Csodával határos módon kezünkbe került a magyarországi szellemtani folyóirat, az Égi Világosság legelső száma. Az alábbiakban dr. Grünhut Adolfnak, a Szellemi Búvárok Pesti Egyesülete első elnökének bevezető cikkét közöljük.
Dr. Grünhut Adolf
Joel próféta II. rész 28. vers.
"Megtelének pedig mindnyájan Szent Lélekkel és kezdenek szólni más nyelveken, amint a Szent Lélek ád vala nékik szólniok.
Ap. Csel. II. rész 4. vers.
Azon spiritiszta mozgalmakat, melyek az újabb időkben társadalmunknak nemcsak intelligens, de alsóbb rétegeit is megragadták, figyelem nélkül mellőznünk, vagy éppen tagadnunk annyi volna, mint készakarva behunyni szemeinket ama struccpolitikát követve, hogy "amit nem látunk, az nem is létezik."
Ez a mi mélykedélyű és minden nemes iránt fogékony lelkületű népünk az utolsó három évtized alatt minden erejét arra fordította, hogy a kultúrában elmaradottságát, mely századok kényszerű mulasztásának a következménye volt, nagy erőfeszítéssel helyrehozza. A nyugati civilizált népeknek nemcsak sorába áll és velük a kultúra minden terén vetélkedik, hanem némelyekben még az elsőbbséget is vitássá tegye, mely Istennek legyen hála sikerült is; így nem csoda, ha a lelki életnek spiritiszta irányát egy időre félrevetette és mellőzte. Míg a kultúra egyéb mozzanataiban felküzdötte magát oda, ahol a nyugati civilizáció áll, addig a spiritiszta mozgalmakban a külföldtől nagyon elmaradt. Mert míg a nyugati népeknél - sőt még északot is fölemlíthetjük - a spiritizmus hatalmas irodalmat teremtett és tekintélyes időszaki sajtóra támaszkodik, most ezt a mulasztást is helyre akarván hozni, mohó vággyal ragadja meg a spiritizmust, és ennek tüneményeit nagy szorgalommal tanulmányozza, kutatja.
De meg kell jegyeznünk, hogy itt a mohó vágyból eredő sietség nem csekély veszedelemnek lehet szülő anyja. Ezen a téren a kutató búvárnak óvatosnak kell lennie, és lassan, megfontolva haladnia előre. Itt a hirtelen fellobbanó és hamar lohadó lelkesedés, a céltalanul ide-oda csapongó kapkodás csalódásokra vezet. Csak a komoly, nyugodt, józan megfontolás, különösen a céltudatos nyomról-nyomra haladás vezet azon ígéret földébe, mely igaz és tiszta ismerettel kecsegtet. "Hideg ész, meleg szív", ez legyen a hivatott szellembúvárnak a jelszava.
Hogy mi ma kilépünk azon tartózkodó helyzetből, a melyre nagy részben magunk kárhoztattuk magunkat, s a nagyközönség elé állva kibontjuk zászlónkat, annak többféle oka van. Ha nem is hivatkozunk arra, hogy már emberi természetünkben megvan az a nemes ösztön, hogy a szellemi kincseinket, a nagy eredményeket magában rejtő igazságokat embertársainknak is hozzáférhetőkké tegyük, más hathatós okok is buzdítottak arra, hogy a nyilvánosság elé lépjünk. Jelesen az, hogy akik az igazságot, melyet a spiritizmus rejt magában, bár még nem fogták fel teljes mivoltában, de szívvel-lélekkel ragaszkodnak hozzá s megismerni óhajtják, azoknak vezetőik, tanácsadóik, mentoraik legyünk; mert itt könnyen csalódások, sőt veszedelem is érheti őket. Ennek a mustármagból nőtt gyenge növénynek ügyes kertész ápolására van szüksége, mert csak így remélhető, hogy egykor nemes gyümölcsöket terem, és erőteljes fává fejlődve dús lombozatú árnyéka alatt a fáradt vándornak üdülést, pihenést adhat. Addig ezt a gyenge növényt sokféle veszedelem fenyegeti: hol az időjárás viszontagságai, hol az élősdi növények és falánk rovarok támadják meg, különösen pedig könnyen vadhajtások burjánozhatnak tövéből, törzséből, és ha nincs gondos kertész, aki az idő viszontagságaitól óvja, az élősdiek és rovarok ellen védi, ha nincs kezében a metszőkés, hogy a vadhajtásokat könyörtelenül nyesegesse: magára hagyatva elcsenevészedik, elpusztul.
Ami azon veszedelmet illeti, mely a gyakorlati spiritizmussal foglalkozókat fenyegeti, arról lesz még alkalmunk bővebben is szólani, de nem mulaszthatjuk el már most fölemelni intő kezeinket és óvatosságra figyelmeztetni azokat, akik tájékozatlanul adják magukat a spiritiszta gyakorlatokra. Mert ha 99 esetben még nem is történt baj, a századik esetben előfordulhat, és azt az egyet nem enyhíti a 99-nek jó eredménye.
Csakis Isten különös kegyelmének köszönhető, hogy a teljesen tájékozatlan kísérletezőket eddig nem érte veszedelem. Hiszen a gyermekek is játszanak a tűzzel, vagy tudatlanok a robbanó szerekkel egy ideig, anélkül, hogy szerencsétlenség történne; de azért szabad-e ezt megengedni, vagy éppen jóváhagyni?
Hogy minden óvakodás nélkül fog a magyar közönség spiritiszta gyakorlatokhoz, annak oka nagy részben az, hogy nincs elég és könnyen hozzáférhető, megfelelő szakkönyv, melyből megtanulhatná: miért kell óvatosnak lennie, és miképpen kell eljárnia a gyakorlatban. (Azóta már több hasznos könyv került kiadásra, jegyzékük a Szellemtani Közlemények 2003. II. számában található - Szerk.) Ezekből a könyvekből meg lehet tanulni, mi módon kerülheti ki, vagy miképp hajózhatja körül azokat a sziklákat, melyekhez a minden kritikát mellőző meggondolatlan könnyen hívőség ragadhatja az embert, amelyeken már sok tanulatlan és vigyázatlan kísérletező hajótörést szenvedett, akik a szellemeknek minden nyilatkozatát készpénzül vették, mert attól féltek, hogy szentségtörést fognak elkövetni, ha a logika szigorú követelményeit minden tartózkodás nélkül alkalmazzák a szellemi nyilatkozatokra. Megtörtént már, hogy oly szellemeknek, kik földi hiúságukat, fontoskodásaikat ott is megtartották, nagy hangzású nevek alá bújva, egész köröket sikerült elbolondítani, - melyek anélkül, hogy a személyazonosságot, mely a múlt és jelen szellemi nívójának összemérésében áll, megállapították volna - lépre mentek, és az alantas szellem szavait kész orákulum gyanánt fogadták. Ezek feledik, hogy ama legszebb adománya a Teremtőnek: a józan ész nem azért adatott az embernek, hogy használatlanul hevertetve eltörpítse, hanem hogy azt mindenre és mindenkor nemcsak szabad, hanem kötelessége is alkalmaznia, hogy a folytonos használat által szakadatlanul fejlessze, élesítse.
Különösen nagy veszedelemnek vannak kitéve a spiritiszta körök akkor, ha a szellem nyilatkozatait a médium érzékenységére való tekintettel bírálni nem merik. Ez különösen akkor állhat be, amikor a médium azzal a szellemmel azonosítja magát, aki általa beszél, és a kimondott bírálatot úgy tekinti, mintha az az ő előadására vonatkoznék. Valamely színésznek tartja magát, kinek a dicséretek és tapsok a hiúságát legyezik, a megrovások pedig önérzetét sértik. Az ilyen médium nem fogja fel a maga hivatását helyesen, és már ennél fogva is megbízhatatlan. Nem elégszik meg Istennek azon kegyelmével, hogy a tudni vágyó emberiséghez őt választotta követül az üzenetének közvetítőjéül; az általa beszélő szellem érdeméből részt követel magának. Nem elégszik meg a maga hivatásával, s a választottak méltóságát igényli, holott tudnia kellene a Szentírásnak eme szavait: "Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak."
Lehető-e az, hogy valamely hangszer magának tulajdonítsa azt az érdemet, amelyet egy rajta játszó művész szerez. Így azt is magának kellene tulajdonítania, ha egy kontár oda tolakodik és rossz játékával füttyökre teszi magát méltóvá. Az a médium, aki nemes hivatásának magaslatára tud emelkedni, szerényen és úgy fogja fel a maga feladatát, hogy azt készséggel betölti ugyan, de érte semmi jutalmat nem vár. A legszebb, a legmagasztosabb nyilatkozatokért egyedül Istennek engedi a dicsőséget, Neki enged minden hálanyilatkozatot, anélkül, hogy azokból magának valamit kívánna. Viszont ha alantas szellemek akaratlanul használják eszközül, ezeknek nyilatkozataiért őt semmi felelősség nem terheli.
A spiritizmus természeti és intellektuális tényeken alapuló, tapasztalati tudománynak nevezhető. Ez alapon, több mint 30 évi tanulmányaira és tapasztalására hivatkozva, mely a spiritizmusnak minden oldalát felölelte, illetékeseknek tartjuk magunkat arra, hogy ehhez a dologhoz egy pár szót szóljunk. Azon indokok, melyek a Szellembúvárok Pesti Egyletét ezen lap kiadására indították és ennek jogosultságát igazolják, a következők:
1. Világosságot deríteni a spiritizmus lényegére, feladatára, céljára; továbbá a titokzatos fátyolt, amely a spiritizmust, somnambulizmust, clairvoyence-t, telepátiát borítja, föllebbenteni. A látszólag hétpecsétes titkot, a hatodik érzék - ti. a médiumitást, vagy közvetítést - nagyfontosságú következményekkel járó fölfedezését fel kell deríteni, valamint megbizonyítani azt is, hogy a mindenségben, Isten összes teremtett világában, természetfölöttinek helye nincs; hanem minden, ami van, örök és változhatatlan törvényekre van építve, melyeknek hódol minden, ami van.
2. Meg akarjuk világítani azt a sötét homályt, amely jelenleg a társadalom legszélesebb rétegeire kiterjed, amennyiben a vakvezető világtalanokra bízták magukat, akik nem rossz szándékból ugyan, de maguk is tájékozatlanok levén, tévútra vezették őket. És bár mi ismertük, tudtuk ezeket a tévedéseket, nem szólhattunk, mivel nekünk semmi orgánumunk nem volt, melyben ezeket helyreigazíthattuk volna. A napi sajtó nem volt hajlandó közölni cáfolatainkat; ez által előállott a harmadik indok a lap alapítására, hogy így fedezetünkről s a magunk védelméről gondoskodva legyen.
A spiritizmus hazánkban a követőivel együtt oltalom nélkül ki volt szolgáltatva minden célzatos ráfogásnak, a támadásokat kénytelen volt némán tűrni; mert szólni nem lehetett, nem volt hol. A nagyközönség ezt a mi kénytelen-kelletlen hallgatásunkat a sajtó támadásaival szemben úgy tekintette, mint a vádak alapos voltának elismerését. Így módjában volt akármelyik riporternek a spiritizmus kontójára olcsó dicsőséget szerezni magának, a rosszakarat pedig visszatorlás félelme nélkül beszennyezhette a folt nélküli jellemeket, még sírjaikban is!
Most már a mi szavunkat, a mi nyilatkozatainkat, az esetleg rosszakaratú költeményekre és ráfogásokra adandó cáfolatainkat is meg kell hallgatni. Tárgyilagos, elfogulatlan és tudományos természetű vitás kérdéseknek lapunkban készséggel helyet adunk, és szívesen összemérjük fegyvereinket, ha tudományos problémák megfejtéséről lesz szó. Mert az ellentétes eszméket csak úgy lehet tisztázni és megvilágítani, ha a szellem fegyverei csattognak és szikrákat szórnak.
Távol van tőlünk a gondolata is a vitakeresésnek, de ha kényszerítve leszünk a harcra, nem térünk ki előle, olyan fegyverekkel harcolunk, amilyet ellenfelünk használ ellenünk, de a cséplővel, hadarófával, vagy furkós bottal ellenünk intézett személyes támadást a művelt közönség elfogulatlan ítéletére bízzuk. A rossz ízlés ilynemű fegyvereinek forgatásában iskolázatlanok, tanulatlanok vagyunk, mi nyílt sisakkal fogunk harcolni. Szemtől-szembe fogunk állani elleneinkkel, és ha esetleg érveik erősebbek, nyomatékosabbak lesznek a mieinknél, egy pillanatig sem fogunk habozni ellenfeleink előtt lovagiasan lerakni fegyvereinket.
Azonban ellenfeleink két fajtáját már eleve elutasítjuk.
1. Azokkal a tudatlan naiv emberekkel, akik a modern spiritizmusban a középkori babonának atavisztikus vadhajtásait, vagy a legsötétebb középkor babonás bűvészetének maradványait vélik feltalálhatni, sárkányokkal, kígyókkal, varangyokkal, vigyorgó halálfejekkel, érthetetlen abrakadabra szólamokkal, homályos, borzongató világításban: szóba sem állunk.
2. Azokkal sem, akik a spiritizmus eddigi fejlődéséről semmi ismeretet nem szerezve, azt még mindig az asztaltáncoltatásban, kopogtatásban, pénzcsúsztatásban nyilatkozó bölcsőbeli gyermeknek tekintik, holott már erőteljes pirospozsgás ifjúvá növekedett. Ezek az emberek újabbkori Rip van Winkle kapitányok, kik azon időben, midőn a villamosság felfedeztetett, álomba merültek, és semmi tudomással sem bírnak azon mesébe illő óriási felfedezésekről, melyekkel azóta a tudósok a békacombok rángatózásának jelentéktelen tüneményéből kiindulva, a világot megajándékozták. Igaz, hogy a felfedezőt ellenséges szemekkel nézték, mind a "tudósok", mind az utcai suhancok "békatáncoltató" gúnynévvel illették, de a fölfedezés mégis mérhetetlen kincset rejtett magában. Az effajta ellenfélt előzetes tanulmányozásra utasítással rázzuk le nyakunkról.
Marad még nekünk ezeken kívül is elég ellenfelünk, akiket komolyan veszünk, akikkel szemben helyt is fogunk állani. Nem fogjuk absztrakt formulákból állítani össze érveinket, sem pedig megsárgult pergamenekből és porral fedett fóliánsokból szedegetni bizonylatainkat; hanem merítjük a mi gazdag tapasztalásunk kincstárából, és szedjük az életnek arany almát termő fáiról. Azzal a teljes erővel fogunk fellépni, melyet az igazság felőli meggyőződésnek az a bizonyosság ad nekünk, hogy a spiritizmus föllépése, mely csodával határos gyorsasággal terjed az egész föld kerekségén, Isten akaratának a kifolyása. Erős hitünk, hogy ennek megjelenése éppen most időszerű, midőn a materializmus méregfája mindenfelé szórja vészthozó magvait, melyek mindenütt kezdenek gyökeret verni, romlással, pusztulással fenyegetve a közerkölcsöket. Gondviselésszerű misszió, s éppen ezért lángoló lelkesedésre gyújt az a remény, hogy ama magasztos tanok, amelyek a magas szellemek által kijelentett oktató erkölcsi szabályokban rejlenek, tiszta, boldogító, vigasztaló, egykor az egész emberiséget ujjá szülő erkölcstanná fognak képződni. Igen, regenerátora lesz az emberiségnek a modern spiritizmus etikája. Ez a tulajdonképpeni sarkpontja a spiritizmusnak. Azok a tünemények, melyek a szellemvilág létezését bizonyítják, megbecsülhetetlen értékkel bírnak. A keményfejűeket logikai következtetésekkel meggyőzni nem lehet, és akiknek csak a látható és kézzelfogható bizonyítékoknak van értéke és a szellemit tagadják, azoknak ezek a természeti tünemények tagadhatatlan bizonyítékok lesznek. De ámbár ezek a tapasztalati tünemények csalhatatlan és kifogásolhatatlan bizonyítékok ugyan, mégis csak eszközök, csak iskolául szolgálnak a spiritizmus voltaképpeni magvához, az erkölcstanhoz eljuthatni. Ez a morál a koronája a spiritizmusnak. Ehhez az erkölcstanhoz alkatelemeket, anyagot szolgáltatnak a szellemeknek a különböző médiumok által közölt tanításai, nyilatkozatai írásokban és beszédekben, melyek egymással összhangzásban lévén, a következő alaptantételekké tömörülnek:
1. hogy van egy végetlen Ős-szellem, Aki még az előrehaladott szellemeknek is kinyomozhatatlan. Ő az alkotója a világegyetem minden részének, és minden ezekben levő lényeknek, Őbelőle állott elő minden, Ő kormányoz, Ő tart fenn mindeneket a változhatatlan törvényeivel;
2. hogy az Ő általa és Őbelőle teremtett lelkek nem mulandók; halhatatlanok, akik e földi burok levetése után a mindenség különböző szféráiban a velük egyenlő szellemcsoportok tagjaivá lesznek, fejlettségük és előrehaladottságuk foka szerint éppen úgy, mint ahogy előbb tagjai voltak a földi lakók csoportjainak;
3. hogy a lelkek tökéletesedhetnek, nem úgy értve, hogy erre nézve meg van az eshetőség, hanem mint amit Isten törvénye kíván minden világoktól és minden lénytől. Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. (Máté 5,48.)
Valóban lélekemelő, vigasztaló kilátások ezek! Ehhez a három alaptételhez jönnek még a szellemeknek a különböző médiumi közvetítései a földteke különböző részein, de egymással csodálatosan összhangzó nyilatkozatai azon szférákról, melyekben a különböző fokra fejlődött szellemeknek ottani életét és munkáját tárják fel előttünk. Azon szellemek sorsát, megpróbáltatását, vezeklő szenvedéseit, akik földi feladatukat nem helyesen fogták fel, és fogyatékosan, vagy sehogy sem töltötték be. Másfelől viszont ismertetik azon szellemek boldogságát, akik törekedtek azon erkölcsöket, fejlesztő törvényeket - melyek minden szellemet egyetemlegesen köteleznek - betölteni.
Lapunk további folyamán közölni fogunk olyan kijelentéseket, amelyeknek hatásától senki nemcsak hogy elzárkózni nem képes, hanem azok az embert megragadják és föltétlenül hatalmukba kerítik. Miképp tudna valaki hidegen hallgatni egy mély drámai jelentőségű nyilatkozatot? Nincs ember, aki képes volna magát egy reális szellemnyilatkozat hatása alól kivonni, melyet egy alig felcseperedett gyerkőc, vagy műveletlen, olykor analfabéta, az ABC-t sem ismerő médium által adnak a szellemek, és amiről a médium a transzból felébredve mit sem tud.
Vagy ki volna képes oly szellemnyilatkozatok hatásától elzárkózni, melyek az ember szemei előtt a természet titkait nyitják fel, és betekintést engednek a szellemvilág mesés nagyszerű rendjébe, amivel az emberi lélek látkörét soha nem remélt magasságokra és mélységekre terjesztik ki.
Mindezek egy oly morál alapvető tényezőivé lesznek, amelynél magasabbat, tisztábbat, nemesebbet, eszményibbet képzelni sem lehet. Mert a spiritizmus nem úgy tünteti fel Istent, mint önkényű uralkodóját, zsarnok parancsnokát a világnak, hanem mint Atyját, mint irgalmas, a bűnösnek megbocsátani kész, szerető Édesatyát, Aki ezt a gyarlóságokkal teljes, eltévelyedett, de bűnbánattal hozzátérő emberi lelket kegyelemmel, sőt atyai szeretettel fogadja, és azt kívánja, hogy úgy ismerjük, segítsük, támogassuk, úgy szeressük egymást, mint testvérek. A szellemtan erkölcstana egy tételben, mint gyújtópontban tömörül össze: Szeretet nélkül nincs üdvösség!
Ezt a rövid jelszót letörülhetetlen betűkkel írta a spiritizmus a maga eszméinek legmagasabb csúcspontjára, lobogó zászlajára, ahonnan ez mennyei származásának dicső sugaraitól övezve messze vidékre elragyog; jelezve, hogy ez az a végcél, amelynek elérésére a spiritizmus a legtisztább, a legszentebb buzgósággal törekszik.
De nemcsak az érzelemnek és kedélynek hoz becses ajándékot, hanem a lélek tudásvágyának is, amidőn a természeti erők oly törvényeiről és titkairól lebbenti fel a fátyolt, amelyeknek ismeretére vágyott ugyan az ember, sok kutató ész erejét, életét ebben emésztette föl eredmény nélkül. és hogy azokat valaha megismerhessük azt remélni sem mertük. Lehet, hogy a tudósok a tudásuk önhitt fensőbbségének érzetében kicsinylő megvetéssel, minden komoly vizsgálat és figyelem nélkül utasítják el ez ismeretek bizonylatait. De el fog jönni az idő, amikorra kétségbevonhatatlan tények előtt kénytelenek lesznek meghódolni. Lesz alkalmuk pirulni amiatt, hogy elfelejtették, hogy a valódi tudós mindig szerény, és sohasem veti meg, nem ítéli el még a lehetetlenséggel határos állításokat és problémákat sem, komoly és lelkiismeretes vizsgálat nélkül, tudván, hogy ha tud is valamit, véghetetlen sok az, amit nem tud. Meg fognak győződni arról, hogy a spiritizmus fejlesztése, tanulmányozása nagy eredményekre vezet, és az emberiséget megbecsülhetetlen kincsekkel fogja megajándékozni.
Most pedig útra bocsátunk téged: Világosság! Kicsiny mustármag, menj a nagyvilágba szerteágazó utakon, nagy világosságot jelző szerény sugár! Menj, mint a gazdag kincsekkel rakott hajó, mely áldást, jólétet, boldogságot rejt kebelében milliók számára. Menj azzal az erővel, melyet buzgó könyörgéseink hoznak reád Attól, Aki az első világosságot hozta le a mennyből az emberiség számára.
Isten nevében, Isten oltalmát, Isten áldását kérve bocsátunk testvéreink közé. Gyújts világosságot, ahol még sötét éj honol. Te légy az ébresztő kakas-szó, mely a hasadó hajnalt hirdeti ezreknek, a lelkek világában egyengesd az utat a Világosság számára. Ébreszd fel az alvókat, akik a tudomány hamis bölcsődalával ringatják magukat kábulatba.
Térj be a szívekhez, amelyeket a jövő élet felőli bizonytalanság aggaszt, tán kétségbe ejt. Nyisd meg előttük a túlvilág kapuit, s töltsd be őket megnyugtató, boldogító reménnyel. Férkőzz oda azokhoz a lelkekhez, akiket a fagyos közöny jégkérge borít, vezesd le reájuk a határtalan isteni szeretet olvasztó melegét, hogy bizalmat nyerjenek és megerősödjenek hitükben.
Azokat pedig, kiknek szíveik sziklakemények, kik minden hitet a gúny szavaival ostoroznak, fájdalommal bár, de hagyd ezeket a változhatatlan isteni törvényeknek összemorzsoló erejére. Majd megtöri őket a sorsnak vaskeze, mígnem megnyílik minden szív, és örömmel üdvözli a világosságot, melyet az Úrnak végetlen kegyelme küld alá az emberiség számára.
Isten legyen velünk!
___
Dr. Grünhut Adolf, a Szellemi Búvárok Pesti Egyletének elnöke, később "Doktor bácsi"-ja, ezzel a program-nyilatkozattal indította útjára az Égi Világosság című spiritiszta folyóiratot. Harminc éven át szerzett tapasztalatai alapján egyebek mellett már ekkor is óva intette a spiritisztákat a túllelkesedéstől, alázatra és megfontoltságra figyelmeztetve a médiumokat és a körök tagjait. Tette ezt még halála után is, amikor az Egylet médiuma útján több mint három éven át folytatta visszaemlékezéseit és tanításait. Innen az idézet:
"Sokszor mosolyogtam már egyik másik kezdő spiritiszta testvéremen, hogy minő komoly képpel és szent meggyőződéssel hozta hozzám médiumi írásait, amelyekben a szentek, sőt maga az Úr Jézus Krisztus szólott volna hozzájuk."
(forrás: spiritualitas.hu)
Dr. Grünhut Adolf:
TANULMÁNYOK A SPIRITIZMUS KÖRÉBŐL:
A Grünhut család palota jellegű, U alakban épült, háromemeletes, téglaburkolatú, historizáló lakóház 1894-ben épült
Grünhut Adolf, orvos és
spiritiszta született Budapesten (1826 -1906)
Bár diplomás
orvos volt, a szabadságharcban katonaorvosi minőségben delejességgel gyógykezelt.
Később a hasonszervi gyógykezelés híve, majd spiritiszta lett. Ő alapította a
Budapesti Szellem-búvárok Egyletét a hetvenes években és szerkesztette ennek
Reflexionen über die Geisterwelt és Reformierende Blátter c. folyóiratát, majd
1899. az első magyar nyelvű spiritiszta szakközlönyt, az Égi világosságot, mely
bizonyos népszerűségre tett szert, miután G. a tárgykörét könnyed és élvezhető
formában tudta közölni.
_______
Dr. Pataky Árpád spirituális író, mediális csoport vezető, spirituális
munkás - videó
2006 májusi előadásának részlete a Spirituális Baráti Körben. Árpi bácsi dolgozta fel az Égi Világosság folyóiratot, kidolgozta Evangéliumok szellemi magyarázatát, és még sok szellemtani munka fűződik a nevéhez.
Feldolgozta: Karsay István
Dr Pataky Árpád 1. rész - videó
forrás:Karsay István
2006 májusi előadásának részlete a Spirituális Baráti Körben. Árpi bácsi dolgozta fel az Égi Világosság folyóiratot, kidolgozta Evangéliumok szellemi magyarázatát, és még sok szellemtani munka fűződik a nevéhez.
Feldolgozta: Karsay István
Dr Pataky Árpád 1. rész - videó
forrás:Karsay István
Dr Pataky Árpád 2. rész - videó
forrás:Karsay István
forrás:Karsay István
