A
Tejútrendszerben talált helyet a Naprendszerünk. Teilhard szerint a galaxisunk,
mint a többi is, óriási, elképzelhetetlen nagyságban terjed a végtelen
térségben.
Csak
a Tejútrendszerben legalább százezerre tehető azon naprendszerek száma,
amelyeken földünkhöz hasonlóan élet lehet. Ezideig ezekről a testvéreinkről
semmit sem tudunk. Ám ez tudományos feltételezés. Egy bizonyos, hogy Isten nem
akart üres lakást készíteni ekkora nagy világmindenségben és lehetőségekben. A
mi kis Földbolygónk túl kicsiny és szegény volna ahhoz, hogy képviseljen egy
ilyen hatalmas világot.
A
naprendszerek megszerkesztése nem egyszerű. Elképesztő értelmi munkát
feltételez. A kezdeti ponttól indulva végtelen távolságok felé nagy sebességgel
tágul az Univerzum. A proton elektronhoz való viszonya, tömegaránya
stabilizálja, határozza meg a hidrogén-atomot. Ezen arány legcsekélyebb
eltérése esetén a Nap sokkal rövidebb életű lenne, márpedig ettől függ az életünk
a bolygón.
A
Naprendszerünk tömegének 99,86 százaléka a Napban van, de a mozgó erő, az
impulzus nyomatékának túlnyomó része a bolygókban van felhalmozva. Ennek az
elosztásnak a földi élet alakulás szempontjából nagy jelentősége van.
Napunk
csaknem pontos körpályán kering a Tejútrendszer központja körül. A keringési
sebessége elegendő ahhoz, hogy az Orionkar és Perseuskar két spirális karja
között maradjon a földi élet egész tartama alatt. Ez a helyzet nagyon fontos,
hogy a Földünk elkerülje a szupernóva-robbanások pusztító hatását. A bolygónkat
ugyanis 3300 fényév távolságából szupersugárzás fenyegeti. A gyakori robbanások
valósággal sterilizálhatnák a földi típusú életet.
A
tudósok kérdezik: Miért olyan kifinomultan összehangolt az Univerzum? „Mert mi
emberek létezünk!” – adják a választ a nagy gondolkodók. „Mivel a mindenség és
benne mi is teremtmények vagyunk, a közös lét összeköt minket s ezért
gondolkodásunk és a világrendje egymásra van hangolva. Ebből következtetjük és
tudjuk, Isten őrködik felettünk.” S ha az Univerzum Teremtője, a világ és az
emberi gondolat irányítója nem volna velünk, meg sem születtünk volna. Ez
azonban csak egy meglepetés a sokból. Még találkozni fogunk az isteni
gondviseléssel számtalanszor és a szeretetének ezer más formáival is minden nap.
(Botka
József)
