Finn kutatók olyan testtérképeket készítettek, amelyek első ízben mutatják be részletesen, hol váltanak ki érzékelhető változásokat a testben a pozitív és negatív érzelmek. A haragot és a büszkeséget például inkább a fejünkben és testünk felső részén érezzük, a boldogságra viszont egész testünk reagál. A kutatók azt is kimutatták, hogy ezek a reakciók kultúrától függetlenek.
Mindenki tapasztalta már, hogy különböző érzelmek a test különböző részein váltanak ki reakciókat, érzeteket. A boldogságtól például egész testünk bizsereghet, a félelemtől összeszorul a torkunk, az idegességtől izzad a tenyerünk, az undortól felfordul a gyomrunk. A hétköznapi szólásmondások érzékletesen fejezik ki a valós élettani reakciókat, csak néhány példa: a büszkeségtől dagad az ember keble, az idegességtől gombóc van a torkában, megdermed a félelemtől, meghasad a szíve a bánattól, az ijedségtől megfagy ereiben a vér, úszik a boldogságban és így tovább.
Lauri Nummenmaa és kollégái (Aalto Egyetem, Finnország) nemrég minden korábbinál alaposabban feltérképezték, hogy pontosan a test mely részein váltanak ki élettani reakciókat a különféle érzelmek. A kutatók által készített testtérképeken megjelenített érzelmek „elhelyezkedése” jelentős egyezést mutat a szólások által is megörökített testi reakciók helyeivel.
A finn szakembereknek az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált munkája azért is jelentős, mert igen sok (700) és több nemzetiségű (finn, svéd, tajvani) önkéntes vett részt a kutatásban. Így eredményeik statisztikailag is megbízhatóak és az is kiderült belőlük, hogy az érzelmekre adott testi reakciók nyelvtől és kultúrától függetlenül szinte azonosak, tehát az érzelmekre adott fiziológiai válaszok egyformán vannak kódolva minden emberben.
A térképek elkészítéséhez különféle érzelmeket kiváltó szavakat, történeteket, videókat és képeket mutattak a résztvevőknek. Mindegyik után megkérték őket, hogy színezzenek ki két emberi sziluettet a számítógép képernyőjén. Az egyiken a fokozott, a másikon a csökkent testérzeteket, testi reakciókat kellett bejelölniük egy adott színskála szerint (a fokozott érzeteket piros-sárga, a csökkent érzeteket kék színek jelölték). A kutatók ezután egyesítették a két sziluettet, majd az összes résztvevő rajzát átlagolva elkészítették a végleges térképeket. Hangsúlyozni kell, hogy ezek - a hasonlóság ellenére - nem hőtérképek, hanem az egyes érzelmek által kiváltott élettani reakciók intenzitását jelzik az adott testterületen
A térképet megnézve láthatjuk például, hogy kizárólag a boldogság és szerelem vált ki fokozott reakciót deréktól lefelé is (vagyis ezek "öntik el az egész testet"). A szomorúság minden érzést csökkent, kivéve a szívnél, illetve az arc egyes részein. A depresszió az érzetek teljes hiányával jár. Döbbenetes látni, milyen pontosan ábrázolható például a szégyenérzés megnyilvánulása, amely a fej és az orcák fokozott érzetével, a szív és a gyomor remegésével és a végtagok zsibbadásával jár (a "lebénult" lábak talán a "szégyenében elsüllyed" kifejezéssel hozhatók kapcsolatba)
(forrás:viszavzsodor.blogspot.hu)
Mindenki tapasztalta már, hogy különböző érzelmek a test különböző részein váltanak ki reakciókat, érzeteket. A boldogságtól például egész testünk bizsereghet, a félelemtől összeszorul a torkunk, az idegességtől izzad a tenyerünk, az undortól felfordul a gyomrunk. A hétköznapi szólásmondások érzékletesen fejezik ki a valós élettani reakciókat, csak néhány példa: a büszkeségtől dagad az ember keble, az idegességtől gombóc van a torkában, megdermed a félelemtől, meghasad a szíve a bánattól, az ijedségtől megfagy ereiben a vér, úszik a boldogságban és így tovább.
Lauri Nummenmaa és kollégái (Aalto Egyetem, Finnország) nemrég minden korábbinál alaposabban feltérképezték, hogy pontosan a test mely részein váltanak ki élettani reakciókat a különféle érzelmek. A kutatók által készített testtérképeken megjelenített érzelmek „elhelyezkedése” jelentős egyezést mutat a szólások által is megörökített testi reakciók helyeivel.
A finn szakembereknek az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált munkája azért is jelentős, mert igen sok (700) és több nemzetiségű (finn, svéd, tajvani) önkéntes vett részt a kutatásban. Így eredményeik statisztikailag is megbízhatóak és az is kiderült belőlük, hogy az érzelmekre adott testi reakciók nyelvtől és kultúrától függetlenül szinte azonosak, tehát az érzelmekre adott fiziológiai válaszok egyformán vannak kódolva minden emberben.
A térképek elkészítéséhez különféle érzelmeket kiváltó szavakat, történeteket, videókat és képeket mutattak a résztvevőknek. Mindegyik után megkérték őket, hogy színezzenek ki két emberi sziluettet a számítógép képernyőjén. Az egyiken a fokozott, a másikon a csökkent testérzeteket, testi reakciókat kellett bejelölniük egy adott színskála szerint (a fokozott érzeteket piros-sárga, a csökkent érzeteket kék színek jelölték). A kutatók ezután egyesítették a két sziluettet, majd az összes résztvevő rajzát átlagolva elkészítették a végleges térképeket. Hangsúlyozni kell, hogy ezek - a hasonlóság ellenére - nem hőtérképek, hanem az egyes érzelmek által kiváltott élettani reakciók intenzitását jelzik az adott testterületen
A térképet megnézve láthatjuk például, hogy kizárólag a boldogság és szerelem vált ki fokozott reakciót deréktól lefelé is (vagyis ezek "öntik el az egész testet"). A szomorúság minden érzést csökkent, kivéve a szívnél, illetve az arc egyes részein. A depresszió az érzetek teljes hiányával jár. Döbbenetes látni, milyen pontosan ábrázolható például a szégyenérzés megnyilvánulása, amely a fej és az orcák fokozott érzetével, a szív és a gyomor remegésével és a végtagok zsibbadásával jár (a "lebénult" lábak talán a "szégyenében elsüllyed" kifejezéssel hozhatók kapcsolatba)
(forrás:viszavzsodor.blogspot.hu)
