David Ben Gurion beszélgetése Albert Einsteinnel

- .. .néha nem a hagyományos módon képzelem el Istent, de azt nehezen hinném el, hogy az anyagon túl semmi nem létezik - mondta Ben Gurion. - Nem tudom, érti-e, amit mondok.

David Ben-Gurion és Albert Einstein

- Tökéletesen.

- Nézze csak - folytatta a politikus. - Az agy anyagból áll, csakúgy,mint az asztal. De az asztal nem gondolkodik. Az agy egy élő szervezet része, csakúgy, mint a körmeim, de a körmeim nem gondolkodnak. És ha elválasztjuk a testemtől, akkor az agyam sem gondolkodik. A test és a fej együttese teszi lehetővé a gondolkodást. Ez pedig arra enged következtetni, hogy talán az univerzum sem más, mint egy gondolkodótest. Nem gondolja?

- Lehetséges.

- Azt beszélik, hogy maga ateista, professzor,

de nem gondolja,hogy...

- Nem, nem vagyok ateista.

- Nem az? Maga vallásos?

- Igen. Mondhatjuk.

- De valahol azt olvastam, hogy maga szerint a Biblia téved...

- Einstein fölnevetett

- Hát úgy is gondolom.

- Ez viszont azt jelenti, hogy nem hisz Istenben.

-Ez azt jelenti, hogy nem hiszek a Biblia Istenében.

-Mi a különbség?

- Sóhajtás hallatszott

Tudja, gyerekkoromban nagyon vallásos voltam. De tizenkét évesen elkezdtem tudományos könyveket olvasni, azokat a népszerű kiadványokat, nem tudom, ismeri-e...-

- Igen...

- ...és arra a következtetésre jutottam, hogy a bibliai történetek nagy része voltaképpen csak mitikus elbeszélés. Szinte egyik napról a másikra veszítettem el a hitemet. Aztán jobban belegondoltam, és arra jöttem rá, hogy a személyes Isten képzete kissé naiv, sőt gyerekes dolog. 

- Miért?

- Mert antropomorf fogalomról van szó, olyan fantáziaképről, amit az ember teremtett magának, hogy megpróbálja befolyásolni a saját sorsát, illetve vigaszra leljen a nehéz pillanatokban. Mivel mi magunk nem tudunk beavatkozni a természet rendjébe, megteremtettük azt a képzetet, hogy egy jó szándékú, atyai Isten vezérli, aki meghallgat és vezet minket. Igazán vigasztaló gondolat, nem? Megteremtettük magunknak azt az illúziót, hogy ha sokat imádkozunk, elérhetjük, hogy megzabolázza a természetet és teljesítse a kívánságainkat, mint valami varázsló. Amikor pedig rosszul alakulnak a dolgok, nem fér a fejünkbe, hogy engedheti ezt az Isten, és azzal vigasztaljuk magunkat, hogy valami titokzatos szándék húzódik mögötte. Nos, ennek nem sok értelme van, nem gondolja?

- Nem hisz benne, hogy Isten gondoskodik rólunk?

- Nézze, miniszterelnök úr, az emberiség csak egy a több millió faj közül, egy több milliárd csillagból álló közepes galaxis perifériáján található csillag harmadik bolygóján, sőt ez a galaxis is csak egy az univerzumban létező több milliárd galaxis közül. És ezek után azt várja tőlem, hogy higgyek egy olyan Istenben, aki ebben az elképzelhetetlen méretű világmindenségben veszi a fáradságot, hogy mindannyiunkról külön-külön gondoskodjon?

- Nos, a Biblia szerint jóságos és mindenható. És ha mindenható,akkor mindenre képes, még arra is, hogy gondoskodjon az egész világmindenségről, és mindannyiunkról külön-külön, nem igaz?

Einstein a tenyerével a térdére csapott.

- Jóságos és mindenható, mi? Hát ez egy abszurd elképzelés! Ha valóban olyan jóságos és mindenható, ahogy a Biblia állítja, miért engedi a rossz létezését? Hogy hagyhatta például, hogy megtörténjen a holokauszt? Ha belegondolunk, ez a két fogalom ellentmond egymásnak. Ha Isten jó, nem lehet mindenható, hiszen nem képes leszámolni a rosszal. Ha pedig mindenható, akkor nem lehet jó, ha egyszer megengedi a rossz létezését. A kettő kizárja egymást. Melyiket választja?

- Hm... Talán inkább azt, hogy Isten jó, azt hiszem.

- De ezzel az elképzeléssel elég sok gond van, nem vette még észre? Ha figyelmesen olvassa a Bibliát, észre fogja venni, hogy nem egy jóakaratú Isten jelenik meg benne, hanem sokkal inkább egy féltékeny Isten, egy olyan Isten, aki vak hűséget követel, egy olyan Isten, aki félelmet kelt, egy olyan Isten, aki büntet és föláldoz, egy olyan Isten, aki azt mondja Ábrahámnak, hogy ölje meg a fiát, csak azért, hogy a pátriárka bebizonyítsa neki, hogy hűséges hozzá. Márpedig ha egyszer mindent tud, akkor azt is tudnia kellett, hogy Ábrahám hűséges hozzá, nem? Ha pedig olyan jóságos, akkor mire jó ez a kegyetlen próbatétel? Nem, nem lehet jóságos.

Ben Gurion fölkacagott.

- Most megfogott, professzor - kiáltotta.
- Rendben, elismerem, hogy Isten nem feltétlenül jó. De minthogy ő teremtette a világmindenséget, mindenhatónak kell lennie, nem?

- Gondolja? Ha Így van, miért bünteti a saját teremtményeit,
ha egyszer mindent ő teremtett? Nem olyan dolgokért bünteti őket, amelyekért voltaképpen
ő maga a kizárólagos felelős? Amikor ítélkezik a teremtményei fölött, voltaképpen nem önmaga
fölött ítélkezik? így tehát az a véleményem, hogy csakis a nemlétezése mentheti őt föl. 

- Itt szünetet tartott.

- Mellesleg, ha jobban belegondolunk, a mindenhatóság sem lehetséges, hiszen olyan fogalomról van szó, amely önmagában is tele van föloldhatatlan ellentmondásokkal.

- Hogyhogy?

- Van egy paradoxon, ami jól szemlélteti a mindenhatóság lehetetlenségét, ez pedig a következőképpen hangzik: ha Isten mindenható,képes olyan nehéz követ teremteni, amit még ő maga sem bír fölemelni. 
- Einstein fölhúzta a szemöldökét. 
- Látja? Pontosan ebben áll az ellentmondás. Ha Isten nem bírja fölemelni azt a követ, akkor nem is mindenható. Ha viszont föl bírja emelni, akkor sem mindenható, hiszen nem képes olyan követ teremteni, amit nem bír fölemelni. 
- Elmosolyodott. 
- Mindebből az következik, hogy nem létezik mindenható Isten, csak az ember képzeletében, aki vigaszt keres, illetve magyarázatot mindarra, amit nem ért.

- Ezek szerint nem hisz Istenben.

- Nem, nem hiszek a Biblia személyes Istenében.

- Úgy gondolja, hogy az anyagon túl nincs semmi?

- Nem, természetesen nem gondolom úgy. Kell lennie valaminek az energián és az anyagon túl.

- Akkor most hisz vagy nem hisz, professzor?

- A Biblia Istenében nem hiszek, már mondtam.

- Akkor miben hisz?

- Spinoza Istenében hiszek, aki a létező dolgok harmonikus rendjében nyilvánul meg. Csodálom az univerzum szépségét és egyszerű logikáját, és abban az Istenben hiszek, aki az univerzumban nyilvánul meg, abban az Istenben, aki...Spinoza szerint.

Hosszú csönd következett.

Aztán Ben Gurion törte meg.

- Professzor, maga szerint be lehet bizonyítani Isten létezését?

- Nem, nem hiszem, miniszterelnök úr. Isten létezését nem lehet bebizonyítani, éppúgy, ahogy a nem létezését sem lehet bebizonyítani.Csak arra vagyunk képesek, hogy megérezzük a titkot, és arra, hogy elkápráztasson minket az univerzum csodálatos felépítése.

Újabb szünet következett.

- És miért nem próbálja meg bebizonyítani Isten létezését vagy nem létezését?

- Mondtam már, hogy szerintem nem lehet.

- És, ha lehetne, mi lenne a módja?

Néma csönd.

Most Einsteinen volt a sor, hogy hosszú idő után megszólaljon.

Az idős tudós körülnézett, és megcsodálta a Mercer Streeten zöldellő növényeket. Szinte gyermeki szemmel csodálta, vagy egy olyan bölcs öregember szemével, aki még nem veszítette el azt a képességét, hogy elámuljon a természet burjánzásán, amikor beköszönt a tavasz.
Mélyet lélegzett.

- Raffiniert ist der Herrgott, aber boshaft ist er nicht

- szólalt meg végül.

Ben Gurion ingerülten nézett rá.

- Was wollen Sie damit sagen?

- Die Natúr verbirgt ihr Geheimnis durch die Erhabenheit ihres Wesens, aber nicht durch List.

- Nem hisz benne, hogy Isten gondoskodik rólunk?

(Forrás: J.R. Dos Santos - Az Isteni Formula - Einstein Utolsó Üzenete)

- - - - - 

 David Ben-Gurion és Albert Einstein találkozása 1951-ben- videó