A világon
minden az ok és okozat elve szerint mûködik. Minden teremtés okozat, amely
mögött egy teremtõ áll, akinek az akarata a teremtettben megvalósul. Ahol
teremtés van, ott teremtõnek is lenni kell, hiszen a törvény így szól:
"Semmibõl nem lesz semmi.”
Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. A történések az ok és okozat törvényén alapulnak. Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett ismeretlen ok kifejezõdése. Soha semmi nem történik ok nélkül. Amit akarunk, azt természetesen meg tudjuk tenni, vagy éppen nem tudjuk megtenni, de nem tudjuk "akarni, amit akarunk", ugyanis akarásunknak is van oka, amely a környezeti hatások, vélemények, tapasztalatok és körülmények következménye, melyek mindegyikének külön-külön megvan a maga oka. Ám életünk minden pillanatában lehetõségünk van arra, hogy ezt a láncot megszakítsuk, egy következményt megváltoztassunk vagy új okot teremtsünk. Ám e törvény alól nincs kivétel, és semmi nem történhet e törvény ellenében.
Maga a törvény nem dönthet arról, hogy mit valósít meg és mit nem, csupán azt mondja ki: ha egy teremtõ ekképpen cselekszik, akkor ez történik, ha azt teszi, akkor az történik. A törvény tehát hû szolgája a teremtõnek, és minden következmény mind minõségben, mind mennyiségben mindig pontosan megfelel az oknak.
Ekképpen tehát nincsen véletlen sem, mert hiszen minden az ok és okozat törvényének engedelmeskedik. Csak addig beszélünk véletlenrõl és szerencsérõl, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket. A minden létezõ mögött rejlõ õsok, az a teremtõ õserõ az egyetlen erõ, amit mi Istennek nevezünk.
A teremtés addig marad fenn, míg az utolsó õsok hatása is elmúlik.
Az ok és okozat törvényének hatását akkor érezzük legelevenebben, amikor ez az ember számára végzetként jelentkezik.
(Kurt Tepperwein)
