Több mindenen is múlik, hogy megélhetünk-e egy olyan élményt, melyben egy eltávozott szerettünk üzen nekünk. Egyrészt a mi befogadó képességünkön, így van. Hiszen mi is készek kell legyünk arra, hogy észlelni és értelmezni tudjuk azt. Hinnünk kell benne, nyitottnak kell lennünk, s a lelkiállapotunk sem lehet túl mélyponton. Van olyan eset, amikor egy eltávozott szerettünk üzenne nekünk, de a nagy fájdalmunk közepette sem ráhangolódva nem vagyunk, sem képesek arra, hogy felfigyeljünk rá. Lehet olyan is, amikor nem is gondolnánk, hogy egy bizonyos élmény, melyet átélünk, annak egésze vagy egy része, éppen egy ilyen túlvilági üzenet.
Valamint az eltávozott szerettünkön is múlik, hogy van-e rá lehetősége, illetve energiája. Nagyon sokféle jelet kaphatunk tőlük, tárgyak mozgatásától kezdve, állatokon, embereken keresztüli üzenéseken, illatokon, érzéseken, érintéseken át, egészen a különös "véletlenek"-ig bezárólag. Nyilván vannak olyan típusai ezen jelzéseknek, melyeket könnyebben észre vehetünk, s vannak olyanok, melyekhez komolyabb ráhangolódás szükséges. Az eltávozott szeretteink sok esetben "csak" ez utóbbi jelzésekre képesek, s ezért is fordulhat elő, hogy sokszor csak várjuk az üzenetüket, ők pedig küldik, de be kell látniuk, hiába.
Ez természetesen nem feltétlen a mi hibánk. Testben létezve a testi érzékszervekkel felfogott észlelések a dominánsak, elnyomva a lelki érzékszerveinkkel felfogott észleléseinket, melyre még rátesz az, hogy a jelenlegi személyiségünk csak abban hajlamos hinni, amit itt és most tapasztalunk, így bizonyos mértékben eleve elutasítja azt, hogy a létezés ennél sokkal több lenne.
És nem utolsó sorban a szellemi feljebbvalóinkon is múlik, hogy engedélyezik-e számunkra e szóban forgó megtapasztalást. E döntést természetesen nem a kényük kedvük szerint hozzák meg, hanem aszerint, hogy a most megélni szükséges sorsutunkba az "belefér-e" vagy sem.
- - - - - - - -
Mikor meghal a test és a lélek visszatér a szellemvilágba, akkor ott a lélek ugyanúgy fog emlékezni a testi életére, az itt hagyott szeretteire, érzelmeire? Akkor az neki is fájdalmas lesz?
A lélek ugyanúgy emlékezni fog mindenre, a testi halála után, ami itt történt vele, sőt. A test elhagyásával és főként a szellemvilágba való visszatéréssel a tudatosság jelentősen kitágul és az emlékezés most szinte felfoghatatlan pontossággal fog zajlani bennünk. Ebből következik, igen, hogy akkor épp oly fájdalmat is kell megélnie egy eltávozott léleknek, mint azoknak, akik itt maradnak. Ez részben igaz is, hisz neki is fáj az elválás, illetve az itt maradottak feléje intézett gondolatai, érzelmei is érzékelhetőek a számára, így egy nagyon mély gyász akár itt is tarthat egy távozó lelket (lélekként).
Azonban ahogy írtam az imént, ők jelentősen más tudatossággal rendelkeznek már és teljesen más szemszögből néznek az elválásunkra, mint mi. Mi (a legtöbb esetben) nem érzékeljük, nem látjuk az eltávozott szerettünket, és többnyire "csak" hisszük a túlvilágot. Akik odaát vannak, azonban érzékelnek is minket és nemhogy csak hiszik, hanem tudják is, hogy az elválás csak átmenti. Sőt, azt is tudják, hogy miért kellett elválni. A testi halálra és az azzal járó elválásra tehát ők alapvetően másként tekintenek már.
- - - - - -
Egy kedves hozzám
forduló történetét szeretném most megosztani veletek. A levelét érdemi átírás
nélkül adom közre, végül pedig a rá adott válaszomat olvashatjátok.
"Kislányommal élek együtt, s egy hajnalban történt vele kapcsolatos
élményemet mesélném el. A kislányom az ágyában aludt, ami nálunk nyitott tér, s
kb. 4 méter
van a kisszoba és az én ágyam között. Hajnali négykor felébredt,
idefeküdt mellém, azt mondta rosszat álmodott... aztán el is aludt. Rá tíz
percre éneket hallottam az ágyából - méghozzá az ő énekét, az ő hangját. Nem
aludtam vissza, még fent voltam. Felültem hirtelen, mert tudtam, hogy itt van
mellettem. Az éneket, vagyis a dúdolást még mindig hallottam tisztán. Aztán
bementem a kisszobába és az futott át a fejemen, hogy talán a telefonján
szólalt meg valami videó. Viszont a telefonja sötét volt, s mikor ránéztem az
ágyára, akkor szűnt meg a hang.
Nem tudtam, mire véljem ezt az egészet, hiszen a kislányom végig az ágyamban
volt és aludt. Az egész talán fél percig tartott.
Ami még érdekes volt, hogy aznap este többször is elkezdte énekelni a kislányom
ugyanazt a dallamot, amit a hajnali élményemben hallottam, pedig ezen kívül
sosem hallottam még ezt tőle.
A különbség csupán annyi volt, hogy a hajnali esetnél a "lálálá"-n
kívül a "kék" szót is ismételgette benne, míg az este már csak
dúdolta, de szavat nem mondott benne."
Ugye a lélek (az a leszülető lélekrész, mely most itt a testünkhöz kapcsolódik)
a testi élet alatt is olykor elhagyhatja a testet (sőt, alvás közben el is
hagyja mindig), és bizonyos esetekben megnyilvánulhat ilyen-olyan módon a
testtől függetlenül is. Így elképzelhető, hogy míg a kislányod testileg
odafeküdt melléd, a lelke addig visszament az ágyába és - ilyen módon -
játékosan viselkedett.
A lélek tehát olykor elhagyhatja a testet a testi élet alatt is, észrevétlen,
és tehet bizonyos dolgokat közben.
Az pedig, hogy később ő maga is énekelte e dallamot (noha korábban sosem
hallottad tőle), ez még inkább alátámasztja, hogy az élményed valós volt, tehát
tényleg jól hallottad akkor a kislányod hangján azt a dallamot. A kislányod
pedig, erre még ha tudatosan nem is emlékezett, de mégis ő maga is valamilyen
szinten észlelte ez a dolgot (mármint hogy ezt a dallamot énekelte) és így
maradt benne, hogy másnap is - ezúttal már éber állapotban - maga is
énekelhesse.
Csak érdekességképpen mesélem, hogy két éve én jártam (lényegét tekintve)
hasonlóképpen. Egy hozzám fordulónak - az elmondása szerint - nagy segítséget
tudtam adni az eltávozott gyermeke kapcsán, többet, mint mások, akiket addig
felkeresett. És elmesélte, hogy amikor még nem is ismert engem, volt egy
látomása. Egy férfi ment oda hozzá benne és azt mondta neki, hogy: hamarosan
találkozunk és sokat fogok segíteni neked. Aznap este talált rá
"véletlenül" az írásaimra és így rám... és amikor meglátott (hogy
nézek ki), illetve amikor rájött, hogy milyen segítséget tudtam neki adni,
akkor döbbent rá: én voltam a férfi a látomásában. Tehát könnyen lehet, hogy a
lelkem látogatta őt meg. Ráadásul ez nappal volt, tehát akkor nem is aludtam.
Tehát van, hogy a lelkünk "tesz-vesz" közben, míg mi a testi
életünket is éljük.
Medek Tamás
spirituális író - tudatostudat.blog.hu
