2014. augusztus 10., vasárnap

Gondolatok és jellemvonások



A mondás, mely szerint „Ahogyan szívből gondolod, olyan is vagy” nem csak zavarba hozza magát, az emberi lényt, de annyira átfogó, hogy kihat az ember jelenlegi körülményire és élete minden egyes részletére. Az ember tulajdonképpen az, amit gondol, jelleme pedig az összes gondolatának komplett eredménye.




Ahogyan egy növény a magból hajt ki, s nélküle nem is létezhetne, így az ember minden cselekedete a gondolat rejtett magvából fakad, és nem jöhetett volna felszínre a nélkül. Ez érvényes az úgynevezett „spontán”, vagy „meggondolatlan” tettekre is ugyanúgy, mint az átgondoltan kivitelezettekre. A cselekedet a gondolat virága, míg a boldogság vagy szenvedés annak gyümölcsei, az ember így gyűjti be saját gazdálkodása édes és keserű gyümölcseit.

Az elmebéli gondolat alkotott meg minket.
Mivé gondolat által lettünk azt építettük meg.
S ha az ember agya gonosz dolgot forral
A kín jön utána, mint kerék az ökör után
S ha kitart a gondolat tisztasága mellett
A boldogság „árnyék-biztosan” követi

Az ember egy törvény általi növekedés, nem egy művészi alkotás, az okok és hatások olyan egyértelműek és el nem térők a gondolatok rejtett birodalmában, mint a látható és anyagi világban. Egy nemes és Isteni jellem nem szívességből, vagy szerencséből olyan amilyen, hanem a jó gondolkodásra folyamatosan törekvés természetes eredménye, az Isteni gondolatokkal hosszan ápolt közösség hatása. Egy aljas és állatias jellem, ugyanazon folyamat útján, eredménye a hitvány gondolatok melengetésének.

Az ember önmagát alkotja meg, vagy dönti romokba. Gondolatai fegyvergyárában készíti el fegyvereit, amellyel lerombolja önmagát. Maga alakítja ki azokat a szerszámokat is, amelyekkel boldogság, az erő és a békesség mennyei palotáját magának megépíti. A gondolatok helyes megválasztásával és használatával az ember isteni tökéletességre emelkedik. A gondolatokkal történő visszaélés és a rossz használat által a gonosz szintje alá süllyed. E két szélsőség közébe illeszthető a jellem minden árnyalata, és az ember, aki azok alkotója és mestere.

A manapság napvilágot látott és újra felfedezett lélekbe hatoló igazságok közül, egyetlen egy sem ilyen örömteli és gyümölcsöző ígéret, mint ez — hogy az ember a gondolatok ura, jellemének szobrásza, alkotója és formálója helyzetének és az őt körülvevő dolgoknak és sorsának.

Tehetséges, értelmes és szerető lényként, az ember, aki ura saját gondolatainak, kézben tartja minden helyzet kulcsát, és magában hordozza azt az átalakító és megelevenítő elhatározást, amely által azzá teszi önmagát, amivé óhajtja.

Az ember mindig a „gazda”, még a leggyengébb és legelhagyatottabb állapotában is. De gyengeségében és leépültségében ostoba gazda, aki félre kormányozza "gazdaságát". Amikor elgondolkodik körülményein, és szorgalmasan keresi a törvényt, mely léte alapját képezi, akkor bölcs gazdává válik, aki energiáit ésszel irányítja és gondolatainak gyümölcsöző irányt szab. Ilyen a tudatos gazda, és az ember csak így, a gondolat törvényének saját életében történő felfedezésével válhat azzá. Ez a felfedezés teljes mértékben használat, önelemzés és tapasztalat kérdése.

Csak kitartó kutatás és bányászat eredményeképpen lelünk aranyat és gyémántokat. Az ember, lényével kapcsolatos minden igazságot megtalálhat, ha elég mélyre ás elméjében és lelkében. Hibátlanul be tudja bizonyítani, hogy jellemének formálója, életének szobrásza, és sorsának építője, ha megfigyeli, irányítás alatt tartja és megváltoztatja gondolatait, nyomon követve önmagán, másokon, életén és körülményein, azok hatásait. Eszközként használva aztán minden tapasztalatát, legyen az akár a legjelentéktelenebb, mindennapos esemény is hogy elérkezzen önmaga megismeréséhez, amely megértés, bölcsesség és erő. Ebben az irányban és nem másképp, feltétlen törvény az, hogy „Aki keres, az talál; és aki kopogtat, annak ajtót nyitnak”.

Éppen ezért csak türelemmel, gyakorlással, és szakadatlan utánajárással tud az ember belépni a tudás templomának ajtaján.
(James Allen)