Szellemek bárhol, bármikor lehetnek, valamennyiünk körül. Főként olyanok, akik a testi haláluk után még nem tértek vissza a szellemvilágba, a fénybe, nem kellő tudatosságuk és/vagy az éppen hátrahagyott életükből valakihez vagy valamihez való túlzott ragaszkodásuk miatt. A legtöbb ember azonban nem érzékeli őket, noha sokkal többnek van azért ehhez köthető megtapasztalása, csak mivel senkinek nem mer róla beszélni, így ezek az esetek jó része titokban marad.
Sok esetben előfordul az is, hogy megtörténik ugyan az észlelés, de az észlelő (általában azért, mert nem is hisz a szellemi világ létezésében) egyszerűen elmegy mellette, fel sem tűnik neki az, vagy ha mégis, akár erőltetve is, de igyekszik ráhúzni egy hétköznapi magyarázatot, s később el is felejti azt. Mégis elmondható, hogy azért vannak törvényszerűségei annak, aki rendszeresebben, erőteljesebben él át szellemi észlelést, tehát mindez nem csupán a véletlen műve - mint ahogy semmi sem az életben.
Ennek több oka is lehet. Az egyik alapvető, amikor az ember el kezd foglalkozni magával a szellemi világgal, érdeklődik iránta, igyekszik minél több ismeretet elsajátítani vele kapcsolatban, s képes is annak létezését magában tényként elfogadni. Ez óhatatlanul is olyan gondolati mintákat szül körülötte, melyet a szellemek érzékelhetnek, s ami vonzhatja őket - természetesen nem minden esetben, ugyanis itt is mérvadó, amit a karma, a sorsút tartalmaz az egyén számára. A másik, amikor az adott egyén lelke, még a leszületés előtt az tervezte magának, hogy legyenek az életében ilyen megtapasztalások, ilyen-olyan okból. Akár csak magáért a megtapasztalásért, s így a szellemi világ könnyebb elfogadásáért, akár azért, hogy az adott helyzetben segítséget is tudjon nyújtani az adott szellemnek. Lehet karmikus is az ok, például (ahogyan Melin Cedamus írja a 'Harc a szellemek és démonok ellen' című könyvében) ha előző életében valaki szellemekkel riogatta a másik embert, akkor ebben az életében őt fogják megtalálni olyan szellemek, akik nem éppen kellemes élményt okoznak majd neki. Annak hogy egy szellem a környezetünkben ilyen-olyan jelet ad magáról, oka lehet az is, ha egy felelőtlenül végzett szellemidézésben vettünk részt, miután a megidézett szellem (vagy valaki más) velünk maradt. Bizonyos esetekben szellemet "hozhatunk haza" kórházakból, temetőkből, de egyébként bárhonnan is. Tehát látható, hogy oka számos lehet annak, ha rendszeresen tapasztalnánk magunk körül szellemi tevékenységet. Annyit fontos még megemlíteni, hogy e cikkben taglaltak elsősorban olyan észleletekre korlátozódnak, ahol fizikai megnyilvánulásnak lehetünk tanúi, például tárgyak mozgásának, különböző jeleknek, stb. Az, amikor valaki, rendszeresen látja is a szellemeket, úgy hogy más nem, csak ő, az már egyéni "látó" képesség, melynek kifejtése nem tartozik szorosan ezen írás témájához.
Amit még érdemes lenne ezzel kapcsolatosan megjegyezni, hogy természetesen nem minden olyan megtapasztalás mögött áll valóban szellemi tevékenység, amit annak vélünk. Tehát az sem jó hozzáállás, ha mindenbe szellemi hátteret magyaráznunk bele, de nyilván az sem, ha teljesen elvetjük annak lehetőségét. Minden eset, teljesen egyéni megítélést tesz szükségessé.
Mindannyiunkra igaz, hogy amilyen előjelű gondolatok és érzelmek születnek meg bennünk, azokat sugározzuk ki magunkból, s azokkal töltjük fel a körülöttünk lévő auránkat, a körülöttünk lévő teret. Mivel energiaszinten a hasonló a hasonlót vonzza, ezért egyértelműen következik, hogy a környezetünkben csak olyan energia (pl. szellem) képes megmaradni, mint amilyenek tehát mi magunk vagyunk. Minél szeretet teljesebbek, boldogabbak, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, optimistábbak, megértőek, elfogadóbbak, alázatosak, stb. vagyunk, annál magasabb rezgésszintű energiákkal töltjük meg a körülöttük lévő teret, s annál inkább, hasonló lelkületű szellemeknek adunk benne teret. Amennyiben viszont inkább gonoszkodóak, félelemmel teliek, gyűlölködők, irigyek, féltékenyek, önzők, haragosak, nyugtalanok, indulatosak, pesszimisták, boldogtalanok, stb. vagyunk, akkor olyan vagy ahhoz hasonlatos szellemek tudnak körülöttük maradni. Tehát a hasonló energia a hasonlót vonzza, s ugyanúgy fordítva, az ellenkező előjelű energiák nem képesek egymás közelségében maradni. Így nagyon egyszerű - noha kivitelezni már sokszor nem az -, szabályozni azt, hogy milyen szellemi lények is legyenek körülöttünk, ha már ennek megélése a sorsunk.
A bennünket megtaláló szellem indítéka is több féle lehet. Ennek kiderítéséhez érdemes elgondolkodnunk, hogy mióta is tart, mihez is köthető annak észlelése - már amennyiben az rendszeressé válik. Lehetnek olyan szellemek, akik egyszer-egyszer látogatnak csak meg bennünket, velük rendszerint nem kell különösebben foglalkoznunk. Ami több figyelmet érdemel, azok az esetek, melyek rendszeressé, folyamatossá válnak. Ezek között lehetnek olyanok, akik egy eltávozott szerettünk szellemei, erre utalhat, ha a jelzéseinek időbeli kezdetét köthetjük annak halálához, illetve a jelzéseiből következtethetünk rá. Lehetnek olyan szellemek - s talán az ilyen esetek a leggyakoribbak -, akik egyszerűen csak figyelem felhívás miatt jeleznek nekünk. Érzik rajtunk, hogy érzékelni fogjuk majd őket, hogy felfigyelünk rájuk, s igyekeznek valamilyen módon felhívni a figyelmünket magukra. Ez igaz azokra is, akik csak egyszeri alkalommal látogatnak meg bennünket. Tudni kell, hogy a legtöbb szellem, aki nem tért vissza a fénybe, ahogy kellett volna, hanem itt ragadt, sok esetben, kisebb-nagyobb mértékben zavart tudatállapotú lehet, talán még azt sem fogta fel, hogy meghalt, s nem is érti, hogy miért nem látja és hallja őket a legtöbb ember. Vagy ha fel is fogták, akár félelemmel, akár bizonytalansággal lehetnek tele, ami a helyzetüket illeti. Ilyen esetben öröm számukra, ha egyáltalán valaki mégis felfigyel rájuk - ez, ha belegondolunk a helyzetükbe, érthető is. Lehetnek ugyanakkor olyan szellemek is, akik persze teljesen tudatosak a helyzetükben, s ilyen-olyan vágy hajtja őket, akár ijesztgetés, akár valamilyen szenvedélyek iránti vágyakozásuk, viccelődés, stb. Alapvetően elkülöníthetünk két féle állapotot; az egyik, amikor az adott szellem csak körülöttünk van, a másik pedig, amikor hozzánk kapcsolódik, a tudatunkhoz, s próbálja is az afölötti uralmat maga alá vonni. Ezt hívjuk - hétköznapi értelemben véve - megszállásnak.
Ennek több oka is lehet. Az egyik alapvető, amikor az ember el kezd foglalkozni magával a szellemi világgal, érdeklődik iránta, igyekszik minél több ismeretet elsajátítani vele kapcsolatban, s képes is annak létezését magában tényként elfogadni. Ez óhatatlanul is olyan gondolati mintákat szül körülötte, melyet a szellemek érzékelhetnek, s ami vonzhatja őket - természetesen nem minden esetben, ugyanis itt is mérvadó, amit a karma, a sorsút tartalmaz az egyén számára. A másik, amikor az adott egyén lelke, még a leszületés előtt az tervezte magának, hogy legyenek az életében ilyen megtapasztalások, ilyen-olyan okból. Akár csak magáért a megtapasztalásért, s így a szellemi világ könnyebb elfogadásáért, akár azért, hogy az adott helyzetben segítséget is tudjon nyújtani az adott szellemnek. Lehet karmikus is az ok, például (ahogyan Melin Cedamus írja a 'Harc a szellemek és démonok ellen' című könyvében) ha előző életében valaki szellemekkel riogatta a másik embert, akkor ebben az életében őt fogják megtalálni olyan szellemek, akik nem éppen kellemes élményt okoznak majd neki. Annak hogy egy szellem a környezetünkben ilyen-olyan jelet ad magáról, oka lehet az is, ha egy felelőtlenül végzett szellemidézésben vettünk részt, miután a megidézett szellem (vagy valaki más) velünk maradt. Bizonyos esetekben szellemet "hozhatunk haza" kórházakból, temetőkből, de egyébként bárhonnan is. Tehát látható, hogy oka számos lehet annak, ha rendszeresen tapasztalnánk magunk körül szellemi tevékenységet. Annyit fontos még megemlíteni, hogy e cikkben taglaltak elsősorban olyan észleletekre korlátozódnak, ahol fizikai megnyilvánulásnak lehetünk tanúi, például tárgyak mozgásának, különböző jeleknek, stb. Az, amikor valaki, rendszeresen látja is a szellemeket, úgy hogy más nem, csak ő, az már egyéni "látó" képesség, melynek kifejtése nem tartozik szorosan ezen írás témájához.
Amit még érdemes lenne ezzel kapcsolatosan megjegyezni, hogy természetesen nem minden olyan megtapasztalás mögött áll valóban szellemi tevékenység, amit annak vélünk. Tehát az sem jó hozzáállás, ha mindenbe szellemi hátteret magyaráznunk bele, de nyilván az sem, ha teljesen elvetjük annak lehetőségét. Minden eset, teljesen egyéni megítélést tesz szükségessé.
Mindannyiunkra igaz, hogy amilyen előjelű gondolatok és érzelmek születnek meg bennünk, azokat sugározzuk ki magunkból, s azokkal töltjük fel a körülöttünk lévő auránkat, a körülöttünk lévő teret. Mivel energiaszinten a hasonló a hasonlót vonzza, ezért egyértelműen következik, hogy a környezetünkben csak olyan energia (pl. szellem) képes megmaradni, mint amilyenek tehát mi magunk vagyunk. Minél szeretet teljesebbek, boldogabbak, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, optimistábbak, megértőek, elfogadóbbak, alázatosak, stb. vagyunk, annál magasabb rezgésszintű energiákkal töltjük meg a körülöttük lévő teret, s annál inkább, hasonló lelkületű szellemeknek adunk benne teret. Amennyiben viszont inkább gonoszkodóak, félelemmel teliek, gyűlölködők, irigyek, féltékenyek, önzők, haragosak, nyugtalanok, indulatosak, pesszimisták, boldogtalanok, stb. vagyunk, akkor olyan vagy ahhoz hasonlatos szellemek tudnak körülöttük maradni. Tehát a hasonló energia a hasonlót vonzza, s ugyanúgy fordítva, az ellenkező előjelű energiák nem képesek egymás közelségében maradni. Így nagyon egyszerű - noha kivitelezni már sokszor nem az -, szabályozni azt, hogy milyen szellemi lények is legyenek körülöttünk, ha már ennek megélése a sorsunk.
A bennünket megtaláló szellem indítéka is több féle lehet. Ennek kiderítéséhez érdemes elgondolkodnunk, hogy mióta is tart, mihez is köthető annak észlelése - már amennyiben az rendszeressé válik. Lehetnek olyan szellemek, akik egyszer-egyszer látogatnak csak meg bennünket, velük rendszerint nem kell különösebben foglalkoznunk. Ami több figyelmet érdemel, azok az esetek, melyek rendszeressé, folyamatossá válnak. Ezek között lehetnek olyanok, akik egy eltávozott szerettünk szellemei, erre utalhat, ha a jelzéseinek időbeli kezdetét köthetjük annak halálához, illetve a jelzéseiből következtethetünk rá. Lehetnek olyan szellemek - s talán az ilyen esetek a leggyakoribbak -, akik egyszerűen csak figyelem felhívás miatt jeleznek nekünk. Érzik rajtunk, hogy érzékelni fogjuk majd őket, hogy felfigyelünk rájuk, s igyekeznek valamilyen módon felhívni a figyelmünket magukra. Ez igaz azokra is, akik csak egyszeri alkalommal látogatnak meg bennünket. Tudni kell, hogy a legtöbb szellem, aki nem tért vissza a fénybe, ahogy kellett volna, hanem itt ragadt, sok esetben, kisebb-nagyobb mértékben zavart tudatállapotú lehet, talán még azt sem fogta fel, hogy meghalt, s nem is érti, hogy miért nem látja és hallja őket a legtöbb ember. Vagy ha fel is fogták, akár félelemmel, akár bizonytalansággal lehetnek tele, ami a helyzetüket illeti. Ilyen esetben öröm számukra, ha egyáltalán valaki mégis felfigyel rájuk - ez, ha belegondolunk a helyzetükbe, érthető is. Lehetnek ugyanakkor olyan szellemek is, akik persze teljesen tudatosak a helyzetükben, s ilyen-olyan vágy hajtja őket, akár ijesztgetés, akár valamilyen szenvedélyek iránti vágyakozásuk, viccelődés, stb. Alapvetően elkülöníthetünk két féle állapotot; az egyik, amikor az adott szellem csak körülöttünk van, a másik pedig, amikor hozzánk kapcsolódik, a tudatunkhoz, s próbálja is az afölötti uralmat maga alá vonni. Ezt hívjuk - hétköznapi értelemben véve - megszállásnak.
S végül megemlíteném még azokat az eseteket, melyekben a szellemvilágba már visszatért, de onnan, felsőbb szellemi engedéllyel, alkalmanként visszatérő szellemek látogatnak meg bennünket. Ők eltávozott szeretteink, akik általában jó szándékkal jönnek, őket biztosítanunk kell csupán arról (gondolatban vagy szóban), hogy nyugodtak lehetnek, boldogok és kiegyensúlyozottak leszünk továbbra is, s szeretettel gondolunk rájuk mindig, de elfogadjuk a távozásukat, a majdani viszontlátás biztos tudatában.
A fentiektől függetlenül persze az, hogy a szellemek itt vannak, és különböző észleleteket okoznak nekünk, nem természetes állapot, tehát amikor már terhesnek érezzük a jelenlétét, s amennyiben módunk nyílik rá, segíteni kell őket a helyzetük és az átkelés fontosságának felismerésében. Ezt magunknak kell eldönteni; határozhatunk úgy is, hogy nem vagyunk erre készek, s figyelmen kívül hagyjuk mindezt, nem foglalkozunk vele - így az adott szellem, legtöbb esetben, idővel odébbáll. Ha azonban felkészültnek érezzük magunkat minderre, akkor javasolhatóak az alábbi:
A fentiektől függetlenül persze az, hogy a szellemek itt vannak, és különböző észleleteket okoznak nekünk, nem természetes állapot, tehát amikor már terhesnek érezzük a jelenlétét, s amennyiben módunk nyílik rá, segíteni kell őket a helyzetük és az átkelés fontosságának felismerésében. Ezt magunknak kell eldönteni; határozhatunk úgy is, hogy nem vagyunk erre készek, s figyelmen kívül hagyjuk mindezt, nem foglalkozunk vele - így az adott szellem, legtöbb esetben, idővel odébbáll. Ha azonban felkészültnek érezzük magunkat minderre, akkor javasolhatóak az alábbi:
'Mit tegyünk, ha szellemet érzékelünk?' című írásomban részletezettek:
https://dszilvia.blogspot.com/2019/09/medek-tamas-mit-tegyunk-ha-szellemet.html
https://dszilvia.blogspot.com/2019/09/medek-tamas-mit-tegyunk-ha-szellemet.html
Amennyiben mindezzel nem érnénk el hosszabb távon sem eredményt, akkor érdemes olyan (hiteles) szakembert felkeresni, aki itt ragadt szellemek hazasegítésével foglalkozik. Alapvetően abban (is) különbözik egy ilyen szakember tőlünk, hogy kétoldalú kommunikációra is képes az adott szellemmel, tehát érti annak válaszát is. Míg legtöbbünk csak szólni vagyunk képesek hozzájuk - akár szóban, akár gondolatban -, addig ők azt is értik, amit erre az adott szellem válaszként ad, s ez sok esetben komoly lépéselőnyt jelent a szelemmel való megegyezés folyamatában.
A rosszabb szándékú, gonoszabb szellemekkel nyilvánvalóan több gondunk lehet, a jobb indulatúakkal kevésbé. Ugyanakkor a negatívabb szellemekkel szemben is pozitív gondolatokkal kell fellépnünk, mert egyedül azzal gyengíthetjük őket. Ha velük szemben is szeretettel, megértéssel viszonyulunk, s - bár ez a legnehezebb - a félelmünk kizárásával.
S arról, hogy milyen lelkületű szellemek legyenek körülöttünk, tehát kizárólag mi tehetünk. Egész egyszerűen azzal, amilyen előjelű gondolatokat és érzelmeket éppen kisugárzunk magunkból.
A rosszabb szándékú, gonoszabb szellemekkel nyilvánvalóan több gondunk lehet, a jobb indulatúakkal kevésbé. Ugyanakkor a negatívabb szellemekkel szemben is pozitív gondolatokkal kell fellépnünk, mert egyedül azzal gyengíthetjük őket. Ha velük szemben is szeretettel, megértéssel viszonyulunk, s - bár ez a legnehezebb - a félelmünk kizárásával.
S arról, hogy milyen lelkületű szellemek legyenek körülöttünk, tehát kizárólag mi tehetünk. Egész egyszerűen azzal, amilyen előjelű gondolatokat és érzelmeket éppen kisugárzunk magunkból.
Kérhetünk védelmi segítséget felsőbb szellemi erőktől is (Istentől, Jézustól, angyaloktól, stb., akiben hiszünk), s képzeletben húzhatunk magunk köré egy vakítósan fényes energiaburkot, mely megvéd bennünket minden ártó energiától, s amennyiben feltétel nélkül hiszünk is benne, ezek mind működő, jó technikák, s kérhetünk magunkra vagy a házunkra is tértisztítást más, ezzel foglalkozó emberektől is, a lényeg mégis bennünk van. A bennünk, illetve az adott térben élő emberekben éppen megszületendő, és éppen kisugárzott gondolatokban, érzelmekben. Hiába a legkiválóbb tértisztítás és védelem bárki, kívülálló részéről, ha magunk újra és újra gyengítjük s lebontjuk azt, a döntően negatív gondolatainkkal.
Kissé eltérő a helyzet, amikor nem magunk észleljük a különböző szellemi megnyilvánulásokat, hanem gyermekünk, akinek még nyilván nehéz elmagyarázni az ezen írásban taglaltakat. Ugyanakkor ha az adott térben mindent megteszünk a tér energiai szempontból vett tisztaságáért, s gyermekünket is a jóra, a pozitív életszemléletre neveljük, már rengeteget segíthetünk azon, hogy ártó szellemek ne találhassák meg őt. Bizonyos esetekben szükség lehet rá, hogy (hiteles) szakember segítségét kérjük, de az előbbiek akkor is feltétlenül fontosak.
Összességében tehát oda lyukadhatunk ki e témát érintően is, hogy akkor haladunk a legjobb úton, ha az alapvető isteni törvényt alkalmazzuk. Tehát döntően (a legjobb persze, ha teljesen) pozitív gondolatokkal, lelkivilággal élünk, s mindenkivel, s magunkkal is azt tesszük, amit szeretnék, hogy mások tegyenek velünk. A lélekfejlődés azon szakaszán, ahol mi járunk, még nem feltétlenül cél a teljes ilyenné válás, ugyanakkor rettentően fontos a minél inkább efelé törekvés. S minél inkább el tudjuk ezt az állapotot érni, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy a minket megtaláló események és energiák, szellemek is ahhoz hasonlatosak lesznek majd, mint amit magunkból addig kiárasztottunk.
Kissé eltérő a helyzet, amikor nem magunk észleljük a különböző szellemi megnyilvánulásokat, hanem gyermekünk, akinek még nyilván nehéz elmagyarázni az ezen írásban taglaltakat. Ugyanakkor ha az adott térben mindent megteszünk a tér energiai szempontból vett tisztaságáért, s gyermekünket is a jóra, a pozitív életszemléletre neveljük, már rengeteget segíthetünk azon, hogy ártó szellemek ne találhassák meg őt. Bizonyos esetekben szükség lehet rá, hogy (hiteles) szakember segítségét kérjük, de az előbbiek akkor is feltétlenül fontosak.
Összességében tehát oda lyukadhatunk ki e témát érintően is, hogy akkor haladunk a legjobb úton, ha az alapvető isteni törvényt alkalmazzuk. Tehát döntően (a legjobb persze, ha teljesen) pozitív gondolatokkal, lelkivilággal élünk, s mindenkivel, s magunkkal is azt tesszük, amit szeretnék, hogy mások tegyenek velünk. A lélekfejlődés azon szakaszán, ahol mi járunk, még nem feltétlenül cél a teljes ilyenné válás, ugyanakkor rettentően fontos a minél inkább efelé törekvés. S minél inkább el tudjuk ezt az állapotot érni, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy a minket megtaláló események és energiák, szellemek is ahhoz hasonlatosak lesznek majd, mint amit magunkból addig kiárasztottunk.
(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)
