A szellemi segítőim mindig ugyanazok maradnak, következő életemben is?
Hogy tudom elképzelni őket? Éreznek irántam valamit is, féltenek, mint egy jó szülő például?
Ez ahhoz hasonlatos, mint földi életünkben az iskolában. Addig marad ugyanaz a tanítónk, ameddig egy meghatározott szinten állunk. Ám ahogy fejlődünk, úgy a tanítóink is változnak, méghozzá aszerint, amilyen mértékben fejlődtünk. Nem azon múlik tehát hogy éppen következő életedet kezded, hanem azon, hogy a lélekfejlődésed mely szakaszán jársz, s az milyen szintű tanítót kíván.
Fizikai formák csak a fizikai világban léteznek. Amúgy minden energia. Neme is csak a testnek van, a léleknek nincs. Férfiak vagy nők csak testi életünkben vagyunk, attól függően, hogy milyen nemű testbe születünk le, s hogy az milyen hormonokkal, éppen milyen hatást gyakorol ránk. Miután visszatérünk a szellemvilágba, addig, amíg arra szükségét érezzük, fizikai formákként érzékelhetjük a szellemvilágot és saját magunkat is, de ez a kívánalom egy idő után elmúlik belőlünk, hiszen hamarosan újra rájövünk, kik is vagyunk valójában. S akkor már az energiai formák ugyanolyan természetesek lesznek számunkra, mint most a fizikaiak, noha most nehezen tudnánk még csak elképzelni is őket.
A név is csak a fizikai világ része. Amúgy tehát minden energia. Bárhogy hívhatod őket, és bármilyennek elképzelheted őket, nem az a lényeg. Hanem az, hogy egyszerűen csak gondolj rájuk és szólj hozzájuk, ők azt már érzékelni is fogják. Ne felejtsd, valójában csak energia létezik tehát, s minden energia irányítója nem más, mint a gondolat.
S igen, valahogy úgy kell őket elképzelni, mint a jó szülőt, aki folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermekét, ugyanakkor nem is óvja meg attól feltétlen, ami tudja, a javát, a fejlődését szolgálja majd. Tehát hagyja olyan helyzetekben is egyedül boldogulni, ami a fejlődéséhez szükséges, ugyanakkor segíti is őt, amennyire szükséges. S ha egy gyermek beteg, mit tesz a jó szülő? Szeretetét sugározza rá, de a megfelelő és feltétlen szükséges orvosságot is beadja neki, még akkor is, ha az nagyon keserű, ha bizton tudja, hogy csak az segíthet rajta. Nos, ha valaki rosszat tett egyszer, az képletesen szólva és az előbbi hasonlatra vonatkoztatva most beteg. A karmáját ugye úgy tudja letenni, ha ahhoz hasonlatost él át, melyet korábban ő okozott másnak, s ha megérti, elfogadja, s többé nem tesz olyat, akkor letette az adott karmáját, tehát újra visszatérve a hasonlathoz, kigyógyult a betegségéből.
Mi történik tehát? A szellemi segítőink bár nagyon szeretnek bennünket, de tudják, hogy mi az a gyógyszer, ami kell nekünk (mi az a megélni kénytelen esemény, melyen keresztül le tudjuk tenni az adott negatív karmánkat), s azt beadják nekünk, tehát abba a helyzetbe belesegítenek. Mert tudják, hogy bár az most keserű nekünk, de csak így léphetünk a gyógyulás útjára. S bár ezt most földi ésszel sokszor nem értjük, odaát hálásak leszünk nekik ezért, sőt, ha valaki kellően tudatos, már most is képes erre a hálára.
- - - - - - - -
Nem azért lettek kitalálva a spirituális tanítások, mert félünk elismerni, hogy a halál után nincs semmi?
Igen, valóban vannak olyan elméletek, melyek szerint mind a reinkarnáció, mind az egész túlvilág létezése csupán kitaláció arra, hogy homokba dugjuk a fejünket és abba a hamis illúzióba ringassuk magunkat, hogy talán nem ennyi a kis nyomorult életünk, amennyit most tapasztalunk belőle. Ez azonban inkább azon emberek elmélete, akik nem nyitottak kellően a túlvilág létezésének befogadására, s ily módon próbálnak úgymond fogást találni azokon, akik viszont hiszik vagy éppenséggel tudják a túlvilágot.
Én azt gondolom, felesleges is bárkivel vitázni azon, hogy létezik-e mindaz, amit én is képviselek, avagy nem, s én sem kívánok senkit meggyőzni erről, hiszen a túlvilág elfogadása tényleg egyszerűen csak nyitottság kérdése. Először is akinek megadatott egy ezzel kapcsolatos saját élmény, annak azt követően már nem kérdés az, hogy létezik-e túlvilág, az már utána nem hiszi, hanem tudja. Nagyon sok ember megélt már ilyesmit és nagyon sokféle tapasztalat, amiről beszélhetünk. Persze természetes, hogy aki nem rendelkezhet saját élménnyel, az csupán mások beszámolóira hagyatkozhat. Azonban még objektív módon is rengeteg bizonyíték áll rendelkezésére annak, aki tehát kellően nyitott. A dokumentált halál közeli élmény beszámolóktól kezdve az egyes gyermekek előző élet emlékein keresztül a számos regressziós hipnózisban megélt élményekig nagyon széles a skála. Több cikkemben is írtam erről részletesen. Ha valaki tehát egy kicsit is hajlandó elfogadni, hogy nem csak annyi a világ, amennyit most tapasztalunk belőle, akkor nagyon sok olyan információ áll a rendelkezésére, ami enyhén szólva is kielégítő lehet.
Én nagyon hálás vagyok, hogy azon emberek közé tartozhatom, akiknek számos saját élmény adatott meg, tehát nekem a legkevésbé sem kérdés, hogy valós-e mindaz, amiről írok. Nyilvánvalóan kisebb-nagyobb pontatlanságok előfordulhatnak, s a teljes igazságot majd akkor tudjuk csak meg, ha már odaát leszünk, azonban (többek között) a szellemi közlések és a különböző spirituális élményt átélők beszámolói azon források, melyek mentén most elindulhatunk felfedezni és megismerni azt, ami majd vár ránk, s ahonnan jöttünk.
A két cikkem pedig, mely idevágó, az egyik, melyben a bizonyítékokról írok:
Medek Tamás: Bizonyítékok lelkünk túlvilági létezésére
https://dszilvia.blogspot.com/2019/04/medek-tamas-bizonyitekok-lelkunk.html
s a másik, melyben arról, hogy lehet-e bizonyítani a túlvilágot:
Bizonyítható a túlvilág létezése?
https://dszilvia.blogspot.com/2020/01/bizonyithato-tulvilag-letezese.html
forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
(az írások korábban feltett kérdésekre válasz)
Angyalok - videó
