Egyiptom hagyatéka

Aki Egyiptomot igazán meg szeretné ismerni, annak nyitottnak kell lennie az ezotéria irányába. Egyiptom egykoron valóban a mágia fellegvára volt, egy Földre szállt isteni csoda, amelyet félistenekként tisztelt és imádott lények hoztak létre a sivatag
homokjából, s amihez foghatót még nem hordott a Föld a hátán.

MISZTÉRIUMISKOLÁK

Misztériumiskoláknak nevezzük azokat az ezoterikus műhelyeket és szent templomokat, ahová az atlantiszi tudás egy része át lett mentve a mitikus kontinens elsüllyedése után. Az egyiptomiak tökéletes csillagászati és csillagbölcseleti tudásuk birtokában ismerték az emberi testet öltött lélek evolúcióját. A Föld precessziós mozgásának (25920 éves nagy és 2160 éves
kis ciklusok) segítségével kirajzolódott előttük az ember spirituális felemelkedésének mikéntje. Előre látták, hogy az emberiség milyen korszakokon fog keresztül menni és miként
fog bukdácsolni, s legfőképpen, mi vár rá. Tisztán érzékelték, hogy évezredeken át tartó megtapasztalásokra, életek százaira van szükség ahhoz, hogy a fejlődés rögös ösvényét, amelyet az istenek rendeltek el, bejárják a lelkek.

A félistenek tökéletes tudásukkal megteremtették a papságokat. Minthogy a nép vezetőit a félistenek képezték ki pusztán néhány száz év leforgása alatt, a nép csakhamar tapasztalta, hogy milyen perspektívák előtt áll. A papok természetfeletti tudás révén csodában éltek az emberek.
Az egész életüket áthatotta a kozmikus rend és a rendszer.

Az egyiptomi kultúra megalapítója Thot volt, azaz Dzsehuti, aki a későbbi korokban mint Hermész Triszmegisztosz, magyarul Háromszorosan Hatalmas/Háromszorosan Bölcs született
meg. Tőle idézek:

„Mindenkiben szunnyad valami az isteniből,
s ha ez megtermékenyül, akkor életre hívható az emberben minden olyan tulajdonság, amelyet az istenek magukból
adtak az ember számára. A mindenhatósághoz mindenekelőtt szellemi önuralom szükséges.”

Az ember tehát nem más, mint testté vált Ige.
Ige alatt nem gondolatot vagy szót értünk, hanem a szellemet. Így az ember elmondhatja, hogy az Isteni Tudatnak vagy Szellemnek a
megnyilvánulása, s ha ez megtermékenyül benne, akkor isteni tulajdonságai kifejlődnek és valóban a világ ura lesz. Nem úgy, mint az amerikai filmekben: másokat eltiporva, elnyomva,
hanem bölcsen használva természetfeletti adottságait.

Az egyiptomiak a misztériumiskolákként funkcionáló templomaikban asztrális kapukat működtettek. Ezt ma úgy
mondanánk, hogy dimenziókapukat használtak, melyek a magasabb világokkal kötötték őket össze. Ne feledjük, hogy évezredeken keresztül napi szinten működtették a csillagkapukat, így Egyiptomban ma is rengeteg energianyomot találunk a
fennmaradt templomokban. Ezeken az asztrális kapukon keresztül
a tudók ma is képesek kapcsolatba lépni a gondolat feletti valósággal, a csillagok birodalmával és a túlvilággal.
Annál is inkább, mert néhány évvel ezelőtt több ilyen kapu aktivizálódni kezdett. Egyiptom hagyatéka lassan napvilágra kerül!

Az egyiptomi építmények és szent helyek azért sem estek áldozatul az idő vasfogának, leszámítva az emberi vandalizmus
– , mert az örökkévalóság erői hatják át a szakrális építmények falait, szobrait és egész terét.

A misztériumiskolák az isteni (transzcendentális) tudás felfedésének különböző állomásai szerint jöttek létre. S minthogy az egyetlen Teremtő a Félistenek kezébe adta a kormányzást
és őket bízta meg az emberiség sorsának alakításával, így érthető, miért szólt Egyiptomban minden a félistenekről. Minden korszaknak
megvoltak a misztérium iskolái, illetve minden félistennek megvoltak a beavatotti templomai. Azonban a legerősebb és egyben legnagyobb csoport a Napisten iskolája volt, a Hórusz Szem Papság. Egyik központjuk Héliopoliszban (korábban Annu) jött létre az i.e. 7. évezredben. Itt a Napistent Atum - Ra - nak nevezték. Ez még az anyagi univerzum születése előtti állapotot
szimbolizálja, amikor még minden egységes és megnyilvánulatlan volt. A másik központ valamivel később, az i.e. 5. évezredben jött létre Memphiszben. Ekkor a Napistennek egy másik aspektusát imádták, akit Ptah Ra-nak hívtak. Ptah Ra testesíti meg azt
az állapotot, amikor a Napisten létrehozta az anyagi univerzumot, tehát amikor megszülettek a galaxisok és a bolygók.
Később egy újabb központ alakult i.e. 3. évezredben a Napisten
- kultusz kiteljesedésére Karnakban. (régen Théba, ma Luxor)
Ekkortájt a Napistent mint Amon-Ra-t imádták. Jóllehet ez a
megszólítás csak az Újbirodalom alatt vált teljesen közismertté. Ekkor már Amon-Ra-t mint az istenek királya tartották számon, vagyis a legerősebb félistenként tekintettek rá. Az istenség eme aspektusa azt ábrázolja, amikor a Napisten megteremti az emberi tudatot.

Ha ezek után végigtekintünk a főbb állomásokon, akkor láthatjuk,
hogy az ember anyagba merülésének és egyúttal a megvilágosodásának a kulcsait kapjuk a kezünkbe. Először a megnem nyilvánult lét, majd az anyagi lét, s az ember születése, végül mindez visszafelé : az ember spiritualizálódása. Alászállás és felemelkedés.
Materializáció és transzcendentálás.
Természetesen ebben sem lehet sietni vagy kikerülni az egyes állomásokat. A félistenek akarata és felügyelete mellett külön korszakok állnak az emberiség rendelkezésére, hogy egy - egy tudati állapotot megéljen és megoldjon magában. A középpontban a megismerés áll, melynek során az emberi tudat fokozatosan
elsajátíthatja a földi lét nyújtotta megannyi titkot.

A templomok egyben misztériumiskolák gyanánt is szolgáltak, ahol a tanulók, a Neofiták, lépésről-lépésre sajátíthatták el az Élet ismereteit : a csillagok tudományát (asztrológiát), a matematikát, a gyógyítás
művészetét, az alkímiát (természeti varázslást), a szent írásjelek
ismeretét, az istenhitet (teológiát) és így tovább. Mumifikációs tec
hnikáik magasan fejlett anatómiai és patológiai ismeretekről árulkodnak, számtalan műtétet, köztük szép számmal plasztikait is
végeztek. Minden kultúránál többre becsülték a nőt, a nőiséget és az élet feminin oldalát. Az illatszerek, a kozmetikumok és a
szépészet mesterei voltak. Kifinomult higiéniai igénnyel rendelkeztek, amivel az európaiak egy része még a felvilágosodás korában is eléggé hadilábon állt. Elegendő csak a 17. századi rizsporos és fejkaparós-parókás francia viszonyokra gondolunk.

A főpapok és a varázslók olyan erőket idéztek meg, amelyek élő csodákban részesítették a népet. Ezek a mágikus erők átjárták a templomok falait és egy bonyolult rendszer szerint mind
a mai napig sugározzák magukból a magasztos energiákat. Minden évnek megvannak a maga jellegzetes energetikai hatásai.
Találunk köztük képességfejlesztő, tudatossá tevő, rezgésemelő, gyógyító, karma-oldó és egyéb más, speciális energiák.

A papoknak évek - évtizedek álltak rendelkezésére, hogy ugyanezt a megismerő - felfedező utat bejárják. Az egyes misztériumiskolák aszerint szerveződtek, hogy az élet rejtelmeit az isteni
igazság melyik oldaláról kívánták megközelíteni. Eszerint minden templom más volt és egyedi szemszögből közelítette meg az univerzum tudását.

Philae iskolája a nőiséggel állt kapcsolatban, mind az anyagi, mind a spirituális vonatkozásaival. Ízisz papnői a finomabb érzékeléssel, az intuíciókkal, a jövőbelátással, a
magasabb szintű ismeretekre való ráhangolódással és az érzékeken túli érzékeléssel foglalatoskodtak. Kom Omboban áll az egyetlen olyan templom, amelyet két isten, Szobek és Hórusz tiszteletére emeltek. Kom Omboban a lét és a tudat kettősségével
és az univerzum polarizáltságával foglalkoztak.
Félelem és bátorság, pozitív és negatív, alászállás és felemelkedés, élet és halál, teremtés és pusztítás,
fény és sötétség, anyagi és szellemi megvalósulás.

A Hórusz tiszteletére emelt edfui templomban, valamint III. Ramszesz medinet habui templomában az idő és a tér korlátai közül való kiszabadulást tanították, illetve a spirituális
érzékszervek tökéletesítését és az előző életek megismerését.
A Mut istennőnek szentelt luxori templomban a képzés
a test feletti uralom megszerzését és a szellemi önuralom elsajátítását célozta meg. Koncentrációt, meditációt, elmélkedést és határtalan önfegyelmet tanultak a beavatottak.
Karnakban, a legnagyobb templomban, melyet a Napistennek szenteltek, az emberi tudatosság fejlesztése volt a fő cél. A szavak erejének, a mágia hatalmának és az érzékelés megannyi
fajtájának fejlesztése várt ott a neofitákra.
Denderában, Hathor templomában foglalkoztak a csillagászattal, az asztrológiával, a gyógyítással és itt kapták meg a legmagasabb rangú beavatásokat a főpapok.
Dendera volt a mágia valódi sasfészke.

Sok templomban nem csak emberek éltek, illetve tanítottak, bizony sokszor előfordult, hogy
földönkívüliek látogattak el egy-egy misztériumiskolába és adták át a tudást a főpapoknak. Ezért is találunk rengeteg földönkívülire, idegenre utaló ábrázolást és információt a misztériumiskolák falain. De ez már egy másik történet.

(Száraz György)