Létezik-e egy másik éned, aki éppen ebben a pillanatban egy párhuzamos univerzumban olvassa ezt a cikket? Dr. Brian Greene, az Elrejtett valóság: párhuzamos univerzumok és a kozmosz mélységes törvényei című könyv szerzője, úgy véli, hogy valószínűleg létezik a természet különös trükkje; és annak bámulatos lehetőségeit is kifejti ebben a háromperces interjúban.
Egyre több kozmológus ért egyet Greene-nel
abban, hogy ahol mi vagyunk, az csak egy a sok világegyetem közül, s ezek közül
legalább egy ilyen világ hozzásimul a miénkhez, talán csak egyetlen
milliméterre tőlünk. Mi azért nem látjuk ezt a világot, mert az a mindennapi
valóságunk négy dimenziójától különböző tértípusban létezik.
A Massachusettsi Műszaki Egyetemen Max Tegmark úgy véli,
hogy a „sok univerzumnak” ez a multiverzum modellje a modern fizikán alapszik
és végül igazolható, megjósolható és megcáfolható lesz. „Ez nem sci-fi” –
mondja – „ez valódi tudomány.”
Ahogyan a CERN Nagy Hadronütköztetője is
fejlődik, a tudósok mindinkább egy „új fizikáról” beszélnek a látóhatáron, amely a kilátások
szerint segíthet a tudósoknak az univerzum még több felfedezetlen titkának a
megértésében. Ez az új
megközelítés magában foglalja a sötét energiának a jobb megértését – ez egy
olyan misztikus erő, amit néhány forradalmi gondolkodó utalásnak vél arra, hogy
egy univerzum „nővérünk” lapul a szomszédságunkban.
A kozmológusok különös eseményeket figyeltek meg.
Ilyen például, hogy a 2,2 millió fényév távolságra lévő Androméda galaxis
200000 mérföld/órás sebességgel száguld a Tejút felé. Ennek a jelenségnek akkor
van értelme a logika szerint, ha egy láthatatlan univerzumból szivárgó
gravitáció húzza egymáshoz a két galaxist.
A WMAP űrteleszkópnál dolgozó kutatók
nemrégiben felfedeztek egy tízezerszer nagyobb erőt, mint a Tejútrendszer,
amelyről azt hiszik, hogy hatásos bizonyítékként szolgálhat arra, hogy egy
párhuzamos univerzum lehet a környéken.
A párhuzamos világok kutatására tett újabb
kísérlet során a NASA üzembe helyezte az Kettes Alfa Mágneses Spektrométert a
Nemzetközi Űrállomáson azért, hogy olyan adatokat rögzítsen, amelyek
bizonyíthatják más univerzumok létezését, amelyek közül néhány talán antianyagból
áll. Ennek a kozmikus rejtélynek a megfejtése világméretű érdeklődést váltott
ki. A projektet támogatja a legtöbb európai nemzet, valamint Tajvan (Taiwan),
Kína, Oroszország és az Egyesült Államok.
Megpillanthatunk-e valaha egy másik
univerzumot? A
nemrégen készült PBS interjúban, az „Univerzum
rejtélyei”-ben, a Dél-Kaliforniai Egyetem kozmológusa, Clifford Johnson, közölte,
hogy helyesnek véli, hogy a fikció ilyen összefüggésében gondolkodjunk erről,
ugyanakkor ez egyúttal egy olyan dolog is, amit a tudósok felfedezhetnek.
Néhányan azt javasolják, hogy a
bennünket felépítő anyag – a gravitációnk és a mágnesességünk anyaga és erői –
olyan elemekből áll, amelyek minket ehhez az univerzumhoz ragasztanak.
Ezek nem engedik meg, hogy mi elhagyjuk a saját
előre-hátra, fel és le, balról-jobbra mozgó négy dimenziónkat, és az
időérzékünket. Talán egészen közel van egy másik univerzum, ámde ahhoz, hogy
megfigyelhessük azt vagy kommunikálhassunk azzal; először is meg kell értenünk
a különböző dimenzióit. Úgy képzelhetnénk őket, mintha „nem szokványos, új
fajták” volnának.
Mindazonáltal, úgy tűnik, hogy a nehézségi erő
az egész világegyetemet áthatja, s egy napon talán lehetővé válik a többi
világegyetemmel való kommunikáció valamifajta gravitációs manipuláción keresztül. Vajon hogyan
éreznénk magunkat, ha feltárulna egy párhuzamos világ? Johnson azt mondja, hogy
„kevésbé érezném magamat egyedülállónak emberként, viszont talán üdítő volna;
mivel sok olyan dolgot, amire nem fordítottam időt, talán önmagam egy máshol létező
másolata megcsinálna!”
Greene azt is hozzáteszi, hogy az univerzumok
majdnem megkülönböztethetetlenek is lehetnek egymástól; a többiben lehet, hogy
megvannak mindnyájunk módosulatai, ahol mi létezünk, de más családokkal,
karrierrel és élettörténettel. Megint másokban a valóság olyannyira gyökeresen
eltérhet a miénktől, hogy azok akár felismerhetetlenek is lehetnek.
A szakértők azt jósolják, hogy miként az
elkövetkezendő évtizedek megváltoznak – az intelligencia exponenciális
fejlődésével –, úgy ez a mindent meghaladó koncepció egy napon majd bizonyított
tény lesz. Képzeljük el, hogy egy olyan másik Földre teszünk látogatást, ahol
egy alternatív énünk egy, a mienknél eredményesebb életet él, s akkor
cserélhetnénk vele, ha mindketten úgy gondoljuk.
Ez a következő kérdést veti fel: „Mi lenne akkor, ha a mi párhuzamos
énjeink összetalálkoznának? Vajon egyesítenénk-e az eltéréseinket azért, hogy
jobb emberekké válhassunk, avagy egymás ellen versenyeznénk?”
Mikor válhat lehetségessé a párhuzamos
univerzumokkal való összekapcsolódás? Eltökéltséggel és jó szerencsével, néhány
tudós azt jósolja, hogy ezt a hihetetlen teljesítményt akár tíz éven belül
elérhetjük; mások, akik kevésbé lelkesek, úgy vélik, hogy az ehhez szükséges
technológiák a következő 50-100 éves periódusba esnek bele. „Maradj a készülék
előtt!”
(Forrás: boldognapot.hu)
