Valójában
nincs más, mint a jelen pillanat - az örökkévalóságig. S a jelen
pillanat nem sok-sok, apró kis időegység végtelen sorozata, hanem a mindig
jelenlevő most pillanata.
Csak a végtelen jelen pillanat van. A múlt halott emlék, amely akkor is most volt, "jelen pillanat" volt, amikor történt. A jövő is csak az elme játéka, képzelgése, amikor kivetíti vágyait és félelmeit - és azt is a jelen pillanatban teszi: most.
Az
egyetlen valóság, amiben minden történik: a jelen pillanata. Soha nem
történt semmi a "múltban" és nem történik a jövőben, hanem csak most.
Minden,
ami létezik, most létezik. A múlt visszaidézését és a jövő álomképeit
is most, a jelen pillanatban látjuk.
Ezért
öleljük magunkhoz a jelen pillanatát! Hiszen ebben a végtelen
"most"-ban van minden. Minden, ami "volt", ebbe a
jelen pillanatba sűrűsödik össze.
Az, hogy én most itt vagyok, az annak köszönhető, hogy "a múltban" mit gondoltam, s a gondolataim nyomán miként döntöttem, a számtalan lehetőség közül melyik választottam, Jobbára nem is "én" döntöttem, hanem helyettem döntöttek az elképzeléseim és hiteim. Megmondták, hogy mit gondolhatok és mit szabad tennem. A szabad akarat valahova tovatűnt.
Itt vagyok most, ebben az élethelyzetben, ami annak a
következménye, hogy az idők során mit gondoltam és gondolataim nyomán miket
cselekedtem. Mindenkori tudatosságom szintje határozta meg döntéseimet,
sorsomat, az életem alakulását.
A
lehetőségek is most vannak: most történnek. Most áramlanak körülötted a
világ formái, most zajlanak a világ eseményei. Nem a múltban és nem a jövőben,
hanem most.
A
múlt egyre távolodik, a jövő pedig soha nem jön el. A "holnap" mindig
holnap lesz –egy elképzelt jövőben. Ami van, az most van, ma van. Ma lehetsz tudatos és ma élhetsz
az életben. Máskülönben - ha az életedet a félelmeid és aggodalmaid rémálmaiban
éled - csak élőhalottként várakozol az élet előcsarnokában.
A lehetőségek a formákkal együtt áramlanak, s ha részt veszel a velük való áramlásban, akkor lehet, hogy valahol találkoztok. Csak úszol s körülötted kibontakoznak a pillanat lehetőségei, meglátjátok egymást s egymáshoz tapadtok.
Minden
pillanatban döntés előtt állsz: tudatos maradsz, és élvezettel részt veszel az
élet áramlatában, vagy pedig visszavonulsz senyvedni a saját magad alkotta
személyiséged gondjaiba és szenvedéseibe. De mi mégis valamiért a szenvedéseink
poklát választjuk. Hát nem különös?
Sikerre
vágyunk, de zavaros, ellentétes hatású gondolatainkkal a sikert távolra űzzük.
Céljaink vannak, de amikor a céljaink eléréséért tehetnénk valamit, kételyek
merülnek fel vagy pedig az elvégzendő munka leendő gyümölcseit aratjuk a
fejünkben.
Az
élettel való örömteli áramláshoz más kell.
Tudatosság.
Gondolat-mentes
éber, szemlélődő, figyelő tudatosság. Amikor a tiszta tudat terében nem
egymásnak ellentmondó gondolatok harcolnak, hanem kristálytisztán ragyog
bennünk az, hogy mit kell tennünk. Nem az ellentmondásos gondolat-felhőkben
veszek el, hanem figyelmem terét egy vízió ragyogja be Napként.
Tudom,
hogy jelen vagyok.
Tudom,
hogy élek és hagyom megtörténni önmagam kibontakozását. Mert az "emberként
való lét" is ugyanúgy kibontakozik az élete során, mint ahogy a magból
kibontakozik egy káprázatos pompájú virág.
Tudatosan
részt veszek az élet áramlatában: úszok benne és vele.
A
legbölcsebb döntés, amit hozhatsz: a jelen pillanatának teljes magadhoz ölelése.
S ha
ezt teszed, akkor testileg is laza, könnyed maradsz - hagyod a természet
öngyógyító erőit működni. A sebed gyorsabban gyógyul, a fájdalmad hamarább
múlik, immunrendszered erősödik, megszabadulsz a stressztől - boldog vagy és
egészségesebb.
(Kery
Ervin – Éber tudatosság (Ugorj fejest önmagadba)
