Várom, hogy hazatérjek, ugyanakkor félek is tőle. S attól is, hogy utána már nem ölelhetem meg az itt hagyott szeretteimet és nem is láthatom őket...
(egy kedves hozzám forduló felvetése)
.jpg)
Természetes, hogy félsz, hiszen egyrészt mégiscsak egy ismeretlen utazás számunkra, másrészt a testnek is megvan a maga (biológiai) ösztönös halálfélelme. Ráadásul a fizikai elménk is jelentősen hozzájárulhat e félelmünkhöz, hiszen döntően a testi érzékszerveinkkel felfogott észleléseinket fogadja és értelmezi, így folyamatosan azt érezteti velünk, hogy csak annyi a világ és benne mi magunk, amennyit most tapasztalunk belőle.
Azonban ott és akkor - az én ismereteim szerint - már ezt másként fogjuk gondolni, érezni, sőt, (a legtöbb esetben legalábbis) boldogabbak leszünk, mint itt bármikor. Azokat a szeretteidet, akiket hátrahagysz, valóban nem ölelheted meg testileg, viszont odaátról figyelemmel kísérheted őket, valamint ott más tudatossággal fogsz rendelkezni, és megnyugvással fogod tudomásul venni, hogy az elválásotok csak átmeneti, s azt is tudni fogod, hogy miért kellett neked jönnöd, s nekik még miért kellett maradnod. Tudni fogod, hogy bár a testi életet komolyan kell venni, de mégsem túl komolyan. Tudni fogod, hogy jelen testi életed nem az egyetlen létező, sőt, csupán egy apró láncszeme a teljes létezésednek, s amit itt oly végzetesnek éltél meg, azt odaát nagyobb könnyedséggel fogod kezelni.
- - - - -
Nekem az a fura a halál közeli élményekben, hogy mind ugyanazt mondja. Ettől nekem hiteltelenné válik az egész, hisz úgy vélem, egymástól veszik át az élményeket - alagút élmény, találkozás fénylénnyel, aki visszaküld, hogy nem jött el még az időd, stb.
(egy kedves hozzám forduló felvetése)
Én azt gondolom, hogy az, hogy a halál közeli élményt beszámolók zöme - lényegében - ugyanarról beszél, éppen hogy hitelessé teszi a beszámolót és nem fordítva. Persze, ha ezek az emberek találkoztak volna, hallottak volna egymásról, akkor akár igazad is lehetne. Azonban a dolog nem ennyire egyszerű.
Olyan emberek is beszámolnak (a többség által is átélt) jellemző élmény-elemekről, akik soha korábban nem foglalkoztak ilyen témákkal, nem is érdekelte őket, nem is hittek bennük. Valamint nagyon sokan, akik átélik, utána sokáig nem is mernek róla beszélni, nehogy hülyének nézzék őket. Sokan, akik átélik, olyan megrázó hatással lesz rájuk, hogy gyakorlatilag új emberek lesznek - korábban anyagias emberek hirtelen a lelki dolgok felé fordulnak. Sokan találkoznak olyan már eltávozott szeretteikkel, akiktől olyan információt tudnak meg, amit egyébként nem tudhattak. Sokan olyan észleléseket tesznek az élményük során (míg a testük klinikai halott), amire sehogy sem lennének képesek, de mégis, utólag, abban az állapotban tett észlelésük bizonyítást nyer.
Még hosszasan sorolhatnám, de a lényeg tehát: minél mélyebben megismerjük (például) a halál közeli élmények témakörét, annál inkább azt kell mondjuk, ez bizony nem fantázia.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
