Öntudata minden embernek van, de legtöbbször
hamis célokra pazarolja. Értékét lerontja az önimádat, személyes fontoskodás és
az a hiábavaló kívánság, hogy sorsába a körülmények szerencsés összetalálkozása
hozzon hirtelen javulást.
Pedig sem a hatalom, sem a jólét, de még a
tudás, megértés, bölcsesség sem önkéntes adományai az életnek. Nincsen olyan
külsõ vagy belsõ eredmény, amelyet ne elõztek volna meg nagy erõfeszítések. A
"sikeres" ember sikerének feltétele képességeiben, magatartásában az
erre való törekvésének tisztaságában van meg. A "népszerû" ember
ösztönösen, de pontosan eleget tesz mindazoknak a kívánalmaknak, amelyek az
ilyenfajta érvényesüléshez szükségesek. Ugyanígy a bensõ dicsõséget sóvárgó
ember úgy csoportosítja erõit, hogy ezen a területen hozza létre gyõzelmeit. Ez
a becsvágy persze a legmagasabbrendû, de célja a legnehezebben elérhetõ.
Magában foglalja a világ által elénk állított feladatok sikeres megoldását, a
nagy egyensúly kialakítását, amely minden irányban semleges, anélkül hogy
terméketlenül passzív lenne. De errõl késõbb.
Az életen két áramlat vezet keresztül, az egyik
negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres. Mikor
sikerrõl és sikertelenségrõl beszélünk, nem csupán a külsõ érvényesülést vagy
kudarcot értjük alatta, hanem azt az eredményes vagy eredménytelen
magatartást, amellyel ideáljaink elérésére törekszünk.
A megalkuvók, a bátortalan, pillanat-koncukat
féltõ szolgalelkek a negatív életáramban sodródnak. A sorsteremtõ, sorsukon uralkodó
mágikus egyéniségek a pozitív áram erõibõl merítenek.
Mágiáról beszélünk. A tétel, hogy "a
csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek", s a rejtélyes
utalás, amely szerint "a bölcs uralkodik csillagain" egyedül a mágia
fényében nyer valódi értelmet. Mert a determináció ott végzõdik, ahol a
mágia kezdõdik. A determináció a létrejött okozatok világára vonatkozik. A
mágia a láthatatlan okokat befolyásolja, az okok természetét változtatja meg,
amelyekbõl az okozatok erednek. A mágia képes rá hogy az ember nemcsak
nemzõerejével, hanem intellektusával is teremtsen. Az ideák világából életet
hívjon létre, életet formáljon, amely megjelenik fizikai realitássá lesz, sõt
döntõen átalakítja sorsunkat. Ugyanez a képesség, aszerint, hogy milyen irányba
vetítik, köt és old. Önmagát a jelenségekbe szövi vagy visszavonja belõlük.
Zsarnoki csillagujjak csak addig parancsolna
sarokba bennünket ijedt, dadogó statisztának, míg elhisszük, hogy az életnek
van mellékszereplõje. Míg elhisszük, hogy van olyan helyzet, olyan fizikai
gátlás vagy terhelés, amely megakadályozhat bennünket életünk nagy mûvének
létrehozásában, feltéve, hogy létre akarjuk hozni e mûvet. Mert valamilyen
formában mindenki produkálhat. Mindenki világító, melegítõ, életmentõ és
életmegújító központjává lehet egy erõkörnek, amelybõl merítenek, s amelynek
fényét a visszaverõdés törvényénél fogva megsokszorozzák. Aki fényt áraszt, az
átfûti maga körül az atmoszférát, s ebben a hõben saját fénye is váratlan,
csodálatos inspirációktól izzik fel.
Az emberek túlnyomó többsége nem más, mint
talajban gyökerezõ fa. Eltûrik, hogy a klíma, a környezet, a munkahely bélyeget
üssön rájuk. Nemcsak bõrük, szemük, hajuk színe, de egész gondolkodásmódjuk és
életrendjük e befolyás alatt áll, minden rezdülésével függ tõle és ki van
szolgáltatva neki. Kétségtelen, hogy ilyenfajta hatások alól senki se vonhatja
ki teljesen magát. Az ember mégis föléjük emelkedhet.
A fa nem változtathatja meg környezetét. Ott
kell maradnia, ahová gyökere beágyazta.
Az ember, ha környezete nyomasztó, terméketlen,
fejlõdésgátló, kiléphet belõle. Megváltoztathatja környezetét. Ehhez azonban
pontosan ismernie kell a sorsán, egyéniségén uralkodó törvényeket.
Ha elménk megtalálta ideálunkat, az életcéllá
lett ideál mágneses pólusként vonz bennünket magához. Megrövidített térben,
összevont idõben mozgunk feléje, mert a vele való kontaktus felszívja, magára
vonja imaginációs, tehát mágikus energiáinkat. Ez annyit jelent, hogy az erõk,
amelyeket gátak építésére használhatunk, lassanként kivonódnak onnan, és más
mederbe ömlenek. Ezzel az átcsoportosítással úgy elernyednek a feszesen álló
tilalomfák és megelevenedett rémképek, mint a ballonok, amelyekbõl elillan a
levegõ.
A következõkben
részletesen ismertetjük azokat a törvényszerûségeket, amelyek alkalmazásával az
élet bármely területén eredményt érhetünk el. Akik e törvényszerûségek
alkalmazására belsõ okok, legyõzhetetlen pszichikai terhelések miatt látszólag
nem képesek, azok részére is gyakorlati tanácsokat adunk, miképpen küzdhetik le
fejlõdésgátló gyöngeségeiket.
(Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája)
