Persze nem kell, hogy így legyen, de azt szoktuk mondani, hogy mindig csak a jókkal történik rossz dolog. Nem hinném, hogy ennek van valamilyen tudományos statisztikai alapja, de a népi megfigyelés mindig sok bölcsességet hordoz.
A spirituális fejlődés szempontjából nézve van magyarázat. Az ember lelke fejlődik, életről-életre érettebb lesz. Amíg a kezdeti életekben a jövő mindig félelmetes, addig a fejlődés utolsó életeiben a jövő bármit hoz, az tökéletes. Most is vannak emberek a Földön kezdetleges fejlődési szakaszban, és olyanok is, akiknek a lelke már nagyon érett.
A fiatal lelkek nagyon sokat aggódnak a jövőn, számukra rengeteg félelmet hordozhat a jövő. Az érett lélek eléri a szinkronicitás állapotát, amely az aggódó állapot teljes ellentéte. Szinkronicitásban azt érzi az ember, hogy bármi történik, az legjobban fog történni, mert útját Isten vezeti, és Isten mindig a legjobbat akarja számára.
A szinkronicitás megjelenése előtt, az ember hosszabb ideig tudatos spirituális életet él, melyben próbál tudatos maradni a történésekre. Minden megjelenő változásnál gyakorolja az elfogadást. Minden váratlan élethelyzetre úgy tekint, mintha saját maga választotta volna a kialakult élethelyzetet. Még akkor is, ha hatalmas változásokkal jár. Ha egós szemszögből nézzük, akkor hatalmas veszteségekkel jár. Mert az érett lélek már tudja, már érti, hogy elsődleges célja a Földön a lélekfejlődés, melyhez néha szenvedni kell.
A szenvedés egy nagyon mély metafizikai folyamat, mely során tágul a lélek, azzal együtt a tudat, tudatosság, és az energiabefogadás képessége. Minden egyes nehéz élethelyzet feldolgozása után, az ember kicsit tudatosabb, kicsikét több benne a tudat, lét, Isten.
Az ember csak addig szenved, amíg fejlődő képes a lelke. Ha az ember képes úgy tekinteni a váratlan jövőbeli élethelyzetekre, mint lélekfejlődési lehetőségekre, akkor már nem is szenved. Akkor már örömmel el tud fogadni minden olyan élethelyzetet, mely hatalmas változást hoz az életébe.
Például esetemben tíz éve tanulmányozom a spiritualitást, mert erőteljes tapasztalásaim voltak, amiket szerettem volna megérteni. Az évek alatt sok-sok mindent feláldoztam, hogy járni tudjam az utat, hogy tanulhassak, fejlődhessek. Sikerült az anyagi világban is féllábbal maradni, hogy meglegyenek az anyagi forrásaim, hogy egy nap könyvet írhassak a tapasztalataimból, és megszerezett tudásból, valamint tanfolyamokat kezdhessek szervezni. Hogy bevételeim is abból legyenek, amit szeretek csinálni. Már nem sok idő kell a megvalósuláshoz, talán félév. Mégis tudatában vagyok annak, hogy bármikor olyan veszteségek érhetnek, melyek a tíz éves célt egy csapásra szerte foszlathatják. És ha megtörténne, akkor örülnék, mert tudnám, hogy Isten fontosabbnak tartja a szenvedésem, a céljaim megvalósulásánál. Mert tudja, hogy abból a szenvedésből tovább érhet a lelkem, amíg a vágyam megvalósulásával kevésbé fejlődhetnék. Persze nem kell, hogy így legyen, - valószínűbbnek látom, hogy a tanítással sokkal többet fejlődök majd, mert tanítva tanul legtöbbet az ember. Ha minden nap arról beszél, amit egyre jobban akar tudni, érteni. Csak azért hoztam fel ezt a példát, hogy érzékeltessem, milyen az a gondolkodás, amikor az ember minden kialakuló élethelyzetre úgy képes tekinteni, mintha saját maga választotta volna.
A fenti sorokból már megérthető, hogy miért a jókkal történik mindig nagyobb tragédia. Mert a jók már érettebb lelkek. Ők az előző életekben már túl vannak a kicsike megpróbáltatásokon, a szokványos félelmeken. Nekik már nagyobb adag kell, hogy megjelenjen a szenvedés, hogy tovább fejlődjön a lelkük. Olyan adag, amelyről a fiatal lelkek úgy gondolják, hogy ők abba a megpróbáltatásba belehalnának.
Fejlődni vagyunk itt. Minden pillanatban figyelemmel kísér minket a Jóisten, gondviselés, - minden léleknek felügyeli a sorsát, hogy pontosan az történjen vele, ami épp a legjobban szolgálja lelke fejlődését. Létrehozott számunkra egy lélekbölcsőt, a Földet, melynek köszönhetően a szenvedés mellett sok örömöt is megtapasztalunk, - így igazán érdekes, izgalmas tapasztalás lehet a lélekfejlődés. És a végén minden jóra fordul, mert a végén megértjük, hogy a legnehezebb életszakaszok is értünk voltak, a fejlődésünkért volt.
- Zsigray András -
- - - - -
A LÉLEK FELEMELKEDÉSE - SPIRITUÁLIS SZINT - videó
