Az öt elem az élet építő kövei, a láthatóvá és tapasztalhatóvá váló energiák, mint a szilárd föld, a folyékony víz, a légnemű levegő, a plazmaállapotú tűz és az éter mint sugárzó energia. Az elemek megértéséhez nemcsak a fizikai vagy pszichológiai jelentőségük fontos: A mitológiai hagyományok szerint az elemek „átalakítják” a szellemi energiákat annak érdekében, hogy azok tovább áramolhassanak az anyagba, hasonlóan egy elektromos transzformátor hatásához. Az indiai szent iratokban az elemek az indiai ajurvédikus orvosságok alapjai, ahogy a kínai filozófiában és akupunktúrában is, és arra mutatnak rá, hogy az élet egyensúlyához az elemek egyensúlya is szükséges. A görög filozófia a négy elemet a négy emberi képességéhez rendeli hozzá: az erkölcsös tűz, az érzéki víz, az intellektuális levegő és a gyakorlatias föld.
Ha visszatekintünk egy lépéssel korábbra, a Kos korszakába – Kr. e. 2120-tól Kr. u. 40-ig –, felismerjük a tüzes energiákat. A tüzes akarat elsősorban életerőt és bátorságot ad ahhoz, hogy igyekezzünk elérni céljainkat. Az tűz elem támogat minden új kezdetet, és lehetővé teszi az élet megtapasztalásának folytonosan ismétlődő ciklusát. Így azok az idők, melyekben „égő” állapotokat élünk át, azt jelentik, hogy a tüzes idők vagy az emberi akaraton keresztül jönnek létre, vagy akkor, amikor a szellemi impulzusok az anyagon keresztül hatnak. Ez megtörténhet az egyes emberek életében éppúgy, ahogy egy nagy lépés lehetősége az egész emberiség számára is.
Mikor az akaratot a személyiség kívánságai irányítják, annak küzdelem, viszály, háború és pusztítás lehet a következménye. De ezek a fájdalmak és tapasztalatok fontos tanulási lépések a kibontakozásunk útjain. Az élet tűz-útjai az akarat képzésének az útjai. Ha a személyiség már készen áll arra, hogy kapcsolatba lépjen a lélekkel, már nem harcol, hacsak nem mások jólléte érdekében. A saját problémáinkért már nem harcolunk. A fejlett személyiségnek, a kibontakoztatott tudatnak, aki már kissé előrébb tart az „élet körforgásában”, nincs szüksége többé harcra ahhoz, hogy harmóniát teremtsen az életében.
A tűz energiáit alapvetően erőként éljük meg, de ugyanakkor nyugtalanná, ingerültté és idegessé is tehet minket. Éppígy válhatunk vakmerővé is, mikor egy belső kényszer hajt minket előre, pedig valójában biztonságra vágyunk. Gyakran érezzük úgy, hogy „az egész világ ellenünk van”, és tapasztalataink érzelmi győzelmek vagy vereségek. Mert képesek vagyunk „teljes tűzzel” és odaadással síkra szállni valami mellett vagy ellen.
Ha a tűz kísér minket, akkor az újat keressük, a kalandot, és mindazt, ami szélesíti látókörünket. Még akkor is, ha valójában – mindig és legfőképp – magunkat és a saját utainkat keressük. Szeretnénk az Eget és a Földet, ahogy Istent is, mindig újfajta módon értelmezni, és megérteni a kibontakozás útjait.
A korszakok ritmikusan visszatérő hullámokként követik egymást, mindig újabb energiáival borítva be a Földet. Minden új korszak energiáját egy nagy isteni Mester kíséri, aki nem csak ennek az energiának az Ura, hanem a következő korszak szellemi tanítója is. A nagy Mesterek, az Ég küldöttei, időről időre eljönnek a Földre, hogy az emberiséget vezetve és tanítva a következő korszakba kísérjék. És ezekből az isteni tanításokból alakulnak ki a következő korszak vallásai, melyek lépésről lépésre, az egyik síkról a másikra tovább vezetve minket, kísérik utunkat a fejlődésünk hét síkján át.
4000 évvel ezelőtt, a Kos korszakának a kezdetén, az ázsiai kontinens központjában, ahol ma Kína népei élnek, kialakult egy új vallás, az univerzizmus. Itt élt tovább az elsüllyedt Atlantisz már magasra fejlett népének egy megmenekült csoportja. Az univerzisták számára a menny, a föld és az ember egy Egység, a világmindenség Harmóniája. Ez a gondolat vezetett tovább a taoizmushoz, a konfucianizmushoz és a kínai buddhizmushoz.
Ennek a korszaknak a vallása még a Mezopotámiában, az Eufrátesz és a Tigris alföldjén kialakult vallás. Az itt élő népek a kozmikus hármasságot imádták, és tartották a legnagyobbra: az égboltot – a légteret/földet – és a vizet.
Minden új korszak kezdetén hatnak még az előző idők energiái is. Ahogy a Halak-korszak elején még a Kos-korszak tűz energiái is működtek, úgy éltek bennünk a Kos-korszak elején még az előző Bika-korszak Föld energiái is.
Így vezetnek minket a fejlődés útjai a tanulások témáin keresztül az egyik elemtől a másikig, miközben feltöltik és erősítik a mi energiáinkat is. És ahogy újra és újra átéljük egy új energia idejét, úgy válik egyre tudatosabbá bennünk, hogy „élet” annyit jelent, mint „kéz a kézben járni”.
Sok ezer évvel ezelőtt, a Kos korszakában, a tűz energiában, az erőnket és az akaratunkat erősítettük. Ebben az időben a harc, a hódítás és a győzelem volt az erény. Az utána következő Halak korszakában, a víz energiáiban, az érzéseinket fejlesztettük, tanultunk hinni és szeretni, és gyakoroltuk feláldozni magunkat egy nagy eszményért. Az előttünk álló idő, a Vízöntő korszaka, a levegő energiája, egy szélesebb nézőpontra, a magasabb dimenziók megértésére, a világ összetartozására fog minket tanítani.
Az isteni szellem, az elemeken át sugározva, mindig itt van és itt lesz velünk a Földön. A lelkünk, ahogy a személyiségünk is, egyre tovább fejlődik, ha mi is sugározva eggyé válunk az élettel. Ha a feladatainkat elvégezve megtesszük a földi világ mindennapjainak a lépéseit, megéljük az élet számtalan csodáját, és – úgy az élet fájdalmaiban, mint az örömeiben – megtaláljuk Istent!
forrás: Eva Gostoni spirituális tanító és írónő
tűz videó - forrás:pixabay.com
