2013. április 12., péntek

Nincs harag – az Égben


Hogyan mélyítheted el a kapcsolatodat elhunyt szeretteiddel?
 
Gyakran hallom azt a kérdést, hogy vajon jól vannak-e azok, akik már eltávoztak közülünk. Nem nehéz rájönni, miért kérdezgetjük ezt: félünk, hogy valamelyik szerettünk – szó szerinti vagy átvitt értelemben – pokolszerű helyre került. A „beszélgetéseim” mégis azt mutatják, hogy szinte mindenki, aki már meghalt, teljesen jól van, köszöni szépen. Csak velünk akad némi kellemetlenségük, különösen, ha annyira beleragadunk a gyászba, hogy megszállottá válunk, vagy lebénulunk érzelmileg. Folytatják az életüket, és tőlünk is ugyanezt várják. Ha mi a gyászunkkal gátoljuk a spirituális fejlődésünket vagy a boldogságunkat, azzal az eltávozottat is visszatartjuk.




Biztonsággal megállapíthatjuk, hogy a legtöbb ember egyetlen problémája a mennyországban… mi vagyunk! Ha mi boldog, termékeny életet élnénk a távozásuk után is, szeretteink énekelve, ujjongva ünnepelnének velünk.
A lelkek csodásan érzik magukat odaát. Amint a testünktől megválunk, búcsút mondhatunk minden betegségnek, sérülésnek vagy akár a mozgásképtelenségnek. A lélek sértetlen és makkegészséges. Mindenki ugyanúgy önmagának érzi magát, de a földi korlátok nehézkessége és fájdalmai nélkül.
A mennyben a lélek érzelmileg is remekül van. Nincsenek többé pénzügyi vagy időbeli megkötések, megszűnik a nyomás és az aggodalmak (hacsak mi magunk nem vagyunk túlságosan vigasztalanok, amivel érzelmileg lehúzzuk eltávozott szerettünket). A mennyben az ember szabadon kialakíthat magának bármilyen helyzetet vagy állapotot – beutazhatja a világot, gyönyörű otthont teremthet, önkéntes munkát végezhet, és szabadon a családjával és a barátaival (élőkkel és elhunytakkal egyaránt) töltheti az idejét.

Sokszor megkérdezik tőlem, mi van akkor, ha egy elhunyt szerettük haragszik rájuk. Aggódnak, hogy halott barátaik vagy rokonaik mérgesek rájuk, mert:
* Nem voltak mellettük az életük vége felé, vagy pont akkor, amikor eltávoztak.
* Részt vettek abban a döntésben, amelynek az eredményeképpen nem tartották őket tovább mesterségesen életben.
* Olyan életet élnek, amellyel szerintük az elhunyt nem értene egyet.
* Veszekedtek a családban az örökség miatt.
* „Megakadályozhatták” volna szerettük halálát, vagy hibásnak érzik magukat benne.
* Még nem találták meg, vagy nem szolgáltattak igazságot annak, aki látszólag felelős az adott gyilkosságért vagy balesetért.
* Rövid idővel a haláleset előtt vitájuk volt az elhunyttal.

Az igazság azonban az, hogy a több ezer közvetítés alatt, amelyet végeztem, soha nem találkoztam olyan elhunyttal, aki haragot érzett volna a fentiek miatt. Az Égben számos olyan dolgot elengedünk, ami a földön lehúzott. Világosabban látjuk a többiek valódi indítékait, ezért elhunyt szeretteid sokkal mélyebben megértik, hogy miért pont úgy cselekedtél (vagy cselekszel még mindig), ahogy. Ahelyett, hogy elítélnének, együttérzéssel tekintenek rád. Csak akkor avatkoznak a dolgaidba (például, ha szenvedélybeteg vagy), ha az életmódod veszélyezteti az életedet, vagy megakadályozza, hogy beteljesítsd a célt, amelyre születtél.
És ne aggódj amiatt, hogy a nagypapa figyel zuhanyozás vagy szeretkezés közben. A lelkek nem kukkolnak.
Arra is találtak bizonyítékot, hogy a szellemi vezetők nem fizikai, földi valónkban látnak minket; az energiánkat és fénytestünket érzékelik.
Egyszerűen csak minden helyzetben megértik a valódi gondolatainkat és érzéseinket.
Mivel a szellemi vezetők pontosan tudják, hogy éppen mit érzel, és mire gondolsz, nincs okod arra, hogy elrejtsd előlük az aggodalmaidat.
(Doreen Virtue)