Úgy vélem, a szeretet a mindenség
leginkább félreértett érzelme. Az embereknek legalább a fele nem tudja, mi az
igazi szeretet. És az embereknek legalább a fele soha nem is tapasztalta meg.
Ha csak egyetlen pillanatra megtapasztalnák, milyen a valódi szeretet, soha
többé nem élnénk úgy egymással, ahogy élünk. Soha többé nem művelnénk azt
egymással, amit művelünk. Soha többé nem hagynánk figyelmen kívül, amire most
ügyet sem vetünk. Soha többé nem hagynánk, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy
mennek.
Az első nehézséget
persze az okozza, hogy soha nem tanultuk meg szeretni magunkat. Ez a
legeslegelső gond. Csak másnak tudjuk adni, ami adnivalónk akad. És ha nincs
szeretetünk itt, akkor nincs mit odaadnunk. Annyira kézenfekvő... egyenesen
zavarba hoz, hogy itt ismételgetem, hiszen olyan, de olyan nyilvánvaló. Mit is
mondhatnék végezetül a szeretetről? Próbáljátok ki. De ne próbálgassátok, hanem
próbáljátok ki teljesen. A lehető legteljesebben! Próbáljatok meg szeretni
valakit, csak egyszer, csak egyetlenegy embert, mindenféle feltétel és
korlátozás nélkül. Minden elvárás nélkül, úgy, hogy semmit sem vártok viszont
érte. Legalább egyszer próbáljatok meg így szeretni valakit. De vigyázzatok!
Mert ha csak egyszer megteszitek, és megérzitek azt az érzést, bizony mondom,
menthetetlenül rászoktok!
(Neale Donald Walsch)
