Az
akaratot sokan összetévesztik a makacssággal és erõszakossággal, a kitartást
pedig csökönyösséggel.
Ezek a
tünetek inkább az akaraterõ pangását, görcsös megbetegedését és
potenciazavarait jelentik. Mert az egészséges akaratáram végtelenül elasztikus
s az mutatja uralt erejét, ha nemcsak kitartással, hanem adott esetben
engedékenységgel közelíti meg célját. Az akarat természetesen a szellem által
determinált energia: az idea megvalósítási eszköze. Ha az akarat mögött álló
eszme zavaros, démoni, akkor állnak be a kóros tünetek. Az akarat valamely
célra irányított erõkifejtést jelent. A mód, amellyel akaratunkat
keresztülvisszük, nem tartozik az akarás folyamatához - az már a kormányos, a
felismerõ és irányító értelem dolga. A fejjel falnak rohanó, dühöngõ
akaratosság akaratosság mögött nyilvánvalóan nem józanság, hanem felelõtlen
indulat feszül. Ez a magatartás legtöbbször semmit sem valósít meg szándékából,
míg a látszólag engedékeny, elasztikus akarat önmaga fékezésén át eléri azt,
ami felé törekszik.
Türelem,
kitartás, szilárd várakozásra, kivárásra való képesség erõs, egészséges akarat
jele. Legtöbb nagyszabású elgondolást csak a kitartó, türelmes munka tesz
megvalósíthatóvá.
A
fecsegve, hetvenkedve, indulatosan nekirugaszkodó karakter már indulásnál
elfecsérli az erõt, amelynek egész útját a célig kellene fedeznie. A hallgatás
erõt akkumulál. Ezért, ha a körülmények azt kívánják, hallgassunk és várjunk. A
hallgatásba feszült akarat, amely mögött tudás és félelem nélküli merészség
várakozik, megérleli számunkra az idõt. Ha valamely törekvésünkben létre tudjuk
hozni magunkban ezt az attitûdöt, csodálkozva fogjuk tapasztalni, hogy e
türelmes, uralt, szívós belsõ izzás vonzani kezdi kívánságunk tárgyát, s
anélkül hogy látható gesztusokat tennénk feléje, a cél közeledik felénk.
(Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája)
