Ha van halál utáni élet, akkor lehet-e születés előtti élet?
A lelked, a létezésének, jelenleg a reinkarnációs időszakát éli. Azaz újra és újra testet ölt a fizikai világban, hogy mindent megéljen és megtapasztaljon, amit a fizikai világban meg lehet, s amire a fizikai világ eredendően megteremtve lett.
Ebben a folyamatban a végső célja az itt elérhető tökéletesség, mely annyit tesz, hogy önzetlenül, mások és önmaga felé is szeretettel élje le az adott életét. Hogy felismerje, bármit tesz másokkal, azt valójában saját magával (is) teszi. Ebben a karma a tanítómester, mely által mindenkinek előbb-utóbb az áramlik vissza, amit korábban másokkal tett, s így előbb-utóbb mindenki megtanulja, mit jó tenni másokkal és mit nem.
Ameddig ebben hibázik, azt jóváteendő, újabb és újabb életet tervez magának, s ha az elképzeléseinek és tervinek megfelelő testet megtalálta, leszületik általa.
A lelked, aki valójában vagy, tehát teljesen független a fizikai testedtől, így létezett annak megfoganása előtt és létezni fog annak halála után is. Teljes létezésének mindössze egy apró láncszeme mindaz, amit most a saját életednek és saját személyiségednek gondolsz.
- - - - - -
A testi életek célja, hogy a lélek megtanulja, hogy noha különálló lény, mégis a Forrásban való összekötöttség révén mindenkivel egy, így bármit tesz mással, azt saját magával is teszi. A szellemvilágban a lélek csak energia, míg a fizikai világban testtel is rendelkezik. Minden energia a hozzá hasonlatost vonzza, így a szellemvilágban az egymáshoz hasonlatos lelkek együtt vannak, ám a fizikai világban, ahol a test leárnyékolja e kisugárzást, már eltérő szintű lelkek is lehetnek együtt. A testi lét ráadásul tovább fokozza a lélekben azt a hitet, azt a látszatot, hogy ő másoktól különálló lény. A testi élet célja tehát egyrészről, hogy testben létezve is megtanuljuk, hogy a másoktól való elkülönültségünk csak látszólagos, másrészről pedig hogy más szintű lelkekkel is együtt lehessünk hosszabb távon is, és tanulhassunk egymástól. A fizikai világ ezért lett megteremtve, létrehozva.
A testi életeink egymásba kapcsolódnak, s mindig azt kapjuk vissza másoktól, amit korábban mi okoztunk másoknak. Ezzel éppen azt tanuljuk meg, hogy bármit teszünk másokkal, azt valójában magunkkal is tesszük. Ha már minden tettünket és gondolatunkat az határozza meg, hogy csak azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek, akkor többé nem kell testi életbe születnünk - így örökre a szellemvilág lakói leszünk, ami az igazi otthona minden léleknek. Ez azonban egy meglehetősen hosszú folyamat.
Akik meghaltak, azoknak a teste újra a Földdé lesz, ám a lelke (akik valójában voltak) visszatérnek a szellemvilágba, ahonnan a leszületésük előtt is érkeztek, s miután a szellemi segítőikkel kiértékelték az éppen hátrahagyott életüket és annak alapján felkészültek a következő testi életükre, akkor egy másik testben újra leszületnek. Akkor már egy másik személyiséget fognak felvenni, de a lélek ugyanaz lesz, sőt, korábbi személyiségét, személyiségeit is magában hordozza - testi élete alatt azonban csak lappangó állapotban.
A feltámadás tehát nem szó szerint értendő, illetve nem úgy, ahogy az a közhitben él. Ha valaki (teste) meghal, akkor lélekként visszatér a szellemvilágba és ugyanúgy él tovább, mint a leszületése előtt. Viszont idővel, új testben tér vissza, amíg a tanulási folyamata szempontjából az szükséges.
- - - - -
Az én ismereteim is több száz, s akár több ezer testi élet megéléséről is szólnak, míg el tudunk jutni addig, hogy ne kelljen újra vissza születni. Nyilván attól is függ, melyik szám áll közelebb a valósághoz (a százas vagy az ezres szám), hogy kinek, mennyi élet alatt sikerül letennie azon leckéket, amiket itt le kell.
Bár e lecke egy mondatban összefoglalható (azt tedd mással, amit szeretnéd, ha veled tennének), de mégis, míg egy lélek eljut odáig, hogy már minden egyes tettét és gondolatát ez az elv jellemezze maradéktalanul, az nagyon sok idő. Főleg azt figyelembe véve (és ugye a testi élet egyik értelme éppen ez a nehezítés), hogy testben élve még inkább azt az illúziót érezzük, hogy teljesen különállóak vagyunk másoktól.
E sok-sok élet számtalan szintű fizikai világon megy végbe, igazodva az adott lélek mindenkori fejlettségi szintjéhez. E szintek közül jelenleg, a Földön tapasztalt, egy tízes skálát tekintve, körülbelül hármas szintnek felel meg - amin nem is lepődünk meg annyira, ha igazán végig nézünk rajta, s főként azon, hogy még (például) az erőszak mennyire jelen van benne.
Összefoglalva tehát, addig, amíg már nem kell kötelezően a fizikai világba születünk, nagyon sok, több száz, sőt, több ezer életünk is lehet, de ez minimum néhány száz életet jelent, bárki esetében is.
- - - - - - -
Egy öngyilkosságot
elkövetett szerettem, a testi halála után lehet az őrangyalom? Lehet mellettem,
hogy vigyázzon rám?
Először is különbséget kell tenni "valódi" őrangyal és egy olyan lélek
között, akit mi - képletesen - annak vélünk. A kérdésedben ez utóbbira
gondoltál, de előtte néhány szót ejtek a "valódi" őrangyalról is.
A kötelező testet öltések időszaka a teljes létezésünkben olyan, mint itt,
ebben az életünkben mondjuk az iskolás időszak. Ha azzal végeztünk, akkor
különböző szakmákat, élethivatásokat választhatunk magunknak. Odaát az angyali
(s így az őrangyali) minőség is egy ilyen hivatás. Ha egy lélek már kikerült a
kötelező testet öltések időszakából és az angyali "szakmát" akarja
választani, megteheti, persze ehhez oly mértékben kell fejlődnie és tanulnia.
Az öngyilkosok később, amikor már kikerültek a kötelező testet öltések
időszakából, tehát ugyanúgy választhatják ezt a "szakmát", mint bárki
más - ha úgy fejlődnek és úgy tanulnak. A "valódi" őrangyalok tehát
olyan lelkek, akik már régen túl vannak a kötelező testet öltések időszakán, és
hivatásukként ezt a minőséget választották.
S akkor nézzük azt, ami kérdésben került megfogalmazásra.
Vannak olyan lelkek, akik ugyan nem angyalok még, de vigyázhatnak lélekként
ránk, és mi - abból az érzetből, melyet bennünk okoznak - őrangyalnak vehetjük,
érezhetjük őket. Ilyen tehát akár egy öngyilkosságot elkövetett személy is
lehet, ha arra a szellemi feljebb valói engedélyt adnak.
Ha egy szerettünk öngyilkosságot követ el, és a testi halált követően hamarosan
visszanyeri azt a teljes tudatosságát, mellyel a leszületése előtt is
rendelkezett, s újra képes tisztán és tudatosan gondolkodni, akkor kérhet olyat
a szellemi feljebb valóitól, hogy hosszabb-rövidebb ideig had térjen vissza a
még itt élő szeretteihez, s lélekként had legyen mellettük, sőt, ilyen-olyan
esetben had segítse őket. Ha ez nem ellenkezik az itt élő, érintett lelkek
sorsútjával, és a már odaát élő léleknek is ez engedélyezhető, akkor ilyen
előfordulhat. S ez esetben e szerettünket is érezhetjük, s vehetjük (ahogy a
válaszom elején írtam, ilyenkor képletesen) az őrangyalunknak.
forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
(az írások hozzám forduló kérdések alapján készült)
Kapcsolódó írás
Angyalok mentették meg a biztos haláltól:
https://dszilvia.blogspot.com/2016/03/angyalok-mentettek-meg-biztos-halaltol.html
