2024. október 30., szerda

Nem fog szeretni mindenki!



Bármit is teszel az életben, bármilyen jószívű és kedves leszel: nem fog szeretni mindenki.

Sajnos arra vagyunk nevelve, hogy kiszolgáljuk a környezetünket, hogy viselkedjünk jól, hogy feleljünk meg az elvárásoknak, és hogy bírjuk ki a szenvedést.

Mélységesen szomorú, hogy nem arra vagyunk nevelve, hogy álljunk ki önmagunkért, hogy érezzük jól magunkat, hogy bátran mondjuk el a véleményünket, hogy vannak jogaink, nem csak kötelességeink.

Rengeteg ember gondol rólunk rengeteg mindent.

Van, aki tűzbe menne értünk, mások alig várják a bukásunkat.
Van, aki csillogó szemmel néz ránk, mást a hideg is kirázza, ha belépünk az ajtón.

Hogy lehet ez? Hiszen én ugyanaz vagyok!
Miért gyűlöl az egyik, miért szerelmes belém a másik?
Miért vagyok jó a nagymamámnak, miért vagyok kevés az apámnak?
Miért ismerik el a munkámat az egyik munkahelyen, miért rúgnak ki máshonnan?

Azért, mert mindenki másképp látja a valóságot. Mindenki úgy látja a világot, ahogy ő van.
És az emberek jelentős része nagyon nincs jól.

Akiben nincs önszeretet, empátia, érzékenység, önbizalom, boldogságra való képesség, az mindenben, és mindenkiben az ellenséget látja.

Akinek rendben vannak a dolgai, a lelke, az élete, akinek van szeretet, intimitás, öröm a mindennapjaiban, az szép helynek látja a világot, és keresi a jót a másikban.

Nincs hatalmunk afölött, hogy mi zajlik a másik ember elméjében, és nem is dolgunk, nem is feladatunk meggyőzni mindenkit, hogy mi jók vagyunk, és szerethetőek, már csak azért sem, mert a szeretet nem érvelés, vagy vitatkozás hatására alakul ki.

A szeretet az vagy VAN, vagy NINCS. Mást nem tud tenni, csak létezik, vagy nem létezik. Vagy van szeretet, vagy a szeretet hiánya van, és az a gonoszág, a tudatlanság, és a rosszindulat.

Hosszú évekbe telt, míg rájöttem, hogy minden ember tükör.
Én is az vagyok.

Tükrök vagyunk, belenézünk egymásba, és azt látunk, amit látunk. Úgy látjuk magunkat, és a másikat, ahogy vagyunk, amilyen szemüveg van rajtunk.

Szörnyű, hogy sokan úgy élnek le egy életet, hogy folyton az jár a fejükben: mit gondolnak rólam? Mit mondhatnak a hátam mögött? Mit kéne máshogy tennem, min kéne változtatnom ahhoz, hogy elég jó legyek?

Érdekes, hogy magunkat akarjuk lecserélni, pedig sokszor a környezetet kéne.

Engem szívből nem érdekel, ki mit fantáziál rólam, ki - hogyan torzít engem az elméjében. Ha érdekelne, már megőrültem volna. Engem az érdekel, hogy én hogy vagyok, nekem milyen a viselkedésem, milyen szavak jönnek ki a számon, hogy bánok magammal, és a szűk környezetemmel.

Nem vagyok felelős azért, ki - hogyan értelmezi a mondandómat, vagy a tetteimet. Azért vagyok felelős, hogy szabadan, egészségesen, és boldogan éljek úgy, hogy nem ártok másoknak.

Sok a keserűség és a gonoszság.

Sok a boldogtalan ember, aki csak fröcsög, károg, és csahol.
Nem szeretnek senkit, saját magukat sem.

És te azért pedálozol, hogy szeressenek, miközben az, amire vágysz, nincs náluk. Üres a hátizsákjuk, csak fekete levegő van bennük, és azt hiszed, naivan, ostobán, hogy tudnak neked szeretetet adni.
Szeretetet adni csak az tud, akinél van. Aki önmagával is békében él. Aki szelíd. Jámbor. Őszinte. Kedves. Békés. Türelmes.

Aki ragyog.

Szívtelen emberek után rohanunk kiéhezve, és észre sem vesszük, hogy teljesen rossz az irány.

Szeretni csak alig képes valaki.
Hát hova rohansz? Ki után szaladsz?
Az után, aki nem hív fel? Aki megalázott? Aki bántott? Akinek nem kellesz? Aki csak ígérget? Aki meglopott? Aki kihasznált? Aki semmibe vett? Mit remélsz, mi van az ő zsákjában? Gyémántok? Fény? Puhaság?

Mikor utoléred, látni fogod, hogy egy üres kutat kergettél.

Nem te nem kellesz neki, ő nem kell saját magának.
Az emberek jelentős része lemond saját magáról. Kialszik a fény, és mindent beborít a sötétség.
Nem tudsz nekik fényt vinni. Nincs ajtó, amin be tudnál menni.

Van egy csodálatos idézetem Babits Mihálytól, ez jusson eszedbe mindig, amikor torz tükrökbe nézel, amikor undort, megvetést, gyűlöletet kapsz másoktól:

"Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."

Ebben a négy sorban minden benne van, ami fontos.
Remélem érted!

Szeretettel: Viki

forrás: Bihari Viki

- - - - - -

Beauty Of This World - videó