Az ostoros baktérium az
egyik legegyszerűbb és legősibb állatka. Parányi mérete miatt csak az elmúlt
években vált technikailag lehetővé a testszerkezetének vizsgálata és
feltérképezése. A mai tudásunk szerint az élet keletkezésének hajnala óta élnek
generációi, hatékonyan szaporodik, és mozog.
A tudósokat meglepte
a mozgását biztosító, az ostort meghajtó szerkezet, és a kifejlődés
folyamatának a mérnöki tervezéshez hasonló tökéletes vezérlése. A mozgató
szerkezet vetekszik a számítógéppel tervezett, legmodernebb mikromotorok
szerkezetével és működésével.
A tudósok próbáltak
matematikai modelleket alkotni, a különböző építőelem vegyületek véletlenszerű
felépülésének kialakulásának lehetséges időintervallumára, ezidáig ez nem
sikerült. Annyit azért megállapítottak, hogy a legoptimistább modell szerint
is, egy ilyen folyamat nagyságrendekkel több időt venne igénybe, mint a
világegyetem jelenleg ismert kora.
Az ember bonyolultságát a fenti példához nem is
lehet hasonlítani.
A megtervezett emberi test is megköveteli egy
tervező létét.
Csak egy példa. Végiggondolta-e már, hogy milyen összetett dolog a látás? A tudósok elmondják, hogy a különlegesen megtervezett szaruhártyához és szemlencséhez képest a legfejlettebb kamera is csak egy gyermekjátékhoz hasonlítható. A szemben lévő parányi pálcikák és csapok a fényt elektrokémiai impulzusokká alakítják egy olyan folyamattal, amit a legbonyolultabb laboratóriumok sem képesek reprodukálni. Majd az agysejtek átalakítják ezeket az elektromos jeleket az érzékelés csodájává – valami olyanná, amit a legfejlettebb szuperszámítógépek sem képesek megtenni sem most, sem a közeljövőben.
Mérnöki tervezés, vegyi folyamat, információ feldolgozás – mindezek végbemennek, mikor kinyitjuk a szemünket. Charles Darwin egyszer kijelentette, hogy a szem elgondolása, és hogy hogyan jöhet az létre a természetes kiválasztódással, beteggé teszi őt. A következőkben megláthatjuk, hogy miért.
Az emberi szem nem alakulhatott ki hosszú idő alatt, mivel teljesen haszontalan, hacsak nem teljesen tökéletes. A lencsék, amelyek fókuszálják a fényt, semmit sem érnek a retina nélkül, amely érzékeli a fényt. És az összes felfogott fény haszontalan az idegszálak nélkül, amely továbbítja a jeleket az agyba.
A látás magába foglal egy tökéletes érzékszerv-rendszert – minden kapcsolatban van mindennel, minden értelmesen lett megtervezve. Ugyanilyen módon működik az egész emberi test. A tüdő és a szív, idegek és izmok, mind hihetetlenül bonyolult módon végzik feladatukat, amely a másik hihetetlenül bonyolult feladattól függ.
Nem csoda, hogy a zsoltáríró úgy foglalja össze, hogy az emberi test hangosan és világosan beszél egy csodálatos Teremtőről:
„Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.” – Zsolt 139,14 (Hacsak másként nincs jelölve a szentírási szövegek a tanulmányokban az új protestáns bibliafordításból valók [Prot].)
Nem kell messzire mennünk, hogy meglássuk Isten „alkotásait”. A testünkben lévő közvetlen bizonyíték rámutat egy végtelenül tökéletes tervezőre.
Ha megjelölne tíz pénzérmét egytől tízig, azokat a zsebébe tenné, összekeverné és egymás után kivenné, majd újból visszatenné és elővenné azokat, mi a valószínűsége, hogy egy pontosan ismétlődő számsort kapjon? A matematika törvényszerűsége alapján egy a tíz milliárdhoz az esélye annak, hogy egytől tízig ismétlődő számsort kapjon.
(forrás: egeszsegsuli.ewk.hu)
