Sokan kerültünk már olyan élethelyzetbe, amikor nem voltunk képesek a gondolkodásra. Csak azt soroltuk, hogy most mi lesz velem, most mi lesz velem, most mi lesz velem. Tudtuk, hogy meg kell nyugodnunk, hogy gondolkodni tudjunk, de nem sikerült. Valakinek leégett a háza, meglepetésszerűen elhagyta a párja, vagy kidobták a munkahelyéről. Vannak olyan tartóoszlopai az életünknek, amelyek jobb ha szilárdan állnak. Azoknak állni kell, mert minden más azok köré van építve. Ha az embernek akad egy kisebb gondja, azt valahogy feldolgozza, megbirkózik vele. De amikor egy tartóoszlop összedől, és belegondol abba, hogy ez mennyi problémát fog magával hozni, olyankor már túlterhelheti az agyát, és képtelen lesz gondolkodni. Ha több tartóoszlop egyszerre megsérül, akkor valószínű hogy mellék vágányra kerülünk, mert elvesztjük az irányítást. Kidobtak a munkahelyedről, és leégett a házad. Elkezdesz gondolkodni, hogy mi történt veled. Kidobtak a munkahelyemről, elvesztem a havi bevételeimet, nem fogom tudni fizetni az autó törlesztési részletét. Elveszik az autóm, nem tudok esti iskolába járni, mert késő este már nincs busz hazafele. Leégett a házam, nincsenek ruháim, nincsenek hivatalos irataim, hol fogok lakni, miből fogom fizetni a ház törlesztési részleteit... Ennyi bőven elég, hogy lefagyaszd az agyad. Lehet még tetőzni, pl. elhagyott a szerelmed is, de felesleges. Ennyi már bőven elég, hogy pánik fogjon el.
Mit jelent a pánik? Mit érzel a pánik rohamnál? Hideg veríték önt el, szíved örült sebességgel dobog, gyomrod összeszorul ökölnyi nagyságúra, és az agyad egy beakadt lemez, amely csak azt tudja sorolni, hogy most mi lesz velem, mi lesz velem, mi lesz velem. Hiába akarsz megnyugodni, hiába tudod hogy meg kell nyugodnod, hogy képes legyél átgondolni az eseményeket, nem vagy képes a gondolkodásra. Azt érzed, hogy a rengeteg kérdés őrült sebességgel köröz az agyadban, mint egy elszabadult körhinta, amit nem vagy képes lelassítani, megállítani. Nem tudod, hogy hol kezd megoldani őket, mert ha nagy nehezen sikerül egy kérdést kivenni az őrült körhintából, abból azonnal további öt kérdés lesz. Ha nincsenek irataim, akkor el kell mennem a rendőségre, de nincs autóm, és nincs pénzem se, mikor mennek buszok, mivel igazolom magam a bankban, kitől kérek kölcsön pénzt, és így tovább.
Azt kell tudni az emberi agyról, hogy nagyon hasonlóan működik, mint egy számítógép. A számítógép agya a processzora. Így hívjuk. Az agyunk esetében felteszünk egy kérdést, amire választ akarunk találni, a számítógép esetében kiadunk egy parancssort amit el kell végeznie. Ha egyszerre sok kérdést adunk az agyunknak akkor összezavarodunk, pánik tör ránk. Ha egyszerre sok parancssort adunk a számítógépnek, akkor lefagy. Ezt sokan tapasztaltuk, főleg a régi számítógépeken. Mi történik amikor lefagy egy számítógép? A processzornak van egy gyors memória tára, amelyben a parancssorokat elemezi. Képzelj el egy nagy üres raktárt. Ez a raktár lesz a processzor gyors memória tára. Van ebben a raktárban egy fürge kis ember, akinek az a feladata, hogy a beérkező parancssorokat elemezze, elrendezze. A könnyebb megértés végett képzeld el, hogy a parancssor egy bevásárlókocsi, amelyet a parkolóból visszatoltak az élelmiszer áruház melletti üres raktárba, hogy keveredés történt, ez nem a te kocsid, átnyújtod a számlát, és kéred hogy rakják bele azokat az árukat, amelyekért fizettél. Ekkor jön a fürge kis ember, és átnézi, hogy melyik árukat hagyhatja a kocsiban, azokat először kiszedi és félre rakja, majd a maradék árut, visszatolja az áruházba és visszarakja a polcokra. Ezután összeszedi a szükséges árut, kitolja a raktárba, belerakja az ottmaradt árukat, és kitolja neked. A parancssor elvégezve. A processzorokat két fő dolog jellemzi, hogy mekkora a válogató raktár mérete, befogadóképessége, és milyen gyorsan fut a fürge kis figura. Játssz el a gondolattal, hogy egyszerre tízen tolják vissza a telerakott bevásárlókocsikat. Ekkor a fürge kis figura tíz felé osztódik, de az összes klón tízszer lassabban mozog, mert a sebesség is tíz felé osztódott. Már nem fut, hanem sétál. Azaz nem futnak, hanem sétálnak. Elkezdik kiszedni az árut a kocsiból, válogatják, hogy mi maradhat, mit kell visszavinni, de keveredés történik, mert nincs elég hely, és összekeverednek a földre kirakott áruk. Továbbá az is lassítja őket, hogy óvatosan kell mozogniuk, nehogy rálépjenek a társuk áruira. A raktár megtelt, a fürge kis ember lelassult. Mi vagyunk a parkolóban váró vásárló, azaz esetünkben a számítógépnél ülő ember, aki várja, hogy a számítógép elvégezze a parancssorokat. Ha egyszerre 20 bevásárlókocsit küldünk be, akkor már biztos nem lesz elég hely a raktárban, és nagyon lelassulnak a klónok is. Az lesz az eredmény, hogy a számítógép lelassul, lefagy. Ugyanígy a telefonunk, abban is processzor van, ha egyszerre 20 program van nyitva, 20 parancssor várakozik az elvégzésre, akkor azt tapasztaljuk, hogy a telefon egyre jobban felforrósodik, egyre gyorsabban merül az akkumulátor, és egyre lassabban nyitódnak meg az ablakok. Asztali számítógép esetén azt halljuk, hogy a ventilátor egyre jobban felpörög, ami jelzi hogy egyre forróbb a processzor, valamint lelassul az egér mozgása. Végül már csak akadozva mozog az egér, hiába akarjuk bezárni a megnyitott programokat, percekig tart amíg az egeret odairányítjuk a bezáró gombra. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint újraindítjuk a számítógépet.
Amikor egyszerre több tartópillér esik össze, olyankor az emberi agyban is hasonló folyamat történik. Beküldöd a bevásárlókocsit, ami esetedben a leégett ház lesz. Kiadod az agyadnak a parancsot, hogy gondolja át, hogyan lehet megoldani ezt a helyzetet. Jön a fürge kis ember, aki elkezdi az elemzést, de miközben válogatja a bevásárlókocsi tartalmát, azt veszi észre, hogy egyre több bevásárló kocsi érkezik, mert az elemzés újabb és újabb kérdéseket, megoldásra váró feladatokat, bevásárlókocsikat teremt. Ha nincsenek irataim, akkor el kell mennem a rendőségre, de nincs autóm, és nincs pénzem se, mikor mennek buszok, mivel igazolom magam a bankban, kitől kérek kölcsön pénzt, és így tovább. Ha túl sok parancssort adsz az agyadnak, akkor megtöltöd a gyors memóriád, megtöltöd a raktárad, és lelassul a gondolkodásod, lelassulnak a fürge kis agysejtek, amelyeknek rendezni kellene a gondolatsorokat. Lefagysz, pánik tör rád. A maximálisra terhelted a memóriád, teljesen igénybe vetted az agyadat, amely olyan mint egy gőzmozdony, amelybe örült sebességgel lapátolni kell a szenet, hogy jusson energia a sok kis fürge klónnak, hogy elvégezhessék a feladatokat. Az agyad őrült mennyiségben szívja el az életenergiát, mégsem jutsz eredményre, mégis összezavarodsz, mivel a raktár tele van, és a túl sok gondolat összegabalyodik, a kis klónok csiga lassan mozognak, ráadásul hátráltatják egymást. Ekkor jutsz abba az állapotba, hogy azt sorolja az elméd, hogy mi lesz velem, mi lesz velem, mi lesz velem. Beakadt a lemez. A fejed majd szét robban, pár óra után megfájdul, a vérnyomásod az egekben, a hideg veríték ömlik rólad. A szervezeted próbálja hűteni az agyad, ahogy a ventilátor is felpörög a számítógép esetében. Egy két óra ilyen szintű beakadt állapot után kénytelen vagy aludni, mert az agyad kiszívta belőled az összes életenergiát, ahogy a telefonod felmelegedett processzora is kiszívja az akkumulátorból az energiát egy óra alatt.
Semmi értelme nincs az ilyen állapotnak. Rettentő káros, mind a számítógép, mind az ember esetében. Amikor egy rendszer túlforrósodik, akkor könnyen sérülhet. Számítógép esetében még csak megoldjuk, mert megnyomjuk a reset gombot, azaz fizikailag kikapcsoljuk, újraindítjuk, és minden rendben. Levonjuk a következtetést, hogy legközelebb vigyázni kell, hogy nagyobb memóriaigényű programokat nem nyitunk meg egyszerre, vagy kicseréljük a processzort egy jobbra, amelynek már nagyobb válogató raktára van, vagy gyorsabb a fürge válogató ember. Felmerül a kérdés, hogy miért nem tudja kikapcsolni a túl sok megnyitott programot a számítógép. Azért mert a programok kikapcsolása is egy parancssor. Te észre veszed, hogy gáz van, valami nem stimmel, mert egyre lassabb az egér, felismered, hogy be kell zárnod pár programot hogy felszabadítsd a processzor memóriáját. A parancssort belerakod egy bevásárlókocsiba, és beküldöd a raktárba. De ott azt látod, hogy a bevásárlókocsik fel vannak borulva, minden szanaszét a földön, meg se lehet mozdulni, egy lépést se tudsz tenni. A fürge kis emberek össze vannak zavarodva, azon vitatkoznak, hogy ki kinek vette el az áruját a keveredés közben, rád már nem marad figyelmük. Neked át kéne jutnod a raktáron, bejutni az irányítóközpontba és ott visszavonni az egyes parancssorokat. Mivel te is egy vagy a fürge kis emberek közül, te is egy klón vagy, akinek a sebessége arányosan csökken a klónok szaporodásának arányával, ezért csiga lassan tudsz keresztül haladni a káoszon, több órába is beletelhet hogy elvégezd a parancssorod. Mindeközben a számítógép vészesen túl van melegedve, a ventilátor majd kiugrik a helyéről, ezért a felhasználó nem vár, nem kockáztatja, hogy a túlmelegedés végett sérülés történjen, kikapcsolja a rendszert.
Az ember esetén is van kikapcsolás gomb, leszedálják. Tele tömik nyugtatóval, olyan lesz mint egy befőtt a polcon. Csak van, gondolkodni nem tud, mert azt az orvosok kikapcsolták benne. Amint nem szedi a gyógyszert, azonnal túlpörgeti az agyát, újra lefagy, újra pánik tör rá. Miért veszélyes ez? Az állatoknak még nagyon fejletlen az agyuk, azaz nagyon kicsi a válogató raktár mérete, és lassú a fürge kis ember. Az állat - kevés kivétellel, nem képes összetettebb feladatokat elvégezni, átgondolni. Amikor életveszélybe kerül, olyankor ösztönösen cselekszik. Nem kell gondolkodnia, van benne egy program, amely aktiválódik gondolkodás nélkül. Menekülni kell, vagy ha sarokba szorítják akkor támadni kell. Minél több félelem van egy élőlényben annál jobban ösztönösen viselkedik. Minél jobban félünk, annál jobban túlterheljük az agyunk, annál jobban elveszítjük a tudatos irányítást, gondolkodást, annál jobban felszínre törnek ősi állati ösztöneink. Amelyek alapprogramok, nem intelligensek, arra szolgálnak hogy életbe maradjunk. Általában vagy menekülünk, vagy támadunk. Ezért veszélyes a túlterhelt elméjű ember. Sokszor lehet hallani, hogy egy baleset után valakit akkora trauma ért, hogy órákig keresték mert céltalanul elfutott a közeli erdőbe. Sokkot kapott, így mondjuk. A sokk nem más, mint az agy lefagyása, hirtelen annyi parancssort zúdítunk az elménkre, hogy teljesen lelassul, lefagy, és ilyenkor bekapcsol a kisegítő rendszer, az ősi állati ösztön, amely akár menekülést válthat ki, ezért futnak el az emberek a helyszínről. A rosszabbik eset amikor támadni kezdünk, agresszívak leszünk. Sok olyan család van, ahol egy gyerek drogozott, és sérült az agya. Ezekben az esetekben a processzorban változás történik. A válogató raktár mérete összezsugorodik. A processzor gyerekkorunktól folyamatosan fejlődik egészen öregkorunkig, ahol aztán hanyatlás, visszafejlődés kezdődik el. A fejlődést főképp a válogató raktár mérete jelenti. Az agy, az emberi processzor egy nagyon érzékeny szerv, amelyet alaposan karban kell tartani. Erre van DMT molekula, a tobozmirigy mindig szabályozza, hogy mikor kell elaltatni a testet, mikor kell az agy szervnek megpihennie. Viszont vannak drogok, amelyek felülírják a tobozmirigy utasításait, és olyankor elfordul, hogy napokig nem alszik az ember. A drog megenged egy olyan energiaszintet, mely alatt kitágul a válogató raktár mérete, felgyorsul a válogató fürge emberke sebessége, a drogos úgy érzi, hogy egy zseni lett. Az agy viszont még nem volt felkészülve ilyen szintű energiafeldogozásra, ezért előfordulhat hogy megsérülhet, a több napos folyamatos erőteljes használatbavétel után. Az ember úgy ébred fel, hogy összehúzódott, összezsugorodott a válogató raktár mérete, akkora a befogadó képessége egy harminc éves embernek, mint tizenhárom éves korában volt. Tizenhárom éves gyereknek még nincsenek gondjai, nincsenek napi szinten megoldásra váró feladatai, ezért harminc évesen egy ekkora válogató raktárral, az ember nagyon gyorsan kiakasztja az elméjét, nagyon gyorsan túlpörgeti, lefagyassza. Az ember nem tudja mi történik vele, pánik tör rá, összezavarodik, képtelen tisztán látni, képtelen gondolkodni, erős késztetést érez a menekülésre, vagy támadásra. Ezek az emberek váratlanul agresszívak lesznek a szeretteikkel, kiszámíthatatlan lesz a viselkedésük, végül a pszichiátrián kötnek ki. Szélsőséges esetben leszedálják őket, nyugtatókon élik le az életüket. Szerencsésebb esetben az ember idővel befejezi a nyugtatók szedését, és ha nehezen is, de újra gondolkodni kezd, idővel újra elér egy tágasabb memóriát. A megvilágosodás, az ennek a folyamatnak az ellentéte, ha az ember teste folyamatosan magasabb életenergia szinten marad, akkor bekapcsol egy magasabb csakrapont, amely egy tágasabb válogató teremmel, és fürgébb válogató emberkével jár együtt. Ezért tapasztalta egy Kaliforniai egyetem, hogy a rendszeresen meditáló emberek agya fejlődni kezd, mert a meditációnál az ember képes megnyitni magasabb csakrakapukat, képes beengedni magasabb rezgésű életenergiát, amely rezgése aktiválja az alvó agysejteket, tágul a válogató terem mérete, és gyorsul a válogató fürge emberke sebessége. Velem is ez történt, fél évig teljesen félelemmentes állapotba kerültem, mivel mindent elvesztettem és elfogadtam, belenyugodtam ebbe az állapotba. Olyan mintha meditáltam volna fél évig, a testem ellazult, a légzésem egyre magasabb a csakrapontokat ért el, és sikerült aktiválnom egy csomó agysejtet. Látni kezdtem, érteni kezdtem a világot.
Nem csak a drognál szedálják le az embert, nem csak a drog végett őrülhet meg valaki, hanem akkor is ha hirtelen több pillér összedőlt, és kilátástalannak látja az életét. Túl sok kérdés merül fel, túl sok feladatot kell megoldania, és lefagyassza az elméjét. Először kijön az ember a sokk hatásból, trauma hatásból, majd hosszú ideig depressziós lesz, majd sikerül feldolgoznia az eseményeket, és idővel újra mosolyogni fog. Ami nem öl meg, az megerősít. Minél többször voltál depressziós, annál többször terhelted maximálisra az agyműködésed, annál többször voltál arra kényszerítve, hogy sokat gondolkodj, sok parancssort oldjál meg. Ha egy izmot sokat mozgatunk az növekedni fog. Ha az ember sokat gondolkodik, akkor megtanul gondolkodni. Megtanulni gondolkodni nem mást jelent, mint megtanulni elengedni. Az ember megtanulja beszedni a leszarom tabellát. Így ilyen durván, történjen bármi, idővel a sok szenvedés után, felismeri hogy legjobbat akkor tesz magával, ha nem idegeskedik, ha nem aggódik, ha nem FÉL. megtanulja az elméjét tudatosan használni, megírja a saját védekező programjait. Ha valami váratlan történik, akkor a védekező program rögtön jelez, hogy elsősorban higgadtnak kell maradni, mert csakis akkor fogok tudni tudatosan megoldásokat találni, az nem segít ha osztódni, burjánzani engedem a probléma gondolatokat, mint valami rákos sejteket, amelynek az lesz az eredménye, hogy lefagy az agyam, a túlterhelődés végett. Csakis akkor tudunk megoldást találni, csakis akkor tudunk kikeveredni a slamasztikából, ha nem veszítjük el az agyunkat, nem veszítjük el a gondolkodási képességünket. Az nem segít ha zombik leszünk, vagy állati ösztöneink aktiválódnak, agyon csapunk valakit, vagy világgá futunk. Képbe kell maradni, és az csakis úgy megy, ha egyenként kezeljük a feladatsorokat, parancssorokat, lépésenként jutunk ki a problémából. Ehhez fegyelmezni kell az elménket, tudatalatti programokkal kell irányítani ilyen esetben az agyműködésünket, amelyeknek azonnal jelezniük kell, amint kialakult a probléma. Először a figyelmeztető gondolatoknak kell megjelenniük, amelyek kiadják az utasításokat, hogyan kell viselkednünk, gondolkodnunk a nehéz helyzetben. Ezt a reinkarnációk alatt fokozatosan megtanulja az ember.
Első lépés, soha nincs nagy gond, mindig mindent meg lehet oldani. Én így éltem az életemet, így birkóztam meg a nehéz élethelyzetekkel. Bármi szörnyűség történt, mindig tudatos maradtam. Azért ébredtem teljes öntudatra, mert képes voltam elengedni az összes félelmemet. A tudatra ébredés után az ember már nem lát gondokat, már nem kerül olyan helyzetbe ahol a tudatalattinak figyelmeztetnie kell, hogy most az első és legfontosabb, hogy nyugodtak maradjunk. Azóta mindig nyugodt vagyok. Ha az ember megtanul elfogadni, akkor nem érheti többé veszteség, nincs esélye arra, hogy a félelem végett elvessze a tudatosságát, lefagyjon az agya, túlterhelje az agyát, és állatként kezdjen viselkedni. egy magasabb képről nézve itt is a szeretet, és a félelem energia irányít a háttérből mindent, mert vagy félsz, vagy szeretsz, a kettő együtt nem létezhetsz. Ha elveszted az összes félelmed, ha megtanulsz nem ellenállni, elengedni, megtanulod megadni magad, akkor többé nem leszel agresszív, nem lesz állati viselkedésed. Ha megszűnt benned az összes félelem, akkor helyére beáramlik a szeretet. Ha nincs ellenállás a testedben, ha teljesen félelem mentes vagy, teljesen el vagy lazulva, akkor az idegrendszered sok életenergiát tud áramoltatni, az agyadnak bőven van energiaellátása. Tudatos vagy, ötleteid vannak, jóindulatú vagy, szeretetteljes vagy. Ha megjelennek az aggódó gondolataid, befeszül a tested, összeszűkül az idegrendszered, kicsi lesz az agyad energiaellátása, ráadásul túl sok parancsot adsz egyszerre, egyre kevesebb lesz a hely a válogató teremben, egyre lassabban fognak mozogni a válogató emberkék. Mert sok lesz belőlük, és egyre kevesebb lesz az életenergia ellátásuk is, az összeszűkülő, befeszült idegrendszer végett. Így függ össze a tegnapi rész a mai résszel.
Szóval ha nem akarunk agresszív állatok lenni, ha nem akarunk tudatlanok maradni, akkor jól tesszük ha megtanulunk elfogadni, megtanuljuk minden élethelyzetnek meglátni a pozitív oldalát. Ha fejedre esett egy tégla, akkor örülsz hogy nem esett két tégla. Ha levágták a kezed, akkor örülsz, hogy megmaradt a másik kezed. Nem sopánkodsz, nem állsz ellen, nem keresed a megoldásokat, nem forrósítod fel az agyad, hanem örömmel meséled a barátaidnak, hogy milyen szerencsés vagy, hogy megmaradt a másik kezed. Csakis így leszel egyre tudatosabb, csakis így fog benned egyre több életenergia átfolyni, csakis így fog természetes úton növekedni a válogató raktárad, és a válogató fürge emberkéd sebessége. Minél tudatosabb leszel, annál jobb lesz a felfogásod, annál több tudáshoz jutsz, annál jobban megérted életed célját értelmét. A sok tudás által megérted mit jelent a szeretet, mit jelent félelem nélkül élni, megérted hogy félreértetted az emberi kapcsolatokat, a birtoklást, megérted hogy folyamatosan félelemben éltél, folyamatosan elzártad magad a magas életenergiától. Folyamatosan befeszítetted a tested, gyengítetted a légzésed, összeszűkítetted az idegszálaid, és túl sok életenergiát fogyasztottál el értelmetlenül a beakasztott, lefagyasztott elméddel. Minden ember egy nap Jézus lesz, eléri a Jézus tudatszintjét, ha megtanul felfeküdni a víz tetejére, nem ellenállni, megtanulja elengedni az összes félelmét, megtanul szeretetben élni félelem helyett. Ezért reinkarnálódunk, hogy megtanuljunk minél magasabb életenergia szinteket kiegyensúlyozva megtartani, egészen addig, amíg el nem érjük azt a szintet, ahol fényleni kezd a testünk, a lelkünk láthatóvá válik.
Energialények vagyunk, a szenvedés megtanít arra minket,, hogyan használjuk az agyunkat, hogyan tudunk a gondolatainkkal energiakapukat megnyitni testünkben. Amíg állatok vagyunk, addig csak a testünket vesszük észre, az agyunkat tudatlanul használjuk, nem értjük meg az összefüggést a gondolataink, és az életenergia áramlásaink között. Nem értjük meg, hogy boldogságnak a magas életenergia áramlást érzékeljük. Tudatra ébredve felismerjük a gondolkodásunk, és életenergiáink, azaz érzelmeink közötti összefüggést, felismerjük, hogy minél több a félelem teljes aggódó gondolat bennünk, annál jobban elveszítjük a tudatosságunkat, annál jobban átveszik felettünk az irányítást az állatias ösztönös viselkedési minták, annál jobban szorongunk, feszültek vagyunk, pánikolunk. Ezt éljük meg boldogtalanságnak, szenvedésnek, az illúzió elhiteti velünk, hogy tárgyakat, embereket birtoklunk, akiket elveszíthetünk, és megpróbálunk ellenállni Isten akaratának, megpróbálunk megoldásokat találni, utasításokkal tömjük tele a fejünket, hogy gondolkodjon, megoldásokat találjon. Tudatra ébredve nem a Földi kincsek érdekelnek minket, hanem arra törekedünk, hogy minél magasabb energiakapukat nyissunk ki a csakráink közül, minél több életenergiát tartsunk egyensúlyban, minél több tudáshoz jussunk. És törekedünk arra, hogy a megszerzett tudást megosszuk embertársainkkal, segítve a felemelkedésüket, segítve, hogy minél több életenergia járja át testüket, minél boldogabbak legyenek, minél szeretet teljesebbek legyenek.
Remélem sok embernek örömöt okozok ezekkel az írásokkal, sok embernek segítek megtanulni tudatosan irányítani magát. Ez kezdetben fárasztó lehet, de sok kitartást kívánok, mert az agy is csak egy szerv, azt is ugyanúgy meglehet tanulni használni, mint a lábat megtanultuk járásra használni, vagy a vizelet visszatartó izmot használni. Irányítsd a figyelmed az agyadra, a figyelmeddel odairányítod az életenergiát, a gondolati energiát, amelyből önműködő programok születnek, tudatalatti programok születnek, amelyeknek az a dolguk, hogy figyeljék az agyadat, hogy úgy működjön ahogy te akarod, akkor is ha tudatosan nem figyelsz oda. Őrök lesznek. Így tanulunk, a figyelmünk által életenergiát, gondolati energiát öntünk programokba, amelyek életre kelnek, és elvégzik a megtanított feladatokat. Amikor gyorsírni tanulsz, akkor a figyelmed az ujjaid mozgására irányítod, egészen addig, amíg nem tudsz úgy írni, hogy már közben az illetőt is nézheted, aki diktálja szöveget, már nem kell figyelned a kezed mozgását, a kezed már automatikusan működik. Itt is ez a helyzet, ha kitartóan figyeled az agyadat, akkor idővel automatikusan úgy fog gondolkodni, ahogy akartad, hogy megtanuljon gondolkodni. Így fogsz megtanulni úgy gondolkodni, hogy magasabb csakrakapukat tartasz nyitva, és ez a szabadulásod kulcsa a harmadik dimenzióból. Sikeres felemelkedést kívánok.
(Zsigray András)
