(Rövid tartalom: ebből a részből megtudhatod, mi az oka annak, hogy a kirándulás után sokkal több benned az élet, sokkal kevésbé vagy fáradékony. Mi az oka annak, hogy a gyerek képes egész nap rohangálni, és nem fárad el. Mit kell tenned, hogy újra bőségesen áramoljon benned az életenergia.)
Gyerekkorunkban nagyon boldogok vagyunk, annyi életenergia járja át testünket, hogy szaladva közlekedünk. Nem érezzük a testünk súlyát, pehely könnyűek vagyunk. Egész nap pörgünk, egy felnőtt abba is belefárad, ha pár óráig figyeli, hogy mennyit mozgunk. Majd felnőttek leszünk, és egyre fáradékonyabbak vagyunk. Főleg olyankor érezzük magunkat kimerültnek, amikor sok a gondunk, sokat rágódunk. Ha folyamatosan sok a gondunk, akkor testünk előbb utóbb megbetegedik. Amikor nagyon sok a gondunk, akkor sokat fekszünk, a testünket tonnásnak érezzük. Pont fordítva, mint gyerekkorunkban. Megfordul a testi érzet, és megfordul az életenergia. Nem gondolkodunk azon, hogy miért van ez, azt hisszük, hogy ez a természetes folyamat. Ez nem így van, a fáradékonyságnak, életenergia elvesztésnek pontos oka van, amely feltárható. Mi az ami gyerekkorban nincs, amikor még fürgék vagyunk, életenergiával teletöltöttek vagyunk? A tudatunk, a gondolkodási képességünk. A gondolataink láthatatlanok, emlékeink láthatatlanok. Az ember bele se képzel, hogy a láthatatlan gondolatok, emlékek, képesek valami úton-módon befolyásolni a fizikai test életenergia ellátását, töltöttségét.
Sokan megtapasztalják 30-40-50-60 éves korukban, hogy hirtelen ugyanolyan pehely könnyű a testük, mint gyermekkorukban volt. Hirtelen egész nap tele vannak életenergiával, nem merülnek ki, nem fáradnak el. A tudatraébredett emberek megtapasztalják ezt az állapotot. De azok is megtapasztalják akik elmennek vízpartra, vagy a hegyekbe kirándulni, egy hét után látványosan növekedik a vitalitásuk, sokkal több életerővel rendelkeznek. És megtapasztalják a szerelmes emberek is, pár hét alatt hatalmas életenergia töltöttségi szinteket érnek el. A magas életenergiaszint nagyon egészséges, többet ér mint bármilyen gyógyszer, ha van elérhető életenergia, a sejtek képesek az öngyógyításra. Az eddig leírtakból már kikövetkeztethető, hogy az életenergia a negatív gondolatoktól függ. Az ember akkor ébred tudatra, ha legyőzte az elméjét, ha elpusztította az alázattal az egóját, ha elengedte az összes félelmét, ha megadta magát a Jóistenek. Ekkor megszűnik az összes negatív gondolata, és az életenergia áramlás újra akadálytalanul keresztülfolyik az emberen. De egy hatalmas különbséggel. Gyerekkorában boldog volt, de nem volt róla tudomása. Tudatraébredve újra boldog lesz, de már van róla tudomása, már van tudata, értelme. Ahhoz, hogy az emberben kifejlődjön a tudat, ahhoz alá kell merülni a negatív gondolatok világába, alá kell merülni a pokolban, mert tudáshoz csak poklon keresztül jutunk. A tudat semleges energia, sok negatív gondolat, sok pozitív gondolattal kiegyenlítve. Sok gondunk volt, melyekre sorban meg kellett találni a pozitív választ, fel kellett ismerni, miért segíti a fejlődésünket, miért kell megköszönünk a minket ért fájdalmakat. Minden negatív gondolatra, minden félelemre pozitív gondolattal kellett válaszolni, megbocsájtással, szeretettel. Így növekedett bennünk a semleges energia, így növekedett a tudatunk.
7 csakrapontunk van, 7 energiakapu van a testünkben, a legfelsőből áramlik belénk a legmagasabb rezgésű életenergia, a legalsóból a legalacsonyabb rezgésű életenergia. Úgy születünk meg, hogy a legfelső kapu van megnyitva, majd pár évente megnyitódik egy alacsonyabb, egy alacsonyabb energia szintű csakrakapu lesz aktív energiakapu. Napjában többször is nyitódhatnak alacsonyabbak, magasabbak, de csak pici ideig, amikor az egyensúly visszaáll, akkor egy csakrakapu uralkodik. A tudatraébredésig liftezünk egyet, a legfelsőtől lemegyünk a legalacsonyabbig, majd fokozatosan felépítjük a tudatot a testben, csakráról, csakrára lépkedünk felfelé. A világ tele van veszélyekkel, amelyeket a tudatunkkal, értelmünkkel felfogunk. Minden csakrapontnak megvannak a jellegzetes félelmei, minden csakrapontnak megvannak a leckéi. Csak akkor kapcsolódhatunk a következő energiaszintre, amikor a csakraszintnek megfelelő félelmekkel megküzdöttünk, legyőztük őket. A legyőzés azt jelenti, hogy elfogadtuk, megadtuk magunkat az élethelyzetnek, befejeztük az ellenállást, beletörődtünk a sorsunkba. Kezdetben nagyon negatívan látjuk az élethelyzetet, nagyon befeszülünk, majd az idő gyógyítgatja a sebeket, sokat gondolkodunk, végül találunk pozitív gondolatokat, amelyekkel kiegyensúlyozzuk a tudatunkba a negatív gondolatokat, így megszűnik a feszültség, kiegyenlítődnek a polaritások. Az egyik legerősebb gondolati fegyverem mindig az volt, hogy aki mindent megért, az mindent megbocsájt. Mindig meg kell nézni, hogy miért történt velünk a megpróbáltatás. Elkövettünk mi is hasonló tetteket mások ellen, az élet visszaadja tetteinket? Vagy aki bántott minket, annak rossz napja volt? Nekünk is volt ilyen rossz napunk, amikor hasonlóan viselkedtünk? A válasz az elengedéshez, valahol ott van az emlékeink között, egy picike kulcs, amely nyitja a következő szintet. Ha a fájdalmat legyőztük, ha sikerült elengedni a félelmeket, akkor azon a csakraszinten lévő félelmek, többé nem tudnak minket kimozdítani az egyensúlyból. Ha újra megtörtének, akkor már könnyebben feldolgozzuk, idővel olyan, mint amikor a tizedik hármast vittük haza az iskolából. Már hidegen hagy minket az a félelem, csak vállat vonunk. Ekkor visszakapcsol egy felsőbb csakra, lélegzésenként nagyobb életenergiával töltődünk.
Minden egyes szintnek megvannak a leckéi, megvannak a félelmei amelyekkel meg kell küzdenünk. Sorba megtanuljuk magunkba fogadni a negatív energiákat, és sorba eljutunk odáig, hogy a végén vállat vetünk, semlegesen kezeljük az élethelyzetet. Ha hármast kaptunk akkor sincs világvége. Az agyunknak köszönhetően képesek vagyunk a gondolkodásra, ez az oka annak, hogy lemegyünk a gyökércsakráig, vagy felmegyünk a koronacsakráig. Kirándulás alatt, szerelmesen, szépnek látjuk az életet, figyelmünk középpontjában pozitív gondolatok vannak, amelyek magasabb csakrakapukat tartanak nyitva, légzésünk lassabb, mélyebb, több életenergiával töltődünk. De amikor a kirándulásnak vége, és újra negatívan szemléljük az életünket, újra eszünkbe jutnak a félelmeink, újra eszünkbe jut, hogy mennyire szerencsétlenek vagyunk, akkor újra kinyitjuk az alsó csakrák kapuit, újra fáradékonyak leszünk. Újra befeszül a testünk a félelmektől, újra felületes lesz a légzésünk. Minél többet szenved az ember, minél többször érez megalkáztatást, minél többször kénytelen feladni az egóját, annál több félelmet veszít el. Felnőttek leszünk, elkezdjük a nagybetűs életet, gondjaink lesznek, elkezdünk aggódni, és 25 éves korunkra lerezegünk a gyökércsakra szintjére. Csak hápogunk, hogy az élet szar, hogy mi milyen szerencsétlenek vagyunk, hogy mindig minden rossz velünk történik. Sok ember lent marad, alkoholista lesz, vagy áttapos az embertársain, nem hajlandó az elfogadásra, elengedésre, megbocsájtásra. Akik hajlandóak gondolkodni, válaszokat keresni, akik törekednek a békére, nyugalomra, szeretetre, azok előbb - utóbb ha sok lelki fájdalom között is, de visszakapcsolnak egy felsőbb csakrára. Idővel elérnek olyan csakraszinteket, ahol a tudatuk már nem gyárt nagyon negatív, nagyon aggodalmas gondolatokat, már elfogadóbb gondolatok születnek. Ekkor már nincs jajgatás, hápogás, hanem megjelenek a semleges gondolatok, úgy még nem volt - hogy sehogy, leszarom, nem érdekel, nem fogok idegeskedni. Majd újabb csakraszintek aktiválódnak, és megjelennek a pozitív gondolatok. Az ember megtanulja minden nehéz élethelyzetben meglátni a jót, a fejlődést, a lehetőséget a fejlődésre. Megtanulja megköszöni a rosszat. Már tudja, hogy nincsenek véletlenek, megértette hogy van egy felsőbb tudat, amely könnyűszerrel leckézteti az embert, könnyedén befolyásolja a fizikai valóságot. Az ember tudata akkor fejlődik ki, akkor ébred fel, ha megtanulta legyőzni az összes félelmet, ha az alázat elpusztította teljesen az egót, ha megtanulta meglátni a rosszban a jót. Így változik meg az ember, aki a kezdetben mindent rossznak látott, nem lehetett örömet okozni, a tudatraébredéskor mindenben a jót látja, tele van hálával. És ezeknek a gondolatoknak a rezgésszintje már elegendő, hogy megnyitódjon a koronacsakra, elérje újra azt a töltődési szintet, amelyet gyerekkorában tapasztalt.
A tudat kifejlődéséhez kellett a negatív energia, a tudást a sötét erők őrzik, alá kell merülni a pokolba érte. A szellem semleges energia, szeretet és félelem egyensúlyban. A kifejlődött tudat sok félelmet tartalmaz, amely mellett sok szeretet őrköd. A Földön nem marad olyan félelem, amely a tudatot kimozdíthatná az egyensúlyból, bármi történjen azt a kifejlődött tudat már ismeri, és megszokta, mint a hármast az iskolában. Csakis a teljes félelemmentes tudat képes megengedni a gyerekkori koronacsakra energiaáramlást, nem történhet olyan veled ami képes lenne kimozdítani az egyensúlyból. Tudatraébredve a legfontosabb amit megértesz, hogy nincs halál, és az életedet folyamatosan magasabb tudatok irányították. Ha ezt megérted, akkor soha többé nem félted senki életét, egészségét, jól tudod, hogy mindenki akkor hagyja el a testet, amikor az őrangyal jónak látja. Nem ijeszt meg a halál, nem érzel félelmet, aggódást szeretteid életéért, egészségéért. Többé nem tud rád hatni semmilyen félelem. Gyerekkorban könnyű volt így élni, mert nem volt agyunk amivel gondolkodhattunk volna, belegondolhattunk volna jövőbe, a ránk leselkedő veszélyekre. Ezért volt hatalmas életenergiánk. Ha legyőzöd az összes félelmed, akkor a Jóistentől hatalmas ajándékot kapsz, hatalmas életenergiát, hatalmas szeretetet. Kiránduláskor, amikor a jelenlét teljesen kifele fordítja figyelmünk, amikor kijövünk a fejünkből, akkor pár napra sikerül teljesen félelem nélkül maradni. Szerelmesen szintén teljesen félelemmentesek vagyunk, az életünket is odaadnánk szerelmünkért. Olyankor szintén megnyitódnak a hatalmas energiájú kapuk.
Az életenergia most is elérhető, ugyanúgy ahogy gyerekkorunkban. Nagyon egészséges a magas rezgés a testben. Nincs más dolgunk, mint befejezzük az aggódást, elengedjük félelmeinket. Választhatunk a pénz, a betegség, a fáradtság, szenvedés, és a boldogság, életerő, szeretet, egészség között. Az egó gyorsan felkiált, hogy pénz nélkül nem lehet megélni. Az egónak fogalma sincs, hogy mekkorát változik a test a folyamatos magas életenergia töltődés alatt, hogyan lesz a hernyóból pillangó.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek. Szeretlek benneteket
(Zsigray András)
