2018. szeptember 5., szerda

Minden idők leghatékonyabb pszichikai nyomozója – A Gerard Croiset-eset



A bűnügyek és az eltűnések mindig vonzották a “látó embereket”, akik szívesen segítettek a megoldásban. De senki más nem közelítette meg a holland Gerard Croiset (1909-1980) hírnevét és hatékonyságát.

Gerard Croiset

Gerard Croiset harminc éven át éli különös életét: kísérleti nyúl laboratóriumban, embereket gyógyít, és ingyenes tanácsadó véletlen vagy bűnös eltűnések ügyében.

Egy pszichikai detektív születik

Gerard Croiset különös képességei már hatéves korában jelentkeznek, s végigkísérik szomorú gyermekéveit, melyek egészségügyi problémákkal is terhesek.

A második világháború után, melynek idején kétszer is koncentrációs táborba zárják, arra a meggyőződésre jut, hogy léleklátó képessége révén végre értelmet adhat eddigi szürke napjainak. Egyszer részt vesz egy előadáson, melyet a híres parapszichológus, dr. Tenhaeff, az utrechti egyetem tanára tart, s elhatározza, hogy kísérleti alanyként szolgálatot vállal mellette.


Így kezdődött a két férfi mindvégig makulátlan együttműködése. – 1949 márciusában a holland igazságügy-minisztérium azt kéri Tenhaeff professzortól, hogy küldje el egyik médiumát a hertogenbogeni bírósághoz egy sötét gyermekgyilkossági ügy vizsgálatának érdekében.

Mielőtt fölkeresné a bíróságot, Croiset Tenhaeff előtt nagy vonalakban fölvázolja az ügyet. Egyes részletek olyannyira beigazolódnak (még ha a fő gyanúsítottat nem is sikerül elítéltetni) hogy a bírák és a rendőrök megdöbbennek, és ezentúl számtalanszor igénybe veszik Croiset segítségét, egészen haláláig.

Távolbalátás telefonon

A több száz eset közül, melyekben Gerard Croiset közreműködött, ez a kettő sűrítve mutatja be kivételes látnoki képességét. Az egyik 1961-ből való, mikor egy négyéves kislány, Edith Kiecorius eltűnt New Yorkban.

A városi rendőrség gyermekrablással gyanúsít egy azóta Chicagóba visszatért asszonyt, és felkéri a hollandust, utazzék hozzájuk. Ő nem vállalja, de kér egy fényképet a kislányról és egy New York-i térképet. Telefonon közli, hogy a gyermek halott, pontosan megjelöl egy helyet, ahol utoljára látták élve, s leírja a gyilkost is.

E közlések alapján, más forrásokra is hagyatkozva, a rendőrség abbahagyja a chicagói nyomozást, és abban a New York-i negyedben folytatja, melyet Croiset jelölt meg. Megtalálják a halálra kínzott gyermek holttestét, majd a gyilkost is, aki pontosan megfelel a látnok leírásának.

1963 áprilisában Hágában eltűnik egy fiúcska. Croiset, akitől ismét telefonon kérnek tanácsot, azt állítja, hogy megfulladt, és egy hídnál található. Április 19-én pontosan körülírja a vízbefúlás helyszínét, de azt is közli, hogy a test arrébb sodródott, s két híddal lejjebb fognak rátalálni a következő kedden. A hágai lapok rögtön közreadják az információt, s a kijelölt napon, április 23-án, a megjelölt helyen megtalálják a holttestet. 

Egy médium rivaldafényben

Bár Gerard Croiset láthatóan örül a világhírnek, semmi anyagi hasznot nem húz a tehetségéből. Idejét megosztja saját háza – melyet orvosi rendelőnek alakított át, hogy kiélhesse gyógyászi tehetségét – és a Tenhaeff-laboratórium között, ahol hosszú éveken át megállás nélkül próbáztatják felismerőképességeit.

Croiset elbeszélése szerint látomásai képekben jelennek meg, és nagy segítséget jelent számára, ha nála van az eltűnt személy valamilyen tárgya.


Furcsamód a látomásos képek fekete-fehérek, míg az illető életben van, s ha halott, a képek színessé válnak.

Néha annyira döbbenetesen érzékletesek, hogy a szíve belefájdul. Szívesebben foglalkozott alakalmi eltűnésekkel, mint gyilkosságokkal, mert félt, hogy tévesen vádol meg valakit.

A feljegyzések szerint 80%-ban sikert ért el, ha az áldozat megtalálása volt a feladat, ugyanakkor ő maga azt állította, hogy a gyilkosságok 90%-ában hiába kereste, nem tudott a gyilkos nyomára bukkanni, még ha közben értékes információkkal szolgált is a rendőrségnek.

Ebben a tekintetben nincs különbség közte és a többi látnok között, akik kevésbé híresek, bár ők is dolgoztak bűnügyeken. Még a magyar rendőrségnek is volt látnoka a két világháború között. 

Tenhaeff professzor több mint húsz éven át különleges, többször megismételt kísérleteket végez Gerard Croiset-val, hogy előrelátási képességét bizonyítsa. Néhány esetben azt kellett előre kitalálnia, ki kerül majd egy bizonyos székre egy-egy fontosabb nyilvános összejövetelen.

Egy héttel később Croiset papíron rögzíti benyomásait, majd az adott napon, a kiválasztott szék számát titokban tartva, a jelenlévők tetszésük szerint helyet foglalnak, vagy húznak egy számozott jegyet. Az ajtókat bezárják, és a látnok jóslatait felolvassák. Ha nem látott semmit, általában azért, mert a szék üresen maradt. De ellenkező esetben a jóslás többnyire célba talál, néha az érintett személy magánéletéből idéz pontosan, néha a mellette ülőket is pontosan leírja.

(forrás: rejtelyekszigete.com)

Gerard Croiset történet - videó