Elengedni csak azt
tudom, amit egyszer már jól megfogtam, amibe belekapaszkodtam, görcsösen
belemarkoltam, és úgy gondolom az enyém, a tulajdonom, birtokom tárgya, valami,
aminek gyümölcséből csak én részesülhetek.
Életünk különböző
szakaszaiban, más-más dolgokról gondolhatjuk, hogy a miénk.
Tárgyakról (lakásom,
autóm), emberekről (gyermekem, feleségem), hitrendszerekről (vallásom,
politikai álláspontom, világnézetem).
Az ezekhez való
ragaszkodás függvényében, megtartásukért akár áldozatokat is hozunk.
Csakhogy az áldozat
valódi jelentését félreértelmezve, ami a fentiek velejárója, ezt legtöbbször
magunk és mások kárára tesszük pusztán azért,
mert értékrendünk is
saját, azaz a miénknek gondolt.
A teljes elfogadás a
kulcs. Az a tolvajkulcs: minden ajtót kinyit. Nincs olyan ajtó, amit az
elfogadás ne nyitna ki.
Ez egyszerűen olyan
kulcs, ami minden zárba beleillik – mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz
valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus.
(Osho)
