2015. november 21., szombat

Amint fent úgy lent – A szinkronicitás



Akkor beszélünk szinkronicitásról, ha valamilyen külső esemény és egy bennünk lezajló folyamat egybe esik, annak ellenére, hogy ezt nem terveztük előre. Látszólag véletlennek tűnik, ám véletlenek nincsenek.



A szinkronicitás fogalmát Carl Gustav Jung, a híres pszichoterapeuta használta először. Úgy vélte, hogy a látszólag egymástól független események között is van kapcsolat. Ezt a kapcsolatot egy magasabb rendező elv irányítja. Nevezhetjük ezt Univerzumnak, Sorsnak, Istennek, bárminek. Bennünk megszületik egy gondolat, ami megjelenik a külvilágban is. Az elme terméke anyagi valósággá válik.

A szinkronicitás jelensége mindig üzen számunkra valamit, amit persze vagy sikerül megfejtenünk, vagy nem. Velem számtalanszor előfordult már, hogy eszembe jutott egy dal, elkezdtem dúdolni, majd beültem az autóba, bekapcsoltam a rádiót és pontosan ugyanaz a nóta ment az adón. Volt, hogy csak csodálkoztam és nem találtam benne üzenetet, de olyan is előfordult, hogy a szövegre figyelve megértettem, hogy mit akar jelenteni.



A csepp és a tenger

 

Minden egy és összefüggő. Egy nagy egész része vagyunk, mint a kis vízcsepp, mely a tengerhez tartozik. A kis vízcsepp hordozza az összes információt, ami a tengerben megtalálható. A nagy egész részei, a sok kis vízcsepp, állandó kommunikációban vannak egymással. Függetlenül attól, értjük-e vagy sem.

Ha a mikrokozmoszban megjelenik egy információ, egy érzés, az megjelenik a makrokozmoszban is. Hermesz Trigemisztosz ezt úgy fogalmazta meg találóan, hogy: „Amint fent úgy lent, s ahogyan lent, úgy fent”. Ez azt jelenti, hogy a szellemi világban törvényszerűségek uralkodnak, amelyek megjelennek az anyagi világban is. Amit gondolunk, az megvalósul. Akivel találkoznunk kell, azt bevonzzuk.

Amikor várandós voltam, akkor folyton állapotos nők jöttek szembe az utcán, a buszon pocakos kismama mellé ültem, akivel jókat beszélgettünk a gyermekvárásról. Soha annyi áldott állapotban lévő nőt nem láttam, mint akkor. Amikor foglalkoztat egy téma, biztos, hogy „szembe jön” velem az ezzel kapcsolatos könyv, újság, televízió műsor.

Innen rá is kanyarodnék a felelősség kérdésére. Nem mindegy, hogy mire gondolunk, mit szeretnénk, miről beszélünk, hogyan viszonyulunk a világhoz. Amit kérsz, megkapod. Akkor is, ha rossz. Az Univerzum törvényei nem válogatnak, pusztán csak rezonancia reagál rezonanciára. Erről szól a rezonancia törvénye, vagyis a hasonló hasonlót vonz elv. Ám ez nem csak arra vonatkozik, hogy az valósul meg a külvilágban, ami bennünk van. Igaz fordítva is, a külvilág leképezi felénk a belső világunkat. A valóságnak mindig azt a szeletét érzékeljük, amire fogékonyak vagyunk rezgésszintünk alapján. Épp ezért szükségesek a pozitív gondolatok, az előrevivő cselekedetek.

Nincs két egyforma valóság. Az én valóságom csak az enyém, a másé csak az övé. Az információ mindannyiunkban benne van, csak azt nem tudhatjuk, hogy ennek megértésében ki hol tart. Ezért nem szabad senkit kritizálni, vagy ráerőltetni a másikra valamit. Mindenki a saját tempójában halad és tágítja a látásmódját. Ettől még egyek vagyunk, egy gyökérből gyökerezünk. Csak, mint ahogy a fák gyökerei sem egyformán nőnek és más-más irányba törnek utat, úgy élünk mi, emberek is egymás mellett.
Jung szerint, amikor jó úton járunk, a szinkronicitás jelensége felerősödik, így üzen az Univerzum a jó irányról.
(forrás: lelekpalya.hu)

dr Daubner Béla Tanít A Szinkronicitás - videó