2016. április 14., csütörtök

Élet a halál után - Testetöltés, visszaszületés



A haldoklás egy csodálatos dolog, mert van idő felkészülni a halálra, sok esetben rendbe tudjuk tenni még a „dolgainkat” a fizikai síkon. 


Nagyon fontos dolog, hogy a halál egy tudatállapot változás, halálunk után 42 – 47 napunk van arra, hogy felkészüljünk az átmenetre, majd megnyílnak a szférák kapui, és egyszerűen odasuhanunk, ahova az életünk során „bedolgoztuk” magunkat. Minden emberért jön valaki, olyan, akit szeretett, ismert, és megbízik benne. Segít az új helyzet felismerésében.
Amikor meghalunk a Természettörvény lesz érvényes ránk, és az az állapot lesz természetes számunkra, amit akkor érzünk, visszatér a szellemi emlékezésünk is, és akkor látjuk, hogy a földi rövid élet, csak egy színjáték volt.
Rájövünk, hogy egy szerepjátékot játszottunk. Ezt a Természettörvény átállást már megtapasztaltam több alkalommal, amikor halálközeli élményt éltem át.
Nagyon fontos, hogy halál esetén a fizikai testet minél hamarabb megsemmisítsük, hogy a halottnak megszüntessük a testhez kapcsolódó kényszerképzetet, így ha lehet, akkor hamvasztás kérjünk magunknak, és hamvasztással temessük el szeretteinket, mert ezzel a legjobb megoldást követjük. Elvágjuk a fluidikus láthatatlan szálakat, ami a lelket a testhez köti még, úgyis hívhatjuk, hogy láthatatlan idegpályák
Ha itt tartjuk a meghalt szeretett lényt a fizikai síkon, akkor az a legrosszabb, amit tehetünk vele. El kell küldeni a fénybe szeretettel, nem szabad bánatot mutatni bármennyire fáj az elvesztése. Még a gondolatainkkal is itt tarthatjuk, így a gondolatinkban is el kell engedni.
Ha elment, a másik síkról teljes rálátása lesz életünkre.
Halálunk után, amikor átmegy a lélek a tisztítótűz állapotán, akkor kiégnek a hibás, és bűnös érzetek, ez az állapot mindenkinek különböző érzetű és tartalmú. Utána átmegyünk a szellemi lakóhelyünkre, majd kiderül, hogy vissza kell-e még születnünk, vagy mehetünk magasabb szellemi szférába.
Itt nagyon sok munkában lehet részünk. Vannak, akiket oktatásra küldenek szellemi iskolába, vagy a fizikai síkra. Ilyenek az én előadásaim is, ahol a hallgatóság mellett sok esetben több ezer szellemi lény van, és figyel, tanul, bepótolja, amit a fizikai síkon elmulasztott.
Vannak, akik szellemi munkavégzésre mennek, alsóbb szférákba költöznek segíteni társaikat, vagy egyszerűen láthatatlanul segítik a fizikai síkon maradt társaikat, családtagjaikat.

Testetöltés, visszaszületés:

Különböző szférákból történnek a testetöltések. Az alsóbb szférákból azért, hogy hibáinkat, alacsonyrendű tulajdonságainkat levethessük, a felsőbb szférákból pedig azért, hogy e szellemek az evangéliumi igazságokról tanúságot tegyenek. Gondoljunk Gandhira, Assisi Szent Ferencre, vagy Terez anyára. Tanítás és tanulás, erkölcsi példaadás és javulás, ez a kegyelmi élet, a fizikai élet célja a Földön. Tehát különböző szellemi fokozatú, különböző szférabeli szellemek öltenek testet a fizikai síkon, ezért tapasztalunk az emberek között óriási különbségeket életvitelben, világnézetben, erkölcsi felfogásban, életcélokban. Inkarnációink értelme a következő: A Gondviselés alkalmat nyújt nekünk, mélyre került szellemeknek, hogy szellemileg emelkedhessünk, az anyag szeretetéből kiemelkedhessünk. Mert ez az önzővé, anyagiassá vált szellemeknek a szférákban lehetetlen.

Miért kellenek ehhez a testetöltések?

Először azért, hogy a különböző szférabeli szellemek közötti óriási különbségek a földi élet tartamára felfüggesztést nyerjenek. Az Isteni Kegyelem a mélyre bukott szellemek torz megjelenését a földi tartózkodás idejére felfüggeszti. Elfogadható külsőt - emberi testet - ad nekik, hogy a társadalom befogadja őket és javulhassanak. Mert különben olyan csúf és riasztó külsejük lenne, hogy a társadalom visszautasítaná velük a kapcsolatot. A magasabb szférákból testetöltő szellemeknél a helyzet fordított: ők a sugárzó megjelenésüket rakják le és felveszik az "egyenruhát", az emberi testet, és így az emberi élet tartamára hasonlókká válnak az alacsonyabb fokozatúakhoz.

Másodszor - azért adja Isten kegyelme az emberi életet, mert a fizikai síkon az egymással ellentétben lévőknek szeretetben fel kell oldódniuk és egymásért dolgozva szellemileg fejlődniük. Tehát mit tesz Isten bölcsessége az emberi élet megadásával? A múltat lefedi és az egymással harcban lévőket rokoni-családi kapcsolatokba hozva, megkönnyíti a szeretetben való feloldódást.  Ha a múltat nem takarná le az Isteni Kegyelem és a családi kapcsolatokban emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bűnökre, a szeretetben való kiegyenlítődés lehetetlenné válna! Gondoljunk arra, hogy a börtönviseltek, bűnözők milyen megbélyegzettek maradnak a társadalom előtt. Irtózatos zavarok keletkeznének, ha emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bűneinkre.

Harmadszor - azért van szükség az emberi életre, hogy itt a hamis látszat ellenére válassza és tegye ki-ki a jót! Mert a szférákban megtanulja a szellem, hogy a rossz cselekedeteknek rossz következményei vannak. Ott ezt a lelki testén keservesen tapasztalja. Isten letakarja az emberi életben a szellemi törvények bizonyosságát, és a látszat ellenére kell a jót cselekedni! Csak így lesz szellemi értéke tetteimnek! Csak így teremtődik meg lényemben a biztosíték arra, hogy a szférákban birtokomba kerülő hatalmas szellemi erőket a szeretet egyetemes törvénye szellemében fogom használni. Mert Isten minden fejlődő szellemre hatalmas erőket és feladatokat bíz!

A testetöltéssel, a fizikai (emberi) életbe való leszületéssel lehetőséget kapunk a Kegyelemtől a tisztulásra; hibáink a fizikai élet ütközései során oldódnak. Ütközések! Fájdalmak és vélt sérelmek. Ezek figyelmeztetnek hibáinkra, melyek kéregként vesznek körül. Meg kell tanulnunk ezeket napi önvizsgálattal tudatosan felismerni. Csak ez után tudunk a hibarétegeink következetes lebontásával alkalmassá válni arra, hogy a mindeneket besugárzó Isteni Szeretet-, Bölcsesség- és Erőáramot egyre jobban befogadhassuk, abba bekapcsolódjunk és továbbsugározhassuk mások felé. Minél fényesebbé, szellemibbé válunk a szeretet törvényének betöltése által, annál inkább lehetővé válik.
(Karsay István jegyzet)