Sok - sok vallás van, mert nagyon sok ember boldogtalan. A boldog
embernek nincs szüksége vallásra, a boldog embernek nincs szüksége templomra,
szentélyre - mert a boldog embernek az egész világegyetem a temploma, az egész létezés
a szentélye.
A boldog ember nem folytat vallásos tevékenységet, mert az egész
élete vallásos. Minden, amit boldogsággal teszel, imádság - a munkád
istentiszteletté válik: még a légzésed is csodálatos ragyogás, kecsesség.
Ha szereted a munkád, amit végzel, ha szereted a módot, ahogyan
élsz, akkor meditatív vagy. Akkor semmi nem vonja el a figyelmedet. Amikor a
dolgok elvonják a figyelmedet, az egyszerűen azt mutatja, hogy nem érdekel
igazán az, amivel foglalkozol.
Egy valódi
emberi lény veszi a bátorságot, hogy olyan dolgok után menjen, amelyek boldoggá
teszik.
Nincs semmid, amit kockára tehetnél: csupán a boldogtalanságod, a
nyomorúságod. Az emberek azonban még ahhoz is ragaszkodnak.
A világ nem lehet barátságos mindaddig, amíg el nem dobjuk a
versengés eszméjét. A valódi oktatás nem versenyezni tanít majd, hanem
együttműködni. Nem arra tanít, hogy harcolj, és elsőként érkezz. Arra tanít,
hogy kreatív légy, szeretetteljes és üdvözült, ne hasonlítgasd
magad másokhoz. Nem arra tanít, hogy csupán akkor lehetsz boldog, ha első vagy
- ez merő ostobaság. Az nem fog boldoggá tenni, ha egyszerűen első vagy, mert
az elsőség iránti igyekezetben annyi nyomorúságon mész keresztül, hogy mire
előrekerülsz, hozzászoksz a nyomorúsághoz. A valódi tanítás azt mondja, hogy
élvezz mindent, amit csinálsz, de az eredményért, hanem önmagáért a
cselekvésért.
Használd azt, ami történetesen éppen veled van az adott
pillanatban, de ne légy birtokló. Ne próbáld fenntartani rá a jogodat! Semmi sem
a tiéd, minden a létezéshez tartozik.
Amikor beteg vagy, lehangolt, nyomorult, meglátogatnak a barátaid,
kedveskednek, vigasztalnak. Amikor boldog vagy, ugyanezek a barátok féltékenyek
lesznek rád. Amikor igazán boldog vagy, azt veszed észre, hogy az egész világ
ellened fordul. Senki sem szereti a boldog embert, mert sérti mások egóját. A
többiek arra gondolnak: "Szóval te boldog lettél, mi pedig még mindig a
sötétben, a nyomorúságban, a pokolban vánszorgunk! Hogyan merészelsz boldog
lenni, amikor mi mind ilyen nyomorultak vagyunk?!"
Nézz bele a nyomorúságodba, és rá fogsz bukkanni bizonyos alapvető
dolgokra. Tiszteletet kapsz tőle. Az emberek barátságosabbak, együtt érzőbbek
veled. Több barátod lesz, ha nyomorult vagy.
Tanuld meg, hogyan lehetsz boldog, és tanuld meg tisztelni a
boldog embereket, fordíts nagyobb figyelmet a boldog emberekre. Ezzel hatalmas
szolgálatot teszel az emberiségnek. Ne légy túl együttérző a nyomorult
emberekkel. Ha valaki nyomorult, segíts neki, de ne légy együtt érző! Ne add meg
neki azt a képzetet, hogy a nyomorúság kifizetődő. Tudasd vele egyértelműen,
hogy segítesz neki, de "nem tiszteletből, hanem egyszerűen azért, mert
nyomorult." És te nem teszel mást, mint megpróbálod kihozni őt a
nyomorából, mert a nyomorúság csúnya. Értesd meg vele, hogy a nyomorúság
csúnya, hogy nyomorultnak lenni nem erény, hogy nem tesz vele szolgálatot az
emberiségnek.
Ha nem
akarsz sötétséget, hozz fényt. Ha sötétséget akarsz, vidd el a fényt. De mindenképpen a fénnyel
tégy valamit: a sötétséggel közvetlenül semmit sem tehetsz.
Mindenki úgy érzi, hogy mások felelősek a boldogtalanságáért. A
férj azt gondolja, hogy a feleség tehet róla, a feleség a férjet okolja. A
gyerekek azt gondolják, hogy a szülők felelőssége, a szülők a gyerekekre
hárítják. Ilyen bonyolulttá vált. És miközben valaki másra hárítod a
felelősséget, nem tudatosul benned, hogy a felelősség áthárításával elveszíted
a szabadságodat. A felelősség és a szabadság ugyanannak az éremnek a két
oldala.
Az egész hülyeség azért kezdődik, mert nem vagy hajlandó
elfogadni: te vagy a
felelős a nyomorúságodért.
(Osho)
