A nagy amerikai biológus, Alexis Carrel mondja
Az Ismeretlen Ember című művében: “Az emberiség figyelmének el kell fordulnia a
gépektől és az élettelen anyagvilágtól, s az ember lelkére kell irányulnia,
azokra a szerves és szellemi folyamatokra, amelyek megteremtették a gépeket s
Newton és Einstein világegyetemét.” A tudomány új hangja ez; egy születő
korszak forradalmának zászlóbontása. A biológia addig redukálta az anyagot, míg
eljutott az anyagot szervező intelligens életerőig: a szellemig. S ezen a
ponton megtörtént a találkozás a tudomány és az ősi hagyomány, a
kinyilatkoztatások igazsága között.
A misztikus út az önmagát kereső ember útja
befelé, a mágikus teremtő, sorsformáló erők forrásához, amelyek felszabadítása
fényesebbé teszi a világot, s megváltja benne az egyént. Misztikusok, jógik,
próféták, messiások, a tudomány és művészet lángelméi mindenkor megjárták ezt a
meredek ösvényt, hogy a csúcsról Prométheuszként lehozzák a szent tüzet az
embernek.
Az idők ma megértek rá, hogy az Igazság
kilépjen a zárt szentély homályából és megmutatkozzék a Vízöntő korszak
emberének, aki az Apokalipszis világéjének elmúltaval egy Új Eón hajnalára ébredt.
A most következő évszázadok a létért való küzdelem és a test primitív
szükségleteinek kielégítésén kívül, időt ajándékoznak majd arra is, hogy a
töprengők kérdéseket tegyenek fel a kozmosznak, önmaguknak, sorsuknak, Istennek
életről és halálról. Ahogy az elmúlt évezredek alatt csak a különcök és
beavatottak, most minden egyes lény szembe kerül majd léte problémájával.
Igyekszünk a nyugati világ számára
hozzáférhetővé tenni mindazokat az értékeket amelyeket különféle ősi kultúrái
és titkos társaságai őriznek. Egyszerű, világos szintézisképpen felépítette
ezekből azt a módszert, amely a nyugati ember természetének leginkább megfelel.
“A misztikus törvényeket előbb ismerték, mint az élettan törvényeit” – mondja
Carrel. S valóban, ismerték már Káldeáben, amelynek egész kultúrája a csillagok
hierarchiájának uralma alatt állott. Papjaik hatalmas rádióvevő készülékként
csillagok asztrofizikai erőinek hullámhosszát hangolták be saját szellemükön
keresztül a földre, s minden anyagot a csillagképek alapján osztályoztak. Az
egyiptomi hieroglifák értelme hármas, s e háromból csak az egyik ismeretes
eddig. Ugyanazok az ábrák, amelyek valamely királysír falán vagy szarkofágján
egy prózai cselekménysort fejeznek ki, mentális tartalmukban esetleg a
legmagasabb teremtési folyamatot ábrázolják. Az ember elfelejtette ezt a
szimbólum ABC-t, de az álomnak most is ez a nyelve. Korunk mélypszichológiája
és pszichoanalízise szintén álomhieroglifákat bogoz, de ősi kulcsai hiányoznak
hozzá. Ezeket az elveszett kulcsokat ismerteti a betűmeditáció, amellyel fel
lehet támasztani a lényeglátó bölcsesség tetszhalott nyelvét. A görög
misztériumok lélekbeégő szépsége és igazsága egész országrészeket szőtt át a
művészet hold színű extázisával, s olyan élményekben részesítette az Eleuzisz sziklás,
sötét erdején át a hajdani Naptemplomhoz vándorló neofitát, amelyek kitárták
előtte a megismerés kapuját, az asztrálvilág s a halál utáni állapot rejtett
valóságát. Orfeusz lantja a halhatatlan Szellemről zengett a felkelő nap
fényében – s ez a Szellem halovány visszfényként ma is felcsillog egy-egy
színpadi műben, amely keresi az utat vissza titáni nemzőjének, az orfikus
misztériumoknak kristályos tökéletességéhez. A tibeti jóga az ember kozmikus
öntudatát akarja visszaszerezni. Faust kísérletezése ez egyéni tudatot a
világegyetem tudatával azonosítja, hogy ezáltal megismerhesse a legmélyebb
természettitkokat. Az emberben benne rejlik a halhatatlan, kezdet nélküli
lénynek egy része, s ezt az örök szikrát használja kapunak a jógi az
örökkévalóságba való behatolásra. Halandóval halhatatlant megismerni nem lehet.
A jógi tehát halhatatlan lelkével ismeri meg a másképpen megismerhetetlent.
A keresztény misztikusok ugyancsak a
világlélekkel keresik az egyesülést saját lelkükön keresztül -, de mindezeknek
az irányzatoknak alapja közös: a külvilág kifelé ágazó, bonyolult tévedésekkel,
harcokkal zsúfolt zsákutcájából befelé hívja az embert saját lelkének és
erőinek felszabadítására.
Az ember háromsíkú transzformátorállomás, amely
három világ részese, és több koordinátából származó energiafajtákat szűr át
biológiai gépezetén keresztül. Más szóval nem egy, hanem három Univerzum erői
áramlanak belé, s futnak vezetékein vissza. Az intenzitástani tanulmányok első
fizikai stádiumában még lehetnek valakinek anyagi érdeklődései. A második,
pszichikai fokozaton az élmények dominálnak, a harmadik, mentális etapon
azonban már csak a Földről, és talán az egész megnyilatkozott Univerzumból való
távozás szattwikus filozófiája a cél! Az Új Korszak mágiája, éppúgy mint egyéb
okkult irányai az eón változásának, megfelelően differenciált területre
tevődött át. A következő időszak tudománya nem az, ami az előzőé volt. A
tapasztalatok felhalmozódnak, lerakódnak, megerjednek és átalakulnak.
Így a tegnap bölcselete a ma egzakt tudásává
érik. Semmi el nem vész, hanem kicserélődik, és tűzpróbák után konvertálódik.
Aki filozófiai szemlélődése során a jövőn szokott töprengeni, nem is gondolná,
milyen szokatlan irányokból jöhet a múltat leváltó fordulat. A szerény geometriai
dimenziótan kezdetéről még nem lehet látni, mekkora módosuláson fogja átvezetni
a kozmikus kutatás rendszerét, jóllehet ez a fordulat nem emberi törekvés
folyománya, hanem a világ integrálódásának processzusa által megkövetelt
jelenség. A galaktikai alapképződmények között ugyanazon rendszeren belül is
megkülönböztethetünk fiziko-kémiai síkokat. Koordináták rejlenek az élőlények
szervezetében is. Ezek tudvalevőleg annál tökéletesebb szintézisek, minél
többféle koordinátát képesek magukban szimbiózisra kényszeríteni. A bonyolult
biológiai organizációknak egyik legfontosabb kozmikus célja a magasrendű
koordináta-társadalmak kiegyenlítése és integrációs harmóniába hozatala.
Az általunk ismert legtökéletesebb
szintézis-kísérlet az emberi szervezet, melynek éppen ezért az egész Kozmosz
elemi struktúráját organikus harmóniába kellett önmagán belül kialakítania. Ez
az oka annak, hogy az ember fokozata az összes koordináták és dimenziók között
hídfőállásként szerepel.
Erről a pontról le is, fel is, felületen és mélységben
egyaránt elágaznak utak, ahonnan az Univerzum mélyebb megismerésére lehet
indulni. De a technika ismeretében a kiinduló pontra mindig vissza tudunk
térni, amit a többi síkokról nem lehet elmondani.
A Biosz egész területén mozgó spirálsávok
viszik beteljesedésük felé a fizikai organizmusokat. Amit életnek nevezünk,
valójában nem az Idő mozgása, hanem a Vitalitás mező elfordulása. Ez az oka
annak, hogy Idővel minden kialakult forma átmegy az ellentétébe! Mert a fizikai
sík formáinak, nincs más kiútja, a rettenetes feszültségű örvényekből, amelyek
anyagukat mozgatják, mint vagy átmenni az ellentétükbe, vagy egy fokozattal
feljebb lépni a dimenziók létráján. Ami ezekben számunkra érdekes lehet, a
perspektíva és az idegen életfolyamatok ismerete, melynél fogva bizonyossággá
válik bennünk, hogy van út felfele!
(Wictor Charon)
