fordítják fejüket. Szenvednek a szomjúságtól, a sérülésektől. Tudjuk, hogy éreznek, mégsem veszünk tudomást róluk. Beletapossuk a csikkeket a fűbe, szögeket verünk az élő fába, és nem halljuk fájdalmas kiáltásukat.

Nincsen kaktusz tüske nélkül?

De bizony van! Az kaliforniai Luther Burbank, világszerte elismert kertész, közel húsz éves kutatásának eredményeképpen megdöbbentő információkhoz jutott – többek között – a kaktuszok fejlődésével kapcsolatban. A megszállott növénynemesítő minden nap beszélgetett növényeivel:

“Ne féljetek tőlem, nem akarlak bántani titeket. Ne növesszetek védelmező tüskéket, én majd mindentől megvédlek benneteket”.

És láss csodát: a kaktuszok soha nem látott ütemben fejlődtek, növekedtek, és végül levetették tüskéiket!

Burbank nem döbbent meg a látottakon, elmondása szerint

egyszerűen csak működött az a fajta telepatikus kommunikáció, amely növények és emberek között mindig is létezett.

A növényeknek több, mint húsz érzékszervük van, ám olyan nagy mértékben különböznek a mieinktől, hogy nem ismerjük meg őket. Más kérdés: vajon a növények mennyire értik mondandónkat?

A kutatások azt bizonyították, nagyon is, hiszen “felfogták”, hogy gondozójuk nagy becsben és tiszteletben tartja életüket és vigyáz rájuk, ezért elhullajtották összes(!) tüskéjüket. Burbank kaktuszai világhírű elismerést hoztak az érző szívű növénynemesítőnek.

A növények reakciói

Míg Burbank növényeivel társalgott, a világ túlsó oldalán, Calcuttában Jagadis Chandra Bose fizikaprofesszor növényei érzékenységét vizsgálta. Felfedezte, hogy bizonyos szempontból ugyanúgy viselkednek, mint az állatok, noha nem rendelkeznek idegrendszerrel, így nem tudnak egy-egy ingerre közvetlenül reagálni.

Bose kikísérletezett egy olyan mérőműszert, amely egy tükrözött fény-nyaláb segítségével a legkisebb növényi mozgást is több ezerszeresére képes felnagyítani. A berendezés remekül működött, így hamarosan bizonyossá vált, hogy a növényeket az állatokhoz hasonlóan érzésteleníteni lehet.

A kloroformba mártott, elkábított növények például semmilyen ütésre nem reagáltak. Később, a friss levegőn feléledve a legkisebb külső ingerre is válaszingerrel feleltek.

Bose eredményei minden kétséget kizárva bizonyították, hogy a virágok, fák, bokrok, de még az utolsó fűszál is ugyanolyan érző lény, mint mi, emberek.

Sajnos, akkoriban a társadalom nevetségesnek titulálta az efféle felfedezéseket, bogaras tudósok agyszüleményeinek tartották csupán a különös eredményeket. A negatív visszhang ellenére Bose könyvet adott ki kutatásairól, majd munkásságáért Indiában lovaggá ütötték.

Nem sokkal később berendezéseit tökéletesítve a növényi szövetek növekedését már tízmilliószoros nagyításban tudta vizsgálni – ezzel bizonyítva, hogy az egyes tápanyagok milyen gyors reakciókat idéznek elő a vizsgált növények fejlődésében.

Műszerei zavarba ejtő érzéseket váltottak ki még a tudós-társadalomból is, hiszen a monitoron megfigyelhető görbe segítségével végignézhették, hogyan hal meg egy virág, hogyan válik a gömbölyű spirál, egyenes, hófehér vonallá.

A növények zenei ízlése

Viccesnek tűnhet, de növényeink – mint minden külső impulzusra – a zenére is reagálnak. Egyik zene kedves “füleiknek”, a másiktól szinte elpusztulnak. Magyarázat egyelőre nincs. Nem tudni, melyik növényre hogy hatnak az egyes zenei irányzatok.

Általánosságban elmondható, hogy nem szeretik a punk- vagy a heavy metál zenét, a klasszikusokat és a lágyabb dallamokat viszont annál inkább!

A kísérletek során megfigyelték, hogy a magnó mellé helyezett növények a számukra kellemetlen hangok hatására furcsán kezdtek el nőni – mintha erős szélben állnának, és lehetőségeikhez mérten minél jobban megpróbáltak eltávolodni a hangszóróktól.

Mások abnormális fejlődési rendellenességeket produkáltak.Meghökkentőnek tűnhet, de ugyanezek a növények Haydn muzsikájára elkezdtek a hangfalak felé közeledni és elképesztő burjánzásnak indultak.

Elgondolkodtató?

Furcsa, hogy mennyire nem vesszük észre a környezetünkben élő élőlényeket. Pedig lélegeznek, mozognak körülöttünk, talán olykor még szólnak is hozzánk. Suttogva kérik, adjunk inni nekik. Mossuk meg beporosodott leveleiket, mert fuldokolnak. Zárjuk be az ablakot, mert fáznak. Halkítsuk le egy picit a rádiót, vagy tegyük el őket a hangfalak elől.

Jobban oda kellene figyelnünk rájuk, hiszen együtt és egymásból létezünk. Ők termelik a számunkra nélkülözhetetlen oxigént, Ők teszik frissé, illatossá kertjeinket, szalaggal átkötve miattuk mosolygunk születésnapjainkon, nyeldekeljük könnyeinket esküvőnkön és Ők búcsúztatnak el végső utunkon. Bánjunk hát velük szeretettel!

(forrás: astronet.hu - rejtelyekszigete.com)

Hallgasd meg, ahogy a növények reagálnak a világra

 Leslie Garcia kifejlesztett egy olyan szerkezetet, ami a növények reakcióit hanghullámokká alakítja át. - videó

A magyar mérnök, aki hetven éven át nem tévedett

Ma az emberek többsége csak legyint az ismeretlen földsugárzásokra. Schultz Tihamér évtizedeken keresztül ámulatba ejtette a legbigottabb természettudósokat: ahol ő a földre mutatott, ott bizony víz volt, érc volt, rég elfeledett bányajárat futott a mélyben.

Ha föld alatti vízerekről, káros vagy annak mondott földsugárzásról van szó a “tudomány nevében”, szinte minden esetben a szkepticizmus, a vérmérséklettől függő, akár bősz tagadás viszi a prímet.

Modern korunkra a hit helyét átvette a tudomány, legalábbis ami világunk megismerésének dolgát illeti: hiszem ha látom, ha mérni, bizonyítani tudom.

Ám az embernek néha be kell látnia, a természetben egyes dolgok úgy is működnek, hogy azt érteni vagy akár érzékelni, műszerekkel mérni tudnánk.

A föld alá látott

Az utóbbi időben geológusokkal az “állítólagos” vízerekről beszélgetve rendszeresen szóba került a nemrégiben elhunyt Schultz Tihamér neve.

Sopronban végzett erdészmérnökként, mégis a földtudományok művelői közt tett szert széleskörű ismertségre, és akik személyesen is találkoztak vele, azok szívében szeretetre, tiszteletre.

Egy varázsvesszővel évtizedeken keresztül segítette geológusok és geofizikusok munkáját: föld alatti ércteléreket, vizeket, rég feledésbe merült bányákat keresett, kutakat jelölt ki csaknem hét évtizedig, még túl a kilencvenen is kiment a terepre, és soha nem tévedett.

“Amit a kezem művel, ellentétes mindennel, amit tanultam, tapasztaltam, hiszek és vallok a természet törvényeiről”

– nagyjából ezzel foglalható össze a vele dolgozó természettudósok reakciója.

Minden úgy volt ott, ahogy ő mondta

Horváth János geológus 30 évig kutatott együtt Schultz Tihamérral. Elkötelezett természettudósként nem tudja megmagyarázni a jelenséget, de pont ezért nem is tagadja a tényeket.

Először 1987-ben találkoztak, a geológus feladata a rég elfeledett aranybányák, vájatok, telérek felkutatása volt Telkibányán, a középkori magyar aranybányászat egyik fellegvárában. A geológia és a geofizika teljes elérhető eszköztárát bevetve dolgoztak, amikor egyszer csak jelentkezett Schultz Tihamér, hogy segítene.

“Kétkedve fogadtuk, és igencsak furcsán néztünk rá, amikor megérkezett a varázsvesszőjével, megmutatta orvosoktól, hatósági személyektől kapott referenciáit. Majd fel-alá sétálgatott egy kicsit és közölte: itt ássatok” – mondja Horváth János.

A szakemberek pedig kibontották a földet, persze mindenki szkeptikus volt, titkon egy kevés kárörömben reménykedtek, amikor majd nem találnak semmit. De találtak:

“Tihamér évente 4-5 hetet töltött Telkibányán, pontosan felmérte, lerajzolta a bányajáratokat, az ércteléreket. Mindig, minden úgy és ott volt, ahol ő mondta. Eleinte nem hittem a szememnek.” 

Ha az atombomba a fejedre esne

Aztán még három évtizedig dolgoztak együtt, kutakat jelöltek ki, partfalakat, lejtőket stabilizáltak, pincéket mentettek. Horváth János pedig folyamatosan kereste a magyarázatot, vagy legalábbis megérteni, megtanulni a varázsvessző működését, használatát, de ez csak részben sikerült.

Tihamér varázsvesszője egy meghajlított fém pálca volt, egy “sima” meggörbített drót, amelynek segítségével valójában a föld alatti inhomogenitásokat érezte meg, ilyenkor a vessző vége kilengett, mint egy műszer mutatója.

De itt nem a műszeren volt a hangsúly, hanem a használóján: Tihaméron kívül nagyon kevés ember kezében jelzett – mondja Horváth János. Sőt:

“Nekem néha, ritkán sikerült, egyszerűen nem vagyok rá fogékony. De ha úgy használtam, hogy közben Tihamér megfogta a kezem, a pálca máris jelzett. Viccesen azt mondta nekem: János, annyira érzéketlen vagy a sugárzásra, hogy az atombomba is csak akkor ölne meg, ha pont a fejedre esik”
– idézi vissza a geológus.

Nem tudjuk miért és hogyan, de működik

Ahol a hagyományos geofizika csődöt mondott, ott Schultz Tihamér segített. Hollóházán például – körülbelül tizenöt éve – komoly erőfeszítéseket tettek a hegyomlások, földcsuszamlások megakadályozására, több szakember is dolgozott rajta, végül elhárították a bajt.

“Amikor megindult még egy hegyoldal, az önkormányzat minket hívott vissza. Tihamér berajzolta a vízereket, megmutattuk, hol létesítsenek szivárgókat, kifolyókat, és sikerrel el is vezették a csuszamlásokat okozó vizet”
– fogalmaz Horváth János.

Sem Horváth János, sem más, általunk megkérdezett geológus nem tud arról, hogy Schultz Tihamér valaha is tévedett volna.

Tudunk olyanról is, amikor évfolyam találkozón földtani szakemberek egykori professzoraikkal, köztük a fizika és a kémia művelőivel szórakozásból kezdtek játszani egy varázsvesszővel. Volt, akinek megmozdult a kezében, ekkor bekötötték az illető szemét, megforgatták és ismét útjára bocsátották a kertben: csalás, tréfa kizárva, a pálca mégis konzekvensen, mindig ugyanott jelzett.

Hangsúlyozzuk, a természettudományok irányában elkötelezett, komoly emberekről, tudósokról van szó. Magyarázat nincs, de a tények magukért beszélnek.

Hivatalosan nem létezik

Azért nem adjuk fel, tovább faggatjuk Horváth Jánost, hiszen a neten töméntelen mennyiségben olvasunk a bolygót négyzetrács-szerűen behálózó vízerekről, káros sugárzásokról, sőt úgynevezett geopatogén energiákról. Ezeket persze bizonyos tanfolyamot elvégzett emberek jó pénzért felderítik és ártalmatlanítják.

“A tudományos világ hivatalosan nem ismeri el a földsugárzásokat, nem tudja definiálni, mérni, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Idővel biztosan a helyére kerül minden, gondoljunk csak bele, 100 éve még bárkit kinevettek volna, ha UV- vagy infra-sugárzásról beszélt volna”
– véli a geológus.

Hozzáteszi: azt se feledjük, minden szakmában vannak csalók, nem szabad mindent kétkedés nélkül elfogadni.

Léteznek vízerek, de nem “úgy”

Horváth János évtizedekig kereste Schultz Tihamér eredményeinek természettudományos magyarázatát. Arra jutott, hogy a föld alatti inhomogenitásokat volt képes valahogy érzékelni: bármi olyat, aminek anyaga, sűrűsége eltért a környezetétől. Ilyen például a megbolygatott, majd visszatemetődött talaj, a kőzetben futó érctelérek és vízerek.

Ebben az esetben a műszer maga az ember, aki valamiért fogékony ezekre a sugárzásokra, a varázsvessző valójában csak a műszer mutatója.

A vízerekkel kapcsolatban valós dolgokról van szó, de nem sűrű négyzethálóként futnak, a természet nem ismer ilyen mértékű szabályosságot. A vizek kőzetek kisebb-nagyobb repedésein folynak, szivárognak, mígnem valahol forrásként a felszínre törnek, vagy elvesznek a föld alatti járatokban. Bányákban és például a Rudast a Gellért Fürdővel összekötő alagútban is megfigyelhetők a szabálytalanul “betörő” vízfolyások.

Tény: jobban sugároz

Ami káros voltukat illeti, a geológus először ismét Schultz Tivadarhoz kanyarodik vissza: Több tucatnyi orvosi szakvéleményt gyűjtött be arról, hogy miután egyes betegeknél kimérte a vízereket, ágyukat, íróasztalukat, tv-zős foteljukat arrébb húzták, a panaszok megszűntek.

Horváth János Geiger-Müller számlálóval rendre megmérte a sugárzást a Schultz Tihamér által megjelölt vízerek felett, és minden esetben általában 20 százalékkal meghaladta a környezetét.

Ezért lehet az, hogy a sugárzásra érzékeny emberek hosszú idő után valóban megbetegszenek – a hosszú idő itt azt jelenti, ha valaki évtizedekig a magasabb sugárzásnak kitett helyen alszik, vagy dolgozik napi 6-8-10 órákat. Lehet, és nem bizonyított – emeli ki a geológus.

Nem hókuszpókusz

A dolog egyébként nem új, az elmúlt századokban Magyarországon is bevett szokás volt varázsvesszővel kijelölni a kutak, bányák helyét, Schultz Tihamér is a soproni egyetemen tanulta egy idős professzorától a múlt század elején. Mára pedig, ugye, a szakma elutasítja, az iskolában is ilyen szellemben folyik az oktatás.

Kovács - Magyar András: Radiesztézia - Sugárérzékelés - videó

Márpedig cikkünk konklúziója: föld alatti vízerek vannak, és ugyan nem egzakt módszerekkel, de mérhetők a felszínről is. Létezhetnek eddig ismeretlen sugárzások is, amit egyelőre csak az arra érzékeny emberek képesek érzékelni, de idővel minden bizonnyal lehull róluk is a lepel: mérhetők, definiálhatók, akárha hasznosíthatók lesznek.

(forrás: 24.hu - http://rejtelyekszigete.com)

Kovács-Magyar András - Földsugárzás vízér Hartmann zóna - videó

Megható: megöleli megmentőit az oroszlán

Valahol Afrika szívében, Botswana közelében él egy nőstényoroszlán, akit lassan már egy egész világ név szerint ismer.

Sirga, ahogy megmentői elnevezték, születése után nem sokkal magára maradt, mert anyja ellökte magától. Minden bizonnyal el is pusztul, ha nincs Valentin Gruener és Mikkel Legarth.

A két tudós évek óta Botswanában dolgozik azért, hogy megmentsék a veszélyeztetett oroszlánokat, de legalábbis javítsanak az állatok helyzetén.

Nem csoda, hogy képtelenek voltak sorsára hagyni az elárvult oroszlánkölyköt. Nevelni kezdték és az évek során különleges, bensőséges kapcsolatot alakítottak ki vele.

A biológusok elmondták, soha nem akarták, hogy Sirgából olyan oroszlán legyen, amilyenekkel az állatkertekben találkozni. Azt akarták, hogy egy nap magáról is gondoskodni tudjon majd, épp ezért az oroszlánkölyök Mikkelen és Valentinon kívül még soha senki mással nem érintkezett az emberek közül.

Sirga mostanra felnőtt: egyedül vadászik, vándorol és van, hogy egész hónapokra eltűnik. Még nem szakadt el teljesen emberi falkájától, ezt bizonyítja, hogy hosszú idő után is újra és újra visszatér, de megmentői szerint hamarosan készen áll majd rá, hogy saját falkát alapítson.

(forrás: erdekesvilag.hu)

Heffner Attila zeneszerző, zenész, hagyományőrző, dobkészítő, gyógyító

 Heffner Attila az AURA Multimedia LABOR létrehozója. Az erdélyi szász "Heffner" zenészcsalád leszármazottja. Hat gyermek édesapja. A SPIRITUAL TELEVÍZIÓ vezetője és a Miskolci Zenész Klub alapítója...

Nehezen jöttem rá, hogy mi is a sámándob készítés titka. Mindig tökéletesítek, sosem vagyok elégedett önmagammal. Ezt székely és szász véremnek is köszönhetem. Nincs két egyforma hangszer, mivel természetesen nincs két egyforma megrendelő sem. Én sem vagyok mindig olyan amilyen, s figyelembe kell vennünk a HOLD állást, a Csillagok iránymutatását is, Napfordulókat, életminőségeket. Van olyan, hogy "simán" megy minden, s szinte magától jön létre a Paripa, de akad olyan is, hogy igen megizzadok a készítésnél. Erről persze senkit sem tájékoztatok.

Tisztelem ugyanis az EMBERT, s a SZEMÉLY SZABADSÁGÁT, de akárkinek nem vállalok dobkészítést. Éreznem kell a jó szándékot, a tisztességet, a szeretetet abból az emberből, aki megkeres...

A sámándob nem játék, s nem: fegyver! Nincs ára, nincs meghatározható tárgyi minősége! SZEMÉLY, ERŐLÉNY, SZENT PARIPA, ŰRJÁRMŰ - ezért kell a hozzá való jogsi, nem való bárkinek!

A láthatatlan jogosítványt mindannyian csak évtizedek kitartó tanulásával és fejlődésével érdemelhetjük ki! A gyereket sem ültetjük be hatévesen a volán mögé...

A magyarhoni visszajelzések szerint jók a dobjaim, "kiszól" a hangjuk a csoportos dobolásoknál a többi közül, egy -egy dobom hangja megütés után akár egy percig is REZEG, mint egy NAGY GONG!!! Mondják - "remeg a ház, a plafon, zizegnek a szekrényben a poharak", amikor a gazdi megüti otthon a paripáját.

TECHNIKAI kérdések:

A káva létrehozásánál én a Nagy László - Tatustól tanultakat hasznosítom, de természetesen sok újításom is van, ma már eltérő technikát alkalmazok. Nem vagyok "nagyiparos", sőt... - inkább hobby az egész. A szó szoros értelmében születik, ugyanis hatgyerekes apaként mindegyik gyermekem születésénél is jelen voltam - a három császáros szülésnél is -, s ezáltal tudom hogy mi történik egy új kis lény, jövevény születésekor, milyen erők dolgoznak, munkálkodnak ezekben a helyzetekben

A dobok ugyan úgy teremtmények mint mi emberek, fontos szakrális síkok mozognak a létrejövésnél, az állat bőrén keresztül egy ÉLŐLÉNY "szelleme" is munkálkodik, a tulajdonos LÉNY szellemi és lelki minősége is benne lesz, valamint a saját LÉNYEM szakrális lelkisége is hozzáadódik. Nagy ERŐVEL bíró, gyönyörű PARIPÁK, egyedi hangzások jöttek létre így az elmúlt időszakban. 

SZIMBÓLUMOK:

A dobot olyan szimbólumokkal és erőkkel látjuk el, amilyeneket a dob majdani tulajdonosa szeretne, s amelyek illenek egyéniségéhez, az ilyen módon elkészített Médium egyszerre hangszer - jó és szép hangszer - de lelki társ, spirituális védőernyő, hangoló és közvetítő "személy", élő és egyedi táltos paripa is lesz, mely nagy segítség lehet az útkereső számára a világi úton, s a belső utazásokon.

(forrás: taltossaman.hu)

Imalánc Magyarországért - Buzuki, ének és az imát mondja: Heffner Attila- videó

Élet, halál, szellemek - Heffner Attila előadása - videó

Peller Mariann Szandival beszélgetett

Ezúttal Szandi mesélt Istennel és a túlvilággal való kapcsolatáról az Utazás a lelked körül című műsoromban.

Otthonról mit hozol, ami a hitet és vallást illeti?

12 éves koromban volt egy nagy találkozásom a Jóistennel. Egy igazi olaszos, temperamentumos, hangos családba születtem, de soha nem beszélgettünk például a Jézuskáról karácsonykor. Aztán 12 évesen, a strandon, egy padon ültem édesapámmal, amikor felnéztem az égre, és megkérdeztem apukámat, hogy meg vagyok-e keresztelve? Zavarba is jött szegény, mert nem. Lelkiismeret-furdalás gyötörte őt emiatt, ezért másnap megkerestük János atyát. Ő volt az, aki egy egész életre szóló, lelki útravalót adott nekem.

Forrás: Facebook/Szandi hivatalos oldala

Olyan szeretettel mondod ki a nevét.

Csodálatos ember volt Antal János atya, közösséget építő. Ezután megkereszteltek, és minden vasárnap elmentünk a templomba édesapámmal. Azóta hívő katolikusként élem az életem. A házasságkötésünkre is ebben a templomban került sor, János atya adott össze minket Csabival.

Mindemellett mégis nyitott vagy más elméletekre, irányzatokra is?

Igen, mert mi nem bigott hívők vagyunk. Nyitottak vagyunk a világra. Természetes, hogy mindenki máshogy gondolkodik, és másban hisz. De az az alap, hogy ne legyünk rosszindulatúak vagy irigyek egymásra. Az én mottóm: hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet.

Abban hiszel, hogy többször élünk?

Lehetségesnek tartom, de nem állítom határozottan, hogy hiszek benne. Több olyan történés volt az életemben, ami utalhat arra, hogy talán van valami ilyesmi. Például a nagyobbik fiam, Domonkos egyik nap nézegette a földgömböt, és megszólalt: itt van Alaszka, hát itt már biztos éltem! Kiszaladt a száján, de amikor visszakérdeztem, csodálkozott, neki fel sem tűnt, hogy mit mondott. És valóban, imádja a hideget, a telet, kötődik az északi, havas tájakhoz, és eszméletlenül érdekli minden, ami északi-sarki kutatással kapcsolatos. Egy síelés alkalmával a hegy tetején álltunk, amikor jött egy hófelhő, hatalmas szél kerekedett. Mi szerettünk volna biztonságos helyre húzódni, ő viszont ott állt, és kérte, hogy még várjunk, mert ki akarta élvezni ezt a szívének ismerős helyzetet. Aztán olyan is volt, hogy a kislányunk még csak négyéves volt, és autóval elmentünk a kórház mellett, ahol világra jött. Mondtam is neki, hogy nézd csak, itt születtél, és szerintem te is itt fogsz majd szülni, Blanka! Mire ő: nem, én nem itt fogok szülni, én nagyon messze fogok szülni, és fekete férjem lesz. Utána próbáltam még kérdezgetni erről, de mást már nem mondott. Viszont vonzódik a déli típusokhoz, a barna hajú és szemű, kreol bőrű fiúk tetszenek neki.

Domonkos imádja a hideget, a telet, kötődik az északi, havas tájakhoz, ezzel szemben Blanka vonzódik a déli típusokhoz
Forrás: Facebook/Szandi hivatalos oldala

De izgalmas, pár év múlva ez is kiderül. Neked is volt olyan tapasztalatod, ami elsőre megmagyarázhatatlannak tűnt?

Ami nagyon érdekes tapasztalás volt az életemben, az az, hogy sokáig szerettem volna negyedik gyereket. Biztos voltam benne, hogy a negyedik gyermekünk kislány lenne, és Emesének hívnánk. Végül nem lett, de körülbelül fél éve volt egy különös álmom. Egy szép, szőke kislány állt velem szemben, és azt mondta, kicsit vádlón: én vagyok a negyedik gyereketek, aki nem született meg. Végül egy hónapja kocsival mentünk egy fellépésre. Még másfél óra volt az út, gondoltam, alszom egy kicsit, Csabi vezetett. Épp csak, hogy elbóbiskoltam, amikor egyszer csak meghallottam egy 8 évesforma gyerekhangot, közvetlen a fülem mellett. Ezt mondta: Emese. Felriadtam, néztem Csabira, vezetett, szólt a rádió. Újra elszunyókáltam, majd ugyanez a kislányhang újra megszólalt: nekem miért nem szóltatok? Megint felijedtem, és kérdeztem Csabit, hogy ő nem hallotta-e? De nem. Elgondolkodtam, mi lehetett ez.

Gondolod, hogy veled van a lélek, és számon kér, amiért végül nem születhetett meg?

Igen, vagy én nem is tudom, de egy biztos, félelem nincs bennem – emiatt sem. János atyát idézem: szeretetben nincs félelem. Igyekszem így élni az életemet, amit nagyon szeretek. Hiszek az isteni gondviselésben, ebbe pedig nem fér bele a félelem. És abban is biztos vagyok, hogy a rossznak vélt dolgok, a negatív dolgok azért történnek, hogy utána jobb legyen, mert ezekből tanulnunk kell.

Szandi nyitottan és kíváncsian várta a Gyurkó Katalin védikus asztrológussal való beszélgetést.

GYK: Az aszcendensed segít neked, hogy meg tudd tartani azt az értékrendet, ami számodra fontos, ebben benne van a tradíciók tisztelete is. Ugyanakkor kettősség jellemez téged, mert bár tiszteled a hagyományokat, nyitott is vagy, jól fogadod a változást. Aztán van három Ikrek bolygód, ezek pedig nagyon sokáig tartanak téged fiatalon.

Forrás: Facebook/Szandi hivatalos oldala

PM: Hát, ez egyértelmű!

GyK: Végre egy olyan horoszkópot látok, amelyben az önértékelés abszolút a helyén van. Ez nagyon ritka. Sok ember kínlódik az önértékelésével.

Sz: Igen, ez tényleg így van. Nem vagyok elájulva magamtól, de nem is gondolom azt, hogy borzalmasan néznék ki. Pedig mennyien vannak, akik várják a pozitív visszajelzéseket.

GYK: Az is tisztán látszik a horoszkópodból, hogy olyan életekből jössz, ahol a párkapcsolatok fontosak voltak, mert nagymértékben függtél az adott partnereidtől, a tőlük kapott szeretettől. Ebben az életben pedig kaptál egy olyan férjet, aki szintén támogat mindenben, de közben meg kell őrizned az önállóságodat is, a kapcsolaton belül. Azt gondolom, hogy a férjed lehetett már a férjed előző életetek során. Sok szempontból ugyanilyen erős lehetett ez a kapcsolat, mint most. Szerintem ezt most egyfajta ajándékként kaptátok.

PM: Csabi hisz ezekben?

Sz: Igen, ő ugyanúgy áll ezekhez a dolgokhoz, mint én. Mi ugyanolyanok vagyunk, együtt és egymástól is tanulunk, egész életünk során.

(forrás:Peller Mariann life.hu)

Utazás a lelked körül - Szandi - videó

A karma törvénye: olyat kívánj másnak, amit magadnak is szeretnél!

„A szavak ölni tudnak!” – egyike Buddha sok ezer igaz gondolatainak. És valóban, pár perces harag véget vethet egy sok éve tartó barátságnak. Hiába a spirituális fejlődés, melyet az évek során esetleg bejárunk, elég egy rossz gondolat, netán szócsata valaki irányába és a karma törvénye működéses lép: mindazt, amit mondtunk a másiknak haragunkban, önmagunk felé fordul.

Hogy is működik valójában a karma törvénye?

Az ayurvédikus felfogás szerint, minden embernek vigyáznia kell arra, milyen szavak hagyják el az ajkait, ugyanis a szavaknak erős energiájuk, teremtő erejük van.


A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a veszekedések 90%-a abból fakad, hogy mi emberek szeretünk véleményt formálni másokról és ennek hangot is adunk. A mindig kritizáló, személyeskedő emberek általában kudarcukat próbálják leplezni, mely az élet valamely területén rendszerint éri őket. Megfigyelték, hogy azokban az országokban, mint Japán vagy Németország, ahol az emberek a kommunikáció felsőbb szintjeit birtokolják, az életszínvonal sokkal magasabb, mint máshol.

Tudnunk kell azt, hogy amikor valakit kritizálunk, ez által magunkra vesszük ezen személy minden negatív tulajdonságát. És el is érkeztünk a karma törvényéhez. Ha viszont valakit dicsérünk vagy elismeréssel szólunk róla, a pozitív energia is mind a miénk lesz. Ezért tartják fontosnak az ayurvédában, hogy mindenkiről csak jót mondjunk vagy inkább semmit. De minél több irigység és egoizmus van bennünk, annál nehezebben tudunk pozitív gondolatokat megfogalmazni embertársainkról.

A nyugat nagy pszichológusai is azt javasolják, hogy többnyire gondolkodjunk és beszéljünk pozitívan és a sikeres emberek legyenek a példaképeink. 

Meg kell tanulnunk nem kritizálni!

Azt tartják, hogy az, akit kritizálunk, a feléje megfogalmazott kritika révén átadja az ő negatív energiáit a kritikusainak és pozitív energiával töltődik helyette.

És végül egy örökérvényű igazság: „Sok beszéd szegénység!”

Minél többet beszélünk egy adott dologról, a megfigyelések azt mutatják, hogy

Igyekezzünk tehát csendben, minél kevesebb energiát veszítve megvalósítani azokat a dolgokat, melyeket célul tűztünk ki magunk elé.

 (forrás:filantropikum.com)

A Lélek csendje - Lélekzene - videó

A belső béke megteremtésének kulcsa

Amíg az ember nem lel rá a belső békéjére, nem is élhet teljes életet. A belső béke megteremtése fontos feladatunk az éltben. Ha nem tudod, hogyan is teremts meg magadban ezt az összhangot, elmondjuk, mik a kulcslépések!

A belső béke nagyszerű és magával ragadó állapot, melyre minden ember tudat alatt is törekedni próbál az élete minden egyes percében.

Nem véletlen, hogy a különféle meditációs videók olyan népszerűek, de többek között nyaralni is ezért megyünk rendszeresen. Ha valaki elérte a belső békéjét, akkor a világgal is jóban van, és erősnek, határozottnak érzi magát.

Egy olyan világot lát maga előtt, ahol minden lehetséges, és teljes értékű. De vajon nehéz megteremteni a belső békét, ha még nem uraljuk? Mik a lépések? Hogyan csináld? Erre kapsz most választ!

Fontos, hogy a belső béke magától jöjjön, nem lehet kierőszakolni. Ugyanakkor a belső béke könnyebben elérhető, ha ismered az eléréséhez szükséges kulcslépéseket.

Fókuszálj az erősségeidre

Fókuszálj arra, mi az, amiben jó vagy, mik a jó tulajdonságaid. Az ember akkor lesz igazán tisztában önmagával, ha számba veszi a jó tulajdonságait, azokat, amik előbbre viszik az életben. Ez azért is jó, mert a lelki leltározás során rá fogsz jönni, hogy egy ember pozitív tulajdonságai jóval erősebbek, mint a negatívak.

Ha arra fókuszálsz, amiben jó vagy, könnyen tovább tudod fejleszteni ezeket a tulajdonságokat, és segít önmagad elfogadásában, ha tudsz jót találni magadban.

Legyen egy hely, ami csak a tiéd

A belső béke nem tartható fenn a külső béke hiánya következtében. Külső békét pedig úgy tudunk teremteni magunknak, ha van egy hely, ahol csak mi vagyunk, ami csak a miénk, és senki másé.

Egy hely, ahol minden nap eltölthetünk egy kis időt, ahol senki sem zavarhat meg minket, és kizárja a külvilág zajait és minden olyan tényezőt, mely elvonná saját magunkról, és gondolatainkról a figyelmet.

Hagyd magad mögött a múltad

Az a lélek, ami a múltban él, valójában nem is él igazán. Ha görcsösen kapaszkodunk a múltba, akkor soha nem fogunk megtanulni a jelenben élni. Mindig keseregni, meg rágódni megtörtént dolgokon nem stílszerű.

El kell engedni a régmúlt dolgait, az ősi koloncokat, és a keresztjeinket levenni, majd ott hagyni az út szélén, és szabad lélekkel menni tovább.

Fogadd el, bocsásd meg

A boldog és békés élet kulcs az is, hogy képesek legyünk bizonyos, számunkra nem kedvező helyzetet elfogadni, és nem azon rágódni, hogy ez így történt.

A megtörtént dolgokon nem lehet változtatni, és nem azt kell gondolnunk, hogy a pohár félig üres, hanem azt, hogy félig teli van.

Érdemes megbocsájtani a sorsnak, és a környezetünkben élő embereknek, ha valami nem úgy alakul, vagy ártanak nekünk. Haraggal a szívünkben ugyanis nem lelünk belső békére.
(forrás: avilagtitkai.com)

Bagdi Bella: Béke legyen - videó

Reinkarnálódó isteni lelkek a magyar történelemben?

Számos legenda, monda, anekdota, megfigyelés és tény keveredik abban az elméletben, amiről szó lesz. Mégis szót érdemel, sőt már-már követel magának, mivel számos szellemtudományi összefüggésre rávilágít és sok mindenre felhívja a figyelmet, ha képesek vagyunk a feltételezések mögé látni és elgondolkodni a következőkön.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy az emberiség őstudásának és ősvallásának alapja a lélekhit és az az elképzelés, miszerint az egyéni lelkek nem csak egyszer, hanem egy világkorszakon belül akár százszor is visszaszülethetnek más és más emberi testekbe. Innen nézve, nem állítunk kevesebbet, mint hogy a reinkarnáció tanát minden mágikus képességű és tudású népnél (és személynél) valamilyen formában megtaláljuk.

Álláspontom szerint, amikor az individuum a befelé vezető önismereti útján megközelíti a halhatatlan Énjét és Tudatosságát, akkor ez az elmélet és feltételezés élő valósággá válik számára függetlenül minden vallási dogmától és teóriától. Ez a Napvallás útja.

Meggyőződésem, hogy táltosainknak megvolt az a képességük, melynek révén mélyen önmagukba és az emberekbe láttak, és meg tudták mondani, kiben milyen lélek lakozik. Óva intek mindenkit attól, hogy itt tévútra kanyarodjon, mivel ez nem a minősítésekről szól, amely minden hátrányos megkülönböztetés alapja, hanem a lelkek tapasztalatairól és küldetéséről. Mi ezzel foglalkozunk. Az, hogy egy korábban élt lélek most új testbe költözik, azért ingoványos terület, mert egyrészt nem teljesen ugyanaz a lélek teszi, másrészt ennek komoly szabályai és egyéni vetületei vannak. Erről A kiválasztottak titkos tudása című könyvemben részletesen írok.

Ha és amennyiben a könyvemben feltárt és kifejtett spirituális tanok alapján tekintünk a magyar ősvallásra, táltoshitre, napvallásra és egységszemléletre, akkor több ősi hagyomány és elképzelés új értelmet nyerhet.

Nem kell egyetértenünk vele, mégis elgondolkoztató, hogy a magyarság mitikus Nimród nevű ősatyjának lélekrésze újra meg újra alászállt, hogy népét megsegítse.

Hangsúlyozom, itt nem igazságokról, hanem eredetmítoszunk és a néphagyomány elemzéséről van szó! Ugyanakkor a spirituális megközelítés jól jöhet, amikor a következő furcsaságokkal találjuk magunkat szembe.

A Turul-legenda és a kerecsensólyom mindig közbelép, ha a magyarság bajban van.

Emese álmában ez a fénymadár termékenyíti meg a meddő fejedelemasszonyt.

A fénymadárral való találkozás után az álom szerint egy fényfolyam árad szét a Földön, nagy uralkodókat adományozva az emberiségnek.

A fénymadarat a Napistennel vagy az isteni lélekkel azonosíthatjuk.

Az isteni lélek magjával megtermékenyítette Emesét, ezzel pedig útjára bocsátotta azt a vérvonalat, amelyből az Árpád-ház királyai származtak.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Az Árpád-házi királyok valóban karizmatikusak voltak. Nem lehet nem észrevenni, hogy hibáik ellenére is egy szent eszmét képviseltek és szent küldetést hajtottak végre.

Túlzás lenne azt kijelenteni, hogy minden egyes Árpád-házi király valamilyen nagy léleknek a reinkarnációja lett volna, de azért vannak érdekes esetek és összefüggések, amelyek önmagukért beszélnek.

Először is, a magyar népnek van istengazdája, mely maga a Napisten. (Erről már többször többféle megközelítésben írtam, mely a boldognapot.hu oldalon elérhető.) Nimród, majd Hunor és Magyar szent küldetést kapnak tőle. Spirituális szempontból ezek olyan képességeket és hagyatékot takarnak, amiket nem kürtölnek világgá, hanem belső körökben adnak tovább egyik generációról a másikra. Itt a helyzet pikantériáját az adja, hogy ebben a leszármazási láncolatban elképzelhető, hogy ugyanazok a lelkek újra meg újra megjelennek, hiszen a rátermettség és a kiválasztottság számít, ha egy nép helyes vezetéséről van szó. Tessék csak megnézni, min ment keresztül a magyarság, amikor nem avatott vezetői voltak.

Visszatérve a lelki dinasztikusságra és reinkarnációs párhuzamokra, egy érdekes leszármazási vonal rajzolódik ki előttünk: Nimród, Attila, Árpád, Szent László, Mátyás Király.

Ne feledjük, hogy a reneszánsz korában a humanizmus eszméjétől egyáltalán nem állt távol a reinkarnáció tanítása. Ehhez járul a szkíta(szittya)-hun-magyar származás kérdéskörének tisztázása. Így akár képletesen, akár szó szerint is értelmezhetjük, hogy Mátyást a „második Attilának” tartották.

Tudvalevő, hogy a nagy uralkodók mindig is megragadták kortársaik képzeletét, ezért könnyen tippelhetnénk arra, hogy nemzeti nagyjainkkal sem történt ez másként. Mindazonáltal, ha mélyebben a dolgok mögé nézünk, akkor egy hiteles táltos és pálos hagyatékot látunk, amiért sokan az életüket áldozták, nem pedig egy limonádé eszmét vagy 21. századi kitalációt.

Előbbi állításomat bizonyítja, hogy a hazánknak tartózkodó Callimachus Experiens lengyel kancellár úgy a hatása alá került az Attila-Mátyás párhuzamnak, hogy Mátyás ellen „Atilla” címmel írt röpiratot. Miként az sem véletlen, hogy Mátyás király Bonfinival íratta meg a magyarok őseinek, a hunoknak a történetét. Tehát Mátyás tisztában volt a hun-magyar kontinuitással, s ami még fontosabb és szebb, együtt működött a pálos renddel, amely tagjai az ősi szellemi hagyatékunkat őrizték és tartották fenn akkoriban. Így Mátyást is ők avatták be a titkaikba.

Tovább lépve eggyel, ha a magyar lélekhitet alaposabban megismerjük, akkor tudhatjuk, hogy vannak olyan lélekképzetek, amelyek túlélik a fizikai test halálát és szabadon szárnyalhatnak az égi birodalomban, s ha úgy látják jónak, vagy éppenséggel Isten úgy dönt, akkor visszatérhetnek, hogy népük sorsát egyengessék.

A lelkek között is van szent szövetség, összetartozás és közösségvállalás. Ez a származástól kezdve a vérszerződésen keresztül az életeken át ívelő közös küldetésekben is megnyilvánulhat. Az említett Nimródtól induló vonal csak egy kiragadott példa arra, hogy a Napisten kiket és hogyan ruházhat fel különleges feladatokkal. Természetesen ennek számos titkos ága-boga létezhet. Hadd utaljak például a Koppány-féle vonalra vagy a valóban titkos táltosságra. Mindenesetre szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy sem nekünk, sem a körülöttünk élőknek nem ez az első és utolsó életünk. Többször voltunk már emberi testben és sok tapasztalatot gyűjtöttünk a hosszú évek alatt.

Ezek után, ha elcsendesedünk és befelé figyelünk, akkor lehet, hogy a reinkarnáció – újratestetöltés – tana számunkra is meg fog elevenedni, hiszen nem csak nagy királyaink, hanem mi magunk is egy-egy visszatérő isteni lelket hordozunk a szívünkben.
(Száraz György)

Tasi István: Lélekvándorlás - videó

Csak egy­szer élünk, még­hoz­zá örök­re

No­vem­ber ele­jén van min­den­szen­tek és ha­lot­tak nap­ja. A kö­dös-bo­ron­gós hó­nap­ban a ter­mé­szet is meg­hal­ni lát­szik. S mi­köz­ben a lé­lek is egy­re in­kább be­fe­lé for­dul, mind gya­krab­ban tes­szük fel ma­gunk­ban a kér­dést: A ha­lál­lal va­ló­ban min­den­nek vé­ge? Vagy a ha­lál csak át­me­net egy má­sik di­men­zió­ba? Va­la­hogy úgy, ahogy a her­nyó pil­lang­ó­vá ala­kul? A kö­vet­ke­ző cikk­ben ismét leny­űgö­ző be­szá­mo­ló­kat ol­vas­ha­tunk ha­lál­kö­ze­li él­mé­nyek­ről, rein­kar­ná­ció­ról és a hal­ha­tat­lan­ság köz­ve­tett bi­zo­nyí­té­kai­ról.

Elő­de­ink év­szá­za­do­kon ke­resz­tül ter­mé­sze­tes­nek tar­tot­ták, hogy ha­lan­dó tes­tük­ben hal­ha­tat­lan lé­lek la­ko­zik, amely tú­lé­li a test pusz­tu­lá­sát. Csak kb. 200 éve von­ja ezt a nyu­ga­ti em­ber ko­mo­lyan két­ség­be. A 20. szá­zad ter­mé­szet­tu­dó­sai sze­mé­ben a lé­lek és az em­be­ri tu­dat pusz­tán az ideg­sej­tek funk­ciói­nak ter­mé­ke. „Mi­ért be­szél­nénk szel­lem­ről? Vi­sel­ke­dé­sünk, gon­do­la­ta­ink, ér­zé­se­ink fi­zi­kai és ké­miai fo­lya­ma­tok ter­mé­kei, ame­lyek az agy­ban zaj­la­nak” – ír­ta le Je­an-Pi­er­re Chan­geux fran­cia neu­ro­bio­ló­gus 1983-ban meg­je­lent „A neu­ro­ná­lis em­ber” c. köny­vé­ben.

De sem ne­ki, sem kol­lé­gá­inak nem si­ke­rült ma­gya­rá­za­tot ta­lál­ni­uk ar­ra, hogy agy­sejt­je­ink elek­tro­mos fo­lya­ma­tai­ból mi­ként kö­vet­kez­nek a gon­do­la­tok, a tu­dat, az egyé­ni haj­la­mok és te­het­sé­gek, a jel­lem stb. Eköz­ben egy­re in­kább ak­tív­vá vált egy el­len­té­tes moz­ga­lom is, amely­nek tag­jai a tu­da­tot, il­let­ve a lel­ket ön­ál­ló, a test­től füg­get­len je­len­ség­nek tart­ják, és an­nak hal­ha­tat­lan­sá­gá­ban hisz­nek.

Pa­co Ra­ban­ne di­vat­kre­á­tor pl. a fe­ke­te és a szür­ke ru­há­kat ked­ve­li – az­zal az in­do­klás­sal, hogy ko­ráb­bi éle­té­ben pap volt, és ak­kor meg­ked­vel­te e szí­ne­ket.

Shir­ley Mac­Lai­ne ame­ri­kai szí­nész­nő egy spe­ciá­lis aku­punk­tú­rás ke­ze­lés ha­tá­sá­ra ké­pes volt fel­idéz­ni ko­ráb­bi éle­te­i­ből szár­ma­zó em­lé­ke­ket, ame­lye­ket meg is fil­me­sí­tett. Ri­chard Ge­re és Ti­na Tur­ner nyíl­tan vál­lal­ja budd­his­ta val­lá­sát és az új­já­szü­le­tés­be ve­tett hi­tét.

Mi szól a lé­lek is­mé­telt meg­tes­te­sü­lé­se mel­lett?

A hal­ha­tat­lan­ság és az új­já­szü­le­tés irán­ti ér­dek­lő­dés a köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­sok sze­rint az utób­bi évek­ben egy­re in­kább nőtt. En­nek az is oka le­het, hogy egész sor jól do­ku­men­tált tény iga­zol­ja, hogy a lé­lek hal­ha­tat­lan, és azt, hogy en­nek alap­ján le­het­sé­ges az új­já­szü­le­tés. Ob­jek­tív bi­zo­nyí­té­ko­król eb­ben az össze­füg­gés­ben per­sze nem le­het be­szél­ni, de lé­te­zik szá­mos köz­ve­tett bi­zo­nyí­ték.

1. bi­zo­nyí­ték: Ta­lál­ko­zás ha­lot­tak­kal

Sok, igen ér­zék­le­tes be­szá­mo­lót is­me­rünk olyan em­be­rek­től, akik ha­lot­tak­kal, el­ső­sor­ban hoz­zá­tar­to­zó­ik­kal ta­lál­koz­tak. Lát­ták, hal­lot­ták, oly­kor érez­ték az el­huny­ta­kat. Az el­tá­vo­zot­tak azért jöt­tek vissza, hogy vi­gaszt nyújt­sa­nak, hogy meg­mond­ják, jól van­nak, né­ha azért, hogy még élő sze­ret­te­i­ket ve­szé­lyek­re, hely­te­len dön­té­sek­re fi­gyel­mez­tes­sék. Sok eset­ben ha­lá­luk pil­la­na­tá­ban tá­vo­li he­lye­ken je­len­tek meg.

Dr. Eli­sa­beth Kü­bler-Ross ha­lál­ku­ta­tó ar­ról szá­molt be, hogy egy na­pon, ami­kor na­gyon fá­radt­nak érez­te ma­gát, el­ha­tá­roz­ta, hogy fel­hagy a hal­dok­lók­kal foly­ta­tott mun­ká­já­val és más te­vé­keny­ség után néz. Ek­kor a kór­ház be­já­ra­tá­nál egy ré­gi pá­cien­sé­vel, egy nő­vel ta­lál­ko­zott, aki az iro­dá­já­ig kö­vet­te, és ar­ra kér­te őt, hogy foly­tas­sa mun­ká­ját. Csak ak­kor volt haj­lan­dó tá­voz­ni, ami­kor a dok­tor­nő meg­ígér­te ne­ki, nem hagy fel je­len­le­gi mun­ká­já­val. Ez ed­dig nem hang­zik fur­csá­nak – le­g­aláb­bis egé­szen ad­dig, míg ki nem de­rült, hogy ez a hölgy ek­kor már egy éve óta ha­lott volt. Va­jon mi a ma­gya­rá­zat a fur­csa je­len­ség­re?

Elisabeth Kübler-Ross: Hogy többé ne féljünk a haláltól:
http://dszilvia.blogspot.hu/2014/08/elisabeth-kubler-ross-hogy-tobbe-ne.html

Az ilyen és eh­hez ha­son­ló ta­pasz­ta­la­to­kat kí­vü­lál­lók könnye­dén mi­nő­sí­tik fan­tá­ziá­lás­nak, kép­ze­lő­dés­nek, hal­lu­ci­ná­ciók­nak. Ez azon­ban nem min­den eset­ben je­lent va­ló­di ma­gya­rá­za­tot. Az em­be­rek oly­as­mit lát­nak és hal­la­nak, ami a szó fi­zi­kai ér­tel­mé­ben nem va­ló­sá­gos, in­for­má­ció­ként azon­ban na­gyon is re­ális. En­nek az in­for­má­ció­nak pe­dig szár­maz­nia kell va­la­hon­nan.

A kutyák és a macskák észlelik az elhunytak visszatértét

El­kép­zel­he­tő, hogy tu­da­ta­lat­tink akar va­la­mi­re fi­gyel­mez­tet­ni ben­nün­ket, és ezt a fi­gyel­mez­te­tést ké­pi for­má­ban „fo­gal­maz­za meg”. De ak­kor mi a ma­gya­rá­za­ta ama szá­mos eset­nek, ame­lyek­ben több em­ber lát ha­lot­ta­kat, vagy ha há­ziál­la­tok is re­agál­nak a ha­lott je­len­lé­té­re?

Bill és Judy Gug­gen­heim több mint 3000 ha­lál­kö­ze­li él­ményt do­ku­men­tált. „Vi­gasz a túl­vi­lág­ról” c. köny­vük­ben egy ta­nár­nő ta­lál­ko­zá­sát ír­ják le ha­lott fi­vé­ré­vel:

„Ép­pen a kony­há­ban bar­ká­csol­tam va­la­mit. Hir­te­len ber­ohant hoz­zám a macs­kám a nap­pa­li­ból. Sző­re ég­nek állt, és fújt. Ez­zel egy idő­ben öle­bünk a nap­pa­li­ban nyü­szít­ve és szin­tén sző­rét bor­zol­va ugyan­csak ki­hát­rált a nap­pa­li­ból. Át­men­tem a nap­pa­li­ba, hogy meg­néz­zem, mi okoz­ta ezt a nagy ri­bil­li­ót. Ott pe­dig Ruby­val, a test­vé­rem­mel ta­lál­koz­tam, aki a hin­ta­szék­ben ült és ked­ve­sen mo­soly­gott rám. Annyi­ra örült­em, hogy lát­ha­tom!

Kék far­mer és vö­rös koc­kás ing volt raj­ta, úgy ült ott, ahogy éle­té­ben oly gya­kran tet­te. Nyu­godt vol­tam, tud­tam, hogy a test­vé­rem jól van. Ek­kor a sze­mem lát­tá­ra le­ve­gő­vé fosz­lott.

Ko­ráb­ban meg­rög­zött szkep­ti­kus vol­tam. So­ha nem gon­dol­tam vol­na, hogy ilyes­mi meg­tör­tén­het. Ha az ál­la­tok nem re­agál­tak vol­na így, biz­to­san azt gon­dol­tam vol­na, hogy a fan­tá­ziá­lok.”

2. bi­zo­nyí­ték: Kon­krét em­lé­kek ko­ráb­bi éle­tek­re

Gya­kran te­szik fel a kér­dést az új­já­szü­le­tés­sel kap­cso­lat­ban, hogy mi­ért nem em­lék­szünk ko­ráb­bi  éle­te­in­kre. Pla­tón sze­rint azért, mert a lé­lek sor­sá­nak őr­zői a fe­le­dés for­rá­sá­ból szár­ma­zó víz­zel itat­nak meg ben­nün­ket. A rein­kar­ná­ci­ós el­mé­let ké­sőb­bi kép­vi­se­lői ke­vés­bé mi­ti­kus ma­gya­rá­zat­tal szol­gál­nak, pél­dá­ul az­zal a meg­ál­la­pí­tás­sal, hogy a ko­ráb­bi éle­tek­ből szár­ma­zó em­lé­kek ir­dat­lan mennyi­sé­ge aka­dá­lyoz­na ben­nün­ket a gon­dol­ko­dás­ban és a cse­le­kvés­ben.

Gott­hold Ephraim Les­sing, ti­zennyol­ca­dik szá­za­di né­met drá­maí­ró szin­tén a rein­kar­ná­ció hí­ve volt, ezt ír­ta: „Jó, hogy min­dezt el­fe­lej­tem. Ko­ráb­bi lé­te­zé­se­im em­lé­ke a je­len­le­gi­nek hely­te­len hasz­ná­la­tát ten­né le­he­tő­vé.”

Va­ló­já­ban ezek az em­lé­kek nyil­ván­va­ló­an nem szűn­nek meg tel­je­sen, meg­fe­le­lő me­di­tá­ci­ós gya­kor­la­tok­kal fel­idéz­he­tők. Jó pél­da er­re Budd­ha vagy Pa­tand­zsá­li jó­ga­szú­trái, ame­lyek­ben rész­le­te­sen leír­ják a vissza­em­lé­ke­zés spi­ri­tuá­lis tech­ni­káit. Lé­tez­nek azon­ban olyan ese­tek is, ame­lyek­ben kis gyer­me­kek spon­tán mó­don ké­pe­sek vol­tak ko­ráb­bi éle­te­ik­re vissza­em­lé­kez­ni.

Ze­nei ta­len­tum vagy ma­te­ma­ti­kai zse­ni: ezen adott­sá­go­kat te­kint­ve gon­dol­ha­tunk az elő­ző éle­tek­ből ho­zott tu­dás­ra

Igen ér­de­ke­sek dr. Ian Ste­ven­son ame­ri­kai or­vos vizs­gá­la­ti ered­mé­nyei, aki sok rein­kar­ná­ci­ós él­ményt gyűj­tött be gyer­me­kek­től. Ezek so­rán fel­fi­gyelt rá, hogy a gye­re­kek bő­rén ta­lál­ha­tó anya­je­gyek olyan he­lye­ken ta­lál­ha­tók, ame­lyek a ko­ráb­bi lé­te­zé­sük­ben ha­lált oko­zó se­bek he­lyé­vel meg­egyez­nek.

Egy gyer­mek, aki a há­tán seb­hely­re em­lé­kez­te­tő anya­jeggyel jött a vi­lág­ra, ar­ra em­lé­ke­zett, hogy ko­ráb­bi meg­tes­te­sü­lé­sé­ben a há­tá­ra mért bal­ta­csa­pá­sok­kal öl­ték meg.

Ste­ven­son több mint 200 ilyen ese­tet do­ku­men­tált. Mun­ká­ját, amely­nek kom­pe­ten­ciá­ját el­len­zői is elis­me­rik, ele­gen­dő pél­dát em­lít, ame­lyek­re az egyet­len lo­gi­kus­nak tű­nő ma­gya­rá­zat a rein­kar­ná­ció­nak tű­nik.

Bizonyított reinkarnációs emlékek:
http://dszilvia.blogspot.hu/2014/12/bizonyitott-reinkarnacios-emlekek.html

3. bi­zo­nyí­ték: A „cso­da­gye­re­kek” már szü­le­té­sük pil­la­na­tá­ban zse­nik

Ha a gye­re­kek né­ha em­lé­kez­nek ko­ráb­bi éle­te­ik­re, mi­ért ne hoz­hat­ná­nak ma­guk­kal em­lé­ke­ik­hez ha­son­ló­an kü­lön­le­ges adott­sá­go­kat, te­het­sé­ge­ket ko­ráb­bi éle­te­ik­ből? Henry Ford, az el­ső „né­pau­tó” aty­ja szin­tén hitt a lé­lek hal­ha­tat­lan­sá­gá­ban és az új­já­szü­le­tés­ben. Vé­le­mé­nye sze­rint a kü­lön­le­ges te­het­ség, ké­pes­ség lény­egé­ben egy ko­ráb­bi élet­ből szár­ma­zó ta­nult tu­laj­don­ság, ta­pasz­ta­lat. Min­dez ter­mé­sze­te­sen kü­lö­nö­sen az ún. cso­da­gye­re­ke­ket il­le­tő­en ér­de­kes.

Wil­liam Row­an Ha­mil­ton, az egyik leg­je­len­tő­sebb ír tu­dós már há­ro­mesz­ten­dő­sen tu­dott ol­vas­ni, öté­ve­sen be­szélt la­ti­nul, gö­rö­gül és hé­be­rül. Ki­len­cé­ves ko­rá­ra meg­ta­nul­ta az arab, a kál­de­us, a szír és a szansz­krit nyel­ve­ket, az­után töb­bek kö­zött el­sa­ját­ítot­ta még a ma­lájt, a ben­gá­lit és vé­gül a kí­nait.

Mo­zart is cso­da­gyer­mek volt. Az ő és a hoz­zá ha­son­ló gye­re­kek pél­dá­ja mu­tat­ja, hogy nyil­ván­va­ló­an lé­tez­nek olyan em­be­rek, akik egy vagy más té­ren szin­te tel­je­sen „kép­zet­ten” jön­nek a vi­lág­ra.

Sok új­ra­élesz­tett be­teg cso­dá­la­tos fény­je­len­sé­ge­kről és szel­lem­lé­nyek­kel va­ló ta­lál­ko­zás­ról szá­mol be

A hi­va­ta­los tu­do­mány min­de­me je­len­sé­gek­re a mai na­pig nem tu­dott ma­gya­rá­zat­tal szol­gál­ni. De ugyan mi szól az el­len, hogy er­re a lát­szó­lag a sem­mi­ből szár­ma­zó tu­dás­ra ko­ráb­bi éle­tünk­ben tet­tünk szert? Ha Mo­zart már né­gyé­ve­sen olyan jól zon­go­rá­zott, mint más hú­szesz­ten­dő­nyi ki­tar­tó gya­kor­lás után, mi­ért ne gon­dol­hat­nánk, hogy ő ko­ráb­bi éle­té­ben is húsz évig gya­ko­rol­ta ezt a tu­dást?

Nyil­ván­va­ló­an nem írat­lan lap­ként jö­vünk a vi­lág­ra, nem csak jel­le­mün­ket, bi­zo­nyos pre­fe­ren­ciá­kat ho­zunk ma­gunk­kal, ha­nem bi­zo­nyos ké­pes­sé­ge­ket is. Ilyen­kor ál­ta­lá­ban te­het­ség­ről, ta­len­tum­ról be­szé­lünk, azt azon­ban nem tud­juk, ho­gyan ke­let­ke­zik ez a te­het­ség.

Va­ló­szí­nű, hogy nem ma­gya­ráz­ha­tó min­den a gé­nek­kel, kü­lön­ben a te­het­ség ál­ta­lá­ban örö­köl­he­tő len­ne, ez azon­ban ál­ta­lá­nos ta­pasz­ta­lat sze­rint nincs így. Hány nagy fi­lo­zó­fus volt fi­lo­zó­fu­sok gyer­me­ke? Hosszas ku­ta­tás után sem ta­lá­lunk egyet­le­ne­gyet sem! Szók­ra­tész egy bá­ba és egy kő­fa­ra­gó fia volt, Im­ma­nu­el Kant éde­sap­ja pe­dig nye­reg­ké­szí­tő mes­ter.

A zse­nik szü­lei és gyer­me­kei a leg­rit­kább eset­ben ki­ma­gas­ló te­het­sé­gek. Ép­pen ezért gon­dol­ha­tunk ar­ra, hogy a zse­nik ko­ráb­bi éle­tük­ben el­sa­ját­ított tu­dá­su­kat hoz­zák ma­guk­kal. Er­re per­sze nin­cse­nek meg­dönt­he­tet­len bi­zo­nyí­té­ka­ink, de ugya­ni­lyen meg­dönt­he­tet­len cá­fo­lat sem.

4. bi­zo­nyí­ték: Vissza­ve­ze­tés egy ko­ráb­bi élet­be

A ko­ráb­bi in­kar­ná­ci­ók em­lé­kei – ha nem spon­tán mó­don me­rül­nek fel, mint a Ste­ven­son ál­tal vizs­gált gyer­me­kek­nél – fel­idéz­he­tők bi­zo­nyos tech­ni­kák­kal vagy akár dro­gok­kal is.

Sta­nis­lav Grof, a hí­res pszi­cho­ló­gus LSD-vel vég­zett kí­sér­le­tei so­rán a kí­sér­le­ti ala­nyok­nál rein­kar­ná­ci­ós em­lé­kek­re buk­kant.

Chris Gri­scom ugya­nezt egy spe­ciá­lis aku­punk­tú­rás ke­ze­lés­sel ér­te el. Az ő leg­hí­re­sebb kli­en­se Shir­ley Mac­Lai­ne, aki­nek már em­lí­tet­tük a ke­ze­lé­sek so­rán szer­zett ta­pasz­ta­la­tait.

Szin­tén gya­ko­ri el­já­rás a hip­nó­zis út­ján tör­té­nő reg­resszió vagy más la­zí­tá­si tech­ni­kák al­kal­ma­zá­sa. Szá­mos ilyen ke­ze­lést film­fel­vé­te­lek­kel is do­ku­men­tál­tak.

Egy fia­tal nő fél­ho­má­lyos he­lyi­ség­ben egy ke­re­ve­ten fek­szik. Lég­zé­se ne­héz, zo­kog, sír – két­ség­be­esett, mert épp most ve­szí­tet­te el gyer­me­két. Pon­to­sab­ban nem itt és most, ha­nem 500 év­vel ko­ráb­ban. A hölgy hip­no­ti­kus ál­la­pot­ban egy ko­ráb­bi éle­té­nek epi­zód­jait ele­ve­ní­ti fel. Az en­nek so­rán fel­buk­ka­nó ér­zé­sek nem meg­ját­szot­tak. Va­ló­di­ak és mé­lyen át­él­tek. Hogy az em­lé­kek is va­ló­di­ak-e, a mai na­pig vi­tás kér­dés. A reg­resszi­ós hip­nó­zis so­rán fel­me­rü­lő él­mé­nyek azon­ban nyil­ván­va­ló­an kap­cso­lód­nak a pá­ciens je­len­le­gi, na­gyon is re­ális pro­blé­mái­hoz.

Hip­nó­zis­sal és la­zí­tá­si tech­ni­kák­kal ér­de­kes reg­resszi­ós ki­rán­du­lá­so­kat te­he­tünk ko­ráb­bi éle­tek­be

Dr. He­len Wam­bach pszi­cho­ló­gus több ezer reg­resszi­ós hip­nó­zist ve­ze­tett, majd a hip­nó­zist kö­ve­tő­en pá­cien­se­i­vel kér­dő­í­vet töl­te­tett ki az él­mé­nyek­kel kap­cso­lat­ban. A vá­la­szo­kat sta­tisz­ti­kai ér­té­ke­lés­nek ve­tet­te alá. Az ered­mé­nyek szin­te min­den eset­ben egyez­tek is­mert tör­té­nel­mi ese­mé­nyek­kel, té­nyek­kel.

A kí­sér­le­ti sze­mé­lyek túl­nyo­mó több­sé­ge (több mint 70%-a) ko­ráb­bi éle­te­i­ben a ninc­ste­len sze­gé­nyek tár­sa­dal­mi ré­te­gé­hez tar­to­zott. Kö­rül­be­lül 20-30% tar­to­zott a kö­zép­ré­teg­hez, és min­dössze 5%-uk az ural­ko­dó osz­tály­hoz. Je­len­le­gi ne­mi ho­va­tar­to­zá­suk­tól füg­get­le­nül a meg­kér­de­zet­tek kö­rül­be­lül 50-50%-ban fér­fi­ak és nők vol­tak ko­ráb­bi éle­te­ik­ben a reg­resszió sze­rint.

A rassz­bé­li ho­va­tar­to­zás, az öl­töz­kö­dés, a táp­lál­ko­zás, a hasz­ná­la­ti tár­gyak, ame­lye­ket leír­tak, szin­tén meg­fe­lel­tek a tör­té­nel­mi és ré­gé­sze­ti té­nyek­nek. Ez a meg­egye­zés ne­he­zen ma­gya­ráz­ha­tó, ha ab­ból in­du­lunk ki, hogy a reg­resszi­ós hip­nó­zis­ban meg­él­tek pusz­tán a fan­tá­zia ter­mé­kei.

Ugya­nak­kor az is tény, hogy a mai na­pig nincs meg­bíz­ha­tó bi­zo­nyí­ték a rein­kar­ná­ci­ós em­lé­kek va­ló­di­sá­gát il­le­tő­en. Si­ke­rült ugyan né­hány rész­le­tet ta­lál­ni, ame­lyek utó­lag iga­zol­ha­tók vol­tak, de is­mé­tel­ten fel­me­rült­ek té­ve­dé­sek is, száz­szá­za­lé­kos egye­zés egyet­len eset­ben sem volt.

Vi­tat­ha­tat­lan tény azon­ban, hogy az ún. rein­kar­ná­ci­ós ter­ápi­ák­kal, ame­lyek so­rán a pá­cien­se­ket va­la­mely mód­szer­rel ko­ráb­bi éle­tük­be ve­zet­tek vissza, szá­mos lel­ki és fi­zi­kai be­teg­ség­ből si­ke­rült őket ki­gyó­gyí­ta­ni. Töb­bek kö­zött olyan be­teg­sé­gek­ből, ame­lyek­nél a hi­va­ta­los or­vos­lás mód­sze­rei év­ti­ze­de­kig ered­mény­te­le­nek vol­tak.

5. bi­zo­nyí­ték: Ha­lál­kö­ze­li él­mé­nyek

A rein­kar­ná­ci­ós em­lé­kek­nél is erő­tel­je­sebb ha­tá­sú­ak a kli­ni­kai ha­lál­ból új­ra­élesz­tett em­be­rek be­szá­mo­lói. Az el­múlt év­ti­ze­dek alatt igen sok or­vos és pszi­cho­ló­gus jegy­zett fel ilyen ese­te­ket. 1977-ben ala­pí­tot­ták az In­ter­na­tio­nal As­so­cia­tion for ne­ar De­ath Sta­dies ne­vű szer­ve­ze­tet (Ha­lál­kö­ze­li Él­mé­nye­ket Vizs­gá­ló Nem­zet­kö­zi Tár­sa­ság). Meg­szü­le­tett egy új tu­do­mány­ág, a ta­na­to­ló­gia, azaz a ha­lál­ku­ta­tás.

E fia­tal tu­do­má­nyág egyik leg­ne­ve­sebb út­törő­je az ame­ri­kai Ray­mond Mo­ody, a fi­lo­zó­fia és az or­vos­tu­do­mány dok­to­ra. 1975-ben 150 ha­lál­kö­ze­li él­mény­ről tu­dó­sí­tott Li­fe after Li­fe c. köny­vé­ben. A szer­ző ku­ta­tá­sai so­rán meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a ha­lál­kö­ze­li él­mé­nyek az egye­di el­té­ré­sek­kel együtt alap­ve­tő­en kö­zös min­tát mu­tat­nak. Az egész vi­lá­gon gyűj­töt­tek ilyen él­mény­be­szá­mo­ló­kat, így meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy kul­tu­rá­lis el­té­ré­sek­től füg­get­le­nül va­ló­ban ki­mu­tat­ha­tó egy kö­zös min­ta. Ami­kor meg­áll a szív, az em­be­rek ar­ról szá­mol­nak be, hogy el­hagy­ják tes­tü­ket, és fe­lül­ről lát­ják az új­ra­élesz­té­sük­kel fog­la­la­tos­ko­dó or­vo­so­kat és nő­vé­re­ket.

Micah Rubenstein interjúja dr. Raymond Moodyval:
http://dszilvia.blogspot.hu/2014/09/micah-rubenstein-interjuja-dr-raymond.html

 

Egy idő után egy­faj­ta át­já­rót vesz­nek ész­re, ami le­gin­kább alag­út­ra em­lé­kez­tet. Ezen ha­lad­nak ke­resz­tül, az alag­út vé­gén pe­dig hi­he­tet­le­nül erős és tisz­ta fény vi­lá­gít. Ami­kor elér­nek a fény­hez, hi­he­tet­len, so­ha nem ta­pasz­talt sze­re­tet ér­zé­se töl­ti el őket, bé­ke és pá­rat­lan bol­dog­ság ér­zé­se. So­kan a fény­ben elvesz­tett sze­ret­te­ik­kel ta­lál­koz­nak, akik se­gí­te­nek ne­kik az át­ke­lés­nél.

Csak mu­lan­dó föl­di por­hü­ve­lyünk hal meg. Lel­künk to­vább él

A ta­pasz­ta­lat to­váb­bi me­ne­te so­rán so­kan vissza­te­kin­te­nek éle­tük­re, amely­ben egész éle­tük fo­lya­mát szin­te egy­szer­re ké­pe­sek át­te­kin­te­ni. Eköz­ben meg­ér­tik, hogy az élet leg­fon­to­sabb cél­ja, hogy sze­res­sék egy­mást az em­be­rek. Vé­gül vissza kell tér­ni­ük, né­me­lyi­kük­kel va­la­ki köz­li, hogy még nem ér­ke­zett el az ide­jük, és még dol­guk van a föl­dön. A leg­töb­ben azt ál­lít­ják, nem szí­ve­sen tér­nek vissza on­nan. A vissza­tér­tek sze­mé­lyi­sé­ge gyö­ke­re­sen meg­vál­to­zik. Töb­bé nem fél­nek a ha­lál­tól, meg­győ­ződé­sük, hogy az, amit mi ha­lál­nak ne­ve­zünk, csu­pán át­me­net egy má­sik va­ló­ság­ba.

Mo­ody köny­ve best­sel­ler lett és so­kak gon­dol­ko­dá­sát mé­lyen be­fo­lyá­sol­ta. Töb­bek kö­zött dr. Mi­cha­el Sa­bom szív­spe­cia­lis­tát is ar­ra kész­tet­te, hogy sa­ját vizs­gá­la­to­kat foly­tas­son a ha­lál­kö­ze­li él­mé­nyek­kel kap­cso­lat­ban. Sa­bom ere­de­ti szán­dé­ka az volt, hogy Mo­ody ál­lí­tá­sait meg­cá­fol­ja. Több mint száz, a kli­ni­kai ha­lá­lon át­esett pá­cienst kér­de­zett ki rész­le­te­sen, és vizs­gá­ló­dá­sai vé­gén meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy ku­ta­tá­si ered­mé­nyei alá­tá­maszt­ják a Mo­ody ál­tal leír­ta­kat.

Más vizs­gá­la­tok – pl. a dr. Ken­neth Ring pszi­cho­ló­gus ál­tal vég­zet­tek – ha­son­ló ered­mény­re ve­zet­tek. Ezek kö­zött azon­ban ta­lá­lunk fur­csa, anek­do­ta­sze­rű be­szá­mo­ló­kat is. Egy hölgy ha­lál­kö­ze­li él­mé­nye so­rán a kór­ház épü­le­tét kö­rül­re­pül­te, és egy pár­ká­nyon fel­fe­de­zett egy fél pár, ré­gi te­ni­szci­pőt. Az or­vos­nő, aki­nek er­ről be­szá­molt, utá­na­né­zett a do­log­nak, és a ci­pő csak­ugyan ott volt.

A kli­ni­kai­lag ha­lott pá­cien­sek pon­to­san leír­ták az ope­rá­ció me­ne­tét. Olyan rész­le­te­kről is be­szá­mol­tak, ame­lyek­ről lai­ku­sok nem tud­hat­nak

A ha­lál­kö­ze­li él­mé­nyek le­gér­de­ke­sebb as­pek­tu­sa­inak egyi­ke, hogy az él­mé­nyen át­esett em­ber­nek az élet­hez, a szo­ciá­lis ér­té­kek­hez fű­ző­dő vi­szo­nya, vi­lág­né­ze­te gyö­ke­re­sen meg­vál­to­zik. Az egyik leg­fon­to­sabb vál­to­zás, hogy elvesz­tik a ha­lál­tól va­ló fé­lel­mü­ket, job­ban tisz­te­lik az élet min­den for­má­ját és ön­ér­té­ke­lé­sük is je­len­tős mér­ték­ben ja­vul. Ez­zel együtt el­for­dul­nak a ma­te­ria­liz­mus­tól és a ver­seny­szel­le­mű gon­dol­ko­dás­tól, po­zi­tív­vá vá­lik élet­fel­fo­gá­suk, em­ber­szere­te­tük és spi­ri­tua­li­tá­suk el­mé­lyül. És vé­gül, de nem utol­só­sor­ban mély meg­győ­ződé­sük­ké vá­lik, hogy ki­vé­tel nél­kül min­den föl­di élet­nek van ér­tel­me.

A ha­lál­kö­ze­li él­mé­nyen át­eset­tek cso­dá­la­tos vál­to­zá­sa meg­mu­tat­ja, hogy kul­tu­rá­lis ho­va­tar­to­zás­tól és sze­mé­lyes meg­győ­ződés­től füg­get­le­nül a lény­eges mo­men­tu­mok­ban min­dan­nyi­uk él­mé­nye, ta­pasz­ta­la­ta meg­egye­zik. Min­dez nem csak meg­győ­ző bi­zo­nyí­té­kul is szol­gál, ha­nem alap­ja le­het egy ál­ta­lá­no­san ér­vé­nyes, kon­struk­tív et­iká­nak.

6. bi­zo­nyí­ték: A szü­le­tés előt­ti em­lé­kek

A ha­lál­kö­ze­li él­mé­nyek meg­mu­tat­ják, hogy tu­da­tunk ak­kor is le­het éber és ak­tív, ha agyunk tel­je­sen ki­kap­csol, és tes­tünk kli­ni­kai ér­te­lem­ben ha­lott. A „pre­na­tá­lis pszi­cho­ló­gia”, amely a szü­le­tés előt­ti él­mé­nyek­kel fog­lal­ko­zik, iga­zol­ta, hogy tu­da­tunk nyil­ván­va­ló­an már lé­te­zik az agy ki­fej­lő­dé­se előtt is.

A ter­ápi­ás he­lyi­ség pár­ná­zott pad­ló­ján egy 40 év kö­rü­li fér­fi fek­szik. Nyö­szö­rög és vo­nag­lik a fáj­da­lom­tól. A reg­resszi­ós ter­ápia so­rán min­den rész­le­tét át­éli an­nak, ami­kor éde­sany­ja, aki őt a szí­ve alatt hor­doz­ta, pat­kány­mé­reg­gel akart vé­get vet­ni ket­te­jük éle­té­nek. A leg­kü­lö­nö­sebb min­deb­ben, hogy a pá­ciens ak­ko­ri­ban még ko­rai, em­brio­ná­lis ál­la­pot­ban volt. Ho­gyan em­lé­kez­het min­der­re? A be­teg éde­s­any­já­nak ké­sőb­bi ki­kér­de­zé­se iga­zol­ja a pá­ciens be­szá­mo­ló­ját, no­ha az anya mind­vég­ig ti­tok­ban tar­tot­ta eze­ket az ese­mé­nye­ket a fia elől.

Wolfgang Holweg, a vizs­gá­la­tot vég­ző pszi­chiá­ter sok ilyen és ha­son­ló eset­tel ta­lál­ko­zott, né­há­nyuk­nál gon­dos ku­ta­tó­mun­ká­val iga­zol­ha­tó volt, hogy a pá­cien­sek be­szá­mo­lói tö­ké­le­te­sen meg­fe­leltek a va­lós ese­mé­nyek­nek.

Hi­he­tet­len, de igaz: az új­szü­löt­tek tu­da­ta­lat­ti­ja az anya­méh­ben tör­tén­te­ket el­rak­tá­roz­za

A vizs­gá­la­tok ered­mé­nye sze­rint az em­ber olyan, fő­ként drá­mai ese­mé­nyek­re, pl. abor­tusz­kí­sér­le­tek­re ké­pes vissza­em­lé­kez­ni, ame­lyek emb­rio­ná­lis kor­ban tör­té­nek ve­le, ami­kor agya még nem ala­kult ki. A je­len­ség­re egye­lő­re nincs ma­gya­rá­zat. Annyi azon­ban va­ló­szí­nű­nek tű­nik, hogy tu­da­tunk több, mint agyunk bio­elek­tro­mos te­vé­keny­sé­gé­nek ter­mé­ke. Úgy tű­nik, hogy test­től füg­get­len, és már szü­le­té­sünk előtt is lé­te­zik, és ha­lá­lunk után sem szű­nik meg.

A nagy né­met fi­lo­zó­fus, Im­ma­nu­el Kant szin­tén e vé­le­mé­nyen volt: „Az élet kez­de­te a szü­le­tés; ez azon­ban nem a lé­lek kez­de­te, pusz­tán az em­be­ré. Az élet vé­ge a ha­lál; ez azon­ban nem a lé­lek éle­té­nek vé­ge, ha­nem csak az em­be­ré. Szü­le­tés, élet és ha­lál te­hát pusz­tán a lé­lek kü­lön­bö­ző lét­for­mái.”

Mi dönt­jük el, hogy mi­ben hi­szünk

Min­den köz­ve­tett bi­zo­nyí­ték el­le­né­re tu­do­má­nyos szem­pont­ból a mai na­pig nin­cse­nek ob­jek­tív bi­zo­nyí­té­ka­ink – sem a lé­lek hal­ha­tat­lan­sá­gá­ra, sem az új­já­szü­le­tés­re. Azon­ban ugya­nígy nincs bi­zo­nyí­ték az el­len­ke­ző­jé­re sem. Te­hát min­den­ki ma­ga dön­ti el, hogy hisz ben­ne vagy sem.

(forrás: tgy-magazin.hu)

Túlontúl dokumentumfilm a klinikai halálról - videó