Aki hisz a reinkarnációban, az bizonyára elgondolkodott már azon, vajon mi lehetett előző életében… Nos, a reinkarnációs meditáció választ ad ezekre a kérdésekre!
Dr. Dankó Szilvia évek óta vezet előző életes utaztatásokat. Jogászként kezdte a pályáját, ám egy meghatározó élmény ráébresztette, hogy más utat kell választania.
– Volt egy visszatérő álmom tíz és tizennégy éves korom között: egy lépcső alján álltam, ami kétfelé ágazott, és nagy szomorúságot éreztem – meséli. – Tizenöt esztendős voltam, amikor nyaralni mentünk a szüleimmel, és ellátogattunk egy kastélyba is. Az előcsarnokba belépve megdöbbenve ismertem fel a lépcsőt, amit oly sokszor láttam álmomban. Ekkor felsoroltam édesanyámnak a szobákat is, hogy melyik helyiség hol található, ki lakott benne. Az idegenvezető mindent megerősített… Később egy barátom ajánlott egy médiumot, aki reinkarnációs utaztatást is végez. Elmentem hozzá, és a meditáció során ismét a kastélyba látogattam el. Ekkor jöttem rá, hogy ki is voltam előző életemben: tudtam a nevem, a rangom, ismertem az akkori édesanyámat és férjemet is. Világossá vált előttem az is, hogy miért kell emlékeznem: akkori énem elvesztette a gyermekeit, a lépcső két ága pedig a gyerekszobákhoz vezetett… Később kutatni kezdtem, és a könyvtárban sok tényszerű anyagot, dokumentációt találtam az előző életemről. Kiderült, hogy a valóságban is minden úgy és akkor történt, ahogy azt a meditáció során tapasztaltam – magyarázza a látó. – Ezután kezdtem el képezni magam, és elvégeztem egy tanfolyamot, hogy utaztatóként praktizálhassak. Azóta már nagyon sok meditációt vezettem.
Fény az alagút végén
Bár természetesen minden utazónak más emlékei jönnek elő, van, ami közös a meditációkban.
Mindannyian megtapasztalják a halál utáni élet valóságosságát, a mennyország létét, vagy ahogy Szilvia nevezi, a Fény birodalmát.
– Bár sokan tartanak attól, nehogy rossz benyomások érjék őket a meditáció során, a félelmük alaptalan. A tudatalatti kíméletes hozzánk, csak olyan emlékek jönnek elő, amelyekkel meg is tudunk birkózni – magyarázza Szilvia. – A halál fájdalmát sem éli át senki, azt azonban igen, ahogy a lélek átkel a Fénybe. Kivétel nélkül minden utazó beszámol a Fény birodalmáról, és mesélni is tudnak az ottlétükről. Találkoznak a lelkekkel, akiket szerettek, összegzik az átélt eseményeket, tapasztalatokat, és gyógyul a lelkük. A Fény birodalmában a beszámolók szerint nem létezik az idő, a tér viszont igen, különböző helyeken, együtt, szeretetben léteznek.
A gyógyulás folyamata
– Az utazások során gyakran a Fény felé irányítom a lelkeket, hogy onnan aztán visszatérjenek az előző életbeli sérült énükhöz, akit a már megtapasztalt boldogsággal szintén meg tudnak gyógyítani – meséli a szakértő. – Így a múlt traumái feloldhatóak, lezárhatóak, nem okoznak több problémát a jelenben az illetőnek.
Szilvia azt mondja, az utazások során szellemek jelenlétét is tapasztalhatjuk.
– Olyan is előfordult már, hogy az illető előző életbeli beszámolója kissé furcsa irányt vett: kérdeztem, nem fordulhat-e elő, hogy időközben meghalt, és most már szellemként érzékeli a dolgokat? Kiderült, hogy valóban ez történt…. Furcsa, de néha a lelkek nem veszik észre, hogy már nem élnek, egy köztes létállapotban ragadnak élet és halál között, a régi fájdalmukkal, haragjukkal… Ám ha sikerül rávenni őket, hogy engedjék el a sérelmeiket, akkor már ők is rátalálnak a Fény útjára, és átkelnek a kapun.
Elakadások, visszatérő problémák
Szilvia szerint a reinkarnációs utazás annál mélyebb dolog, semmint hogy pusztán kíváncsiságból kipróbáljuk, bár persze ez sem tilos…
– Párkapcsolatokban, szülő-gyerek viszonyban felmerülő gondok, visszatérő konfliktusok, elakadások esetén igazán hatásos, de fordultak már hozzám pánikbetegséggel, szorongással is.
Nem hipnózis!
A reinkarnációs utazás során nem hipnotizál a meditációt vezető. Ez nem egy transzállapot, végig a tudatunknál vagyunk. A mély meditáció talán az álomba zuhanás előtti pillanatokhoz hasonlítható.
forrás:astronet.hu
forrás:Az ébredés hajnalán
– Volt egy visszatérő álmom tíz és tizennégy éves korom között: egy lépcső alján álltam, ami kétfelé ágazott, és nagy szomorúságot éreztem – meséli. – Tizenöt esztendős voltam, amikor nyaralni mentünk a szüleimmel, és ellátogattunk egy kastélyba is. Az előcsarnokba belépve megdöbbenve ismertem fel a lépcsőt, amit oly sokszor láttam álmomban. Ekkor felsoroltam édesanyámnak a szobákat is, hogy melyik helyiség hol található, ki lakott benne. Az idegenvezető mindent megerősített… Később egy barátom ajánlott egy médiumot, aki reinkarnációs utaztatást is végez. Elmentem hozzá, és a meditáció során ismét a kastélyba látogattam el. Ekkor jöttem rá, hogy ki is voltam előző életemben: tudtam a nevem, a rangom, ismertem az akkori édesanyámat és férjemet is. Világossá vált előttem az is, hogy miért kell emlékeznem: akkori énem elvesztette a gyermekeit, a lépcső két ága pedig a gyerekszobákhoz vezetett… Később kutatni kezdtem, és a könyvtárban sok tényszerű anyagot, dokumentációt találtam az előző életemről. Kiderült, hogy a valóságban is minden úgy és akkor történt, ahogy azt a meditáció során tapasztaltam – magyarázza a látó. – Ezután kezdtem el képezni magam, és elvégeztem egy tanfolyamot, hogy utaztatóként praktizálhassak. Azóta már nagyon sok meditációt vezettem.
Fény az alagút végén
Bár természetesen minden utazónak más emlékei jönnek elő, van, ami közös a meditációkban.
Mindannyian megtapasztalják a halál utáni élet valóságosságát, a mennyország létét, vagy ahogy Szilvia nevezi, a Fény birodalmát.
– Bár sokan tartanak attól, nehogy rossz benyomások érjék őket a meditáció során, a félelmük alaptalan. A tudatalatti kíméletes hozzánk, csak olyan emlékek jönnek elő, amelyekkel meg is tudunk birkózni – magyarázza Szilvia. – A halál fájdalmát sem éli át senki, azt azonban igen, ahogy a lélek átkel a Fénybe. Kivétel nélkül minden utazó beszámol a Fény birodalmáról, és mesélni is tudnak az ottlétükről. Találkoznak a lelkekkel, akiket szerettek, összegzik az átélt eseményeket, tapasztalatokat, és gyógyul a lelkük. A Fény birodalmában a beszámolók szerint nem létezik az idő, a tér viszont igen, különböző helyeken, együtt, szeretetben léteznek.
A gyógyulás folyamata
– Az utazások során gyakran a Fény felé irányítom a lelkeket, hogy onnan aztán visszatérjenek az előző életbeli sérült énükhöz, akit a már megtapasztalt boldogsággal szintén meg tudnak gyógyítani – meséli a szakértő. – Így a múlt traumái feloldhatóak, lezárhatóak, nem okoznak több problémát a jelenben az illetőnek.
Szilvia azt mondja, az utazások során szellemek jelenlétét is tapasztalhatjuk.
– Olyan is előfordult már, hogy az illető előző életbeli beszámolója kissé furcsa irányt vett: kérdeztem, nem fordulhat-e elő, hogy időközben meghalt, és most már szellemként érzékeli a dolgokat? Kiderült, hogy valóban ez történt…. Furcsa, de néha a lelkek nem veszik észre, hogy már nem élnek, egy köztes létállapotban ragadnak élet és halál között, a régi fájdalmukkal, haragjukkal… Ám ha sikerül rávenni őket, hogy engedjék el a sérelmeiket, akkor már ők is rátalálnak a Fény útjára, és átkelnek a kapun.
Elakadások, visszatérő problémák
Szilvia szerint a reinkarnációs utazás annál mélyebb dolog, semmint hogy pusztán kíváncsiságból kipróbáljuk, bár persze ez sem tilos…
– Párkapcsolatokban, szülő-gyerek viszonyban felmerülő gondok, visszatérő konfliktusok, elakadások esetén igazán hatásos, de fordultak már hozzám pánikbetegséggel, szorongással is.
Nem hipnózis!
A reinkarnációs utazás során nem hipnotizál a meditációt vezető. Ez nem egy transzállapot, végig a tudatunknál vagyunk. A mély meditáció talán az álomba zuhanás előtti pillanatokhoz hasonlítható.
forrás:astronet.hu
- - - - - - -
forrás:Az ébredés hajnalán
