Minél több a gondod, annál jobban befele fordul a figyelmed. Mit jelent az, hogy befele vagy kifele fordul a figyelem? Szoktuk mondani, hogy valaki befordult. Általában a depressziós emberekre, akik egész nap révült tekintettel bambulnak maguk elé. Hiába beszélsz hozzá, a legtöbbször elveszti a fonalat, nem tud rád figyelni, mert figyelmét vonzzák a fejében cikázó gondolatok. Az ember képes hetekig, hónapokig, évekig a fejében élni, teljesen megszűnik a külvilág, nem marad figyelme kifele fordulni. Figyelmünk által gyűjtünk információt az öt érzékszerv segítségével a külvilágból, és az összegyűjtött információt az agyunkkal dolgozzuk fel, amellyel szintén figyelünk. Amikor a szemünkkel figyelünk olyankor látunk, amikor a fülünkkel figyelünk olyankor hallunk, amikor az agyunkkal figyelünk olyankor gondolkodunk. Ha bőségesen van bennünk életenergia, akkor nagy a figyelmünk, az öt érzékszerven keresztül sok információ eléri a tudatunkat. Ami elérte a tudatunkat, abból emlék lesz. A szem megfigyel egy eseményt, az agy feldolgozza, elmenti emlékként. Ha az agy elfoglalt, ha az agy figyelme le van terhelve, akkor a szemünk által megfigyelt információkból nem lesznek emlékek, nem érnek el a tudatunkig, az agynak nem lesz figyelme feldolgozni őket. Így fordulhat elő, hogy a nyugati társadalmak emberei már csak néznek, de nem látnak. Hiába nézünk, hallunk, szagolunk, a megfigyelt információk nem érik el a tudatunkat, mert az agyunk figyelme állandóan le van terhelve a gondjainkkal, állandóan munkára késztetjük, hogy megoldásokat találjon az életünkben felmerülő problémákra.
Amikor gyermekek vagyunk, olyankor még nincs öntudatunk. Azt se tudjuk mi a nevünk, és nem is nagyon érdekel minket. A tudat az agy által növekedik. A test által minden légzettel életenergiához jutunk, amely életenergiát a figyelmünk által feldolgozzuk. Amikor a szemünkkel figyelünk, olyankor az életenergiát látásra alakítjuk át. Amikor az agyunkkal figyelünk, olyankor az életenergiát tudattá alakítjuk át. Az agyunk az a szervünk, amely segítségével a test által megfigyelt információkat megfigyeljük, és feldolgozzuk. Így tanulunk. Így lesznek emlékeink, így lesz tudatunk arról, hogy kik vagyunk. Az agy képessége a gondolkodás, amely által létrehozzuk a testben a tudatot. Amikor az agy figyel, olyankor gondolkodik. Az agy csak addig tud figyelni, amíg van elég életenergia, amely biztosítja a folyamatos figyelést, gondolkodást, gondolatfeldolgozást. Így alakítjuk át az életenergiát tudattá. Aki keveset gondolkodik, az eszetlen marad, tudatlan marad. Gyerekkorunkban boldogok vagyunk, de nem tudjuk, hogy boldogok vagyunk, mert még nincs tudatunk. Ha felnőtt korban újra boldogok leszünk, akkor már tudni fogjuk hogy boldogok vagyunk. Egy szenvedéssel teli élet után, már lesznek emlékeink a mérleg mindkét oldaláról, képesek leszünk összehasonlítani, ha már tudjuk mikor szenvedünk, akkor tudjuk mikor vagyunk boldogok. Így tanulunk meg hálásak lenni.
Gyerekkorban nagyon boldogok vagyunk, de nincs róla tudomásunk. Boldogok vagyunk, de eszetlenek. Nincs tudásunk a világról, szükség van a szülőre, felügyelőre, hogy ne fussunk ki az útra, szükség van valakire, akinek van tudása, és vigyáz ránk. Hat éves korunkig alig működik az agyunk logikai része, alig gondolkodunk. Ez az oka annak, hogy tele vagyunk életenergiával, még nincs tudatunk, amely által képesek lennénk befeszíteni a testünket, befeszíteni a rekeszizmunkat, nincs semmi ami gátolná a légzésünket. A tudat akkor kezd el növekedni az emberben, amikor az agy gondolkodni kezd. A gondolkodáshoz szükség van negatív energiára. 7 csakrakapu van rajtunk, abból a felső három kapu pozitív életenergia, az alsó három kapu negatív életenergia, a negyedik semleges életenergia. Születésünkkor a legfelső pozitív életenergia kapu van megnyitva, halálunkkor a legalsó. Az agyunk jobb agyféltekéje pozitív életenergiára működik, a bal agyfél negatív életenergiára. Jobb agyféltekénél figyelmünket jobban vonzzák az érzelmeink, érző lények vagyunk, bal agyféltekénél figyelmünket jobban vonzzák a gondolataink, gondolkodó lények vagyunk. Egyik esetben kifele fordul a figyelmünk, és érezzük a világot, másik esetben befele fordul a figyelmünk, a gondolataink rabjai leszünk. Ezért van az, hogy a gyerekek tele vannak érzelemmel, sose gondolkodnak, az öregek meg éjszaka is gondolkodnak.
Az élet célja a tudatraébredés, amely sok szenvedéssel jár. Leélhetjük úgy is az életünket, hogy tudatlanok maradunk, szélsőséges esetben eszetlenek maradunk. Vannak olyan felnőttek akikre azt mondjuk hogy kerge, nincs meg a magához való esze. Vannak olyan kutyák, amelyeket nem lehet póráz nélkül vezetni, mert kifutnak az útra, nem lehet őket visszahívni. Ezek a kutyák tele vannak szeretettel, agyon nyalogat ha megfogod, de még sincs annyi tudatuk, hogy ne fussanak ki az útra. Ez azért van, mert soha nem voltak fegyelmezve, mindent megengedett nekik a gazdájuk, soha nem volt lehetőségük negatív életenergiát megtapasztalni, soha nem volt a bal agyfélnek megfelelő rezgésű energia, amely a tudatot fejleszti ki. Ugyanúgy az elkényeztetett gyerekek se lesznek készen az életre felnőtt korban, a gazdag családokban gyakran előfordul, hogy szolgák nevelik a gyerekeket, mert a szülők mindig rohannak a pénz végett. A szolga mindent megenged a gyermeknek, a gyermek soha nem tapasztalja meg, hogy milyen érzelem járja át a testét ha valamit nem tehet meg, ha korlátozva van. Az érzelem nem más mint életenergia, a negatív érzelmek, negatív életenergiák. Pontosan azok, amelyre a bal agyféltekének szüksége van, hogy kifejleszthesse a tudatot. Egy tudatos szülő tisztában van azzal, hogy fegyelmeznie kell a gyermeket, vagy a házi kedvencet, ha olyat cselekedik, ami veszélyt jelent az életére, vagy mások életére. Csakis akkor képes megérteni, megtanulni a gyermek a cselekmények közötti összefüggéseket, ha használja a logikai elméjét, amelyhez negatív életenergiára van szüksége. Beküldik a szobájába, vagy sarokba állítják, szélsőséges esetben párszor rácsapnak a fenekére. Tudni kell, a lélek minden élet után egyre fejlettebb, minden élet után a megszerzett tudat elhagyja a testet és beolvad a lélekbe. Újjászületéskor a fejlettebb lélek fogja irányítani a jobb agyféltekén keresztül a testet, az ösztönös viselkedés egyre finomabb, egyre szeretet teljesebb lesz, ezért van az hogy napjainkban a gyermekeket egyre kevesebbet kell fegyelmezni. Régen sokat verték a gyerekeket, mert agresszív volt a viselkedésük. Ha a gyerek agresszív, vagy kerge, viselkedésével veszélyezteti önmaga, vagy mások életét, akkor nevelnünk kell, korlátoznunk kell, el kell érnünk, hogy megtapasztaljon negatív életenergia beáramlást, ezáltal lehetőséget kap, energiát kap, a gondolkodáshoz. Megértheti a döntése, tette, és a környezet válaszreakciója közötti összefüggést, felismerheti a helyes viselkedési mintát, és a megtanult információkat elmentheti emlékként, hogy a következő hasonló élethelyzetben tudatalatti automatikus agyműködésként jelezze a tudatalattija, a megtanult helyes viselkedési mintát. Ösztönös lesz a viselkedése, nem kell figyelmeztetni, nem kell gondolkodnia, tudni fogja hogyan kell viselkedni, természetes lesz a szeretet teljes társasági viselkedés, nem lesz többé agresszív.
Az ember addig nem gondolkodik, amíg nincs rákényszerítve. A gyerek földnek csapja magát, hisztériázni kezd, a szülő beküldi a szobájába, és figyelmezteti, ha nem nyugszik meg, akkor a fenekére is kaphat. A gyerek tudja, hogy jobban teszi ha befejezi a hisztit, mert fél az elfenekeléstől. Kénytelen lesz TŰRNI. Ez nagy szó, ez a kulcsa a tudatfejlődésnek. Amikor olyan élethelyzetbe kerülünk, hogy tűrnünk kell, olyankor vagyunk abban az érzelmi állapotban, amely a legbőségesebb negatív energiát biztosítja az agyunk működésének. A gyerek bemegy a szobába, egy darabig még feszült, majd megadja magát, elsírja magát, és elfogadja hogy tűrnie kell. Ekkor fogadta magába a negatív energiát, amelyet kiadhatott volna hanggal is, fizikai erővel is, de abból nem lett volna tudatfejlődés. Megadja magát, kisírja magát, és gondolkodni kezd. Lelkileg szenved, ismeretlen érzelmei vannak, amelyeket nehezen fogad magába, nehezen tűri a jelenlétüket. De ha kibírta, akkor a befogadott negatív érzelem, a megadás, elengedés pillanatában beáramlott pozitív érzelemmel kiegyenlítődik, és a felszabaduló energiából semleges tudati energia lesz, amely készen áll az agyat a gondolkodáshoz ellátni energiával. Az energia tudattá alakul, minél többször megy keresztül ezen a folyamaton, annál többször növekedik a tudata. Sok tűrés után, az ember megtanul türelmes lenni. Sok tűrés után az ember megtanul szeretetteljesen viselkedni. Ha a gyermek földnek vágja magát, és a szülei elnézik neki, akkor nem jut negatív energiához, nem fejlődik a tudata, nem lesz magához való esze felnőtt korára. Ugyanígy a házi kedvenc butuska marad, kifut az útra, nem lesz tudata a világról. Az a kutya amelyet sokat fegyelmeztek, az sétálhat póráz nélkül is. A tudás szabadságot ad az embernek. Nagyon fontos, hogy olyan ember fegyelmezzen, aki tisztában van azzal mit jelent a szeretet. Ne az indulat vezérelje a fegyelmezést, hanem a tudatosság, a szándék mögött jóakarat álljon, és ne gonoszság. Csak akkor lesz belőlünk igazságos ember, ha képesek egyensúlyban maradni, ha képesek vagyunk növelni a tudatunkat. Ha a szülő egyensúlyban tartotta a gyermeket, felnőtt korára kialakult egy egészséges öntudata, akkor a gyermek már képes lesz önmagát fegyelmezni. Ha megbánt másokat, akkor zavarni fogja, hogy nem szeretik a tettei végett, és önfegyelmet fog gyakorolni, saját magát fogja tűrésre kényszeríteni, amíg fel nem ismeri, meg nem tanulja, el nem menti a tudatalattijába a helyes viselkedési mintát. Így növekedik az ember tudata. Azok az emberek akik tudata nem fejlődött harmonikusan, azokat nem zavarja ha bántanak másokat, nem zavarja őket ha nem szeretetet vesztenek, ezért nem rendelik magukat alá a tűrésnek. A reinkarnációk folyamán egyre többet lesznek képesek tűrni, egyre több negatív energiát lesznek képesek feldolgozni, egyre nagyobb tudatot fognak fejleszteni.
Az ősi egyiptomi misztérium iskolák azt tanították, hogy a reinkarnációk során az ember elérkezik ahhoz az élethez, ahol többé nem kell elvesztenie a megszerzett tudatot. Ha sikerül elérnie egy magasabb kiegyensúlyozottabb életenergia szintet, akkor megvilágosodik, tudatraébred, kinyílik a hórusz szeme, és az ember állandó tudatú halhatatlan lény lesz, aki nem ízleli többé a halált. Ez egy kemény út, mert az embernek meg kell járnia a Földi poklot, hosszú ideig alá kell vetnie magát az alacsony rezgésű csakrapontoknak, negatív életenergiának. Sokszor padlón kell lennie, sokszor alá kell merülnie, és sokszor fel kell állnia. Ez rengeteg megbocsájtással, elengedéssel jár. A nyugati világ emberei elérték azt a reinkarnációs kort, amikor elkezdték ezt a fejlődési ciklust. Az állatok egész életüket leélik a legfelsőbb megnyitott csakrákkal. A bennszülött törzsek csakrái is pozitív életenergia rezgésen maradnak. A harmadik világ népei is a felsőbb csakrák szintjén maradnak, jobb agyféltekés érzelmi lények, akik inkább érzik a világot, mint gondolják. A nyugati fejlett társadalom emberei már alámerülnek az alsó csakrák világába. Mindannyian úgy születünk, hogy a legfelső csakra az aktív. Körülbelül 25 éves korunkba érkezünk oda, hogy valamelyik negatív életenergia rezgésű csakra lesz aktív. Ekkor egyre többet leszünk a fejünkbe, egyre többet fogunk gondolkodni, egyre kevesebb figyelmünk marad kifele. Az ember élvezi ha gondolkodhat, egy bizonyos szintig hatalmas szabadságként éli meg. Megvalósíthatja önmagát, sikereket érhet el, kiemelkedhet a tömegből. A reinkarnációs ciklus ezen szakasza az elkülönült ÉN megtapasztalása, az ego korszaka. Rengeteg lehetőséget, élettapasztalatot kínál ez a fejlődési ciklus, a tudomány, az anyag korszaka ez, az emberi agy kifejlődésének korszaka ez. Ha egy izommal sokat emelgetsz, az növekedni fog. Ha sokat gondolkodsz az agyaddal, az növekedni fog.
Az ember megtapasztalja a gondolkodás, a szabad akarat, a saját döntéshozás szabadságát, de még nem érti az agy működése, és a csakrakapuk közötti összefüggéseket. Nem érti, hogy mi célból kezdett el gondolkodni, azt hiszi, hogy azért kapta ezt az ajándékot, hogy ő legyen a legokosabb, és túljárva mindenki eszén, gondolkodásán, ő halmozza fel a legtöbb anyagi kincset. Egymás után az összes ember ugyanabba a csapdába esik bele, életről életre. Az anyagi világ kincsei nagyon vonzóak, nagyon sok lehetőséget kínálnak, hogy az ember csapdába ejtse magát. A televízió megmutatja nekünk a sikeres embereket, vágyaink lesznek, céljaink lesznek, és megteszünk mindent, feláldozunk mindent a céljaink megvalósításáért. Elérjük a sikereket, felhalmozunk egy csomó anyagi kincset, amelyeket értékesnek tartunk, félteni kezdünk. Az élet kiszámíthatatlan, sokszor érnek minket váratlan meglepetések, sokszor vagyunk kénytelenek elengedni, megadni magunkat. Elmegyünk a határokig, de egy ponton ugyanúgy elsírjuk magunkat, mint gyermekkorunkban a szobafogságnál, és elfogadjuk hogy tűrnünk kell, elfogadjuk a veszteségeket. Így növekedik fokozatosan egyre nagyobbra tudatunk. Ha az ember nem képes megadni magát, és erőszakkal is fent tartja az elért életszínvonalat, akár rablás, akár mások élete árán, akkor nem fejlődik a tudata. A tudat fejlődés a síráson, lelki fájdalmakon keresztül vezet. Itt megérthetjük, hogy világunk tökéletes az összes fájdalmával együtt, Jóisten nem szerencsejátékos, tudja miért teremtette a nyugati társadalmakat. Ez a környezet kell, hogy a tudat kifejlődjön. Sok sok félelmet kell megtanulni legyőzni, elengedni, feldolgozni, hogy tudatra ébredjünk. Az alsó három csakrapont a félelem életenergia, a felső három csakra pont a szeretet életenergia, az egyensúlyi állapotban pedig Istennek leszünk, mindkét energia gyermekei. A tudás a sötét erők birtokában van, a szeretet a fényes erők birtokában. egyik sincs meg a másik nélkül. tele leszel szeretettel de kerge vagy, tele leszel ésszel, de nincs benned érzelem, nincs benned szeretet, nincs benned magas rezgésű életenergia, amelyet boldogságnak tudatosítasz. Azok az emberek akik nem hajlandóak versenyezni, akik elfogadják hogy életüket egy gyárban élik le, keresve a biztonságot, azok kevés félelmet fognak megtapasztalni, kevés lehetőségük lesz megküzdeni félelmekkel, azaz befogadni negatív életenergiát, és átalakítani tudattá. Azok akik versenyezni kezdenek, de nem tudnak veszíteni, nem érdekli őket a szeretet, az érzelem, áttaposnak mindenkin a sikerért, pénzért, szintén nem fognak fejlődni. Azok fognak fejlődni akiknek mindig fontos marad a szeretet, képesek lesznek elengedni a sikereket, biztonságot a szeretet végett, képesek lesznek egyenes gerinccel élni, képesek lesznek az önfegyelmezésre, tűrésre.
Kevesen képesek rá, ezért tapasztaljuk világunkban, hogy 25 éves korunk után elveszítjük az álmainkat, és egyre mélyebbre süllyed a rezgésünk, egyre többet leszünk a fejünkben, egyre többször leszünk mogorvák, rossz kedvűek. Ha nem lenne agyunk, akkor nem feszítenénk be a testünket, nem csökkentenénk az életenergiánkat alacsony csakrapontokig. Hat éves korunktól fogva emlékeket mentünk el, teletűzdeljük tudatunkat olyan figyelő programokkal melyek gondolatai mélyen negatívak. Ha ellopat valamit, akkor azt tanuljuk meg, hogy hogyan biztosítsuk be magunkat jobban, hogyan legyünk még óvatosabbak, hogyan féljünk még jobban, és nem azt hogy befejezzük a birtoklást, elengedjünk minden olyan kötődést amelynél veszteség érhet minket. A tudatraébredett ember eléri ezt a pontot, kitörli a tudatából az összes olyan figyelő programot, amely védekezésre, ellenállásra lett létrehozva, amelyeknek köszönhetően tele lett olyan gombokkal, melyek azonnal kaput nyitottak a mély rezgésű csakrákra. Ha kihajítod őket, akkor nincs lehetőséged, hogy naponta többször is beengedd a sötét félelmet, mely összefeszíti a tested, felületessé teszi a légzésed, összeszűkíti az idegrendszered. Azok az emberek, akik nem képesek az elengedésre, megbocsájtásra, megadásra, akik nem képesek elsírni magukat, azok két út között választhatnak. Vagy alkoholisták, drogosok lesznek, vagy erőszakhoz folyamodnak, és időt nyernek a következő kereszteződésig. Ha nem vagy képes elengedni, akkor beakad az agyad, túlterheled magad, zombivá válsz, életed pokoli lesz. Jóisten így jelzi, hogy lépned kell. Beakad a lemez, alig érkezik beléd életenergia, csak az agyad figyelmére fog koncentrálódni, mert az agyon keresztül tudsz magadon segíteni. Ha képes vagy meghozni az elengedés gondolatát, akkor fellazulsz, és újra nagyobb életenergiához jutsz. Amíg a lemez be van akadva, addig a fejedben fogsz élni, csak az agyad figyelmének lesz biztosítva életenergia, az öt érzékszerv figyelmének minimális lesz az energiaellátása, és a szerveid is megbetegedhetnek. Depressziósak leszünk, egész nap révült tekintettel fogunk bámulni ki a fejünkből, a külső világ érdektelené válik, nem marad életenergiánk, figyelmünk, hogy az öt érzékszerv által információhoz jusson a tudatunk.
Ezért fontos a megbocsájtás, elengedés, elfogadás. Jóisten nem kínozni akar minket, azok az emberek szenvednek a legtöbbet, akiket érdemesnek lát a fejlődésre. A cél a tudatraébredés. A cél, hogy felfedezd a valódi lényed, megértsd ki vagy, honnan jöttél, és merre tartasz. Megértsd hogy energialény vagy, akiben csakrakapuk vannak, amelyek megnyitódása a gondolataidtól függnek. Minél többet aggódsz, minél jobban félsz annál többször nyitod meg az alsó csakrakapukat, annál többször kapod meg a lehetőséget, hogy az elengedéssel befogadjál negatív energiákat, kiegyenlítsd őket a megbocsájtással, és a létrejövő energiából növeld a tudatodat. Minél nagyobb a tudatod, annál több félelmet uralsz, annál félelem mentesebbek a gondolataid, annál ritkábban nyitsz meg alsóbb csakrákat. Ha teljesen kifejleszted a tudatod, akkor legyőzted az összes félelmet, kiegyensúlyozva magasabb csakarakapukon áramolhat beléd az energia, amely már tiszta szeretet energia. Felnőtt korban újra megtapasztalod a gyerekkori életenergiaszintet, boldogságot, szeretet, de már tudod hogy boldog vagy, tudod, hogy ki vagy. Miután alámerültél a félelemben, megjártad a Földi poklot, az energia kifejlesztette a tudatod, és megértetted a hála fogalmát, Jóisten visszaenged a paradicsomba, már értékelni is tudod, hogy a paradicsomba lehetsz. Ha az ősi tanítások nem tévednek, akkor lehetséges az állandó tudat megőrzése, lehetséges, hogy az élet legyőzi a halált, a felső csakrák legyőzik az alsó csakrákat. A kulcs a szeretet, megtanulni a szeretet teljes viselkedési mintákat, melyek alatt, után rácsatlakozunk a legmagasabb energiakapukra.
Jézusnak sikerült, és még sok szentnek is a történelem folyamán. Ha az ősi próféciák nem tévednek, akkor az emberiség történelmében elérkezik egy olyan idő, amikor a külső rezgés elkezd megemelkedni, lehetőséget kapunk a hullámok meglovagolására. Napjainkig a föld rezgésszintje a napfonatcsakrára volt bekötve, negatív rezgésű életenergiára, annak a legfinomabb szintjére. 2012 december 21-én elkezdődött növekedni a frekvencia, a Föld rezgése elkezdett emelkedni a pozitív rezgés felé. A próféciák szerint ez körülbelül 11-22 éves átmeneti időszakot jelent, ami alatt megemelkedik azon emberek rezgése, akik elérték a magasabb tudatszinteket. Az emelkedő rezgésnek köszönhetően egyre könnyebb lesz a szeretetteljes döntéseket hozni, és egyre könnyebb lesz tudatosnak lenni. Az emberiség újra megérti az ősi tudást, amely az ember kvantumbiológiáját tárja fel. Én már tudom, hogy ez valóság, három éve agresszívan tapasztalom energiatestemben az átalakulást, napról napra egyre több mindent felismerek, a három éve érkező mozaik darabkák egyre könnyebben állnak össze, egyre tisztább a nagyobb kép. Változás előtt állunk, ahogy annak idején Noé figyelmeztette az embereket, most is sokan fognak beszélni az elkövetkező változásokról. Erőltetni nem kell senkit, véletlenek nincsenek, azok állnak készen az ugrásra, akik tudatát elérik az üzenetek. Én sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek. Nem kell félni, olyan lesz a változás, mint az első nap az iskolában. Kell bátorság, de ebben a ciklusban a legfontosabb amit megtanultunk, hogy sose féljünk! Hiszem hogy sok olyan ember van itt a Földön, akik nem sokat szenvedtek, de mégis készen állnak az ugrásra. Gyerekkoruk óta tisztán szeretetben éltek, az előző életeikben elérték a szükséges rezgést. Ugyanígy a ma születő gyermekek is készen állnak az ugrásra, látom őket mennyire tiszták, mennyire szeretetteljes a viselkedésük. Nem kell mindenkinek tudatraébredni, elég ha sikerül pár embernek, akik elmondják milyen változások előtt állunk. Tudja ezt mindenki, a lelke jól tudja hova érkezett, amikor az agy feldolgozza az információt, akkor úgy érzi az ember, hogy nem hallott újat, emlékszik ezekre az információkra. Megvan ennek is az oka, megvan mindannyiunknak a szerepe ezekben a kozmikus játékokban. Szeretlek benneteket.
(Zsigray András)
Alázatosság - a szenvedés gyógyszere Gunagriha előadása - videó
