(Rövid tartalom: ebből a részből megtudhatod, hogyan kerülsz érzelmileg a padlóra, hogyan tudsz lépésenként felállni, hogyan érhetsz el újra olyan boldogsági szinteket, mint gyermekkorodban. Megértheted mitől érzel feszültséget, miért vagy ideges, mitől leszel egyre fáradékonyabb. Megértheted mit jelent a mennyország, a pokol, és mi történik tudatoddal a halál után.)
Minden embernek meg kell értenie, hogy energialény, a gondolatain múlik, hogy milyen érzelmekkel töltődik fel a teste. Amilyen érzelmekkel töltődünk fel, olyan lesz a kedvünk, hangulatunk. Ugyanígy az érzelmek visszahatnak a gondolatainkra, döntéseinkre, tetteinkre. Így fogunk egész nap mosolyogni, vagy morogni. Az érzelem nem más, mint életenergia, amely különböző koncentrátumban, energiasűrűségben érkezhet a testbe a 7 csakrapontunk, energiakapunk valamelyikén. Az ember állandóan figyel, a figyelme fókuszpontjában állandóan gondolatok vannak, és azoknak rezgésük van, frekvenciájuk van, energiaértékük van. Kvantumfizikailag meghatározhatók. Energiaértékük az ember kvantumbiológiai testében utasítást, parancsot ad, hogy mikor melyik energiakapu nyitódjon, záródjon, és milyen mértékben nyitódjon, záródjon. Az agyunk picit olyan, mint egy számítógép, irányítóközpont, amely a gondolatok által irányítja a test energia háztartását. Így egyetlen gondolatodtól és függhet, hogy aznap milyen lesz a kedved. Ha az ember képes tudatosan irányítani a gondolatait, akkor képes tudatosan irányítani az energia háztartását. Amíg az ember nem ismeri fel önmagát energialényként, addig ki van szolgáltatva a környezetének, figyelme középpontjában napjában többször vannak negatív, nagyon negatív, pozitív, és nagyon pozitív gondolatok is. A tudatos ember képes érzékelni ha negatív gondolatokat figyel meg, tudatosítja az érzelmei áramlását, eléri a tudatát, ha nagyon alacsony energiaszintű érzelmek áramlanak a testébe, és ilyenkor képes a tudatos rezgés emelésre. Amely nem más, mint a megfigyelt eseményben megkeresi a pozitív gondolatot, azaz megfigyeli hogy az eddig rossznak kiértékelt, megítélt eseményben mit a jó. Amikor megtanulunk így gondolkodni, akkor egy rövidebb életperiódus alatt kitisztítjuk a tudatalattinkat.
A tudatalatt tele vagyunk olyan emlékekkel, olyan elmentett gondolatokkal, amelyek negatív gondolatokból épülnek fel, megbántottak minket, fájdalmat okoztak, megtanultuk melyik emberekkel, milyen élethelyzetekkel kell vigyáznunk. Bármikor egyetlen hang, látványkép, szag eszünkbe juttathatja az emléket, és olyankor betöltődnek a figyelmünk középpontjába a negatív gondolatok. A pillanat tört része alatt kinyitódnak a rezgésüknek megfelelő energiakapuk, és elöntenek minket, mint valami árvíz, a fájdalmas érzelmek. Minden ember szabad döntése, hogy marad tovább a sötét labirintusba, kiszolgáltatott lesz az emlékeinek, kiszolgáltatott lesz a környezetének, sajtónak, médiának, negatív embertársainak, továbbra is a környezete fogja meghatározni az érzelmeit, hangulatát, életenergia szintjét. Vagy hajlandó kicsit tanulni, kicsit átnézni a spirituális tanításokat, amelyek feltárják az emberi test kvantumbiológiáját, és megtanul felelősséget vállalni a saját energia háztartásáért, hangulatáért, megtanul boldog ember lenni. Aki képes folyamatosan magas rezgésű, energiatartalmú életenergia kapukat nyitva tartani, az fokozatosan feltölti energiával a teste tartalékait, és egészséges, életerős, vitális, jókedvű, boldog ember lesz. Nem a pénztől vagyunk boldogok, azért hisszük ezt, mert amikor belegondolunk a vágyainkba, akkor olyan jövőkép gondolatokat látunk, amelyekben nagyon boldogok vagyunk, ezeknek a gondolatoknak az energiaértéke magas érzelmi kapukat nyitnak ki az energiatestünkben. Így a tudat összeköti a boldogság érzetét a pénzzel.
Hogy teljesen biztos legyél abban, hogy a boldogság érzeted a gondolataidtól függ, mutatok két példát, amelyekkel könnyen beláthatod ennek az állításnak az igazságtartalmát. Tudósaink a patkányok segítségével vizsgálták az agy tudatalatti viselkedését, végeztek egy olyan kísérletet amelyben először megszólalt egy magas sípoló hang, majd ezt követően pár pillanat múlva, a patkányokat kisebb áramütés érte. Azt figyelték meg, hogy idővel elég ha csak megszólal a magas sípoló hang, és a patkányok mutatják az érzelmi reakciókat. Szegények pánik szerűen próbáltak menekülni, körbe-körbe futkosni kezdtek ijedtükben. Mi emberek is tele vagyunk ilyen sípoló hangokkal, ahogy írtam elég egy hang, egy látványkép, egy szag, és eszünkbe jut a kellemetlen negatív gondolatokkal feltöltött emlékkép, azonnal átérezzük az emlékképnek megfelelő múltban megtapasztalt érzelmi állapotot. Az is elég ha valaki eszünkbe juttat egy kellemetlen emléket, egy beszélgetés közben. Mi csak hallgatjuk a beszélgető partnerünket, és azt vesszük észre, hogy egyre szarabb a kedvünk. Ezekre az emberekre mondjuk, hogy lehúzza a kedvemet, energiavámpír, általában folyton panaszkodnak, kárognak. A beszélgetés alatt teljesen kivan szolgáltatva a figyelmünk, az általa közölt gondolatok energiaszintjének. Ő mondja a magáét, mi belegondolunk, megpróbáljuk elképzelni az eseményeket, képzeletben átéljük, és a figyelmünk középpontjában sorban megjelenek a mély negatív rezgésű gondolatok, amelyek zongoráznak az energiakapuinkon. Ez ember idővel felfigyel, hogy már nem szeret találkozni a régi barátjával, nem érti, nem tudatosítja a kvantumbiológiai háttér folyamatokat, de azt igen kedvetlen, erőtlen lesz egy-egy beszélgetés után. A tudatraébredés előtt is kialakulnak tudatalatti védekező programjaink, megtanulunk olyan arcot vágni mintha figyelnénk, de a figyelmünk közben máshol jár. Csak mondja, mondja a sok negatívat, mi meg bólogatunk, és közben a máshol jár a fejünk. Tudatosan megvan a lehetőség, hogy átkonvertáljuk, átalakítjuk a rezgésszintet, meglátjuk a rosszban a fejlődés lehetőségét, meglátjuk hogy valóban sok negatív élményt tapasztal, sokan bántják, de erre szüksége van, ez segíteni fogja a fejlődését, ennek hatására elhagyja a folytonos aggódást, idővel megadja magát. Hálát adunk Istenek, hogy a tudatfejlődésnek létrehozta ezt a csodás Földet, ahol a kis tudatú emberek képesek egymás tudatát fejleszteni, nem kell minden ember mellé fejlett tudatú tanító.
Beszélgetünk egy barátunkkal, eszébe juttatunk egy közös régi barátot, aki meglopta, és már el is rontottuk a kedvét. Ezt a f*szt nem kellett volna szóba hoznod, már ideges is vagyok. Egyetlen gondolat képes kimozdítani minket, az érzelmi egyensúlyból, ezért nagyon fontos a megbocsájtás, elengedés, elfogadás, hogy ne legyenek negatív emlékképeink, megtanuljuk úgy látni a múltunkat, hogy hálát adunk Istenek, megértjük hogy minden nehéz élethelyzet a fejlődésünkért volt, hogy köszönettel tartozunk azoknak az embereknek akiktől a megpróbáltatásokat elszenvedtük. Ők voltak a tanítóink, ha ők nem lettek volna, ha az ő tetteik nem lettek volna, akkor nem fejlődött volna a tudatunk. Így maradhatunk olyan pozitív rezgésű gondolatokkal a figyelmünk középpontjában a jelenlétben, amelyek által folyamatosan nagy életenergiájú energiakapuk vannak kitárva az energiatestünkben, fizikai testünk folyamatosan laza, feszültség nélküli. Egy másik példa ami erőteljesen bizonyítja a gondolat érzelmeinkre kiváltott hatását, a kis kedvencünk, aki ha meglátja a pórázt a kezünkben, azonnal métereseket ugrál örömében. A patkány megtanulja, hogy a sípoló magas hang rosszat jelent, a kutyus megtanulja hogy a póráz jót jelent. Minden gondolatnak megvan az energiamélysége, lehet egy gondolat nagyon jó, és nagyon rossz is, picit jó és picit rossz is. A mélység fogja meghatározni hogy örömünkben kiugrunk a bőrünkből, mintha csak megcsapott volna minket az áram, vagy az ijedtségtől ugrunk egy hatalmasat, mintha csak megcsapott volna minket az áram. Az öröm pozitív életenergia, a bánat negatív életenergia. Az emberben mindig van egy kiegyensúlyozott életenergiaszint, amely meghatározza az életidőszak, hetek, hónapok hangulati szintjét. Ez az egyensúlypont nem zuhan, vagy emelkedik gyors ütemben, lassú léptekkel változik. Attól függetlenül, hogy egy-egy nap alatt hányszor nyitunk nagyon mély rezgésű energiakaput, azaz kapunk dührohamot, vagy nyitunk nagyon magas kapukat, azaz majd kiugrunk a bőrünkből örömünkben, miután a vihar elcsendesül az életenergiaszint visszaáll az elért egyensúlyponthoz. Nem lesz pont ugyanolyan értéken, egy picivel feljebb vagy lejjebb lesz, attól függ hogy hideg front, vagy melegfront érte el az energia háztartásunk. Nagyon hasonló folyamatok játszódnak le bennünk, mint az időjárásnál, amíg be nem áll az újabb energetikai egyensúlypont, addig fúj a szél, addig feszültség van. Hideg szél, vagy meleg szél. Amíg feszültség van, addig nem tudunk tudatosan gondolkodni, addig megkergülünk. Amíg az energiaszint eléri az új egyensúlypontot, addig feszültek vagyunk, addig olyan a testünk mint egy szikrázó villanyvezeték. Mintha villám csapna belénk, akár nagyon mély rezgésű negatív gondolat hatására, akár nagyon mély rezgésű pozitív gondolat hatására. Az energiakapu, ami a gondolatunk rezgésszintjének köszönhetően megnyitódik, energetikailag nagyon eltérő attól a rezgésszinttől, amelyen az egyensúlypontunk, épp tartózkodik.
Ezért ájul el valaki, aki aránylag boldog életet él, aránylag magas rezgésen él, majd hirtelen kap egy váratlan halálhírt. Amikor az ember egyensúlypontja a halálhírek rezgésszintjén van kiegyensúlyozva, akkor nyugodtak maradunk a negatív gondolatok hatására is. Akik megjárták a poklot, akik életük alatt hosszabb ideig voltak lehorgonyozva nagyon alacsony rezgésszinteken, azoknak az érzelmi egyensúlyát nem borítják fel a halálhírek. Elérhetnek nagyon magas életenergia szinteket stabilan kiegyensúlyozva, mert figyelmük középpontjában nincsenek olyan gondolatok, amelyek mélyen negatív rezgésűek. Aki lement a pokoli alsó csakrás rezgésszintekig, az immúnis lett, ellenálló lett a negatív gondolatokkal szemben. Lent megtanulta, hogy akkor sincs világvége, ha meghal valaki. Az iskolából amikor először haza hozod a hármast, akkor nagyon rossznak ítéled meg, figyeled meg a gondolatképet, amikor tizedszer, addigra úgy megszoktad, mintha csak boltba mennél. Ugyanígy vagyunk az összes félelemmel, ha sokat tapasztaljuk akkor immúnisak leszünk, ellenállóak leszünk, nem fogjuk rossznak megfigyelni. Vagy semlegesnek látjuk, vállat vonunk hogy ez van, ezt kell szeretni, nem fogunk idegbajt kapni, vagy eggyel magasabb fokozaton képesek vagyunk megköszöni, hálát adni a rosszért, mert megértettük a fejlődési folyamatunkat, megértettük hogyan nevel minket a Jóisten, megértettük hogy energialények vagyunk, és azért vagyunk itt, hogy legyőzzük a félelmeinket. Akit nehéz élethelyzet ért el, azt szerencsésnek tartjuk, Jóisten érdemesnek találta a fejlődésre, lehetőséget kapott, hogy nagyobb tudattá növekedjen.
Sok cikket írok, valójában hangosan gondolkodok, keresem a válaszokat arra, hogy ki vagyok. Megvizsgálok több lehetséges fejlődési folyamatot, és azok közül megpróbálom kiválasztani a legegyszerűbbet, a leglogikusabbakat. Egyetlen segítségem a kutatásban, a megfigyelt élettapasztalataim, gondolataim, testi érzeteim, élethelyzeteim, valamint embertársaim tapasztalatai. Biztos vagyok abban, hogy rendelkezik az emberiség elegendő önmegfigyeléssel, ahhoz hogy feltárjuk a kvantum biológiánkat, annak ellenére hogy láthatatlan. ha kitartóan követjük logikai sorrendben a nyomokat, akkor célba kell hogy érjünk, a képnek egyre tisztábbnak kell lennie. Kell egy bizonyos szintű tudatszint, hogy az ember képes legyen összerakni a mozaikdarabkákat, szükséges a megnövekedett figyelem, hogy ne zavarodjunk össze. Nekem megadatott, és rajtam kívül egyre több embernek megadatik a tudatraébredés, megadatik hogy legyőzzék az összes félelmeiket, és felrezegjenek egy olyan életenergia szintre, ahol már elérhető az a figyelmi szint, amellyel feltárható az ember működése. Biztos vagyok benne, hogy tudatos tervezés eredményei vagyunk, Jóisten pontosan tudta, hogy mikor fognak kivirágozni a tudatok, tudta, ahogy a Maja naptár is tudta, hogy mikor érkezik el az az idő, amikor a szükséges reinkarnációk számának köszönhetően, az emberi tudat eléri azt a szintet, amelynél feltárja önmaga működését. Ahogy a kertész is tudja, hogy mikor fognak kibújni az elvetett magvak, úgy Jóisten is tudta, hogy a 2000 után az első évtizedekben az emberiség eléri a szükséges tudatszintet. Tudta, mert az emberi tudat külső segítséget kapott a kibújáshoz, megjelent a kozmikus szeretet energia rezgés, amely úgy hat az emberi tudatra, mint a tavaszi napfény hőmérséklete, a termőtalajra. Az emberi tudatnak át kellett élnie a hosszú telet, a sötétség időszakát, hogy felkészüljön a tudata arra az időszakra, amikor megjelenik a napfény talajt melegítő hatása, és a tudat kibújik, majd kivirágzik. 2012 december 21-én naprendszerünket elérték a kozmikus szeretet rezgésű lélekenergia sugarak, amelyek felgyorsították a tudatok kifejlődését. Az emberiség élve belép a mennyországba, de előtte még várakozik ránk az államvizsga időszak. Egy kis káosz, majd több ezer éves eufória.
Azért írtam ezt most le, mert úgy gondolom, hogy megtaláltam a legegyszerűbb magyarázatot arra, hogyan épül fel az energiarendszerünk. Ez a magyarázat logikailag kielégíti a legtöbb megfigyelésemet. Miért vagyunk nagyon boldogok gyerekkorunkban, annak ellenére hogy dührohamokat is kapunk, miért szűnik meg a depressziós ember feszültsége, miért leszünk érzéktelenek a fájdalmas időszakok után, mások szenvedéseire, miért szűnik meg a negatív érzelmekkel való együttérzési képességünk. A válasz a cikk közepén felvázolt állandó életenergia egyensúly szint, amelyre csak kismértékben hathatunk a hétköznapi ingadozásainkkal. Keressünk egy fantázia képet, amellyel jobban megérthetjük a folyamatot. Imádok kreatívan magyarázni, olyan szívesen voltam előadó az erdei iskolában. :Szóval hívjuk segítségül a Dubaji Burdzs Kalifa felhőkarcolót, amely 823 méter magas. Képzeljük el, hogy ez a hatalmas torony a mi életenergia tartályunk. Gyerekkorunkba úgy születünk meg erre a Földre, hogy a torony csordultig van töltve életenergiával. Képzeljük el, hogy a 823 méteres torony 7 emeletes. 117 méterenként egy újabb emeletre, szintre lépünk. Képzeljük el, hogy az összes emelet más színű, a szivárvány színeinek megfelelően. Legalsó vörös, majd narancssárga, sárga, zöld, kék, királykék, és a legfelső lila. Gyerekkorunkban úgy születünk meg, hogy az életenergia szintünk a lila tartományban van kiegyensúlyozva. Képzeld el a hatalmas tornyot emeletenként kiszínezve, és képzeld el, hogy a torony mellett van egy mérce, amely mutatja, hogy a toronyban mennyi az életenergia. Az életenergiát víznek képzeld el, a mérce azt mutatja, hogy a torony meddig van megtelve vízzel, melyik emeleten, színtartományban van a vízszint. Születésünkkor csordultig van a torony. Az ember tudatának a jellegzetessége a figyelme, megszületésünk pillanata óta figyelni kezdünk. Az öt érzékszervünkkel figyelünk, az agyunkkal gondolatokká alakítjuk az öt érzékszerv által küldött információkat. A tudatunk megfigyeli a gondolatokat, és az elért élettapasztalatok által, kiértékeli az energiaszintjüket, számunkra jónak, vagy rossznak. A tudatunk a testünk érzékszerveivel, és az agyunk gondolat feldolgozó képességével, kiértékelő képességével egy olyan rendszer, amely képes hatni a toronyban lévő életenergiaszintre. Igaz, hogy csak kismértékben, de sok kicsi sokra megy, ahogy az életünk megmutatta.
A megszületésünkkor csordultig töltött torony, 25 éves korunkra lecsökken a narancssárga, vagy a sárga emelet szintjére. A depressziós ember életenergiaszintje a vörös emeleten van kiegyensúlyozódva, a torony melletti mérce, a vízszintet a vörös emelet szintjén mutatja. Ekkora életenergiaszinten nagyon fáradékonyak vagyunk, alig van testi erőnk, tonnásnak érezzük a testünket. Hogyan csökken le a vízszint ilyen alacsonyra? Képzeld el, hogy a nagyon magas torony mellett, van egy házikó, közvetlen a tövében. Ez a házikó a te egy napi életenergiaszint tárhelyed, akkumulátorod, ebbe a házikóba töltődik fel alvás alatt a nagy toronyból az életenergia. Továbbra is úgy képzeld el az életenergiát, mint a vizet, de egészítsd ki annyival, hogy a víz színe emeletenként változik, az emeletek színének megfelelően. A picike házikó a torony tövében, mindig azzal a színű folyadékkal töltődik fel éjszaka alatt, amely a nagy toronyban az aktuális vízszint. Minden egyes nap a gondolkodásunkkal hatással vagyunk a picike házban lévő életenergiaszintre. Lehetőségünk van megemelni, és csökkenteni is a rezgését, amely ennek hatására, változtatni fogja a színét. Az energiakapuk, ebbe a házikóba vannak bekötve, ennek a házikónak az életenergia szintjére hatnak. Amikor éjjel elalszol akkor a házikó összekötődik a hatalmas toronnyal, összekeverednek a folyadékok, színek, és a torony folyadékszint mércéje ennek megfelelően fog változni. Ha reggel narancssárga folyadékot kaptunk a toronytól, de ébrenlét alatt sikerült megemelni a rezgést lila színre, akkor az alvás alatt a vízszint emelkedni fog a toronyban felfele. Minél boldogabb volt a napunk, annál nagyobb lesz a vízszint növekedése a toronyban. Csak kismértékben tudunk hatni a torony vízszintjére, mert a házikó mérete, úrtartalma sokkal kisebb, mint a toronyé, de ha több napig nagyon-nagyon boldogok vagyunk, akkor már jelentős rezgésemelés történik a toronyban, a vízszint felkúszik a harmadik emeletről a negyedik szintre. Ugyanígy, ha több napig nagyon szomorúak vagyunk, akkor fokozatosan lecsökkentjük a torony vízszintjét. Minden este visszaküldjük a rezgésszintünk, ami növelni vagy csökkenteni fogja a toronyban lévő életenergia szintet, amely meghatározza a következő napunk életenergiaszintjét.
Amíg magas a torony életenergia szintje, addig nem leszünk mélabúsak, depressziósak hosszútávon, ha volt is egy szar napunk, csak picikét hatottunk a torony rezgésére, másnap vidáman ébredünk nem törődve a tegnappal. Ugyanígy amíg magas életenergiát kapunk reggel, és még nem fejlődött ki a tudatunk, addig nagy viharokat élhetünk át napközben, de a kiegyenlítődés után, még mindig egy olyan életenergiaszinten egyensúlyozódunk ki, ahol még jó kedvűek vagyunk. Kifejlődött tudattal, már nem olyan könnyen figyelünk meg nagyon negatív gondolatképeket, már nincsenek szélsőséges energiatalálkozások, nincsenek hatalmas feszültségek, szelek, viharok, kiegyenlítődések a testünkben. Amíg alacsony a torony szintje, alacsony az egynapi házikó energiaszintje, addig nem okoz bennünk feszültséget a rossz hír, a negatív gondolat, mert az energiaszintjének megfelelő rezgésszinten vagyunk kiegyensúlyozódva. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy elfér a többi mellett ez a gond is, nyugodtak maradunk, feszültség nélkül maradnak a rossz hírek. A gyerekben nagyon látványos a vihar, hatalmas energiaszinteken él kezdetleges tudattal, ha megtörténik, hogy hirtelen számára nagyon rossz dolgot figyel meg, akkor hatalmas ellentétes töltésű energiák találkoznak, a kiegyenlítődésből hatalmas vihar lesz. Ez a hiszti, pillanatok alatt Földnek vágja magát, világ vége lesz. De 5 perc múlva újra boldog, mert olyan magas a rezgésszintje, hogy a kiegyenlítődés után is, még nagyon magasan van a töltöttségi szint. Feszültség akkor keletkezik, amikor eltérő rezgésű energiaszintek találkoznak és kiegyenlítődnek. Ha a rezgésszint felfele növekedik a kiegyenlítődés után, akkor pozitívan vagyunk izgatottak, ha lefele süllyed akkor negatívan vagyunk izgatottak. Miután a kiegyenlítődés megtörtént, nyugalmi állapotban vagyunk. Amíg feszültségkülönbség van addig akaratlanul gondolkodni fogunk, pozitívan, vagy negatívan. Így változik az energiaszint a toronyban álmaink alatt, vagy a kis házikóban ébrenlét alatt. Amikor rémálmaink vannak, olyankor a toronyban lefele mozdul el a rezgésszint, általában nagyon negatív nap után vagyunk, nagyon negatív lett a házikó energiaszintje. A torony szintje a házikótól függ, az ébrenlét alatt feldolgozott gondolatoktól, emlékképektől. A házikó energia háztartása is ugyanolyan, mint a toronyé csak kicsiben. A csakrakapukon beérkező életenergiaszintek viharokat okoznak, pozitív, vagy negatív feszültség jelenik meg, és a viharok után létrejön az új hőmérséklet, az új életenergia rezgésszint, az új egyensúlypont. Ha napközben nagyon boldogok voltunk többször, akkor sokat emeltük a rezgésünket, éjszaka szép álmaink lesznek, a torony rezgése növekedni fog, reggel egy magasabb életenergia-szinttel indulunk. Egészen addig kell dolgoznunk magunkon, addig kell minden nap megküzdenünk a toronyból belénk áramló alacsonyabb életenergiaszinttel, amíg meg nem emeljük a torony életenergiaszintjét a gyerekkori boldogságszintre. Hogy úgy ébredjünk hogy mosolygunk. Minden nap tudatosan küzdenünk kell az örömért, sok rezgésemelő tevékenységet kell csinálnunk, tudatosan vigyázni kell a figyelmünket. Boldogan fekszünk le, szomorúan ébredünk. Pont fordítva mint gyerekkorunkban, tinédzserkorunkban, sokszor feküdtünk le szomorúan, de életvidáman ébredtünk fel. Ha kitartatóak leszünk, meglesz az eredménye, egyre boldogabb lesz az átlag energiaszintünk. Leggyorsabban akkor haladunk, ha önzetlenek lesznek a cselekedeteink, mert azok megfigyelésének a gondolatai a szeretet szintjén rezegnek. Az az öröm, amely másoknak okozott örömből születik, a legmagasabb rezgésű öröm, amely leggyorsabban emeli a torony rezgését. Ugyanígy minél önzőbbek, irigyek, féltékenyebbek, aggódóak vagyunk, annál jobban csökkentjük a torony rezgésszintjét.
Ha folyamatosan nagyon pozitívak a gondolataink, sokszor figyelünk meg gondolatokat nagyon jónak, akkor pár hónap alatt, felemeljük a torony rezgésszintjét. Valószínű ez a torony a tudatalattink. Így érthető lenne, mitől ébredtem tudatra, miért érzetem pár hónap után hatalmas boldogságot, szeretetet, miért növekedett meg a figyelmem, miért erősödött meg az immunrendszerem. Aki megadja magát az életnek, lesz ami lesz alapon, az többé nem fél. Ha nem félsz akkor megjelensz a gondolat nélküli állapotban, megjelensz a jelenben a most-ban, ahol megfigyeled a napfelkeltét, virágokat, fákat, mindnek magas a rezgésszintje. Így napról napra emelkedik a torony, majd egy szinten a megnövekedett életenergiaszintnek köszönhetően eléred azt a figyelmi szinten, amelyen az agy a egy szuperszámítógép, és elkezded feltárni a létezés értelmét. Ekkor eléred azokat a pozitív rezgésű gondolatokat, amelyek tovább emelik a torony rezgését, így jutsz vissza a gyerekkori életenergiaszintre. Ezért jó magas rezgésű spirituális tanításokat olvasni, mert megemeli a torony rezgését. Napról napra éberebbek leszünk, nagyobb lesz a figyelmünk, megértjük a működésünk, és hosszabb távon megőrizhetünk kiegyensúlyozott magas rezgésű életenergiaszinteket, amelyek feltételei a spirituális test kifejlődésének. Így aktiválódik a harmadik szemünk és egyéb csodák. Lépésről lépésre haladunk ezen az úton.
A mai cikkben feltárt folyamatok megmagyarázzák hogyan leszünk depressziósak. Amíg tudatlanul kidobjuk a hisztit addig nincs gond, amint megvan amit akarunk, vagy elfogadjuk hogy egy hét múlva kapjuk meg a játékot, addig boldogok maradunk, magas életenergiaszinten maradunk, egy két hidegfront, nem csökkenti nagyban a hőmérsékletünket. De amikor vállalkozni kezdünk, vagy szerelmi csalódás ér minket, vagy elvesztjük a vagyonunkat, vagy meghal egy közeli családtagunk, és folyamatosan nagyon mély negatív gondolatképeket figyelünk meg, olyankor napról.napra, éjszakáról-éjszakára egyre jobban csökkentjük a torony vízszintjét. Egészen addig idegbetegek leszünk, heteken keresztül feszültek leszünk, amíg a torony rezgésszintje le nem süllyed a házikó rezgésszintjére. A házikó rezgésszintje a tudatunktól függ, a megfigyelt gondolatok kiértékelt energiaszintjétől függ. Amíg reggelente nagyobb energiaszinttel ébredünk, mint a gondolataink rezgésszintje, addig folyamatosak lesznek bennünk a viharok, kiegyenlítődések, feszültségek, negatív izgatott állapotok, szikrázni fogunk. Amikor pár hét alatt kiürítettük a tornyot, akkor már nyugodtak leszünk, már azon az energiaszinten lesz a tudatalattink, mint a tudatunk. Már nem lesz ami kiegyenlítődjön. Hosszabb ideig a pokolban maradunk, majd lépésről lépésre elkezdünk feljönni. Ekkor sokszor leszünk pozitívan izgatottak, sokszor lesz bennünk pozitív feszültség. Évek alatt a torony energiaszintje egyre magasabb energiaszinteken egyensúlyozódik ki. Minél tudatosabb az ember, annál kevésbé fél, annál kevesebb a negatív gondolat. Annál több a pozitív gondolat. Végül az ember megvilágosodik és eléri a legmagasabb életenergiaszinteket, többé nem lesz izgatott ha öröm éri, felér a csúcsra és mély belső békét, nyugalmat, boldogságot, elégedettséget, szeretetet érez.
Egyre többször kell nagyon boldognak lennünk, egyre többször kell kiugorni a bőrünkből, hogy egyre jobban növekedjen a torony életenergiaszintje. Miután megjártuk a poklot, már megneveltük a tudatunk, már nem látunk félelmetesnek negatívnak gondolatokat, és nem vagyunk érzéketlenek, büszkék, felsőbbrendűbbek embertársainkkal, ha nagy öröm ér minket. Már szerények maradunk nagy örömök mellett is, már nem nézzük le embertársainkat, mi is voltunk a padlón nem felejtettük el honnan másztunk fel, ismerjük az összes energiaszintet, őszes érzelmet, amely a nagy út során átjárt minket. Már nem vagyunk lekezelők embertársainkkal, amikor nagy az örömünk, hanem próbáljuk megosztani velük, próbáljuk elmondani az alsóbb szinteken szenvedőknek, hogy legyenek kitartóak, mert a szenvedés útja, a félelem legyőzésének útja, a gyermekkori boldogság szintjére vezet, a mennyországba vezet. Fejlődésünk kezdetén nagyon magas életenergiaszinten rezegtünk, de nagyon tudatlanok voltunk, pillanatok alatt hatalmas viharoknak adtunk energiát, hatalmas feszültségek keletkeztek bennünk. A folyamat végére boldogok vagyunk, és nem történhet velünk olyan, ami kimozdíthatna minket az egyensúlyból. A guruk már bólogatnak a rosszra és jóra is ugyanazzal a belső békével, mosollyal, eufóriával.
Rajtad múlik, hogy mennyi félelemmel éled az életed, mennyi negatív gondolatot figyelsz meg, rajtad múlik a torony életenergiaszintje. Nem mindegy a reggeli első gondolatod, hogy milyen csodálatos nap vár rád, milyen csodákat fogsz ma is alkotni, vagy ma is azt kell tenned a pénzért amit nem szeretsz, ma is rosszul kell érezned magad, ma is meg kell adnod magad az időnek, indulnod kell, mert félsz hogy elkésel, és baj lesz. Kiránduláskor úgy ébredsz fel, hogy mennyi csoda fog érni. Egy hét után akkora energiaszintű házakkal mész lefeküdni, melyek energiatartalma éjszakánként nagy mértékben fogják emelni a torony rezgésszintjét. legyen minél több olyan napod, amelyben csoda gondolatok vannak, amelyben elkezdesz hinni a csodákban, elkezdesz tudatosítani akkor pozitív rezgésű gondolatokat, amelyek éjszakánkét hatalmasat löknek a torony rezgésszintjén. Én már tudom, hogy világunkban nem sokára sok csoda fog feltárulni, az angyalok valóban megfognak jelenni, és látványuk olyan energiájú gondolatokat fognak megrezegtetni az emberekben, amelyek rezgése elefántlépésekben fogja megemelni a tudatalatti energiatorony rezgését. Annyi csodát fog tapasztalni az emberiség, hogy rövid idő alatt eléri majd az euforikus tudati szinteket, és a mennyország elkezdi uralkodását a Földön.
Azok akik mélyen maradnak, azok nehezen fogják kibírni a pozitív energiákat, azoknak túl nagy lesz a rezgésszint különbség, túl nagy lesz a feszültség, és egyensúlyt veszthetnek. Ezért kell az emberiségnek elkezdeni a tudatos rezgésemelést, hogy elbírja a boldogságot ami vár rá. A spirituális tanítások felkészítik az embert. A spirituális tanítások gondolatainak rezgésszintje, már megfelelő a következő dimenzió, következő kozmikus emelet rezgésszintjének. Világunkban, a pénz világa, a pénz keresés tetteinek a gondolati rezgésszintje a harmadik dimenziónak felel meg. Ami tökéletes a szenvedésre, a pokol megjárására, a tudat kifejlődésére, de kevés a felemelkedés rezgésszintjéhez. Sok boldogságot átélünk a napfonatcsakra rezgésszintjén, sok gondolatot örömtelinek ítélünk, de ezek a gondolatok, még mind dualitásban vannak, még mind rendelkeznek ellenpárral is, ellen cselekménnyel. Elmész dolgozni, mert munka alatt azon jár az eszed, hogy megveszed az új biciklit, felújítod a nappalit, kicseréled az autót. Azon jár az eszed hogy rágyújtasz egy cigarettára, iszol egy kávét, ebédelni fogsz, este szeretkezni fogsz, megnézel egy filmet. Ezeket a gondolatokat ítéled meg pozitívnak, ezek adják a boldogság érzetét a harmadik csakra szintjén. Az anyag, a pénz világának szintjén. De amint eszedbe jut, hogy ellophatják a biciklit, a melósok rosszul végzik el a munkát a nappalin, átvernek az autóval, elfogy a cigid, nincs időd enni, este a vita végett nincs szex, nincs jó film a tv-ben, azonnal lerezegsz egy alsóbb csakrára. Így leszel egyre fáradtabb, kedvtelenebb, egyre jobban undorodni fogsz az életedtől. És teljesen ki lesz szolgáltatva a figyelmed az embertársaidnak, utcán történő eseményeknek, sajtónak, híreknek, figyelmed hullámvasutazni fog az életenergiák különböző szintjei között, érzelmeid ugrálni fognak. Az elfogadás szintjén csak jó dolgok érhetnek el, más nincs olyan hogy idő, nincs olyan hogy mi van ha nem sikerül. És még egy nagyon fontos dolog. Minél jobban lecsökken a vízszint a tudatalatti toronyban, annál jobban mélyebb rezgésű események fogják vonzani a figyelmedet. Ez a pokol. Szarul leszel, és a figyelmed a rezgésednek megfelelő cselkevéseket fogja keresni, azokból fogja táplálni, fent tartani az elér életenergia egyensúlyi állapotot. Azaz a rossz dolgok fognak érdekelni, a jó rezgésű dolgok nem fogják felkelteni a figyelmedet. Az nem fog érdekelni ha valakiről jót mondanak, de szájtátva fogod hallgatni ha valakiről panaszkodnak. Ugyanígy az emlékeid is rezgésednek megfelelő szintekről fognak betöltődni. Nem a fejedben vannak az emlékeid, hanem a torony egyes szintjein. Az összes rossz cselekedeted emléke a legalsó szinten van elmentve, az összes szeretetteljes tetted emléke a legfelső szinten van elmentve. Ugyanígy az összes olyan emlékednek megvan az érzelmi szintje, megvan mit éreztél, amikor azok az események megtörténtek veled, azon események gondolatokká alakultak. Én tapasztaltam, hogy amikor sikerült elérnem a legmagasabb rezgésszinteket, akkor a fejemben az utca látványáról gyerekkori emlékek ugortak be, amikről azt hittem, hogy nem emlékezek. Ha eléred az érzelmi szintet, életenergiaszintet, akkor betöltődnek a szintnek megfelelő emlékek. Csodás érzelmek járnak át, és nagyon boldog vagy. Ugyanígy amikor a poklodban vagy, akkor az utca eseményeiről a legnegatívabb emlékeid töltődnek be, amikor legrosszabbul érzeted magad.
Amikor meghalunk, akkor olyan mintha álmodnánk. A figyelmünk azon az emeleten borul álomba a következő testet öltésig, amelyen a halál pillanatában a tudatalatti torony rezgésszintje tartózkodott. Aki embert ölt, és nem bánta meg bűneit, az a halál pillanatában a legalsó emeleten alszik el, a következő testet öltésig a pokolban lesz a figyelme, az összes addigi életének, a legrosszabb érzelmekkel rendelkező emlékképei között fog álmodni. Ugyanígy ha minél magasabb rezgéseken megyünk el aludni, annál szebbek lesznek az álmaink.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek. Szeretlek benneteket!
(Zsigray András)
Hogyan legyünk boldogok? Gunagriha előadása - videó
