Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni;
és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége;
kivárni a megfelelő pillanatot.
Az egész természet mindig a megfelelő
pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és
tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők
csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek
növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan
kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség
számára...
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját.
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját.
(Osho)