Léteznek különböző nézetek arra vonatkozóan, hogy mennyire sorsszerű az életünk, mennyi minden van előre megírva belőle, s hogy mennyi a szabad mozgásterünk benne. Hogy két szélsőséget említsek, egyesek szerint semmi sem fix, mindent most és magunk alakítunk, míg mások szerint a legkisebb mozzanat is el van rendelve előre. Az igazság azonban minden bizonnyal valahol a kettő között leledzik. Nem vagyunk bábuk sem, akik csak végigmozognak egy előre lejátszott színdarabot, azonban azt is túlzás lenne állítani, hogy bármit megtehetünk, hogy bármit bevonzhatunk magunknak megfelelő hozzáállással, függetlenül attól, hogy korábban mit tettünk.
A lelkünk a leszületésünk előtt a szellemi segítőinkkel közösen tervezte meg a leendő fizikai életünket. Odaát, teljes tudatosságában létezve tisztában volt a lelki előzményeivel (tehát előző életeiben elkövetett cselekedeteivel), s azzal, hogy annak következményeképpen most mit és milyen körülmények között kell megtapasztalnia, valamint azzal is, hogy lélekként mit szeretett volna ezúttal elsajátítani, megtanulni, hogy lelki értelemben emelkedhessen. Tisztában volt azzal is tehát, hogy ő magának mit volt szükséges vállalnia, de azzal is, hogy esetleg ő maga más lelkeknek mit vállalt be, az életútjuk segítése céljából. Azt is tudta azonban, hogy a testi élete alatt ezen információk rejtve lesznek előle, így a szellemi segítőit kérte meg arra, hogy az életét kísérjék figyelmemmel és segítsenek mindenben, hogy úgy alakuljon, ahogyan annak alakulnia kell.
A szellemvilágban, a még meg sem fogant testekről is látható előre (magasabb rendű szellemek számára), hogy lényegében milyen körülmények és sorsút vár rájuk, így a lélek odaát könnyen ki tudja választani azt, mely az ő kívánalmainak leginkább megfelel. (Ne feledjük, ezek a kívánalmak nem feltétlen egyeznek azzal, amit most a kívánalmainknak érzünk!) A jövő látása azonban bonyolult dolog. Egyrészről minél pontosabb információk csak minél fejlettebb lelkek számára érhetőek el, másrészről az értelmezéséről tudni kell, hogy bizonyos részei fixek, míg más részei képlékenyebbek, melyek a mindenkori döntéseink függvényében változhatnak. Hogy az életünk melyik eseménye melyik kategóriába tartozik, általában most nem tudhatjuk meg előre, még akkor sem, ha a jövőbe valamely módon meg is adataik belelátnunk. Azonban az életünk eseményeinek e besorolása kizárólag a karmánktól függ. Tehát mindig is vannak olyan események számunkra, amelyeknek be kell következnie, s vannak olyanok, melyekre jelenleg lehet ráhatásunk azzal, ahogy a jelenben döntünk. Nyilván a jelen döntéseinkkel mindre hatással vagyunk természetesen, de vannak olyan események, melyek annyira erősen karmikusak még, hogy azt jelen döntéseinkkel, tetteinkkel még nem tudtuk, nem tudhattuk feloldani, s annak hatását csak a testi halálunkat követően és/vagy egy következő életben érezhetjük.
Leszületés előtt tehát összeállítunk egy sorsutat, egy élettervet. Olyan élettervet, mely teljes egészében megfelel a karmánknak, melyet a tetteinkkel (főként előző fizikai életeinkben) addig generáltunk. Hogy mit, mennyi ideig és milyen erősen kell átéljünk, megtapasztaljunk, annak a tettünknek az erejétől függ, mellyel azt az eseményt kiváltottuk. Lehetnek olyan események (visszahatások) a tervünkben, melyeket egész életünkben viselnünk kell, bármit is teszünk most, legfeljebb enyhíteni tudunk rajta, s lehetnek olyan események, melyek kimenetele függ a jelen döntéseinktől. Ahogy írtam fentebb, előre nem tudhatjuk meg, melyik esemény, melyik csoportba tartozik, azonban egy módon mégis könnyen rájöhetünk magunk is - közben. Minden olyan számunkra negatív esemény, melyen tudunk változtatni jó irányba anélkül, hogy másokat vagy magunkat megsértenénk, azzal az a dolgunk, hogy változtassunk rajta. Tehát itt fontos figyelnünk arra, hogy közben a lehető legkevesebb (a legjobb, ha semennyi) ártást, sértést se okozzunk a tetteinkkel. Azonban amit ilyen módon nem tudunk megváltoztatni (vagy semmilyen módon nem tudunk megváltoztatni), az egy olyan esemény az életünkben, amit élnünk és tapasztalnunk kell. Természetesen arra, hogy annak megélése közben (lelki értelemben) a lehető legkevesebb ártást okozzuk másoknak és magunknak is, itt is figyelni kell. Összegzésképpen: amin nem tudunk az életünkben változtatni, az egy fixen létező, megírt eleme az életünknek. Amin tudnánk, de azzal másokat vagy magunkat (lelki értelemben) megbántanánk, annak megváltoztatásáról bár dönthetnénk, s annak megfelelően egyik vagy másik lehetséges alternatív jövőkép jutna érvényre, de akkor járunk el helyesen, ha mégsem tesszük, hiszen az ártás hasonló visszahatást eredményez majd. Amin viszont úgy tudunk változtatni (jó irányba), hogy nem okozunk senkinek sem ártást, azzal feltétlen az a dolgunk, s azzal akkor járunk el helytelenül, ha ezt nem tesszük.
Mi most sokszor zúgolódunk a sorsunk ellen és sokszor el sem hisszük, hogy egyesek maguk vállalták azt, amit élnek. Azonban ne felejtsük el, az a gondolkodás között, amit teljes tudatosságunk birtokában gyakorlunk odaát, s aközött, mellyel itt rendelkezünk fizikai testben, lényeges különbség van. Most erősen szűkíti a tudatosságunkat a fizikai testünk, s itt és most döntően csak az anyagi világot érzékeljük, s az így látottak alapján ítélünk. Odaát azonban tisztában vagyunk azzal, hogy minden egyes fizikai életünk csupán apró láncszeme a teljes létezésünknek, s hogy amit egyszer elkövettünk, annak visszahatását meg kell éljük, hogy a karmánkat így letehessük, s a lelkünk emelkedhessen a szellemvilágban - így ösztönösen és magától értetődően vállaljuk azokat. Ha mindezt most megértjük, s a zúgolódás helyett változtatunk vagy elfogadunk (a fentebb írt módon), akkor helyes úton járunk, ellenkező esetben máskor, újra kell vállaljuk ezen tapasztalni valókat.
S azért járunk előbbi esetben a helyes úton, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy eleget teszünk mind azon megéléséknek, melyeket mindenképpen meg kell éljünk (előre megírt, fix események), illetve pozitívan befolyásoljuk azon események kimenetelét is, melyek csupán lehetőségként állnak előttünk a jövő energiamintázatában. Azzal, hogy minél kevesebb ártást okozunk másoknak és magunknak (a legjobb, ha semennyit), biztosítjuk azt, hogy a jövőben is ahhoz hasonlatos visszahatásokban kell majd részt vennünk, kell majd részt vennie a lelkünknek. Amennyiben most így élünk, mégis negatív események jönnek velünk szemben, csak azért van, mert még nem oldódott fel egy korábbi, negatív karmánk teljesen, vagy mert ez valamiféleképpen szükséges a jelen életünk megéléséhez. Azonban ha ez eltántorít bennünket, csak késleltetjük a pozitív eredményt, mely viszont ha helyesen járunk el, a megfelelő időben elér hozzánk.
A terv írása nem csak a leszületés előtt történhet, noha akkor minden esetben. Fejlettebb lelkek esetében például alvás ideje alatt is előfordulhat, hogy a lélek (a testével való összeköttetést természetesen megtartva) visszatér a szellemvilágba, s szellemi segítőivel egyeztet az éppen aktuális, megtörtént és várt életeseményeiről. Az élettervünk tehát minden esetben a leszületés előtt készül, s a karmánk erősségétől függő erejű események láncolatából áll. A terv azonban (kinek kisebb, kinek nagyobb részben, de) folyamatosan változik és átalakul, attól függően, hogy a jelenben hogyan éli meg mindazt, ami sorsszerűen történik vele - hogy közben lelki értelemben mit ad másoknak és magának. Egyeztetésre legkésőbb a testi halál után kerül sor, de fejlettebb lelkek esetében ez folyamatos lehet a testi élet alatt is.
Életünk nem egy orosz rulett. Nem véletlenek és szerencsék vagy éppen balszerencsék, finom vagy éppen durva szövete. Minden egy terv része, mely a lelki előzményeink következményeképpen készül, folyamatosan. Hogy ebben melyek azok az események, amikre most nem vagyunk ráhatással, akkor is megtörténik, s melyek azok, melyeken most képesek vagyunk változtatni, az a karmikus erősségüktől, tehát korábbi tetteink erejétől függ. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a szellemi segítőink folyamatosan segítenek nekünk úgy alakítani a sorsunkat, ahogyan az a tervünknek éppen megfelel. Valójában a legtöbbünk nem is gondolná, hogy milyen erős hatással bírnak ők a mindennapjainkra, hogy milyen komoly befolyással tudnak lenni az életünk mozzanataira, anélkül, hogy bárkit a szabad akaratában vagy karmája megélésében megsértenének, megzavarnának. Így amivel dolgunk van, az elénk is kerül.
Életünk előre megírt fix elemei, a leszületésünk és testi halálunk időpontjai. Ez utóbbiból több, úgynevezett kilépési pontokat is tartalmazhat a tervünk, ha szükséges a sorsutunk szempontjából, de mindig van közöttük egy, amit a legvalószínűbbnek tervezünk köztük. Előre megírtak természetesen az életünk főbb körülményei, s annak főbb szereplői, a szüleink, a családunk, valamint az életünk meghatározó eseményei. Ugyanakkor minden más is megírt és létezik tehát előre, azonban ezek közül vannak olyanok, melyeken a jelenben, a mostani életünkben tudunk változtatni; s ezeken belül pedig olyanok, amin jól is tesszük, ha változtatunk, valamint olyanok is, melyet viselnünk kell, melyeken bár változtathatnánk, azzal csak negatív karmát generálnánk magunknak.
Mindezekből kitűnik, hogy nyugodtak lehetünk, semmi sem történik hiába vagy véletlen velünk, valamint hogy semmin sem érdemes görcsösen és mindenáron változtatni. S biztosak lehetünk, hogy ha azt akarjuk, hogy a sorsunk jó irányt vegyen, hogy kellemes visszahatások érjenek bennünket, először e kellemes hatásokat nekünk kell, kifelé megtennünk. Ha a múlt béklyói viszont még oly erősek, hogy csak lassan oldódnak általuk, akkor is tudnunk kell, hogy ténykedésünk nem hiábavaló, csupán idő kell a gyümölcséhez - s tudnunk kell azt is, hogy az időre olykor tágabb értelemben kell tekintsünk a jelen életünknél.
Írta: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
A lelkünk a leszületésünk előtt a szellemi segítőinkkel közösen tervezte meg a leendő fizikai életünket. Odaát, teljes tudatosságában létezve tisztában volt a lelki előzményeivel (tehát előző életeiben elkövetett cselekedeteivel), s azzal, hogy annak következményeképpen most mit és milyen körülmények között kell megtapasztalnia, valamint azzal is, hogy lélekként mit szeretett volna ezúttal elsajátítani, megtanulni, hogy lelki értelemben emelkedhessen. Tisztában volt azzal is tehát, hogy ő magának mit volt szükséges vállalnia, de azzal is, hogy esetleg ő maga más lelkeknek mit vállalt be, az életútjuk segítése céljából. Azt is tudta azonban, hogy a testi élete alatt ezen információk rejtve lesznek előle, így a szellemi segítőit kérte meg arra, hogy az életét kísérjék figyelmemmel és segítsenek mindenben, hogy úgy alakuljon, ahogyan annak alakulnia kell.
A szellemvilágban, a még meg sem fogant testekről is látható előre (magasabb rendű szellemek számára), hogy lényegében milyen körülmények és sorsút vár rájuk, így a lélek odaát könnyen ki tudja választani azt, mely az ő kívánalmainak leginkább megfelel. (Ne feledjük, ezek a kívánalmak nem feltétlen egyeznek azzal, amit most a kívánalmainknak érzünk!) A jövő látása azonban bonyolult dolog. Egyrészről minél pontosabb információk csak minél fejlettebb lelkek számára érhetőek el, másrészről az értelmezéséről tudni kell, hogy bizonyos részei fixek, míg más részei képlékenyebbek, melyek a mindenkori döntéseink függvényében változhatnak. Hogy az életünk melyik eseménye melyik kategóriába tartozik, általában most nem tudhatjuk meg előre, még akkor sem, ha a jövőbe valamely módon meg is adataik belelátnunk. Azonban az életünk eseményeinek e besorolása kizárólag a karmánktól függ. Tehát mindig is vannak olyan események számunkra, amelyeknek be kell következnie, s vannak olyanok, melyekre jelenleg lehet ráhatásunk azzal, ahogy a jelenben döntünk. Nyilván a jelen döntéseinkkel mindre hatással vagyunk természetesen, de vannak olyan események, melyek annyira erősen karmikusak még, hogy azt jelen döntéseinkkel, tetteinkkel még nem tudtuk, nem tudhattuk feloldani, s annak hatását csak a testi halálunkat követően és/vagy egy következő életben érezhetjük.
Leszületés előtt tehát összeállítunk egy sorsutat, egy élettervet. Olyan élettervet, mely teljes egészében megfelel a karmánknak, melyet a tetteinkkel (főként előző fizikai életeinkben) addig generáltunk. Hogy mit, mennyi ideig és milyen erősen kell átéljünk, megtapasztaljunk, annak a tettünknek az erejétől függ, mellyel azt az eseményt kiváltottuk. Lehetnek olyan események (visszahatások) a tervünkben, melyeket egész életünkben viselnünk kell, bármit is teszünk most, legfeljebb enyhíteni tudunk rajta, s lehetnek olyan események, melyek kimenetele függ a jelen döntéseinktől. Ahogy írtam fentebb, előre nem tudhatjuk meg, melyik esemény, melyik csoportba tartozik, azonban egy módon mégis könnyen rájöhetünk magunk is - közben. Minden olyan számunkra negatív esemény, melyen tudunk változtatni jó irányba anélkül, hogy másokat vagy magunkat megsértenénk, azzal az a dolgunk, hogy változtassunk rajta. Tehát itt fontos figyelnünk arra, hogy közben a lehető legkevesebb (a legjobb, ha semennyi) ártást, sértést se okozzunk a tetteinkkel. Azonban amit ilyen módon nem tudunk megváltoztatni (vagy semmilyen módon nem tudunk megváltoztatni), az egy olyan esemény az életünkben, amit élnünk és tapasztalnunk kell. Természetesen arra, hogy annak megélése közben (lelki értelemben) a lehető legkevesebb ártást okozzuk másoknak és magunknak is, itt is figyelni kell. Összegzésképpen: amin nem tudunk az életünkben változtatni, az egy fixen létező, megírt eleme az életünknek. Amin tudnánk, de azzal másokat vagy magunkat (lelki értelemben) megbántanánk, annak megváltoztatásáról bár dönthetnénk, s annak megfelelően egyik vagy másik lehetséges alternatív jövőkép jutna érvényre, de akkor járunk el helyesen, ha mégsem tesszük, hiszen az ártás hasonló visszahatást eredményez majd. Amin viszont úgy tudunk változtatni (jó irányba), hogy nem okozunk senkinek sem ártást, azzal feltétlen az a dolgunk, s azzal akkor járunk el helytelenül, ha ezt nem tesszük.
Mi most sokszor zúgolódunk a sorsunk ellen és sokszor el sem hisszük, hogy egyesek maguk vállalták azt, amit élnek. Azonban ne felejtsük el, az a gondolkodás között, amit teljes tudatosságunk birtokában gyakorlunk odaát, s aközött, mellyel itt rendelkezünk fizikai testben, lényeges különbség van. Most erősen szűkíti a tudatosságunkat a fizikai testünk, s itt és most döntően csak az anyagi világot érzékeljük, s az így látottak alapján ítélünk. Odaát azonban tisztában vagyunk azzal, hogy minden egyes fizikai életünk csupán apró láncszeme a teljes létezésünknek, s hogy amit egyszer elkövettünk, annak visszahatását meg kell éljük, hogy a karmánkat így letehessük, s a lelkünk emelkedhessen a szellemvilágban - így ösztönösen és magától értetődően vállaljuk azokat. Ha mindezt most megértjük, s a zúgolódás helyett változtatunk vagy elfogadunk (a fentebb írt módon), akkor helyes úton járunk, ellenkező esetben máskor, újra kell vállaljuk ezen tapasztalni valókat.
S azért járunk előbbi esetben a helyes úton, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy eleget teszünk mind azon megéléséknek, melyeket mindenképpen meg kell éljünk (előre megírt, fix események), illetve pozitívan befolyásoljuk azon események kimenetelét is, melyek csupán lehetőségként állnak előttünk a jövő energiamintázatában. Azzal, hogy minél kevesebb ártást okozunk másoknak és magunknak (a legjobb, ha semennyit), biztosítjuk azt, hogy a jövőben is ahhoz hasonlatos visszahatásokban kell majd részt vennünk, kell majd részt vennie a lelkünknek. Amennyiben most így élünk, mégis negatív események jönnek velünk szemben, csak azért van, mert még nem oldódott fel egy korábbi, negatív karmánk teljesen, vagy mert ez valamiféleképpen szükséges a jelen életünk megéléséhez. Azonban ha ez eltántorít bennünket, csak késleltetjük a pozitív eredményt, mely viszont ha helyesen járunk el, a megfelelő időben elér hozzánk.
A terv írása nem csak a leszületés előtt történhet, noha akkor minden esetben. Fejlettebb lelkek esetében például alvás ideje alatt is előfordulhat, hogy a lélek (a testével való összeköttetést természetesen megtartva) visszatér a szellemvilágba, s szellemi segítőivel egyeztet az éppen aktuális, megtörtént és várt életeseményeiről. Az élettervünk tehát minden esetben a leszületés előtt készül, s a karmánk erősségétől függő erejű események láncolatából áll. A terv azonban (kinek kisebb, kinek nagyobb részben, de) folyamatosan változik és átalakul, attól függően, hogy a jelenben hogyan éli meg mindazt, ami sorsszerűen történik vele - hogy közben lelki értelemben mit ad másoknak és magának. Egyeztetésre legkésőbb a testi halál után kerül sor, de fejlettebb lelkek esetében ez folyamatos lehet a testi élet alatt is.
Életünk nem egy orosz rulett. Nem véletlenek és szerencsék vagy éppen balszerencsék, finom vagy éppen durva szövete. Minden egy terv része, mely a lelki előzményeink következményeképpen készül, folyamatosan. Hogy ebben melyek azok az események, amikre most nem vagyunk ráhatással, akkor is megtörténik, s melyek azok, melyeken most képesek vagyunk változtatni, az a karmikus erősségüktől, tehát korábbi tetteink erejétől függ. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a szellemi segítőink folyamatosan segítenek nekünk úgy alakítani a sorsunkat, ahogyan az a tervünknek éppen megfelel. Valójában a legtöbbünk nem is gondolná, hogy milyen erős hatással bírnak ők a mindennapjainkra, hogy milyen komoly befolyással tudnak lenni az életünk mozzanataira, anélkül, hogy bárkit a szabad akaratában vagy karmája megélésében megsértenének, megzavarnának. Így amivel dolgunk van, az elénk is kerül.
Életünk előre megírt fix elemei, a leszületésünk és testi halálunk időpontjai. Ez utóbbiból több, úgynevezett kilépési pontokat is tartalmazhat a tervünk, ha szükséges a sorsutunk szempontjából, de mindig van közöttük egy, amit a legvalószínűbbnek tervezünk köztük. Előre megírtak természetesen az életünk főbb körülményei, s annak főbb szereplői, a szüleink, a családunk, valamint az életünk meghatározó eseményei. Ugyanakkor minden más is megírt és létezik tehát előre, azonban ezek közül vannak olyanok, melyeken a jelenben, a mostani életünkben tudunk változtatni; s ezeken belül pedig olyanok, amin jól is tesszük, ha változtatunk, valamint olyanok is, melyet viselnünk kell, melyeken bár változtathatnánk, azzal csak negatív karmát generálnánk magunknak.
Mindezekből kitűnik, hogy nyugodtak lehetünk, semmi sem történik hiába vagy véletlen velünk, valamint hogy semmin sem érdemes görcsösen és mindenáron változtatni. S biztosak lehetünk, hogy ha azt akarjuk, hogy a sorsunk jó irányt vegyen, hogy kellemes visszahatások érjenek bennünket, először e kellemes hatásokat nekünk kell, kifelé megtennünk. Ha a múlt béklyói viszont még oly erősek, hogy csak lassan oldódnak általuk, akkor is tudnunk kell, hogy ténykedésünk nem hiábavaló, csupán idő kell a gyümölcséhez - s tudnunk kell azt is, hogy az időre olykor tágabb értelemben kell tekintsünk a jelen életünknél.
Írta: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
