Vannak emberek, akiknek szent meggyőződése,
hogy valakik rádiót szereltek a fejébe,
vagy sugarakkal hatnak rájuk, távolról
befolyásolják őket. Hangokat hallanak a fejükben, amelyek utasításokat adnak
nekik, vagy más módon irányítják őket.
A baj ott kezdődik, amikor ezek az emberek nem bírják
elviselni azt, amit hallanak, és orvoshoz mennek. Ekkor rendszerint
skizofréniával diagnosztizálják őket, és eszerint is kezelik, begyógyszerelik
őket, hogy el tudják viselni a hangokat. Amelyek – vagy megszűnnek, vagy nem, de
többnyire makacsul megmaradnak.
Viszont több helyen is olvasni lehet arról, hogy pl.
amerikaiak azzal kísérleteztek, hogy embercsoportokat, néha egész városokat is
nagy frekvenciájú és nagy energiájú rádióhullámokkal sugároztak be, és
vizsgálták az emberek reakcióit.
A tudatbefolyásolásnak egész magas szintjére jutottak
ezzel. Lásd Mountauk Project és Microwave
Oven. Hát ha ez igaz, akkor ezek az elmebetegnek kikiáltott emberek
nem is betegek. Sugarakkal hatnak rájuk – tényleg. Azt hiszem a skizofrénia nem
más mint egy mentális túlérzékenység. A „beteg” olyan finom érzékkel
rendelkezik, hogy észreveszi ezeket a manipuláló sugarakat. Csak – éppen
szenved tőle. Elmegy az orvoshoz, az meg mi mást tehet, jól benyugtatózza.
Ezzel mintegy süketté teszi őt a hangokra – de a hangok
ettől még vannak. Több ezren, talán már millióan vannak olyan eltérítettek,
akiknek a fejébe az ufonauták tényleg szondát helyeztek. Vagyis „rádiót
szereltek a fejébe”. Az ember maga is helyez szondákat, rádiókat, kamerákat a
megfigyelt állatokra, miért ne történhetne meg ez velünk is? Aztán jön a
„fészkéből kilökött fióka” szindróma: ha az ember visszatesz a fészkébe egy
kiesett fiókát, akkor az anyamadár megérzi rajta az emberszagot, és újra
kilöki. Így járnak azok az emberek is, akiket az idegenek „megbabráltak”: az
embertársai megérzik rajta az „ördög érintését” és kiközösítik, vagy más módon
jut zátonyra minden emberi kapcsolata.
Érzik rajta, hogy más, furcsa, idegenszerű, és tönkremennek
a párkapcsolatai, vagy a családjától hidegül el. Rettenetes sors, magány és
kitaszítottság vár rá. Ugyanakkor az is lehet, hogy az idegenek fontos üzenetet
bíznak rá, vagy éppen egy fontos tudományos elméletet kell kidolgoznia. John
Nash, a „csodálatos elme” évekig szenvedett a skizofréniától, és éppen a hangok
turbózták fel az agyát annyira, hogy végül úrrá lett a betegségén, és eljutott
a Nobel-díjig is, amihez éppen ez a szellemi felfokozottság kellett.
Lehet, hogy a hangok valóban léteznek? És megfelelő
magnetofonnal fel is lehet őket venni?
Erről szól pl. Dr. Makk Antal cikke, amely Hangok a Másik
Dimenzióból címmel jelent meg a Szellemi Búvárok Egyesülete által kiadott
Parapszichológia, Szellemtan című folyóirat 99/5 számában.
Idézet Dr. Makk Antal cikkéből: „A hangkutatás másik
gyakorlati jelentősége: tudjuk nagyon sok elmebetegről, hogy bizonyos
„hallucinációkban” szenvednek. Az ilyen betegeket elektrosokkal kezelik, és más
drasztikus eszközökkel. Bécsben és Németországban az ilyen
személyeket körülvették monitorokkal, és bebizonyosodott, hogy valóban
létező hangokat hallanak. Nagyon érdekes esetet közöltek egy amerikai
szaklapban. Egy taskenti édesanya, akinek 3 gyermeke közül a legkisebb autóbalesetben
meghalt, két hónapon keresztül állandóan hallotta a gyermek hangját. És amikor
a taskenti orvosok és fizikusok a legjobb lehallgató készülékekkel körülvették,
kiderült, hogy igenis az elhunyt gyerek hangját hallja állandóan.”
(Tehát a hallucinációk valóságosak. El sem tudom mondani,
milyen óriási jelentőségű ez a felismerés. A napilapoknak a címoldalon kellene
világgá röpíteni ezt a hírt. Hiszen akkor az elmebetegek egy része nem is
beteg. Csupán túlérzékeny. Egy Nyomkeresőt felülmúló hallása van, és amit hall,
az valóságos. Csupán az teszi beteggé ezt az embert, hogy nem bírja elviselni
azt, amit hall. )
SZELLEMHANGOK KUTATÁSA
Ezzel a témával már Edison is foglalkozott, amikor a
Fonográfot feltalálta. De az ő eszközei még elégtelenek voltak. Viszont amikor
az első elektronikus magnetofonok, erősítők megszülettek, egyre többen
botlottak bele abba a jelenségbe, hogy meghalt emberek hangját hallották vissza
a felvételekről, sőt ezekkel a hangokkal beszélgetni lehetett, válaszoltak a
kérdésekre. Ezzel megszületett az Ouija-táblák elektronikus változata.
Idehaza erről a témáról egy mukk hangot nem lehetett hallani,
de pl. a németek és az osztrákok behatóan foglalkoztak vele, és sok ezer óra
hanganyag gyűlt össze. Ennyi bizonyíték hallatán még a legszkeptikusabb
tudósoknak is meg kellene hajolniuk, de persze nem ez a helyzet. Váltig
tagadnak, cáfolnak és ignorálnak. Hát ha valóban létezik olyan készülék,
mellyel élő kapcsolat létesíthető a szellemekkel, akkor ez korunk legnagyobb
tudományos és metafizikus felfedezése. Minimum Nobel-díj jár érte! Nagyobb
jelentőségű mint a televízió, vagy a telefon. Hiszen alapjaiban változtatja meg
a világnézetünket. (már persze azok világnézetét, akik eddig a materialista
világképet vallották magukénak és úgy hitték, hogy az anyagi világon kívül
nincs semmi, se szellem, se lélek, se semmi, ami túlélheti a test
halálát. Akik eddig is hittek a spiritualitásban, azoknak a
szellemhangok nem jelentenek újdonságot).
Azt hiszem, a hagyományos pszichiátriának is szembe kell
néznie azzal a ténnyel, hogy a skizofrénia nem betegség, hanem felfokozott
érzékenység, és a hallucinációk valóságosak, legalább annyira, mint az érzékek
által közvetített benyomások, észleletek. Ha valaki attól szenved, mert a világ
is szenved, akkor nem az illető a beteg, hanem a világ. Nem őt kell diliházba
csukni, hanem a világot kell megjavítani.
A világ megjobbítását viszont nem várhatjuk el olyanoktól,
akik süketek és érzéketlenek a világ jajszavára, és kábultan menetelnek a saját
kis önző céljaik szabta pályán. Csak olyanok segíthetnek, akik hallják, látják,
érzik és tapintják a világ baját, és nem képesek ezt tartósan elviselni. Akiket
a hagyományos orvoslás hülyére drogoz, hogy ne hallják azt, amit nem hallani
nem lehet. Mert már az ajtónkon dörömbölnek a változások!
Igen, a skizofrének lehetnek a legfőbb segítőink, ők a
detektorok, ők érzik meg először a közelgő bajt. A nemrégiben pusztító szökőár
idején sokszáz ember menekült meg úgy, hogy valaki megérezte a katasztrófát és
időben szólt, riasztott mindenkit. Egyre süketebb, egyre eltompultabb
világunkban kell valaki, aki megérzi a bajt, és időben szól, és hisznek neki.
Ma, amikor már mindenki farkast kiált, valahogy nem akarják
az emberek meghallani a figyelmeztetést. Könnyebb aztán utólag bűnbakot
keresni. Azért a fél világot nem dughatjuk diliházba, csak mert szokatlan
dolgokat tapasztalnak, idegenekkel találkoznak, vagy éppen eltérítik őket.
Valami alapvető paradigmaváltásra van szükség. Hinnünk kell azoknak az
embereknek is, akik szélsőséges, extrém dolgokat élnek át, mert ők az élő
tanúk. Jézusnak csak 12 tanítványa volt, de ma a fél világ keresztény. Lehet,
hogy eljön az az idő is, amikor az ufójelenségek is megszokottá válnak, és
akkor végre megtörténhet a hivatalos kapcsolatfelvétel is az idegenekkel. Egy
új világ születik, és végre megnyílik az út a csillagok felé.
(Kristóf Miklós)
