Miért nem emlékszünk a kisgyerekkorunkra? Ennek van spirituális oka? Mi az a kor amikor már vannak emlékeink?
A testi életünk alatt a lelkünk a testünkhöz van kapcsolódva, s azon keresztül nyilvánul meg a fizikai világban. Annak érzékszervei alapján tapasztal (döntően legalábbis), és a fizikai életben megnyilvánuló gondolatok, érzések, a fizikai elmén keresztül öltenek testet. A lélek megnyilvánulása tehát a testi élet alatt döntően a test állapotától függ. (Például egy szellemi fogyatékos ember is csak a testi élete alatt fogyatékos, a testéből kikerülve már ez az állapot már nem lesz sajátja.)
Amikor kicsik vagyunk a testi életünkben, akkor a testünk, az elménk is még fejletlen, illetve fejlődésben lévő. Tehát nem képes úgy emlékeket raktározni és megőrizni, mint a későbbiek során. Amiért nem emlékszünk a korai életünkre, annak tehát elsősorban biológiai oka van. Aztán hogy a későbbiekben mikortól maradnak meg emlékeink és milyen típusú emlékeink maradnak meg, az már egyénileg nagyon változó, s ez nyilván függ a test egyéni adottságaitól, és a megélt élményektől, illetve az arra adott reakcióinktól is.
Csak külön jegyzem meg, hogy a lelkünk azonban az életünk minden egyes pillanatáról naplót készít, melynek most nem vagyunk tudatában, de test nélkül létezve ez lesz az egyetlen, amit magunkkal viszünk. Ez a napló jelenik meg a halál közeli élményekben ismert életfilm-lepörgés jelenetben is, illetve ez a napló szolgál alapjául annak is, hogy odaát kiértékeljük az éppen hátrahagyott életünket és annak következményeképpen készüljünk a következőre.
A gyerekek, amikor még nem beszélnek, lehetséges, hogy ugyanúgy gondolatokkal kommunikálnak, mint a szellemvilágban? És amikor már megértik, itt hogyan kell kommunikálni, akkor átváltanak arra?
A gyerekek közel vannak még a szellemvilágbeli életükhöz, tehát ezért is láthatják sok esetben a szellemeket is, illetve a világhoz való hozzáállásuk is sokkal természetesebb, nem félnek, nem görcsölnek, nem aggódnak, stb. Viszont hogy egymással kommunikálnak-e telepatikusan addig, amíg beszélni nem tudnak? Ugye amíg a testi elme nem érett, addig valójában tudatosan sem tudnak itt lenni, hiszen a lélek mindig akként tud megnyilvánulni, s olyan mértékben a testi életében, amilyen állapotban van a test. Tehát tudatosan nem beszélgetnek egymással így, az én véleményem szerint. Mint lelkek, már kommunikálhatnak egymással, de erről a mostani személyiségüknek nincs tudomása.
Ugye mindenben van lélek. De minden lélek ugyanabba a típusba születik le mindig? Tehát mi, emberként születünk le legközelebb is? Vagy lehetek például egy egér vagy egy egy helyben álló fa?
Sokakat érdeklő kérdés, hogy az emberi és az állati (illetve növényi, ásványi) lelkek között van-e lényegi különbség, s hogy közöttük van-e átmenet. A spirituális ismeretek között ez egy meglehetősen vitatott kérdés. Itt az oldalon is szóba került már néhányszor.
Egyes források szerint lehetünk egyszer emberek, egyszer állatok, vagy éppen növények, sőt, ásványok is. Azonban az én ismereteim szerint ez semmiképpen sem lehetséges. Bár mindennek lelke van, de lényeges különbség van az előbb említett típusú lelkek között, melyekből az emberi lélek külön kiemelendő. Tehát aki most emberi testet éltet, az a jövőben sem éltethet ennél a fejlettségi szintnél alacsonyabb szintű testet.
Most - az egyszerűség kedvéért - csak az állati és az emberi lelket hasonlítanám össze. Az állati lélek az egyéniségét a testi élete után nem őrzi meg, hanem visszaolvad a fajához tartozó csoportlélekbe. Azonban a személyiségének egy lenyomata bekerül a mindenség krónikájába (Akasha), melyből a tudatunk képes, számunkra valóságosnak látszó képzetet teremteni, így a testi halálunk után, ameddig annak szükségét érezzük, láthatjuk néhai kedvencünket is. Az állati léleknek nincs szabad akarata, hanem a fajára jellemző ösztönprogramját követi, melytől csak legfeljebb az ember közelsége hatására térhet el, mely hatás az ember közelségének megszűnésével szintén megszűnik. Mivel nincs szabad akarata, így a tetteiért sem tartozik felelősséggel, így reinkarnálódnia sem kell.
Az emberi léleknek ezzel szemben szabad akarata van, viszont a tetteiért így felelősséggel is tartozik, s mivel egy élet alatt nem lehet mindent kiegyenlíteni, ezért újabb és újabb életeket kell élnie, tehát reinkarnálódnia kell. A személyiségét (éppen ezért is) a testi halála után ugyanúgy megőrzi, sőt, összeadódik a valamennyi korábbi személyiségeivel is. Az emberi lélek testi életei szervesen kötődnek egymáshoz, láncszerűen, így minden emberi lélek tehát ugyanúgy emberi testet kell éltessen következő életében is, vagy legalábbis, legalább ilyen fejlettségű testet.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
(az írások felmerülő kérdésekre válaszok)
