Világokat teremtő erő van benned. De ezt az erőt csak akkor tudod hatékonyan
működtetni, ha a világot elfogadod ahogy van. Ha képes vagy elfogadni, tudsz
változtatni. A legkülönbözőbb dolgoknak és történéseknek is megvan a maguk
precíz helye az összefüggésekben, amelyeknek legtöbbször csak egyik szálát
érzékeled. Minden ami történik okkal történik. Első tehát az elfogadás.
Bármerre is tekintesz, mindenhol megnyilvánul az „isteni szellem”, de csak az látja, akinek a „szellemi szeme” már nyitva van. Ha már tudod, hogy minden mögött egy számunkra láthatatlan, de nagyon intelligens terv működik, észre fogod venni a jelentéktelen, vagy a kellemetlen dolgok és események mögött rejlő bölcs előrelátást is. Meg fogod látni a „csúnyában” a szépet, a rosszban a jót, a szenvedésben a tanulságot és a sötétben a fényt. A második tehát a felismerés: annak felismerése, hogy semmi sem ellened történik, hanem épp éretted, de ahhoz, hogy gyümölcsöt hozzon, előbb el rá kell, hogy ébredj.
Mondd csak, miért vagy az, aki vagy, miért pont ott vagy, és miért olyan vagy? Ha már eljutottál a felismerésig, tudod, hogy a világon semmi sem értelmetlen, vagy felesleges, mindennek megvan a maga rendeltetése. Ez ezt jelenti, hogy szükség van rád, van valami amit csak Te egyes-egyedül tudsz elvégezni a világon. Hallatlanul értékes vagy és fontos! Ez tehát a harmadik: értéked tudata.
Tudod mi a feladatod? Az hogy az legyél aki vagy és semmi más. Egyszerűnek tűnik? Vagy nem erre számítottál? A dolog azonban mégis így áll. Bensődben önkéntelenül is érzed és tudod, mi a jó számodra, mert összhangban áll lényeddel. Csak annyi a feladatod, hogy fogadd el ezt és így tegyél. Mert ez a szellemedben rejlő tudatosság fénye és sohasem csap be! Pontosan mutatja hogyan teljesítheted be azt, amiért születtél, s amire a legjobban vágysz. Ha az előző pontokat megélted, akkor kétségkívül fel fogod ismerni ezt a belső hangot, érzést, amely hozzád szól. A negyedik tehát: Azt tedd, amit bensődben a legigazabbnak érzel.
Mi van a külvilággal? Mit tegyél másokkal? Nos, ha eddig eljutottál, már tudod: nincs külvilág és nincsenek mások. Te vagy és a gondolataid, Te és az érzéseid, a külvilág és mások egy csodálatos tükör, amely megmutat. Semmit sem kell tenned sem a külvilággal, sem másokkal. Hatalmad csak saját magad felett van. És ez pontosan elég. Mindenre. Most már tudod is, hogy miért. Tehát nem cselekszel ezért, vagy azért, hanem azért cselekszel, mert ez lényed természete. A Nap természete, hogy meleget és fényt sugároz, de nem azért, hogy valaki visszasüssön. A felismerések által természeteddé válik a tudatosság fénye, de nem azért cselekszel, hogy a jövőben majd ezáltal kapjál valamit, hanem mert már tudod, hogy most jó. Hogy mindig jó. Az ötödik tehát: nem cselekvéssel cselekszel. Ellentételezés elvárása nélkül teszed, ami természeted. Ez nem azt jelenti, hogy ingyen dolgozol, hanem azt, hogy akkor is teszed ami természeted, amikor épp semmilyen érdeked nem fűződik hozzá, csak teszed, mert szereted.
Amikor átéled ezeket, a benned levő fény – a tudatosság világossága egyre messzebb világít. Fénye bevilágítja környezeted és egyre messzebb látsz. Mások is oda fognak gyűlni, mert látni akarnak. És fel akarják gyújtani önnön fényüket, hogy ők is világíthassanak.
(Forrás: felsofokon.hu)
