Igaz a hír, az orvosok is le vannak döbbenve: Bíró Icával megtörtént a csoda

Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-bab

A könnye is kicsordult, amikor rájött, hogy sikerült.

Bíró Ica a Best-nek mesélt a csodálatos élményéről, amikor Indiába utazott, ahol megtapasztalhatta milyen "más testében gyógyítani". Egy helyi guru segítségével ment keresztül egy olyan meditációs technikán, amivel elmondása szerint sikerült egy itthoni barátját meggyógyítania.

"Akkoriban nagyon nyomasztott egy közeli ismerősöm állapota, aki súlyos betegséggel feküdt egy budapesti kórházban. Amíg én Indiában voltam, ő életmentő műtéten esett át. Hiába szerettem volna rajta segíteni, nem tudtam. Legalábbis azt hittem. Amikor bejutottam a guruhoz, halk meditációs zene szólt, percek alatt ellazultam. Szái Bába ült, köszöntött, és szeretetet árasztva mosolygott" -kezdi a Best-nek Ica.

"Nem felülről láttam, hanem benne voltam"

"Megszólalt bennem egy hang, ami azt mondta: Szeretnéd megmenteni a barátodat? Igennel válaszoltam. Bába azt mondta, ugorj, segítek. Erre mentális szinten a beteg ismerősöm ágyához kerültem. A testem Indiában volt, az elmém viszont itthon. Láttam mi zajlik a szervezetélben, és gyógyítottam. Szórtam a fényt és a szeretetet. Közben folyamatosan hallottam Szái Bába hangját, amint épp azt magyarázza, hogy fénnyel, színekkel és szeretettel gyógyítsam meg az ismerősömet. Bár nem egy nyelvet beszéltünk, mégis értettük egymást. Amikor visszatértem a testembe, kicsordult a könnyem." - mondta.

Icának első dolga volt a barátja felől érdeklődni ezután, mire kiderült, hogy még az orvosok is csodájára jártak, milyen jól lett.
(forrás: Best)

Elméjével gyógyított Bíró Ica - videó
 https://tenyek.hu/belfold/320307_elmejevel-gyogyitott-biro-ica.html

Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába

Srí Szatja Szái Bába (1926 – 2011) indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek (igazság, helyes cselekedetek, béke, szeretet és erőszak-mentesség) gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet (Sathya Sai International Organization) egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása (pl. éneklés, mantrázás, meditáció, spirituális tanítások tanulmányozása).

Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában.Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti (szent hamu) és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Élete

Szatja Szái Bába 1926-ban született a dél-indiai Ándhra Prades államban, egy kis faluban, Puttaparthiban, Haidarábád közelében. Tizennégy éves korában kijelentette a családja és a falu lakói előtt, hogy ő Szatja Szái Bába, és feladata az, hogy újjáélessze a spiritualitást a világban, valamint a bölcsesség, az erény, a szeretet, a béke és az erőszakmentesség elveire tanítsa az emberiséget. Szatja Szái Bába már gyermekkorában is megmutatta különleges képességeit, tárgyakat materializált, és szent hamut teremtett a puszta levegőből. Követői elmondása alapján fizikailag egyszerre jelent meg több helyen, kivételes gyógyító erővel bírt, és a történelmi személyiségek életének minden egyes apró részletét ismerte. Szái Bába maga mondta, hogy ezek az úgynevezett csodái csupán „meghívókártyák”, amelyek arra inspirálják és bátorítják az embereket, hogy kövessék saját spirituális útjukat.

"Csak egyetlen vallás létezik, a Szeretet vallása. Csak egyetlen szó létezik, a Szív szava. Csak egyetlen kaszt létezik, az Emberiség kasztja. Csak egyetlen Isten létezik, és Ő mindenütt jelenlévő."
Szái Bába

(forrás: wikipedia.org)

SAI BABA :TRANSFORMATION - videó

https://www.youtube.com/watch?v=2_-tlqePyq4 

Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába Születési dátum: 23. november 1926 Halál dátuma: 24. április 2011 Más nevek: Sri Sathya Sai Baba Srí Szatja Szái Bába született Szatjanarajana Rádzsu indiai guru, spirituális és humanitárius személyiség, tanító. Filozófiája a vallások és nemzetek közötti egyenlőségre, az alapvető emberi értékek gyakorlására, az önzetlen szolgálat végzésére és az ember eredendően isteni természetére helyezi a hangsúlyt. Az általa alapított Sathya Sai Nemzetközi Szervezet egy több mint ötven éve működő spirituális és humanitárius szervezet. Nem tartozik egyetlen valláshoz sem, egyikük igéit sem hirdeti, ehelyett az összes vallást, hitet és nemzetiséget felöleli. A világ 123 országában jelenlevő szervezet tevékenységeinek három alappillére az önzetlen szolgálat társadalmi munka keretében, az értékközpontú alap- és felsőoktatás és a lelki tevékenységek gyakorlása .Misztikus, emberbarát és pedagógus, saját szavai szerint „Isten személyes földi inkarnációja”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy minden ember a szeretet és Isten megtestesülése anyagi formában. Azt állította, hogy a Sirdi Szái Bába, spirituális szent és csodatévő reinkarnációja, aki 1918-ban halt meg, és akinek tanításai eklektikus keveréke a hindu és az iszlám hitnek. A vibhuti és egyéb kisebb tárgyak, mint például gyűrűk, nyakláncok és karórák állítólagos materializációja mind a hírnevének, mind a vele kapcsolatos vitáknak is a forrása volt. Hívei ezeket az istenség jeleinek tartották, míg a szkeptikusok egyszerű bűvészmutatványoknak értékelték ezeket. A róla megjelent képek az otthonok falán és az autókban a jó szerencse szimbólumává váltak.

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Szatja Szái Bába

Forrás: https://citaty.net/hu/szerzok/szatja-szai-baba/

Tanuljunk a buddhistáktól!

„Amikor 18 éves voltam, sokat betegeskedtem, főleg gyomorbántalmaim voltak az idegeskedéstől, a szüleim pedig pszichológushoz küldtek, aki azt javasolta, menjek el egy buddhista szerzeteshez, és tanuljak meg magamról pár dolgot, főleg meditálni. Természetesen kigyógyultam minden bajomból, és a következő fontos tanulságokkal tértem haza” – olvashatjuk Robert Piper beszámolóját a Tiny Buddha blogján. 

Fotó: Pixabay/CCO Public Domain

Ne add fel!

„Az egyik legfontosabb, amit tanultam, hogy ne adjam fel, míg legalább háromszor, négyszer neki nem futottam valaminek. Különböző nézőpontokból újra és újra neki kell mennünk ugyanannak a problémának, mielőtt továbblépnénk.” 

A válasz a kérdéseimre bennem van

„Ha kérdezel valamit egy szerzetestől, az sosem fog egyenes, igen vagy nem, fekete vagy fehér választ adni, helyette inkább valami olyat mond, ami rávezethet a megoldásra, amit hitük szerint mindenki tud, csak sokat kell dolgozni azért, hogy elő tudja azt ásni a szíve legrejtettebb zugából.”

A türelem a legfontosabb

„A szerzetes mindig megváratott, így tanított meg arra, hogy a türelem a legnagyobb emberi erény. Az üres percektől mindig féltem, de egy idő után a barátaim lettek, szerettem csendben ücsörögni és elmélkedni. Már nem féltem a gondolataimtól, helyette meditáltam, és elengedtem minden rosszat, ami addig felgyülemlett bennem.” 

A bölcs ember tud elbukni

„Nem a sikereinkből, hanem a bukásokból tanulunk a legtöbbet. Hiszen míg talpra állunk, rengeteg mindent tanulhatunk meg önmagunkról, miközben minden egyes kudarc után egyre erősebbek, kitartóbbak és bátrabbak leszünk.”

(forrás: ridikul.hu)

Hogyan szabaduljunk meg attól az elképzeléstől, hogy mi magunk csupán a testünk vagyunk?

Gyakorlatilag minden szenvedésünk - akár finom, akár nyilvánvaló - abból ered, hogy azt hisszük, hogy a testünk vagyunk. Amikor azt feltételezzük, hogy a testünk vagyunk, akkor azt is feltételezzük, hogy a természetünk egy kicsi, elkülönülő én.

fotó:Olga Klimova Art

Azok számára, akiknek vágya az, hogy minél inkább megszabaduljanak a szenvedéstől, lényeges, hogy tudatosítsák azt a közvetlen felismerést, hogy a lényük (én) nem azonos a testükkel. Sok embernek van képe erről, de csak kevesen élik át a közvetlen tapasztalatot.

Azt az elképzelést, hogy a testünk vagyunk, fokozatosan és tudattalanul vesszük fel, miközben felnövünk. Először azt látjuk, hogy a szüleink a testünkre nézve látszólag újra és újra megerősítik, hogy van egy létezés, ami a testünkben lakik.

Először nevet adnak a testünknek. Ahogy megtanulunk járni, rájövünk, hogyan fókuszáljunk az izmainkra, hogy kiegyensúlyozzuk a testünket. Ez egy könyörtelen folyamat, amely megköveteli a testre való összpontosítást. Anélkül, hogy megtanulnánk használni a testet, úgy tűnik, nem jutunk sehová, ahová el szeretnénk érni.

Amikor a test kényelmetlen, bensőségesen érezzük magunkat, és genetikánk jeleket küld nekünk, ami fizikailag kondicionált és az ősi idők óta létező, hogy ébernek kell lennünk és nagyobb kényelmet kell keresnünk a test túlélésének biztosítása érdekében.

Mire 6 évesek leszünk, a testünkről alkotott fogalom már annyira be van programozva a tudattalan elménkbe, hogy az a spirituális kijelentés, miszerint "Te nem a tested vagy," általában nem elegendő ahhoz, hogy megszabadítson bennünket ettől a mentális konstrukciótól, és megszüntesse a szenvedést, amelyet ez az elképzelés folyamatosan generál.

Ha meg akarunk szabadulni a szenvedéstől, akkor gyakorlásra van szükségünk. Következetes gyakorlásra, amely magában foglalja ennek az ötletnek az elemzését és nagyszerűséggel látni, hogy egyszerűen nem igaz.

(forrás:ujvilagtudat.blogspot.com)

Kapcsolódó írás
Legyél megzavarhatatlan - Bentinho Massaro:

https://dszilvia.blogspot.com/2017/03/legyel-megzavarhatatlan-bentinho-massaro.html 

Bentinho Massaro: Hogyan ismerd fel Igaz Valódat? - videó

https://videa.hu/videok/nagyvilag/onv01-l-gp14.Ub0negXbtGGG?start=13.206602

Balogh Béla:A tudatalatti tízparancsolata:

https://dszilvia.blogspot.com/2016/11/balogh-belaa-tudatalatti-tizparancsolata.html 

A belső hangnak engedelmeskedve

A világ számos vezető embere – köztük Abraham Lincoln, Winston Churchill és Franklin Roosewelt – hitt a pszichikus képességekben. Vajon mennyire befolyásolja az ESP a nemzetközi politikát?

Abraham Lincoln, Winston Churchill

Winston Churchill éppen három minisz­tert látott vendégül a Downing Street 10. alatt a II. világháború idején, ami­kor hirtelen megérzése volt. Már elkezdődött egy légitámadás, de a vacsora folytatódott. A brit miniszterelnök felállt az asztaltól és bement a konyhába, ahol a szakács és egy szobalány tett­-vett egy ablak mellett. „Tegye a vacsorát egy tálcára az ebédlőben” – utasította Churchill az inast. Aztán mindenkit kiparancsolt a konyhából az óvóhelyre. A miniszterelnök visszatért vendégeihez. Három perc múlva bombatalálat érte a ház hátsó traktusát, és lerombolta a konyhát.

Churchillt egész életén át végigkísérték megérzései, és ő megtanult hallgatni rájuk. De megér­zéseinek a háború alatt volt a legdrámaibb ha­tása. Például 1941-ben Churchill az éjszakai légitámadások alatt légelhárító egységeket keresett fel. Egyszer, miután egy ideje már figyelte az ágyúkezelők munkáját, visszament kocsijához. Az autó hozzá közelebb eső oldalán lévő ajtót nyitották ki neki, mert mindig azon az oldalon szokott ülni. Ám ez alkalommal, valami oknál fogva megkerülte az autót, és a túloldali ajtónál foglalt helyet. Néhány perc múlva, amikor az autó már az elsötétített londoni utcákon hajtott, a közelben felrobbant egy bomba. A lég­nyomás ereje két kerékre emelte az autót, ami már éppen felborult volna, amikor visszahuppant négy kerékre. „Biztosan a pocakom volt az, a mi lehúzta azt az oldalt” – jegyezte meg Chur­chill.

Később, amikor felesége kérdezgette az esetről. Churchill először azt mondta, hogy nem tudja, miért ült az autónak arra az oldalára akkor éjjel. De aztán hozzátette: „Persze, hogy tudom. Valami azt mondta Állj!, mielőtt odaértem volna a nyitott ajtóhoz. Akkor rájöttem, hogy azt akarta mondani, hogy a másik ajtót nyissam ki, és oda üljek, és pontosan ezt is tettem.”

A brit miniszterelnök nem mást tett, mint hallgatott „a belső hangra”, amit mi általában intuíció vagy megérzés néven ismerünk. Tapasztalatból tudta, hogy megbízhat benne, csakúgy, mint számos igazgató, akik felismerték, hogy az ESP jó vezető az üzleti életben.

Paranormális befolyás

Időnként más államférfiakat is az intuíció veze­tett, vagy megengedték, hogy mások pszichikai képességei vezessék őket. Minden bizonnyal a paranormális hatások döntötték el a világ nem egy nemzetének sorsát.

Például sokan hisznek abban, hogy az amerikai rabszolgák felszabadítása egy tinédzser, Nettie Colburn Maynard közbeavatkozásának eredménye, aki szellemi üzeneteket közvetített Abraham Lincolnnak. Állítólag a fiatal Nettie egy órán keresztül, transzban oktatta Lincoln elnököt a rabszolgák felszabadításának fontosságáról. Lincoln is látogatott szeánszokat, amelyek egyikén állítólag testőrével együtt felmászott egy zongorára. A teher ellenére a zongora felemelkedett, és addig lebegett, amíg a médium, Mrs. Miller által játszott darab be nem fejeződött.

Amikor a clevelandi Plain-dealer nevű újság közölt egy sztorit Lincoln állítólagos pszichikai élményeiről, megkérdezték az elnököt, hogy ez igaz-e. “Az állítás egyetlen hibája, hogy csak a történet felét mondja el.” – mondta az elnök. “A cikk nem szól azokról a csodálatos élmények­ről, amelyeket átéltem.”

Senki sem tudja, hogy a paranormális mennyi­re befolyásolta a nagy kanadai államférfit, William Lyon Mackenzie Kinget, de a naplójából világosan kiderül, hogy határozottan hitt abban, hogy elhunyt politikusok szellemei állnak kap­csolatban vele. Amikor látogatást tett Angliá­ban, a legfelkapottabb médiumokkal konzultált, közöttük Geraldine Cummins-szal, aki különö­sen szellemirányította írásairól volt híres.

Franklin Roosevelt is tanácskozott egy pszi­chikussal, Jeane Dixonnal, akit a „washingtoni látnok” néven ismertek. Nancy Reagen gyakran tanácskozott egy asztrológussal a férjéről, annak elnöksége alatt.

Néha az állampolgárok is megérzik, hogy az elnökök mit fognak tenni. Például 1971-ben. Brooklynban Herbert Raiffe játékgyártónak volt egy megérzése, hogy a játékpandák jó üzle­tet fognak jelenteni. Semmi logika nem volt a döntésében: megsokszorozta a játékpanda-gyártást.

A következő év februárjában Nixon elnök Kínába látogatott, bejárta a Tiltott Várost és két, a sajtóban sokat szereplő pandával tért ha­za. Senki nem volt jobb helyzetben, hogy kielé­gítse a szőrös állatkák iránti hirtelen megnöveke­dett keresletet, mint Raiffe, akinek intuíciója, úgy tűnik, ráhangolódott az elnök kínai látoga­tására, jóval azelőtt, hogy magát a látogatást megszervezték volna.
Amerikában és Európában a rendőrség pszi­chikusok segítségét szokta kérni komoly bűncse­lekmények megoldásában, és eltűnt személyek felkutatásában. Pszichikusok még arra is képe­sek, hogy archeológusokat vezessenek rég elte­metett ókori maradványok helyére. Számos do­kumentum létezik arra, hogy a varázsvesszős emberek képesek megtalálni a föld alatti vízlelő­helyeket és más forrásokat is. Akkor miért tart­juk olyan furcsának azt, hogy a politikai aréna kiemelkedő egyéniségei szintén készek elméjüket megnyitni olyan információk számára, amelyek nem a hétköznapi érzékelés csatornáin érkez­nek?

Nem mintha hasznos lenne mindig tudni, hogy mit tartogat a jövő. Például Abraham Lin­coln egy nap azt álmodta, hogy sírást hall. Kö­vette a hangot a Fehér Ház termein át, mígnem belépett egy helyiségbe, ahol meglátott egy ko­porsót, ami az amerikai zászlóval volt letakarva. Álmában Lincoln megkérdezte az egyik katoná­tól, hogy ki halt meg. „Az elnök” — jött a válasz. „Meggyilkolták.”

Néhány nappal később Lincoln meghalt. Egy bérgyilkos golyója végzett vele. .. úgy látszik, valóban megálmodta a jövőt.

(Forrás: The Unexplained - Holics-Mester Marianna kicsibudoar.hu)

Kapcsolódó írás

4 államfő, akiket a megérzéseik vezéreltek:

https://dszilvia.blogspot.com/2017/05/4-allamfo-akiket-megerzeseik-vezereltek.html 

 
Lovász Irén - Belső hang - Inner voice (Szt. István Bazilika 2007) - videó
forrás:Péter Héty 

 

 

A FOTÓS LEKAPOTT EGY MÓKUST, MIKÖZBEN AZ MAGÁHOZ ÖLEL EGY VIRÁGOT

A holland fotográfus, Dick van Duijn rögzítette azt a pillanatot, ahogy egy mókus éppen magához ölel és megszimatol egy virágot.

Kép: Dick van Duijn Facebook

A fotós a tavalyi év során Ausztriába látogatott, ahol egy imádnivaló fotósorozatot készített, amelyben egy mókus (európai földi mókus/ közönséges ürge) a biztosan nagyon fárasztó napján megállt egy pillanatra, hogy szemügyre vegyen egy virágot.

Képek: Dick van Duijn Instagram

Van Duijn a PetaPixel-nek adott interjúja során mesélt a fotósorozatról és a mókusokról: “Az első napon megfigyeltük őket és viselkedésüket. A második napon egész nap fényképeztük őket. Közvetlenül a naplemente előtt, amikor a fény lágy és szép lett, az egyik a sok földi mókusból egy sárga virág felé sétált, hogy utána kezébe vegye és megszimatolja azt.”

Képek: Dick van Duijn Instagram

“Amikor láttam, hogy ez megtörténik egyből tudtam, hogy egy nagyon különleges és intim pillanatot sikerült rögzítenem” – mondja Van Duijn. “Nagyon boldog és elégedett voltam a kattintással.” Csupán két órájába és 200 fotóba került, hogy elkapja a tökéletes pillanatot.

Kép: Dick van Duijn Facebook

Van Duijn továbbá azt mondta, hogy reméli ez a fotósorozat ösztönzi az embereket arra, hogy több időt töltsenek a szabadban. “Ha emlékeztetjük az embereket arra, hogy milyen gyönyörű és aranyos a természet, jobban fogják érezni magukat, és az őket körülvevő világot.”

(Forrás:jazzyradio.hu)

Egy hely, ahol a mókusok kézből esznek - videó
forrás: Hajdú Online

A Debreceni Egyetem Mátrai Gyógyintézetének parkjában élő kis mókusok egyáltalán nem félnek az emberektől, akik rendszeresen etetik őket.

Egyformák-e az emberek lelkei?

A hermetika, az egyiptomi bölcsesség erre a kérdésre úgy válaszol, hogy bár minden lélek halhatatlan, mégsem nevezhető a létmódjuk egységesnek, merthogy vannak olyan lelkek, amelyek magasabb térségekből származnak és nemesebbek a többieknél.

Ez a csak látszólag rasszista megközelítés mély igazságokra világít rá. Elsőként mindjárt arra, hogy a lelkek isteni természetük ellenére sem egyenlők. Minden lélek fejlődik, s mindegyik tart valahol: ki előrébb, ki hátrébb az önmegvalósítás ösvényén. Abban azonban nagy különbséget lát Hermész Triszmegisztosz, hogy melyik lelket milyen mértékben tartja fogságban az anyagi világ. Merthogy embernek lenni egyszerre jelenti a halandóság és a halhatatlanság birtoklását. Nyilvánvalóan a test a halandó részünk, míg a szellemünk és a lelkünk halhatatlan.

Aki az alsóbb világok energiáitól megtévesztve éli az életét, kevésbé tudja a lelkét fejleszteni, aki pedig a felsőbb világokra hangolódik, az tisztán láthat. De vajon mi dönti el, hogy ki melyik világra hangolódik? Talán a Sors.

A Sors persze nem személytelen erő a hermetikában, hanem konkrét entitások precíz döntése. Az életünk tehát több döntés eredménye. Az emberi akaraton túl azonban ott találjuk a Sorsírók akaratát is. Ezek a lények nem a saját kényük-kedvünk szerint ítélnek meg minket, hanem az elkövetett cselekedeteink és tetteink alapján. Nem érdemes leszűkíteni ezt a kérdést a bűn és bűnhődés problémakörére, de első megközelítésben nem árt tisztázni, hogy a léleknek mindennel el kell számolnia, amit okozott. Tehát a lélek saját sorsának okozójává lép elő a hermetika szerint.

Azt az emberi elme nem képes átlátni és megítélni, hogy egyes sorshelyzetekbe miért csöppent, hacsak nem rendelkezik olyan tiszta tudással, amely ezt számára megvilágítja. Így nem csoda, hogy az ember szellemi látás híján nem lát értelmet a sorsában.

Annyit azonban bármikor megtehet, hogy fejleszti magát. Megfigyeli az életét és törekszik felismerni benne a hibákat, amiket sokféleképpen hívhat: tudatlanság, bűn, büntetés stb. Akárhogy hívja is az ember a jelenében ható erőket, egy valami alól nem vonhatja ki magát: a felelősség alól. Ez a felelősség azonban nagyon összetett.

Ahhoz, hogy megértsük, meg kell vizsgálnunk a tudatosságunkat. A tudatosság, mint ahogyan a neve is mutatja, képes elvezetni minket a tudáshoz. De vajon mit kellene tudnunk? A tudás végső soron a transzcendens tudást jelenti. Ez az anyagtalan tudás képes kapcsolatot létesíteni a lelkünk és a szellemünk között. Tehát egyáltalán nem anyagi tudás. Amikor szert teszünk a lelki tudásunkra, akkor szellemünk megvilágosodik és látni kezd. Így kezdik elnyerni az életünkben lévő dolgok az értelmüket. Így tudatosul minden: a jó és a rossz közötti különbség, s a döntés felelőssége is. Amíg ezt az állapotot nem érjük el, addig ki vagyunk téve a sors viszontagságainak és nem mi irányítjuk az életünket.

Abban nem vagyunk egyformák, hogy kinek mennyi idő és megtapasztalás szükségeltetik ahhoz, hogy ezt a szintet elérje. Van, akinek szinte automatikusan megadatik már az életének korai szakaszaiban, hogy összekapcsolódjon a lelkével és a szellemével, de többségünknek nem.

Egyszerűbben fogalmazva, ha valakinek nincs transzcendenciája, akkor nem tud azzá a valakivé válni, aki igazi lénye (lelke és szelleme) szerint lehetne. Márpedig minden ember elsődlegesen transzcendens lény, s csak másodlagosan testi. Ezért a lélek halála a materializmus és a szellem halála a véget nem érő anyagi érzékkielégítés és anyagi tudás általi korlátoltság. Ennek az egyoldalú életfilozófiának a felismerése, a kibogozása és az anyagi-anyagtalan létezés kiegyensúlyozása az, ami oly nagy különbségeket tud eredményezni ember és ember, lélek és lélek között.

Ki képes kitörni a sorshelyzetéből? Kinek van igazi lelki ereje a belső konfliktusainak megoldásához? Ki képes az ellentmondásokat és az akadályokat felszámolni az életében? Ki tud uralkodni a saját sorsa felett?

A hermetika a megoldást az önismeretben látja, amelyhez a legnagyobb lehetőséget paradox módon a válságok rejtik és szolgáltatják. A Sors sokszor éppen a válságok és a konfliktusok által mutat utat és nem a sikerek által. A krízisek, a feszültségek megoldása azonban kényes kérdés, ugyanis csak abban az esetben nevezhető értelmesnek, ha a korábbi rezgésszinthez képest magasabbra juttatja el az embert. Más esetekben elfojtásba, önbecsapásba, kompenzációba, látszatokba és sok egyéb dologba csaphat át.

Ezért lehetnek és vannak is különbségek a lelkek között, hiszen a fejlődésükben a világkorszakok alatt egyesek sokkal nagyobb magasságba értek el, mint a többiek. A szentek, a magasabb világokból alászálló, nemesebb lelkek nyilvánvalóan azért tér(het)nek vissza, hogy továbbsegítsék lélektestvéreiket az isteni szeretet útján, amely a magasabb szellemi létállapotokba, az isteni Jóhoz, az Értelemhez vezet. Azt nem állítom, hogy az isteni szeretethez, mert álláspontom szerint most is abban élünk, csak nem ismerjük fel a Szeretet és az Értelem azon finom jeleit, amelyekről ez a cikk szólni szeretett volna.

(forrás: Száraz György - boldognapot.hu)

Return To Your Soul (432 Hz) ~ Asha
forrás: https://www.youtube.com/watch?v=VPnpAzE87YY

Lélekvándorlás - ahogy az egyiptomiak látták

Az egyiptomiak voltak az elsők, akik azt tanították, hogy az emberi lélek halhatatlan, és a test halálakor más élő dologba költözve újjászületik

Az az egyiptomi szokás, hogy a mumifikált holttestet egyre növekvő finomsággal kidolgozott szarkofágok sorába helyezték el, az emberi szellem három elemét szimbolizálta. Ezek neve a ka, ba és akh, és megfeleltethetők az asztrális testnek, az elmének és a halhatatlan léleknek. 

Az ezoterikus hagyomány szerint az asztrális test a plasztikus éterikus energia mátrixa, amely a fizikai formák szellemi mása. A testetlen én a testen kívüli élmény során képes leválni a testről. Ezt az ént ilyenkor egy köldökzsinór köti a fizikai testhez, amelyet csak a halál képes elmetszeni. 

"A lélek egyik formából a másikba vándorol, a zarándokúton sok az állomás. Testeidet leveted, mint az elhasznált ruhát; ruháidat összehajtogatod. Ó, milyen ősi vagy, emberi lélek, örökkévaló vagy te, igen. 

(Egyiptomi hermetikus szöveg részlete) 

A kifinomult egyiptomi temetkezési rítusok célja valószínűleg az volt, hogy a testetlen lelket keresztülvezessék az alvilágon. 

A főpapok teljes ismerettel rendelkeztek a spirituális birodalmakról; erre a tudásra a piramisokban lezajlott beavatási szertartások során tettek szert. Bár a piramisok elsősorban a fáraók sírjai gyanánt épültek, volt egy másodlagos céljuk is. Szent helyek voltak, ahol a főpapok mágikus rítusokat hajtottak végre, és felöltötték annak az istenségnek az isteni formáját, akivel kapcsolatba akartak lépni. Ezt akkor tették, amikor a felső birodalmakba szándékoztak asztrális utazást tenni. A fizikai test korlátaitól megszabadulva szabadon fedezhették fel az univerzumot és együtt lehettek az istenekkel.

A három Gízai piramisról kimutatták, hogy a Tejút Orion csillagképének három csillagával állnak kapcsolatban. Az Orionnak misztikus jelentősége volt az egyiptomiak számára, akik úgy gondolták, itt található az alvilág urának, a holtak bírájának, Ozirisznek a birodalma.

A piramisok formáját úgy alakították ki, hogy a Föld mágneses energiáit összpontosítsák, és a beavatásra váró képtelen legyen ellenállni annak az erőnek, amely asztrális énjét a testéből kiszakítja.

 Ezt az elméletet az 1930-as években próbára tette a rettenthetetlenül bátor angol okkultista, dr. Paul Brunton, aki engedélyt kapott arra, hogy végrehajtsa egyedülálló kísérletét a Nagy Piramisban, a Királyok Kamrájában. Itt egy spontán asztrális utazást élt át. 

“… minden izmom elgyengült. Ezután bénító letargia kúszott végig a végtagjaimon. Az egész testem nehézzé és érzéketlenné vált… Az az érzésem támadt, mintha trópusi szélvihar kapott volna el, és felfelé sodorna egy keskeny nyíláson át; ezután pillanatnyi rettegést éltem át, majd beléptem a végtelen térbe… Szellemként léptem ki földi testemből.” 

Piramisenergia

 

Néhány évvel ezelőtt amerikai tudósok egy csoportja mérlegelte azt a lehetőséget, hogy a piramis szerkezete, alakja és dimenziói – a négy háromszög alakú oldal és a négyzet alakú alap – egy magasabb szintű energiamezőt hoz létre, ugyanúgy, ahogyan az ingáról is azt gondolják, hogy a Föld mágneses energiáit fókuszálja a jóslatot kérő közvetítésével. Nem tudtak semmit bizonyítani. Azok, akik ma látogatják meg Egyiptomot, gyakran számolnak be a sírok közelében érzett meleg, különös, csiklandozó érzésről. Ez lehet az, amire általában úgy utalnak, mint “piramisenergia”, amely sokak szerint meghatározott jelenségeket okoz; például a kicsorbult pengék élessé válnak, ha egy éjszakára egy piramis modelljében hagyjuk őket.

Amikor néhány évvel ezelőtt a közismert brit látnok, Tony Stockwell meglátogatta a Nagy Piramist, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy megérintse a Nagy Galéria falait, 

bár az őrök erősen figyeltek, és látogatókat mindenütt táblák figyelmeztették, hogy tartózkodjanak ettől.
“Amint a kezemmel megérintettem a falat, azt éreztem, hogy a fehér fény és egy energiahullám óriási tömege zúdul át a testemen” – idézi fel önéletrajzában, a Spiritedben. 

“Olyan volt, mintha a testemet valamilyen nagy erejű áramforráshoz kapcsoltam volna… Az ezt követő hetekben nagyon élénk voltam, szinte röpködtem, úgy éreztem, újjászülettem, eltöltött az energia, és a fáradtságnak a nyomát sem éreztem..."

Paul Roland: Reinkarnáció - Hihetetlen történetek előző életekről

(forrás: astronet.hu)

Kapcsolódó írás
Nagy Piramis Királykamrája:

 https://dszilvia.blogspot.com/2016/01/nagy-piramis-kiralykamraja.html

Bizonyítható a túlvilág létezése?

Mióta az ember a Földön él, azóta foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon ennyi csupán a létezése, amennyit testi élete alatt tapasztal belőle, vagy volt előtte is, s lesz utána is valami? Hogy van-e egy - most ugyan a fizikai érzékszervekkel nem érzékelhető, de annál valóságosabb - magasabb rendű szellemi hatalom, ami mindazt fenntartja és irányítja, amit tapasztalunk?

Súlyos és lényeges kérdések ezek, hiszen mind a mai napig nem sikerült rá megnyugtató választ találni - objektíven legalábbis. Ráadásul alapvetően három csoportra oszthatók az emberek ilyen szempontból. Az egyik csoportba tartozók eleve a felvetést is nevetségesnek tartják, s úgy vélik, az elmúlt egy-kétszáz év tudományos felfedezései éppen alátámasztották, hogy valójában nincs is Isten. A második csoport, bár nem voltak ehhez köthető saját megtapasztalásaik, de alapvetően elfogadják, mint lehetséges létezőt, s érdeklődnek is a spirituális témák iránt. S végül, a harmadik csoport, akiknek meghatározó, saját élménnyel a birtokukban a legkevésbé sem kérdés, hogy van túlvilág, s hogy a lelkünk számára sem a test, sem annak élettartama nem meghatározó. Az első csoportba tartozók biztos tudással rendelkeznek a materialista világot illetően, a másodikba tartozók hiszik, hogy nem pusztán ennyi a világ, míg a harmadik csoportba tartozók tudják, hogy van ezen túl is létezés - sőt, még csak ezen túl van.

Természetesen, élesen az első és a második-harmadik csoportot lehet különválasztani. Ők azok, akiknek a legtöbb esetben lehetetlen vállalkozás dűlőre jutni, s többnyire meddő vita alakulhat ki közöttük, a saját világképük mellett való érvelésükkor. Miért van ez, hogy ennyire másképp látjuk a világot? Miért van az, hogy az egyik ember számára nyilvánvaló tény a túlvilág létezése, a másik számára pedig legfeljebb a humor kategóriát jelenti? S miért van az, hogy bár a szellemvilág képes lenne megmutatni magát mindenki előtt, és kellőképpen nyilvánvalóan, de mégsem teszi?

Csak rövid összefoglalásképpen; a történelem során bár mindig változott az ember világnézete, s a vallások, az istenhitek is folyamatosan átalakultak, mégis elmondható, hogy a túlvilágban többnyire hittek az emberek. (Például a halotti tor is régre visszanyúló szokás, mely annak egyértelmű tudását jelentette, hogy a testi halál csak hazatérést jelent, amit ünnepelni kell.) Nyilvánvaló, hiszen a lelkében mindenkinek ott van ennek a tudásnak a csírája. (Hisz mindannyian a szellemvilágból érkeztünk, csak most a fizikai test többé-kevésbé, de jelentősen leszűkíti a teljes tudatosságunkat.) A hit még erősebb volt hajdanán, hiszen a világ működéséről alig rendelkeztek ismeretekkel a történelmi időkben, s jobb híján ebből a bennük lévő csírából építkeztek. Tudták a lelkük mélyén, hogy van odaát, hogy van egy magasabb szellemi erő, ami mindazt irányítja, amit látnak és érzékelnek, de mivel a fizikai világról nem sok mindent tudhattak, hajlamosak voltak mindent kizárólag a szellemi erőkkel magyarázni. Nyilván nem álltak messze - képletesen - a valóságtól, de természetesen a fizikai világnak azért megvannak a maga törvényei, amelyet még meg kellett ismerniük. Hiszen ahhoz, hogy igazán megértsük a szellemi világot, előbb a fizikait (a szellemi világ teremtményét) kell megismernünk. Amikor azonban az elmúlt két-háromszáz évben a tudomány eljutott oda, hogy egyre mélyebben feltérképezhette és megérthette a fizikai világot, az első időszakban (s némileg még ez tart most is) hajlamos volt arra a (téves) következtetésre jutni, hogy ezzel végső soron Isten nem létezését sikerült bizonyítania. Az ember a tudományos felfedezései és a világ mélyebb megismerése mentén sorra úgy érezte, hogy egész addig csak egy mesében, egy illúzióban élt, hogy képzetei a túlvilágról csak a fantáziája szüleményei voltak. Hiszen minél előbbre jutott a felfedezésekben, Istent - legalábbis szó szerint - csak nem találta meg.

Ma figyelhető meg ennek a folyamatnak a második szakaszába való áttérés, amikor is a fizikai világ alapos megértésével a tarsolyában az ember újra csak előveszi igényét a szellemi megismerésére is. A folyamat tehát nem véletlen. Meg kellett előbb ismernie alaposabban a fizikai világot, hogy igazán megértse majd a szellemit, s ne tulajdonítson neki olyan dolgokat, melyek túlzónak, helytelennek minősülnek. Az, hogy ebből először téves következtetést vont le (miszerint akkor nincs is szellemi világ), a folyamat egy lehetséges velejárója volt. Alakulhatott volna ugyan másképpen is, de az ember végül ezt az utat járja végig - ám a cél előbb-utóbb így is a teljes megértés lesz majd. Másképpen fogalmazva a technikai fejlődés noha szükségszerű velejárója volt (s az most is) az emberi fejlődésnek, de abban a formában, hogy teljesen kizárni igyekezett a szellemi világot, zsákutcának minősül hosszú távon, s ezt érezhetjük is a legtöbben. Nincs olyan technikai újítás, olyan találmány, mely valóban (s nem csak látszatra) az emberiség érdekét szolgálná, amely a szellemi világ el nem fogadásával született. S többek között azért is tart a világunk, a technikai fejlődése által, azon a szinte fenntarthatatlan szinten, mert a fejlődés annak szellemében zajlott, hogy csak a fizikai világ létezik - így valódi összhangot, harmóniát nem teremthet. Ez csak akkor valósulhat meg, hogy ha az emberiség a túlvilág létezésének tudatában, s annak törvényeinek ismeretében hozza meg technológiai újításait, s ebben a szellemben fejlődik. (A legfőbb törvény: csak azt tedd mással, amit szeretnéd, hogy mások tegyenek veled, hiszen noha különálló lények vagyunk, a forrásban mind összetartozunk, s amit mással teszünk, azt valójában magunkkal tesszük - ezt a törvényt ismerteti és tanítja mindannyiunk számára a karma rendszere.)

Tehát most érünk el lassan a folyamat azon részéhez, ahol újra előtérbe kerül a szellemi világ elfogadása, immár nagyobb tudatossággal, s több ismerettel rendelkezve a fizikai világról. A folyamat természetesen lassú, ám ugyanakkor biztos. Noha még mindig nagyon sok emberre a folyamat első része hagyott mély nyomot (hogy a szellemi világ, lám, nem is létezik), mégis egyre többen lesznek olyanok, akik ráébrednek, hogy ez így kevés, ez így nem kielégítő. Még mindig sok ember gondolja úgy, hogy lám, régebben az emberek milyen buták voltak, mit sem tudtak a fizikai világról, s ezért mennyi butaságot kitaláltak a szellemi létezéséről (pedig valójában arról van szó, hogy jól hitték, csak sok mindent tévesen, éppen a hiányos ismereteik miatt). Még mindig sok ember úgy gondolja, bezzeg most már mennyivel okosabbak vagyunk, s fel is háborodnak azon, ha valaki "még mindig" elhiszi a régi hülyeségeket. De egyre többen vannak olyanok is tehát, akik ezen igyekeznek túllépni.

Tudjuk, hogy a fizikai világban, a Világegyetemben, (földi ésszel felfogva) végtelen számú és színtű világ található, a végtelen számú planétákon. Azért, hogy mindegyik lélek, amikor a kötelező testet öltéses időszakukat élik, mindig le tudjanak születni éppen olyan világba, amilyen a fejlettségi szintjüknek és megélni kívánt vagy kénytelen igényeiknek megfelel. Ezért bár sokunk nem először van már a Földön, s azon emberek többsége, akik most itt élnek, egy ideje már ide inkarnálódnak, mégis elmondható, hogy mindig olyan lelkek jönnek ide is, akiknek éppen itt, az itt zajló folyamatokban van szerepük és tanulni, megélni valójuk, s mi is csak addig születünk ide, amíg az itt zajló folyamatokban szükségszerű részt vennünk. S azt is tudjuk, hogy minden lélek fejlettségi szintje két alapvető dologban mutatkozik meg a testi élete alatt. Másképpen szólva két dologtól függ, hogy ki, mennyire számít fejlett léleknek. Az egyik, hogy mennyire gonosz, mennyire önző. A másik pedig, hogy mennyire képes elfogadni a szellemi világ létezését. Az előbbiek minél kevésbé, míg az utóbbiak minél inkább vannak jelen valaki fizikai életében, annál fejlettebb, annál idősebb léleknek minősül a szellemvilágban. Az elsőnek a magyarázata, hogy minél idősebb egy lélek, a karmáján keresztül annál inkább belátja már, mit jó tenni mással és mit nem. A másodiknak pedig, hogy az a tudás, mely a lélekben van már a leszületés előtt is, annál kevésbé süllyed mélyre a testi élete alatt, minél idősebb egy lélek, tehát a testi élete alatt annál könnyebben képes az a felszínre törni. Az, hogy a Földön éppen - az előbbiek értelmében - milyen gondolkodású és típusú emberek vannak, attól függ, hogy milyen fejlettségi szintről érkeznek ide éppen a lelkek. Annak oka tehát, hogy ilyen lényeges különbséget tapasztalunk az embereknél, a túlvilág elfogadásához való viszonyukat illetően, az az, hogy lélekfejlődésben más és más szinteken állnak.

Teljesen tiszteletben kell tartanunk azt, hogy sok ember nem nyitott a szellemvilág felé. S ha nyitott is, csak a nyíltságának megfelelő mértékben kell segítenünk őt a további megértésekben. El kell fogadnunk, hogy mindenki áll egy bizonyos lélekfejlettségi szinten, ahol azok is álltak már korábban, akik most előbbre tartanak, s ez egy természetes folyamat. Valakinek oly mélyre süllyed még a tudatalattijában az igazság tudása a testi élete alatt, hogy képtelen feltörni, míg másoknak ez játszi könnyedséggel megtörténik.

Fentebb tettem fel a kérdést, hogy miért nem mutatja meg a szellemvilág széles körben, nyilvánvalóan magát, noha megtehetné? Mert az előbb említett, lélekfejlődési folyamaton mindenkinek végig kell mennie. A belső késztetésen túl, adnak az Égiek bőven annyi bizonyítékot, amennyi elegendő azok számára, akik képesek nyitni felé.
 A bizonyítékokról itt írtam bővebben:

Medek Tamás: Bizonyítékok lelkünk túlvilági létezésére

 https://dszilvia.blogspot.com/2019/04/medek-tamas-bizonyitekok-lelkunk.html

Bőven ad saját megtapasztalást is azoknak, akiknek elérkezett annak ideje. A többieknek viszont el kell érni még erre a szintre a saját erejükből - de ez persze életeken átívelően is történik. A szellemvilág nem fogja nyíltan az egész világ előtt megmutatni magát, legalábbis olyan fizikai világokban nem, ahol a lelkek többsége erre még nem érett. El kell fogadnunk, hogy egész egyszerűen a Földön jelenleg élő emberiség jó része még nem érett rá, hogy a szellemvilág megmutassa magát. Mindenki annak a tudásnak a csírájával érkezik tehát a fizikai világokba, hogy ő nem csupán annyi, amennyit most érzékel magából, de ahhoz, hogy ez a testi élete alatt is felszínre törhessen, érnie kell és dolgoznia kell rajta az adott léleknek. Amennyiben képes nyitni már a szellemvilág elfogadása felé, számtalan bizonyítékkal szembesülhet, amit ha nem képes elfogadni, valójában nem is nyitott még rá. Csak egy példa. Adott egy halál közeli élményt átélő, aki az átélése után arról számol be, hogy a klinikai halál állapotában, test nélkül, lélekben létezve leolvasott egy, az adott helyiségben található sorozatszámot, melyet közölni is képes, s mely helytállónak bizonyul, s melyről bizonyítható, hogy nem szerezhette a hagyományos érzékszervei által. S adottak olyan emberek, akik ennek ellenére is azt mondják, hogy nem, ez nem lehetséges, ez csak az agy haláltusája, ez csak képzelet. Pedig valójában ez nem más, mint a képtelenségük arra, hogy a szellemi világ létezését testi életük alatt is elfogadják, befogadják. (Ilyenkor az Égiek azt mondanák: "Hát milyen bizonyítékot küldjünk még neked?")

Bizonyítható tehát a túlvilág létezése? Igen, de nézőpont kérdése. A szellemvilág küld bőven jeleket, s akkor ott van még a belső késztetésünk is. Ám egyénileg eltérő, mennyire vagyunk képesek észre venni azokat. Akik nem nyitottak felé, azok számára nem bizonyítható, a szellemvilág bárhogy is próbálkozik. (Erőltetni viszont nem fogja, hiszen tudja, hogy ez egy természetes folyamat, melyre előbb-utóbb mindenki megérik - ha most nem, majd a következő életei valamelyikében.) Akik egy kicsit is nyitottak, azok észre vehetnek számtalan olyan jelet és egyértelmű bizonyítékot, melyekben úgyszólván nem illene kételkedniük.
Azok, akik saját tapasztalással nem rendelkezhetnek még, számukra a hitük megerősítése a feladat, tehát még nem feltétlen cél a biztos tudás, csupán annak elérése, hogy a szellemvilág létezését valamilyen szinten elfogadják. Akik viszont már saját élményt is kaphatnak, s kapnak, azok számára pedig nem kérdés többé, hogy van-e túlvilág, vagy nincs, hiszen ők már biztos tudással rendelkeznek - másszóval számukra már megadatott, hogy a belső, feltörő hitük a saját, meghatározó élményeiken keresztül biztos tudássá váljon.

Nem várhatjuk tehát (itt a Földön még egyenlőre), hogy a túlvilág oly módon bizonyítható legyen, mint például a gravitáció vagy például annak ténye, hogy a víz felforr 100 fokon. A szellemvilág, fizikai világban történő bizonyítása egy lassú folyamat, melyen mindannyian keresztül megyünk, s melyből mindannyian csak annyit kapunk, amennyit az adott lélekfejlődési szintükön kaphatunk, illetve képesek vagyunk befogadni. Először kellett hozzá, hogy igazán megismerjük a fizikait, de kell hozzá az is, hogy ezen ismeretekből ne téves következtetéseket vonjunk le.

Bizonyítható a túlvilág létezése? Igen, csupán nyitottság kérdése, melyet nem vesznek észre, akik nem nyitottak rá, melyre felfigyelnek azok, akik igen, s mely egyértelműen bizonyítást nyer azok számára, akik az előző kettő stáción már most és korábbi életeik során végig mentek. Az Égiek megkövetelik tőlünk ezen a szakaszokon való végig haladást, s tudva, hogy mindennek eljön az ideje a megfelelő időpontban, tartsuk tiszteletben mindenki álláspontját, világnézetét a tekintetben, hogy bizonyíthatónak, bizonyítottnak tekinti-e a túlvilág létezését vagy sem.

 (forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)


Halálközeli élmény - Átjáró Ég és Föld között - Putnoki Tibor, Horányi Ágnes - videó
forrás: https://www.youtube.com/watch?v=DefqH54EqZ4

Feltámadás a halálból - Fatima

Egy újjászületett keresztény etióp asszony meghalt, és míg muzulmán rokonai siratták és egy pünkösdi pásztor imádkozott érte, ő a mennyei valóságot látta.

Visszatérése csodálatos bizonyság volt rokonai körében, és megtéréseket eredményezett.

készítette: 700-as Club, ATV
(forrás: youtube)

Imáink

Sok helyen olvasom, hogy ne használjuk az 'Ámen' szót és a katolikus imákat sem. Mi erről a véleményed? Valamint Istennek vagy Teremtőnek nevezzük imáinkban, akihez szólunk?

Ugye azt tudod, hogy a vallásról és az egyházról mi a véleményem, az álláspontom. Gyakorlatilag ugyanaz igaz rájuk, mint a politikára, annyi különbséggel csak, hogy az egyház a lelki dolgokat, míg a politika az evilági dolgokat lovagolja meg. Noha van igazság abban, amit mondanak, mégis amit átadnak az embereknek, már tele van félrevezetésekkel és megvezetésekkel, s azt a célt szolgálják, hogy féljél tőlük, hogy szolgáld őket, s hogy uralkodhassanak feletted. Így én mindkét "intézménytől" igyekszem távol tartani magam. Elfogadom és tiszteletben tartom őket, de a legkevésbé sem helyes útnak.

Ilyen értelemben tehát sem az imákat, sem az ámen szót nem használom és azt gondolom, bármit is jelentsenek, nem az a lényeg, hogy használod-e őket vagy sem. (Az ámen szó jelentése "úgy legyen", bár hallottam már eltérő értelmezést is.) Ha Te szólni kívánsz felsőbb szellemi erőkhöz, Istenhez, Jézushoz, angyalokhoz, stb., akiben hiszel, semmi szükség mások által alkotott imákra és ámen szókra. Pláne nem olyan imákra, melyek szó-összetétele és akár a hangulata idegen is számodra.

Egyszerűen, akár szóban, akár gondolatban szólítsd meg tehát azon szellemi lényt, akit megszólítani kívánsz és a saját szavaiddal, szeretettel, alázattal, de emellett úgy, ahogy Neked jól esik, mondd el neki azt, amit el szeretnél mondani. Amit közölni kívánsz vele, ami a lelkedet nyomja, s amit kérni szeretnél vagy amiért hálás szeretnél lenni. Sokkal jobban fog esni neki az, ami Tőled és ami szívből jön, mint amit azért mondasz csak, mert valakik azt szokássá kívánják vagy kívánták tenni. S a megnevezés is épp úgy rád van bízva, amellyel néven illeted azt a szellemi lényt, akit megszólítani kívánsz. Nevezheted Istennek is, Teremtőnek is, ami Neked jól esik.

Összességében elmondható tehát, hogy egy emelkedettebb szellemi lénynek, akihez "imáinkban" fordulunk, semmi más nem számít, mint hogy szeretettel, alázattal, de szívünkből szóljunk, s úgy, ahogy az nekünk jól esik, ahogy az nekünk kedves. Nem azt fogják nézni, hogy milyen névvel és/vagy imával szólunk hozzájuk, hanem azt, hogy közben mi van a szívünkben és a gondolatainkban, érzelmeinkben, melyet feléjük irányítunk.

 (forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)

Bagdi Bella: Napindító ima -videó
forrás:Bagdi Bella

Miron tanítások a befele figyelésről és a belső csendről

Mindig azt tanítom, hogy a tudatosság az egy olyan állapot, amely nagyon összetett, de nagyon letisztult, csendes tudatállapotról szól.

“Amikor én azt mondom, hogy tudatosság, ezt úgy mondják keleten, hogy megvilágosodottság. Belső fény áradata. A tudatosság azt jelenti, hogy megvilágosodottság állapotában élek. Hogy ide el tudjak jutni, van egy folyamata, vannak feltételei, és ezt szeretném megvilágítani. Ezt a folyamatot meg kell élni, ráadásul minél tudatosabban kell megélni, abban el kell mélyülni, azt át kell engedni magadon, hagyni, hogy átformáljon, hogy eljuss a tudatosságig.

Ahhoz, hogy valamit tudatosan éljek meg, azt először tudatosítani kell. Tudatosítani a megélést. Az átlagember itt már megbukik. 

Mit jelent ez, hogy tudatosítani? Úgy megfogalmazni, hogy közben nem viszonyulok, nem reagálok, nem agyalok rajta, nem minősítem, csak megélem, de megfogalmazom. Mit csinálsz akkor, amikor valamit úgy élsz meg, hogy odafigyelsz? Szemléled.”

“A befele figyelést a hétköznapok pörgésében is el kell kezdeni gyakorolni. Egy-egy beszélgetésben, találkozásban ne arra figyelj elsődlegesen, amit a másik mond, hanem a csendedbe helyezkedve figyeld, hogy a belső érzékelésed mit mond róla.
Figyeld közben az intuíciódat. Hallgatod, szemléled, és nézed őt. Milyen érzések keletkeznek benned? Az egy dolog, hogy meghallgatod őt, de még fontosabb, hogy közben odafigyelsz, mit érzel magadban. Arra, hogy vele beszélsz, a tested (a műszer) mit jelez, milyen érzéseket, milyen finom érzeteket ad. A cél, hogy amikor már az elméd csendben van, akkor eleve mindig hozzáférj ezekhez az érzetekhez, tapasztalásokhoz, ezáltal megtanulod azt, hogy a tested, mint műszer, a lelked, mint a műszer része, vagy akár a gondolatok, azok folyamatosan jeleznek, tájékoztatnak mindenről. Nemcsak arról, ami benned zajlik, hanem arról is, hogy a külvilág változásai benned milyen változásokat generálnak.”

“Kicsit nehéz, megtartani a belső csendet. Nem agyalni, nem reagálni azonnal. A legnagyobb hiba, amikor az ember a saját gondolataira, érzelmeire reagál. Ez a legnagyobb csapda. Amikor elindulsz a tudatosság folyamatában csak jönnek érzések, érzelmek, indulatok, negatív gondolatok és, még mindig reagálsz rá. Ha azonban nem reagálsz a negatív gondolatra, hanem azonnal felírod a pozitív megfelelőjét, akkor ez nem lesz tovább séma az elmédben. Ugyanígy kell bánni minden gondolattal és érzelemmel. Ami benned van azzal kapcsolatban, hogy a másik miket beszél, létrejön egy érzet, és ezt a csendedben figyeled, nem fogsz reagálni rá. Így kezeld ezentúl a gondolatokat, és az érzelmeket. 

Ne reagálj a gondolataidra, az érzelmeidre, a fizikai érzeteidre, a külvilágra, hanem szemléld azokat.  

Kezd el figyelni azt, hogy benned mi zajlik, nem reagálsz rá, hanem szemléled tovább, és rá fogsz jönni, hogy ez egy folyamat. Reggel elkezded a napodat, közben van egy csomó találkozásod, impulzusod, információd, benyomásod, hangulatod, külvilág, belvilág, de te mégis maradsz a szemlélődés folyamatában. Ez a bölcs ember hozzáállása.”

Az EGO el fogja veled hitetni, amíg elhiteti addig a csapdájában vagy!

“Amíg te elhiszed, hogy viszonyulnod, reagálnod kell, kezdened kell vele valamit vagy mondani kell mindenáron valamit, addig soha nem leszel a helyeden. Ha csendben tudsz maradni, bölcsen hallgatni, szeretettel, elfogadással szemlélni, akkor – még ha nem is szóltál – jobban fognak szeretni mintha szólnál. Jobban fognak szeretni, jobban el fognak fogadni, és jobban a helyeden fognak kezelni. A belső csended, a belső harmóniád az tud ragyogni. Minden erény, és minden pillanat, amit az erényekben élsz meg, a csendedben élsz meg, az ragyog. Csak a belső harmóniád tudja a környezetedet feltölteni, felemelni, és megváltoztatni. Azáltal, hogy a környezetedre így hat, a környezeted is máshogy fog hozzád viszonyulni. Ez az egyetlen működési szabály, amit tudni kell, itt minden ember tükör.
Minden egyes tükör – ha az egóval azonosulsz – hozzásegít ahhoz, hogy magadat elveszítsd, hogy önmagadat minél kevésbé ismerd, hogy önmagadat minél jobban feláldozd. Ha minden egyes tükröt a helyén szemlélsz, tudod, hogy az csak egy tükörkép és tudod, hogy azzal neked nem kell semmit kezdened, az egy információ, ha valami nem tetszik, azt kijavítod magadon. Ez az utolsó, a folyamat legvége, amikor leteszed azt, hogy mindenáron meg akarod változtatni, mikor leteszed azt, mindig neked legyen igazad, amikor leteszed, hogy mindenáron reagálj vagy véleményed legyen róla és azt a véleményt még ki is kelljen mondani. Amikor ezeket leteszed, akkor lesz benned csend. Amíg ezeket nem tudod letenni, addig tudd, hogy nincs benned csend. A belső csendben ezeket olyan könnyű letenni. Amikor ez megtörténik, akkor megjavul a kapcsolatod, helyreállnak a baráti viszonyok, megtalálod a helyedet. A helyed az egy olyan hely lesz, ami csendes, ahol meg tudod tartani a csendet, egy olyan környezet lesz, olyan emberekkel, akik nem billentenek ki.”

Prof. hc. Dr. Varga Tamás Miron

(forrás: kicsibudoar.hu)

Dr. Bagdy Emőke elmondja, hogyan vonzzuk be a jó dolgokat az életünkbe!

Egy nagyon hasznos és tanulságos részletet hoztunk Prof. Dr. Bagdy Emőke “Hogyan lehetnénk boldogabbak?” című könyvéből. Manapság globális problémává, már-már népbetegséggé vált a negativitás, az önbizalomhiány, a kishitűség. 

 

 Dr. Bagdy Emőke
fotó:Orbital Strangers

 

A napi mókuskerék során egyre nehezebben vesszük észre a körülöttünk lévő jó dolgokat, a mindennapi csodákat, pedig ezek sokat segíthetnének a hangulatunkon, közérzetünkön. Köztudott, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, így bármilyen élethelyzetben is vagyunk épp, a megfelelő hozzáállással segíthetünk magunkon. Ebben segít nekünk Bagdy Emőke, a pszichológus tanácsait jó szívvel ajánljuk mindenki figyelmébe:

“Minden reggel, amikor felkelünk, állítsuk be az agyunkat, az elménket a pozitív dolgokra. Egyszerűen határozzuk el, tápláljuk bele az agyunkba, hogy ma csak jó dolgok fognak történni velünk. Mondjuk el magunkban ezt a pár mondatot ébredés után:

“Jó reggelt kívánok magamnak, minden szerettemnek, és azoknak is, akikkel ma találkozni fogok. Egy fénycsóvát vezetek végig a testemen, minden alkotóelemem, a legapróbb sejtjeim is mosolyognak, örülnek a mai napnak. Ma valami jó dolog fog történni velem.” 

 

Próbálják ki bátran, működik!

A gondolat, a tudatunk ereje hatalmasabb, mint gondolnánk. Ez a folyamat a kvantumfizikában is ismert. A szemünk befogadja, amit lát, az ingereket és az információkat pedig a tarkólebenybe viszi. Ha az agy azt az “utasítást” kapta, hogy ma jó dolgok történnek, akkor ezeket fogja keresni. Ez a feladat, így eszerint cselekszik: megkeresi a jó dolgokat. És egy rövid idő után valóban észrevesszük majd a körülöttünk lévő örömteli eseményeket, dolgokat. Nyitottak leszünk a jó befogadására, érzékelésére. Érzelmi világunk pozitív irányba fordul, energia-háztartásunk feljavul. És a legjobb az egészben, hogy ehhez nem kell pénz, vagy egyetemi végzettség, csak egy kis akarás és odafigyelés. Egy héten át minden nap tudatosítsuk magunkkal, hogy ma jó dolgok történnek velünk, és közben figyeljük magunkat, lelkiállapotunkat, és a közérzetünket is.

Érdemes lehet ebben az időszakban naplót is írni, aminek segítségével még egyértelműbb lesz számunkra, hogy amit csinálunk, működik. Ha másnak nem is, higgyünk magunknak, a saját magunkon tapasztaltaknak!” – írja könyvében Dr. Bagdy.

 (forrás:ketkes.com)

Bagdy Emőke – Hogyan lehetnénk boldogabbak? (Mezőkövesd 2011) - videó
forrás:Bagdy Emőke előadásainak saját csatornája

 https://www.youtube.com/watch?time_continue=5&v=AFeAbLN0XlE&feature=emb_logo

 

 

A mennyei fényben – Ha meghalok, mi lesz a gyermekeimmel?

Egy esős szombat este volt Illinoisban, ahogy visszaemlékszem arra a téli napra Texasban. 1955 – az új otthonunk konyhai mosogatójánál állva a Légierőnél szolgáló férjemre gondoltam, aki egy héttel korábban indult 3 éves Angliai küldetésre. A két drága kislányom, Cathy 6 éves és Carol 18 hónapos, a közelemben játszottak. Néhány héten belül csatlakozni fogunk a férjemhez, milyen csodálatos volt az életünk és milyen szerencsések voltunk. Két évvel korábban ateista voltam és most keresztény vagyok, van egy keresztény otthonom és családom.

Értem jött a Halál

Ahogy a konyhában álltam, hirtelen fájdalom nyilalt a hasamba és a térdemre rogytam. Egy órán belül túl gyenge voltam ahhoz, hogy talpon maradjak. A gyerekeimért aggódtam és hívtam anyám és apám, hogy jöjjenek segíteni. Nővérként tudtam, hogy valami kritikus történik és próbáltam logikusan gondolkozni a fájdalom forrásáról. Egy héttel azelőtt voltam a légi bázis nőgyógyászánál, mert “tudtam”, hogy terhes vagyok. Vizsgálat után nem értett velem egyet és kijelentette, hogy nem vagyok terhes. Nem hittem neki. Terhes voltam, de méhen kívüli terhesség volt, amikor is az embrió a méh helyett a petevezetékben tapadt meg. Ez azt jelentette, hogy a fájdalom amit éreztem az embrió növekedése miatti petevezeték kiszakadás volt, és véreztem a hasüregembe. A lelkészünk és a felesége megérkezett, hogy imádkozzon anyámmal és apámmal.

Élet a halál után

Az utam a bázis kórházáig fájdalmas volt. Érkezésemkor azt mondták nekem és apámnak, hogy várakozzunk, annak ellenére, hogy a tüneteimmel tisztában volt a személyzet. Végül elhelyeztek egy asztalra a vizsgáló szobában, amikor elkezdtem érezni, hogy az életem elillan és a gondolataim a gyerekeim körül forogtak. Mi lesz velük, ki fogja őket szeretni és és ki fog vigyázni rájuk?

A hallásom kiváló volt, minden kimondott szót hallottam a szobában. Három orvos volt jelen és két asszisztens. Tudtam, hogy aggódnak, ahogyan megpróbáltak pulzust és vérnyomást mérni. Ebben a pillanatban lassan elkezdtem a plafon fele lebegni, ahol megálltam és lenéztem a lenti eseményekre. Ott volt az élettelen testem az asztalon és az egyik doktor mondta egy éppen a szobába lépő doktornak “hol voltál, hívtunk, most már késő, elment, nincs pulzusa és vérnyomása.” A másik doktor azt mondta, “mit fogunk mondani a férjének, csak egy hete ment el angliai kiküldetésre.” Az én pozíciómban felettük azt mondtam magamnak, “Igen, mit fogtok mondani a férjemnek, ez egy jó kérdés. Nagyon figyelmes tőletek.” Emlékszem, hogy ezen a ponton azt gondoltam, “Hogyan lehetek viccelődő ilyen időkben?”

Ezután többé már nem láttam magam az asztalon vagy a szobában levőket. Hirtelen észrevettem a legmennyeibb fényt, ami teljesen körülölelt. A fájdalmam elmúlt és a testemet úgy éreztem, mint még soha, szabadnak. Örömöt és odaadást éreztem. A legcsodálatosabb muzsikát hallottam, ami csakis a Mennyből jöhetett. Azt gondoltam,”szóval így hangzik a mennyei zene”. Felfigyeltem a béke érzésére, ami túl van a felfoghatóságon . Elkezdtem nézni a fényre, megértettem mi történik velem, és már sosem akartam elmenni innen.

Egy isteni lény jelenlétében voltam, akit Isten fiának, Jézusnak hívnak. Nem láttam Őt, de ott volt a fényben és telepatikusan beszélt hozzám. Isten túláradó szeretetét éreztem. Azt mondta, hogy vissza kell térnem a kis gyermekeimhez és még van elvégzendő munkám a Földön. Nem akartam elmenni, de lassan visszatértem a testembe, ami ekkor már egy másik szobában volt és műtétre készítették elő. Visszanyertem az eszméletem elég időre ahoz, hogy elmondjam a személyzetnek, hogy újra ver a szívem és a méhen kívüli terhességem és a vér a hasüregemből eltávolítható a műtéttel. Ettől a pillanattól kezdve nem emlékszem semmire órákig.

Isteni Látogatás az Ágy mellett

A Mennynek volt egy másik üzenete nekem és ezúttal nem hagytam el a testem. Egy intenzív ágyon voltam a műtét után, amikor az életem legjobb pillanata történt. A mennyei fény visszatért és teljesen megtöltötte a szobát. Ezúttal Jézus látomása jelent meg a fényből nekem és Ő csodálatos volt, megtöltötte a szobát a jelenlétével és a szeretete és irgalma ott volt. A látomás róla a vállától a feje tetejéig mutatta. Telepatikusan szólt hozzám,”Emlékezz amit mondtam neked, emlékezz hogyan jelentem meg neked és ez vigaszt és biztos pontot fog nyújtani a munkához amit majd végzel. Most már tudod, hogy nem kell félned a haláltól”.

A Következő Napok

A következő néhány napban a kórházi tartózkodásom alatt a személyzetből sok kíváncsiskodó talált okokat, hogy meglátogasson. Gyorsan utaznak a hírek az orvosi közösségekben és mindenki tudta, hogy halottnak nyilvánítottak és aztán újra éltem. A Bibliám mellettem volt és amikor a nőgyógyászom meglátogatott feljegyezte ezt és a vallási nézeteimről kérdezett. Tudtam, hogy hallotta amit mondtam az engem meglátogató személyzetnek. Ők ott voltak, amikor halottnak nyilvánítottak. Miután meggyógyultam, elmondtam a halálom alatt történt összes beszélgetést. Le voltak döbbenve.

Néhány nappal később elhagytam a kórházat és ahogy hazaértünk, láttam a babám és a 6 éves lányom az ablakban, minket vártak. Azt mondtam a szívemből,“Köszönöm Istenem, hogy visszatérhettem a kis gyermekeimhez és hogy megadtad nekem, hogy anyjuk lehessek.” Mindig emlékszem az édes arcocskájukra az ablakban.

A Következő Évek

Később csatlakoztunk a férjemhez Angliában és végrehajtottuk a küldetésünk, gyerekekkel és tinédzserekkel foglalkoztam. A halállal kapcsolatos tapasztalatom nagyobb mélységet adott az életemnek és a Vasárnapi iskolai munkámnak a fiatalokkal. Az Államokba visszatéréskor a családom nőtt és én folytattam a munkám és nevelésem, ápolást tanítva egyetemi professzorként. Mindig hálás voltam, hogy visszatérhettem a Földre és kaptam egy másik esélyt és, hogy az itteni időm bölcsen használjam. Most már nyugdíjas és halálos rákbeteg vagyok, akinek nagyon jó élete volt, és a halál élményem még most, 43 év után is a szívemben, lelkemben és szellememben él. Isten szeretete és kegyelme kitart.

1950-ben az orvosok és kórházak által követett orvosi gyakorlatba nem fértek bele olyan jelenségek amik magukba foglaltak halálközeli élményeket vagy egyéneket, akik meghaltak majd újra éltek mennyei élményekről beszámolva. A halállal kapcsolatos élményem szent és a szívemhez közel álló volt nekem. Csak a férjemmel, apámmal és később a gyerekeimmel osztottam meg. 1970-ben könyvek kezdtek megjelenni a témáról és emberek egész tömegét találtam hasonló élményekkel. Habár sok egyén beszámolt élet kiértékelésről és alagútról, én nem tapasztaltam egyiket sem. Talán az élet kiértékelésem megtörtént amikor Keresztény lettem, amikor is visszatekintettem az életemre és meggyóntam bűneimet Krisztusnak. Megnyugtató számomra, hogy a társadalmunk manapság nagyon tájékozott és a halállal és haldoklással kapcsolatos kutatás folyamatosan fejlődik.

(Forrás: ndref.org - http://tulvilagrakeszulok.hu)

Féllábbal a túlvilágon: Tapasztalatok az élet és halál közötti mezsgyéről (1. rész) - videó

forrás:  https://www.youtube.com/watch?v=Er64t9RtLuQ

Féllábbal a túlvilágon: Tapasztalatok az élet és halál közötti mezsgyéről (2. rész) - videó

forrás: https://www.youtube.com/watch?v=qw8ZZeIE4_Y&list=RDEr64t9RtLuQ&index=2

 

Örökkévaló Teljesség

"Az emberi élet célja, hogy megtudd magadról, hogy nem ember vagy, hanem Isteni Örökkévaló Fény ami az egész Létezést megtölti élettel és Egy mindenkivel."

Egy átlagos ember, a mai világban nagyon keveset tartózkodik a jelen pillanatban. Az emberek az elmében lévő egos programokkal azonosítják magukat.

Az egos programok a megjelenő gondolatok és érzések összessége. Az emberek többsége a gondolatoknak adott figyelem által, hol a múltban, hol pedig a jövőben van. Az ego ezeken az idősíkokon mozog, fenntartva ezeket, rögzült másoktól átvett hamis programok által, melyek emlékképekhez, gondolatokhoz, érzésekhez kötődnek.

A gondolat végterméke az érzelem. Az érzelmek pedig újabb gondolatokat hoznak létre. Egy ember élete során nagyon sok érzelmet folyt el tudatosan és tudat alatt egyaránt. Az elfojtott érzések felgyülemlenek és testi , érzelmi elváltozás , vagy rendellenes viselkedés formájában fejeződnek ki. 

Létrejön egy egyéni elkülönült valóság a többi emberhez képest. Az elmében megjelenő egos hamis programokkal való teljes azonosulás állapota, a tudatosság azon állapota, amikor belealszik egy álomba, és azt álmodja, hogy elkülönült Önmagától a Teljességtől. Valójában az összes szenvedés és fájdalom, vágy, félelem, ellenállás tapasztalása, ebből az elkülönültségből, és az érzésekhez való kötődésből fakad. Az elmében létrejövő ego elkülönültségének sebét és az érzésekhez való kötődést a jelen pillanatban feltárulkozó Örökkévaló Fény-Feltétel nélküli Önmagában teljes Szeretet képes gyógyítani.

A Feltétel nélküli Szeretet, Kegyelem, Univerzális Életerő felé fordulás önkutatás által elindul az elme másoktól átvett egos hamis programoktól , hátráltató érzelmektől való kiüresedése, megtisztulása és feltárulkozik az elme ártatlansága, szeretet alapúsága. Önkutatás, a Legfelső Jónak, Kegyelemnek való Önátadás által az elme fokozatosan beleolvad a Magasabb Énbe . E- folyamat tapasztalása az amikor a Lélek felébred a test személy álom állapotból és az Örök Mostot , elkezdi újra tapasztalni és megjelenik az a tudomás, hogy a Lélek sosem született és halt meg. 

Az Örök Mostban a Teljesség van, a Végtelen Örök Tiszta Fény, ami által minden Él és minden Létezik. A Végtelen Örök Tiszta Fény , Szent Szellem által minden és mindenki Egy, hiszen a különféle módon megjelenő formáknak ez a formamentes Önvaló az alapja. Ugyanaz az az Egy tudatosság néz 7 milliárd emberen keresztül. Minden és mindenki az Önvalóból származik és Most is ebben van, még akkor is, ha erre nem tudatos.

Jelen korban egy olyan tudati emelkedés indult el, melynek hatására nagyon sok mindenki elindult az önkutatás útján, hogy feltárja ki is Ő valójában és végre begyógyítsa az ego elkülönültségének álombéli sebét. Van aki külső mester, van aki belső mester vezetése által halad ezen az úton Végső Örök Igaz Önmaga felé. A külső, és belső mester az Egy a Szent Szellem megnyilvánulása , ami Önmaga felé vezeti Önmagát . Valójában egyéni énből Felébred Végtelen Örök Önmagára . Ez a Felébredés a Kegyelem ajándéka, ami mindig akkor és ott tárulkozik fel szabadon, amikor itt az ideje annak, hogy megnyilvánuljon. Az első nagyobb Ébredést, követően a folyamatos önkutatás által, az Élő Valóságba , a teljességbe egyre több bepillantás tárulkozik fel, és az Igaz Valóság tudatállapota egyre tartósabban jelenik meg.

(forrás: Dongó Andrea - orokkevaloteljesseg.hu)

Boldogság Forrása benned lakozik - videó
forrás:Örökkévaló Teljesség

https://www.youtube.com/watch?time_continue=425&v=4H44YKAaFAc&feature=emb_logo 

 

Dongó Andrea 

forrás:google.hu