Sokat vitatott kérdés, hogy a testi életünk során vajon meddig terjed a szabad akaratunk. Egyes nézetek szerint minden előre megírt, s azon a kötött sorsúton haladunk végig, melyet a leszületés előtt megterveztünk, mások szerint pedig bármikor, bármit megtehetünk, csak akarnunk kell, s bármit bevonzhatunk megfelelő technikákkal. Én egyiket sem gondolnám tényleges igazságnak, sőt, ez utóbbi nézet úgy vélem nem más, mint hatásvadász és kétségtelenül jól hangzó (üzleti) fogás.
Azt gondolom az igazság valahol e kettő nézet között van. Valóban eltervezzük a leendő életünk sorsútját, eseményeit, feladatait, ám teljesen egyéni karmikus helyzet függvénye, hogy mely események lesznek benne mindenképpen megtörténők és melyek lesznek azok, amikkel több lehetséges alternatívával is tervezhetünk, s melyek esetén a mindenkori döntéseink alapján válik aztán vagy egyik vagy másik lehetőség ténylegesen valósággá.
Mindannyiunknak van tehát a testi életében több-kevesebb mozgástere az eltervezett sorsútján. Hogy kinek mennyi, ez pedig egyéni helyzet kérdése, melyek az egyén karmájától és lelki előzményeitől függenek.
Az, hogy az életünk mely eseménye mindenképpen elrendelt, s mely olyan, amin tudunk változtatni, alapvetően abból látszik, hogy ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, akkor mennyire vagyunk azon képesek változtatni (anélkül, hogy átgázolnánk másokon). Persze a változtatást olykor egy erősebb belső hang illetve a sorsnak (nem kényszerítő, de intő) jelei is meggátolhatják (okkal).
Mondhatnánk, hogy ezen kívül a szabad akaratunk abban merül még ki, hogy eldönthetjük, hogyan élünk meg egy adott élethelyzetet. Boldogan vagy boldogtalanul. Fájdalommal vagy felszabadultan. Ugyanakkor ebben kissé árnyaltabb azért a helyzet. Bár elvben valóban dönthetünk efelől, ez mégis olykor csak elmélet marad, hiszen egy nagyon fájó helyzetben hiába is próbálunk boldogok vagy felszabadultak maradni, aligha megy. Ráadásul ebben a jelen életünkre vállalt személyiségünk jellegének is nagy szerepe van, hisz egyikőnk minden apróságon sokat aggódik, míg mások nagyobb krízis helyzetben is higgadtak tudnak maradni. Egyik vagy másik jellegre is tehát születni is kell. Valamint fontos figyelembe vennünk azt is, hogy ha nekünk azért kell megélni egy fájó helyzetet, mert korábban (illetve életeken átívelően) hasonló fájdalmat okoztunk másnak, akkor éppen a fájdalom átélése maga a lényeg, s az, amit nem kerülhetünk el (hisz azzal épp a karma tanításának a lényege veszne el). Így tehát bárhogy is szeretnénk, nem tudjuk megélni a szóban forgó szituációt fájdalom nélkül.
A szabad akarat tehát az előbbi esetben is korlátolt lehet.
Azonban van egy olyan területe az életünknek, ahol viszont meglehetősen tágan értelmezhetjük és használhatjuk a szabad akaratunkat. Egyszerűen abban a tekintetben, hogy miközben megéljük azt, amit itt és most számunkra meg kell, mennyire tudunk jó emberek lenni és jó emberek maradni. Hogy a saját, egyéni megtapasztalásaink közepette mit adunk lelki értelemben másoknak, hogyan viszonyulunk másokhoz. Ha például bennünket sérelem ér, vagy egy fájó élethelyzet, akkor bántással, ártással válaszolunk-e a környezetünkben lévő személyek felé (azok felé is akár, akik a helyzetünkben ártatlanok), vagy igyekszünk az ellenkezőjére.
Ebben tehát nagy fokú szabad akaratunk van, s bármennyire is kevésnek tűnik, ebben rejlik a legnagyobb erő, mellyel a saját jövőnket formáljuk. Hisz mindig az áramlik vissza (most, illetve életeken átívelően), amit korábban magunkból, kifelé adtunk.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
