Mi vagyunk a lélek, a fény gyermekei, akik mindig, újra és újra készek összeköttetésbe lépni az anyaggal. Ha egy új életre készülünk, elsőként azzal a személlyel kerülünk kapcsolatba, akit következő anyának szeretnénk. És miközben a gyermek fejlődik, számtalan energiaszál szövődik a növekvő test és lelkünk energiái között. Ez a kapcsolat pedig egyre mélyebb lesz, és mire a gyermek megszületik, testét teljesen körülveszi és beborítja az éteri életerő. És ez nemcsak az élet energiáinak a forrása, hanem a lélek földi teste, éteri burka is.
Ezeken az energiaszálakon keresztül árad mindaz az erő, amelyre egy testnek szüksége van. Éppúgy áramlik, mint a vér az artériákon és ereken keresztül. Ez az éteri életerő borít be minden élő testet, és ez az alapja minden látható életnek. Mert az éteri test az alapja az életnek, minden kis és nagy – mikrokozmikus vagy makrokozmikus – testnek. De minden egyes éteri test egyúttal a nagy, egész földet átfogó kozmikus energiahálónak is része. Így saját energiaburkunk egyben egy kis átalakító is, ami a nagy kozmikus energiamezőből, mint egy nagyfeszültségű áramkörből, használható erejűre csökkenti az energiát.
Minden éteri energiatest magában hordozza az élet alapmintáját. Már a Bibliában is említésre kerül az energiatest, mint tűzzel átszőtt szövevény, mint arany fénnyel telt burok, vagy mint „aranyozott héj”. Az élet energiája sugárzik a virágok színein is keresztül, és mint energia árad a nagy fák törzseiből. És ha a nagy szellemi mesterek a földön járnak, az ő sugárzó energiamezőik is azokban a színekben izzanak, amik megfelelnek a sugaraknak, melyeket kísérnek.
A minket körülvevő éteri energiatestnek hét központja van, melyeknek az a feladata, hogy irányítsák mind az energiafelvételt, mind az energiaelosztást, vagyis az életerő továbbvezetését az egész test rendszerébe. Ennek testi központja a hét fő mirigy, melyek mindegyike a test egy-egy területéért felelős. Az életerő további elosztása pedig az idegek hálózatán keresztül történik. Ezáltal könnyen érthető válik, hogyan hatja át a legkisebb problémánk is az egész testünket.
Újra és újra megélünk olyan időszakokat, amikor azt érezzük, hogy a lélek és a személyiség szemben állnak egymással. Mint lélek, már magunkban hordozzuk a születendő holnap tervét, de mint személyiség még az el nem engedett tegnappal vagyunk összekötve. De a testünk fénnyel telt, így mindig jelzi, hogy az általunk eltervezett irány növekedés felé visz, vagy legszívesebben még mindig a tegnapot ismételjük. Mert ha még nem vagyunk a lélek energiáival összekötve, az akadályozza az energia áramlását, így egy fontos erő hiányozni fog az életünkből.
Ha ismét befejeződik egy életünk a földön, és lelkünk a ragyogó éteri testével eltávolodik a földtől, a hátrahagyott földi testünk felbomlik. Mert ha az éteri energiák elhagyják a testet, az éltető tűz nem áramlik már az anyagba, és a fizikai testünk visszatér a földbe. Ezt a folyamatot nevezzük az „első halálnak”, mikor a lélek a fizikai testet visszahagyva az éteri testében – az éteri vágy- és gondolati testtel együtt – felemelkedik az égi sík közelébe.
Néha hosszabb időt is eltöltünk ezen a föld közelében lévő, átmeneti síkon. Itt még sok minden hasonló, mint a földön, de nem kell gondoskodnunk mindarról, amire egy testnek szüksége van. Így lehetőségünk van magunkban sok mindent feldolgozni, és a hatalmas éteri egyetem termeiben, magas rangú szellemek vezetésével a tudásunkat kibővíteni. Ezért szívesen vagyunk itt, különösen, ha egy mély érzés még összeköt minket a földdel. De egyszer innen is továbbmegyünk. Egyszer készek leszünk vágyainkat és gondolatainkat is hátrahagyni, hogy mint lélek, a mennyei kapukon átlépve, egyesüljünk a szellemmel. Az éteri burkunk, a vágy és a gondolatok éteri burka – éppúgy, ahogy a fizikai testünk is visszatért a földbe – újra beleolvad a nagy éteri összességbe, amíg ismét magunkkal nem visszük egy új földi életre. A testünk elhagyása az első halál, de ez magától történik, nem a mi hozzájárulásunk által. Ám ha a lélek és a személyiségünk szétválik, akkor az érző és gondolati éteri testünktől – átmenetileg – tudatosan kell megválnunk. A lelkünk második, teljes elválását az ősi írások „második halálnak” nevezik, mert a léleknek két halálon kell átmennie, míg a mennyei kapuk megnyílnak előtte. Hiszen mint lélek csak ekkor hagytunk mindent hátra, és csak ekkor tudunk visszatérni a mennyei hazánkba a szellemhez, a lét teljességébe.
Ezek a felismerések hozzásegíthetnek minket ahhoz, hogy tudatosabb kapcsolatot építsünk fel mind az éteri világokkal, mind a finomanyagú világok hatásaival, hogy nagyobb figyelmet és jelentőséget adjunk a színek sugárzó energiáinak. Mert a fizikai testünk képes színekre és hangrezgésekre reagálni. A jóleső beszélgetések hatásában is jelentős része van a szavak „hangzásának”. Így nem csoda, hogy napjainkban, amikor a lélek létezése egyre tudatosabbá válik, az ősi gyógymódok a fény színein és a hang rezgésein keresztül újra egyre inkább használatba kerülnek.
Így ébred fel bennünk is egyre inkább a megértés a láthatatlanul áradó energiák, és a láthatatlan világokkal való tudatosabb kapcsolat iránt.
(forrás:evagostoni.hu - Eva Gostoni spirituális tanító és írónő)
Energiatest és spirituális világ - videó
Balogh Béla előadásából
