Mindig azt gondoltam, hogy az emberek ugyanúgy örülnek mindennek, mint én. Mindig örömmel újságoltam el a sikereimet, mert azt gondoltam örülni fognak az örömömnek. Nem éreztem soha irigységet, ha valakinek sikere lett, akkor vele együtt örültem, engem is feltöltött az öröme.
Különbség van a dicsekedés, és az öröm között. A dicsekedő ember azért osztja meg a sikereit, hogy minél felsőbbrendűbb érzeteket tapasztaljon meg, azt élvezi hogy az emberek irigykedni kezdnek. A dicsekedő ember annál boldogabb, minél nagyobb szakadék van az ő öröme, és embertársai öröme között. Amikor eldicsekedi az örömeit, akkor az emberek elszomorodnak, hogy nekik miért nem adatik meg a jó lét, mérgesek lesznek, idegesek lesznek, a dicsekedő ember ezekből az érzelmekből töltődik fel. Belőlem nem szoktak feltöltődni a dicsekedő emberek, mert én velük örültem, szívből megdicsértem őket. Mindig a rezgésszintednek megfelelő érzelmeket próbálsz kiváltani az embertársaidból, mert azokkal erősíteni tudod, tölteni tudod a saját életenergiaszintedet, érzelmi szintedet. Így aki nagyon alacsonyan rezeg, az bánatból, kárörömből fog feltöltődni, megpróbál majd felbosszantani, elszomorítani. Aki a szeretet szintjén rezeg, az megpróbál neked örömet okozni, mert abból ő is feltöltődik, táplálkozik. Jóisten is ezt várja tőlünk, hogy megtanuljunk szeretni, mert abból ő is feltöltődik, az univerzum tovább tágul.
Az őszinte örömöt akkor osztja meg az ember az embertársaival, amikor olyan sok benne a pozitív feszültség, életenergia, hogy nem bírja magában tartani. Muszáj átadni másoknak is öröméből, mert szétfeszíti. Van aki feltöltődik belőle, van akit idegesít. A boldog ember feltöltődik belőle, a negatív embert idegesíti mások öröme. Miért ennyire különbözőek a válaszreakcióink?
Alapjában véve az energiatestünket uraló érzelmektől függnek a válaszaink. Vannak olyan napjaink amikor miénk a világ, minden sikerül, madarat lehet fogatni velünk, és vannak olyan napok amikor szar napunk van, és egész nap csak morgolódunk. Ez a két szélsőség, a kettő között több érzelmi átmenet is van. Amikor miénk a világ, olyankor nagyon boldogok vagyunk, és könnyen együtt örülünk embertársainkkal. Amikor szar napunk van, olyankor idegesítenek mások örömei. Az ember élete folyamán belerezeg különböző érzelmi szintekbe, és hosszasan lehorgonyoz. Így vannak olyan időszakai amikor mindenek tud örülni, és vannak olyan időszakai amikor semminek nem tud örülni, mindenben csak a rosszat látja meg.
A boldog ember sose érez irigységet, az irigység érzelme a negatív időszakban jelentkezik. Megfigyelhető, hogy vannak irigy gyerekek, és olyan gyerekek is akiket nem ér el a negatív érzelem. Úgy születik meg erre a Földre, hogy a legtöbbször nagyon boldog gyermekkorától kezdve, könnyen feltalálja magát, könnyen megtalálja az örömöket a környezetében. És vannak gyerekek, akiket úgy kell arrébb rakni, foglalkoztatni kell őket, mert egyedül nem találják fel magukat. És nehéz olyan tevékenységet találni, amellyel jó kedvet, örömöt okozhatunk nekik. Miért vannak ekkora különbségek?
A válasz a reinkarnáció. A tudat minden egyes élettel továbbfejlődik, életről-életre tovább hozzuk a megszerzett élettapasztalatokat tudatalatti szinten. Világunk duális, a jó és a rossz otthona, a sötétség és a fény otthona. A dualitásban nem értelmezhetőek a fogalmak egymás nélkül. A hal csak akkor tudatosítja, hogy vízben él, ha egyszer kiugrik a vízből. Addig nem lesz tudomása a vízről. A sötétség fogalma nem lenne értelmezhető a világosság fogalma nélkül. Ugyanígy az öröm se értelmezhető a bánat fogalma nélkül. Az embert minél több megpróbáltatás éri, minél több bánatot dolgoz fel, annál több örömöt képes feldolgozni. A nagyon gazdag emberek gyermekei, akik sose szenvedtek, azok nem képesek örülni semminek. Azok a gyerekek, akik gyerekkorukban már egyedül is megtalálják az örömöket, azok már sok életet leéltek itt a Földön. Tudatalatt már nagyon sok olyan emlékük van, olyan érzelmük van, amely bánatos volt, már képesek az örömök felismerésére, átélésére.
7 csakra pontunk van, mindegyik más színű. Az összes szinten más az életenergiaszint. Ha sikerül felrezegnünk egy magasabbra olyankor van jó napunk, olyankor kedvünk lenne átölelni mindenkit. Vannak gyermekek, akik születésükkor valamelyik felső csakrával érkeznek. Ők már nagyon sok mindenek tudnak örülni, pici koruktól fogva. Akiknek még kevés élete volt a Földön, azok alsóbb csakrákkal születnek.
Minél alacsonyabb a rezgésszinted, annál kevesebb örömet veszel észre, annál több bánatot tapasztalsz. Azért vagy ott, hogy legyőzd a negatív gondolataid, félelmeid, hogy megtanulj elengedni, megbocsájtani. Akkor megváltoznak a gondolataid, és felrezegsz magasabb életenergia szintekre, ahol már vonzani fogják a figyelmedet az örömek. Amíg ez nem történik meg, addig csak ritka esetben tudsz hálát érezni, például ha túléltél egy balesetet, akkor tudsz valaminek örülni, és egy időszakig boldogabb leszel.
A reinkarnáció végére, az ember megtanul hálát adni, boldognak lenni mindenért. Mindenek örülni fog, ahogy kezdetben nem tudott örülni semminek. Egyszerűen örülni fog annak, hogy létezik, hogy a Földön él, hogy süt a nap, esik az eső, csiripelnek a madarak, bárminek. Nem lesznek vágyai, hogy csak akkor fog örülni, ha megkap ezt vagy azt.
Nincs a vágyakkal semmi gond, a vágyaknak köszönhetően járjuk végig az utunkat. A vágyaink olyanok, mint a szamár orra elé kötött répa, amely a kocsiról lóg eléje. A vágyaink tartanak mozgásba bennünk, a mozgás alatt megszerezzük a szükséges élettapasztalatokat, találkozunk a különböző bánatokkal, lehetőséget kapunk feldolgozni negatív érzelmeket. Minél többet dolgozunk fel, annál több pozitív érzelmet tudunk megtapasztalni. Az ember akkor halad ügyesen a megvilágosodás felé, ha mer változtatni, ha mozgásban marad, ha egy.egy élet alatt minél több félelemmel megküzd. Ha vannak vágyaid akkor menj és éld meg őket, ne félj az esetleges lelki fájdalomtól, azoknak köszönhetően fogsz fejlődni. Ne aggódj, ne félj, változtass munkahelyet, valljál szerelmet, kérj kölcsönt és valósítsd meg a vállalkozási álmaidat, éld az életedet. Ha kisegér maradsz a sarokban, aki mások életét fogja figyelni, akkor lassabban fogsz fejlődni, több ideig maradsz a Földi élet pokoli szintjein.
Egy ideig körözött egy videó a facebookon, ahol egy valaki helikopterrel repült, őt irigykedve nézte a sport autós, a sportautóst a terepautós figyelte irigykedve, azt a személyautós, azt a motorkerékpáros, azt a kerékpáros, azt a gyalogos, és azt egy olyan gyermek akinek lába se volt. Nézd meg ezt a videót, és kezdjél el tudatosan hálát adni, tudatosan gyakorolni irányítani a figyelmedet. A vallásoknak ez lenne a Földi feladata, hogy segítsék a tudat fejlődését, de túl régen hagyták itt az őseink a tudást. Ha képes vagy tudatosan észre venni a jót, ha tudatosan hálás tudsz lenni, akkor megemelkedik a rezgésszinted magasabb életenergia szintekre, és egyetlen élet alatt hatalmasat fejlődsz. A boldogságod csak attól függ, hogy a figyelmed középpontjában lévő gondolatokat jónak, vagy rossznak ítéled meg. Ha gyakorolsz, akkor megtanulhatod pozitívnak látni az életedet, azt hogy reggel felébredsz, hogy élsz, hogy van lábad, kezed, hogy esik vagy süt a nap, hogy egyáltalán létezel. Időt kell rá szánnod, összpontosítani kell a figyelmedet, tudatosan kell hálásnak lenned, tudatosan kell észre venned az örömöket. Ezt a folyamatot hívja a katolikus vallás imádkozásnak, a keleti vallások meditációnak. Minél többször fókuszálod a figyelmed pozitív gondolatokra, hála gondolatokra, annál többször emeled a rezgésed. Ezért volt, hogy étkezés előtt, lefekvéskor, ébredéskor imádkoztak régen az emberek. Itt a háttérben kvantumbiológiai folyamatok vannak.
Segíts magadon és Isten is megsegít!
(Zsigray András)
