Régen
minden falusi gazda tudta, hogy disznóölés előtti estén nem eszik a jószág, az
állatorvosi altatást megelőző napokban erőre kap a leglegyengültebb eb is, majd
keservesen, halkan szűkölve vár a végzetére. Még a vén paci is érzi a kimúlás
jeleit, nem is beszélve a vágóhíd felé tartó borjak bánatos, kegyelemért
esdeklő pillantásairól.
– Két macskám,
Micki és Shila attól függetlenül, hogy mikor jövök haza, az ablakban ül, és vár
rám. Ha Mickit keresem – nem kell szólongatnom –, néhány másodperc múlva futva
jön hozzám, elém áll, és a szemembe néz, mintha csak azt akarná mondani: itt
vagyok – mesélte egy állatbarát.
Hogy az állatok
valóban rendelkeznek-e ilyen „paranormális” érzékkel, azt már sokan szerették
volna megfejteni, de minden vitát lezáró válasz egyelőre nincs. Tény viszont,
hogy léteznek megmagyarázhatatlan jelenségek. Ezt olyan élőlények igazolták,
amelyeket nem lehet manipulációval, trükközéssel vádolni. A Természetgyógyász
Magazin Rupert Sheldrake brit biológus kísérletei kapcsán foglalkozott az
izgalmas kérdéssel. A biológus a Hét kísérlet, amely megváltoztathatná
a világot című könyvének olvasóit arra kérte, kísérletezzenek
kedvenceik érzékeivel. Rengetegen vállalkoztak rá, és hihetetlen történetekre
derült fény. ÍRJA A borsonline.hu
Az állat- és szellemvilág kapcsolata: látják az állatok a szellemeket?
Furának tűnhet, de
egyre több gazdi számol be róla, hogy halott állataik mintha továbbra is velük
élnének. Mancsok kopogása a parkettán, jellegzetes állatszag terjeng az üres
lakásokban. Vajon mi az oka ennek? Lehetséges, hogy kedvenceink a túlvilágon is
hűek maradnak hozzánk?
Gyakran előfordul,
hogy kedvencünk halála után úgy érezzük, még mindig velünk van. Halljuk a
lépteiket a folyosón, érezzük, ahogy bemásznak mellénk az ágyba. Miért lehet
ez? Ugyanúgy visszajárnának a lelkeik, mint az embereknél? Az állatokat sokan
egyszerűbb létformának tartják az embernél, úgy vélik, nincs lelkük, hiszen
vallás, tanítás és mély érzelmek nem jellemzők rájuk. Ezen állítás elgondolói
nagyot tévedtek. Az állatok is rendelkeznek lélekkel, akárcsak az ember. Képes
mély, erős kötelék létrejönni gazda és állata között. Majdhogynem lelki
társainklehetnek a kedvenceink. Az elgondolás tehát egyszerű: az állat
valószínűleg el akar búcsúzni a gazditól, vagy még nem áll készen a halálra.
Állatszellemekről ritkán hallani bárhol is, ám az internetes fórumokon több
ezer történet olvasható éjszaka kísértő házi kedvencekről. A dolog pikantériája,
hogy akárcsak a „normális” szellemeknél, ebben a témában is találhatunk nem egy
fotót. Leggyakrabban kutyákról, macskákról és lovakról számolnak be az észlelők
írja a legendavadasz.hu
Hogyan figyelhetünk rájuk?
Az állatokra
szakosodott parakutatók több szempontot is felállítottak, ami szerint le lehet
fülelni a házban ólálkodó állatot.
1. Figyeljünk a
jelekre! Nyilván jól ismertük az állatunkat, a jelzéseit, szokásait. Ha halljuk
a megszokott hangjait, azt jelenti, tudatni akarja velünk a közelségét.
2. Figyeljük a
nyomokat! Számos beszámolóban olvashatunk róla: az ágy besüppedt, mint egykor a
kedvencek alatt, illetőleg ismeretlen eredetű lábnyomok borították a padlót.
3. Figyeljünk az
időre! Mivel ismertük kedvenceink szokásait, tisztában vagyunk azokkal az
időpontokkal, amik meghatározók voltak az életében. A séta ideje, vagy esetleg
a mindennapos esti játék kezdetének időpontja. Mivel az állat vissza kívánkozik
illeszkedni a megszokott kerékvágásba, érdemes odafigyelnünk ezekre.
4. Készítsünk
fotókat! A legjobb módszer az anomália lefülelésére egy jó fotó. Állítsunk fel
fényképezőgépeket, kamerákat azokra a helyekre, ahol kedvencünk gyakran
megfordult!
Meggyőződése a
szakértőknek, hogy sokkal intenzívebb kapcsolat jöhet létre a gazda és az állat
között, ha a tulaj nem akarja elengedni az állatot. Többen azt állítják, ez az
érzelmi bilincs tartja a gazdi közelében az állat szellemét.
Állatszellem észlelések
Szellemmacska –
London
Nem egy nagyfogú
fantommacskáról van szó, a perzsa cicának még törzskönyve is van. A történetek
szerint egy orgonista meghalt az All Hallows templomban, ám halála előtt
megbízta a társait, hogy macskáját, ha már nem él, megszentelt földbe temessék
el. Az állat halála után persze az illetékesek nem törődtek a kéréssel, és nem
temették el a jószágot. A macska azóta is ott kóborol a templomban, látszólag
nem fogadta el végső nyughelyét.
Szellemmedve -
London
A Londoni
Towerben egy régi történet szerint 1816 januárjában
az egyik őrszem egy medvét vélt felfedezni őrjárat közben. Úgy tűnt, az állat
nagyon is valódi, ezért rögtön elindult, hogy végezzen vele, mielőtt kárt tesz
az bármiben is. Az őr a medvére vetette magát, és a szuronyával átdöfte az
állatot. Az éles eszköz hirtelen a falba csapódott, az állat pedig a szeme
láttára tűnt el onnan. A férfi a történtek miatt összeesett, majd pár nap múlva
meg is halt. A sokk után viszont megosztotta történetét társaival, akik nem
sokkal az őr halála után szintén látni vélték a medvét. Hogy mit keresett ott
egy medve? A szerencsétlen őrszem bizonyára azt hitte, a Towerben tartott
állatseregletből szökött el példány, ám hamar rá kellett jönnie, hogy nem
evilági lénnyel van dolga.
Szellem ló
–Bryn-y-Maen
Wales folklórja
számos állat szelleméről ismeretes, beleértve a fantom lovakat is. Talán ez
lehet az eredete a walesi szellem ló történetének is. A szemtanú ezúttal
munkába autókázott, mikor egy viszonylag keskeny útszakaszra ért. Lassan
virradt, mikor egy nagy, fehér ló jelent meg az úton. A dolog olyan hirtelen
történt, hogy a sofőr halálra rémült. Az ösztönei azt ordították, ütközni fog,
ezért fékeznie kell. Mikor rátaposott a fékre, az autó pár méter megtétele után
csikorogva megállt. A sofőr ijedten nézett fel a kormányról, ám a ló már nem
volt sehol. Képtelenségnek tartotta, hogy az állat elszaladjon, hiszen reagálni
sem lett volna ideje a száguldó autóra. A sofőr nem az egyetlen szemtanú,
többekkel is megesett már, hogy ugyanabban az időpontban egy fehér ló tűnt fel
az úton.
Szellemmajom -
Dorset
A kísértet
sztorival ismét Nagy-Britannia büszkélkedhet, ezúttal egy egzotikus állat
szelleme miatt. Mint kiderült, a ház, ahol az anomáliát észlelték, a Martyn
család birtokában volt. A címerük egy fatönkön ülő majmot ábrázolt. Kiderült,
Martynék majmát többen is látták és hallották is a régi ház körül. Hamarosan az
állat szomorú történetére is fény derült: A majom szabadon járhatott a házban,
így bejárása volt mindenhová. Martynék egyik lánya boldogtalanná vált egy
szerelmi ügy miatt, így úgy döntött, megöli magát. A majom megérezhette a lány
szenvedését, így követte őt a padlásra, ahol öngyilkos akart lenni. A lány nem
vette észre, hogy a majom is vele van, ezért bezárta a titkos szoba ajtaját,
majd végzett magával. Őrült hajsza vette kezdetét, hogy megtalálják a lányt, de
csak sokára fedezték fel a titkos lépcsőházat és a szobát. A majom addigra éhen
halt. Állítólag a mai napig hallani a majom elkeseredett kaparását, ám sosem
tud kijutni.
Fordítsuk meg a
helyzetet, ezúttal nem mi látjuk az állatok szellemeit, hanem maguk érzékelik a
földöntúli entitásokat. Lehetséges volna
Az állatok látják a szellemeket?
Azok, akik hisznek
a szellemekben, lehetőséget adnak annak az elképzelésnek: az állatok még nálunk
is jobban érzékelik a túlvilági entitásokat. Nem feltétlenül kell halott
lelkekre, kóborló szellemekre gondolni. Az állatok ugyanolyan energiával
bírnak, mint mi, és ez az energia a halál után fennmaradhat. Ettől függetlenül
az állatok jobban megérzik a kísértetek közelségét, mint mi magunk. Erre
nagyon jó példa Barbara S. története, aki egy kóbor fekete macskát fogadott be
queensi otthonába, és nem is sejtette, milyen bizarr dolgokat tár fel az új
jövevény érkezése.
„Egy régi,
történelmi ikerházban laktunk, ezért nem volt furcsa számunkra, hogy olykor
történnek fura dolgok. Amikor azonban a cica a házhoz került, úrrá lett rajtunk
a félelem. Az állat állandóan ideges volt, úgy tűnt, mintha nem hagytak volna
békét neki. Gyakran bámulta a lépcsőt, és vezette felfelé a tekintetét, mintha
valakit követett volna vele. Máskor a figyelme a plafonra irányult, mereven
bámulta fölöttem a mennyezetet, ám mikor felnéztem, nem láttam semmit. Miután a
fiam egyetemre ment, úgy döntöttem, eladom a házat. Egyik este, röviddel
azután, hogy felvettem a kapcsolatot az ingatlanügynökkel, a macska újból a
mennyezetet kezdte bámulni. Úgy hallottam, a szomszédban többen is lefutnak a
lépcsőn, ez lehetett a kiváltó oka annak a szörnyűségnek, amit ezután
tapasztaltam. Hirtelen egy nagy, súlyos ember lépteinek zaját hallottam meg a
fejem fölött, ám ez olyan volt, mintha valaki a mennyezeten sétált volna. A
macska hirtelen sziszegni kezdett, a szőrét felborzolva lapult a padlóra. Végig
a mennyezetet bámulta. Ezután úgy tíz percig fülsiketítő zajt hallottam, majd
csend lett. A macska újból megnyugodott, ám a plafon bámulásával nem hagyott
fel. Megnéztem, van-e valaki az emeletem, ám rajtam kívül senki sem
tartózkodott a házban.”
Ismerős történet?
Bizonyára többekkel előfordult már, hogy a macskájuk túl sokáig
bámulta ugyanazt a pontot, vagy forgatta a szemeit, mintha egy számunkra
láthatatlan valamit követne a tekintetével.
Miért lehetséges ez?
Mit látnak, amit mi nem? Egyáltalán hogyan képesek transzcendens entitásokat
érzékelni, mikor az nekünk sem megy? A magyarázat az emberekkel is összefüggésbe
hozható. A parakutatók meggyőződése, hogy nem csak az állatok, hanem a
kisgyermekek is képesek érzékelni a szellemvilágot. Szó sincs róla, hogy a
gyermeki intellektust egy állatéhoz hasonlítanák, sokkal inkább arról van szó,
hogy még nem „fertőződtek” olyan szinten a racionalitással, mint egy felnőtt
ember. Ahogy a gyermek cseperedik, a természetes ösztönét elnyomják, így egy
idő után eltűnik a fogékonysága a szellemvilágra. Kivételek azonban, mint
mindig, akadnak. Hogy érthetővé váljon a magyarázat, képzeljünk el az alábbi
szituációt, amit bizonyára már mindannyian hallottunk az ismerőseinktől. A
kisgyermek nyugodtan játszik a szobában, majd egyszer csak felemeli a fejét, és
az ajtó felé kezd mutogatni. Egyre csak azt bizonygatja, lát valakit ott. Természetes
reakció, hogy ilyenkor megpróbáljuk meggyőzni, nincs ott senki, csupán
képzelődik. Az ismeretlentől való félelmünk hajt abban, hogy kiöljük az ösztönt
a kicsikből. Az állatoknál azonban nem tudjuk megtenni ezt.
Nem csupán a
macskák, a kutyák is remekül jelzik, ha valaki ismeretlent látnak,
aki nem a világunkba való. Elven M. pontosan tudja ezt. Beszámolója szerint a
házukban két szellemalakot is felfedeztek a kutyáik által. Egy férfit és egy
kislányt is. A hívatlan vendégeket Haywood, a vakvezető németjuhász és Tucson
az ausztrál pásztorkutya vette észre először.
„Haywood a
lábamnál feküdt, miközben telefonáltam a barátomnak, majd hirtelen elkezdett
morogni. Tucson félve behúzódott a házimozink hangfala mögé. Mikor Haywood
felállt, úgy éreztem, egy erős széllökés dönt meg, hideg levegőt éreztem magam
körül. Haywood tarkóján felállt a szőr, ahogy morgott és vicsorgott. Az
emeleten voltunk, ahonnan a családi szobák nyíltak. Haywood a pince felé
bámult, aminek nyitva volt az ajtaja. Nagyon sötét volt odalent, attól féltem,
hogy valaki betört a házba. Felkapcsoltam a földszinten a világítást, és
Haywood mögött lesétáltam. A pincébe nem mertem lemenni, a barátom is óva
intett ettől. A sarokba álltam, mert nagyon meg voltam rémülve. A szellőző
pontosan mellettem volt, hirtelen egy kislány hangját hallottam kiszűrődni
onnan. Haywood mellém sietett, majd leült, mintha meg akart volna védeni. A
morgást ezután sem hagyta abba, végig a szoba túlsó végébe bámult. Mire a
szüleim hazaértek, már halálra voltam rémülve, mert a kísérteties hang egészen
addig nem maradt abba.”
Egy régi babona
úgy tartotta, ha az állatot azon kapjuk, hogy szellemet lát, és elnézünk a két
füle között, akkor megláthatjuk a természetfelettit, amit érzékel. Ez persze
csak egy „városi legenda”, több csalódott kommentet is olvasni a neten, amik
beszámolnak a meg nem történt eseményekről. Vajon az állatok szellemlátó
képessége is csak mendemonda? Vagy valóban az ösztöneik végett fogékonyabbak a
túlvilág szülötteire?
