Párbeszédben az Univerzummal

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a lehető legfontosabbról is beszéljek picit. Hogy beavassalak abba az intim kapcsolatba, annak rejtelmeibe, amit a Teremtészettel, az Univerzummal folytatott párbeszédeim, a tőle kapott tanítások jelentenek számomra. Elmesélem, én hogyan kerültem ilyen viszonyba az általam legnagyobb mesternek vélt Teremtővel, a Kozmikus Tudattal, a MindÉNsÉg formaöltése mögötti erővel, a végtelen tudással, melynek KÉPmásaiként, avagy tudati fókuszaiként itt élünk most a Földön (elvileg)… legalábbis, ahogy én nevezem azt a Forrást emberként, ahonnan áramlik ez a VILÁGosság. Vannak, akikhez entitások, angyalok, lények, asztrális gondolatformák “beszélnek”. Biztos úgy van, nem vitatom. Nekem soha ilyen lény nem jelentkezett be, ezért csak abban hihetek, hogy ismereteim, gondolataim forrása ÉN vagyok, azaz Forrásom, az Univerzum Forrása.

Hogy ez a “viszony”, avagy kapcsolat miért is fontos? Nos, először is azért, mert elengedhetetlen a tudat fejlődéséhez, tágulásához, az ÖnÍzMerethez (önismerethez)… véleményem szerint. Számomra egyébként is EZ az élet, a létezés értelme. Nem beszélve arról, hogy milyen csodákat élhet meg az ember napi szinten, milyen varázslatos felismeréseket tapasztalhat akár minden pillanatban, ahogy az Univerzális Törvények, Igazságok, az Abszolút és Transzcendens dimenziók feltárulnak a megtisztított lencsén, a felszabadított elmén keresztül, individualizált Tudatparányunk előtt, amint betekintünk a fizikai síkra, a földi világunkba és emberként visszanézünk, hogy szemezzünk magunkkal… a Teremtő Tudattal. Amikor az emberbe süllyedt tudatrészünk szembe néz Önmag(j)ával és az anyagvilág korlátain, illúzióin, fátylain túl felismeri benne a Forrását, akkor összekapcsolódik a végtelennel, a MindÉNsÉget Teremtő Tudattal. Ilyenkor egy pillanatra Univerzummá válik maga, ami egy leírhatatlan érzés.

Engedd meg, hogy elmeséljem, hogy én ezt az egészet miként élem meg és hogyan is kezdődött ez az utazás. Most leszögezném, hogy ez az én egyedi tapasztalásom, ami eltérhet a mások által megélt valóságtól. Mindannyian különböző keretek között, más-más lencsével nézzük ezt a végtelen holografikus „filmet”. És ez így van jól. Kérlek, szavaim, élményeim ne legyenek rád korlátozó hatással. Hiszen minden a KÉPzelőerőnktől függ és annak végtelen potenciáljától. Így lett az Univerzum is és annak megszámlálhatatlan sokszínűsége, melyeken keresztül az EGY Tudat kifejezésre juttatja önmagát és csodálhatja tükörképét… legalábbis, amikor épp tiszta betekintést nyer és nem egy olyan torz képpel néz szembe, amit most a földi emberiség nagy része tükröz vissza.

Reméljük, hamarosan helyre áll és megtisztul évezredek mocskától ez a tükör. És ez természetesen rajtad, rajtam és mindnyájunkon múlik. Olyan nincs, hogy „ah, ez rám nem vonatkozik”, „mit érdekel engem”, „csak a saját jólétem érdekel”, „úgyse tehetek ellene semmit”. Illetve van… sajnos nagyon is van. És amíg létezik ilyen bomlasztó megnyilvánulás, addig lesz torz és szennyezett része ennek a tükörnek. Ennek pedig természetesen a tudatlanság, tudattalanság, a félrevezetettség és egy hazugságokra, megtévesztésre épített mesterséges „civilizáció” az oka. De ez egy másik történet…

Az egész úgy kezdődött számomra, hogy elegem lett ebből a világból, a pénzhajhászásból, karrierből, meg az egész semmitmondó és semerre se tartó életből… ami nem is élet valójában, de ezt akkor még csak sejtettem… ma már meggyőződésem. Mindig is éreztem, tudtam, hogy „több” vagyok, mint szürke biodroid, aki normákat, ember szabta törvényeket, iskolákat, tanokat, trendeket, vallásokat követ, azaz konformizálódik, ami a tudat és a Teremtés sokszínűségének „halála”. Soha nem érdekelt, hogy tanáraim mit hazudnak össze történelem (törtÉNelem!) címszó alatt, vagy mit kell éreznem és hinnem egy-egy vers jelentéséről. Ezek már gyermekként sem tudtak hatással lenni rám. Nem tudott a mátrix, ez a kegyetlen és hazug rendszer a rabszolgájává tenni, legfeljebb látszólag, kívülről, hiszen az embernek még ma is pénz kell a társadalomban való létezéshez, tehát dolgoznia kell, normákat, címkéket, trendeket követő emberek között kénytelen létezni.

Amint hátat fordítottam ennek a számomra értelmetlen vegetálásnak, az életem gyökeresen megváltozott és egykori énem, a személy, aki addig álarcom volt, megszűnt létezni, lecserélődött. Új cél jelent meg valóságomban, melyet jobban szomjaztam, mint a vizet, és ez az Igazság lett. Semmi más nem érdekelt, miután mindenemet elvette a mátrix, mindent elvesztettem… nem egyszer, hatszor. Tudati fókuszomat, belső figyelmemet az Élet, a Létezés, a Mindenség, a Teremtés, az Univerzum, a földi valóság, az Emberiség igazsága felé irányítottam, és évek óta ott is tartom az idő nagy részében (amikor épp nem engedek az anyag illuzórikus csábításának). Szinte minden anyagvilági kötődésemet felszámoltam, emberi kapcsolataimat és a világot átértékeltem magamban.

Megtisztítottam elmémet a ráprogramozott szennytől, korlátoktól (amennyire csak tudtam), melyek jöttek az iskolákból, könyvekből, emberektől, vallásokból, a média minden területéről, és így megnyitottam magam a Forrásnak, mely csak a tiszta lencsén át képes besugárzódni a lényünkbe… torzítás nélkül. Ez hónapokat, éveket vett igénybe, hiszen egy fejlődési folyamat… de legalább lehet fejlődésről beszélni, nem úgy, mint a mátrixba zárt semmitmondó életben. Persze attól függ, kinek mennyi időre van szüksége, kit mennyi fátyol akadályoz.

Természetesen, az egész egyetlen pillanat valójában, mivel egy DÖNTÉSsel kezdődik, egy kristálytiszta SZÁNDÉK megfogalmazásával. Ebben benne lesz a kezdet és vég, és közte a végtelen potenciál, mint odavezető út (minden így teremtődik a világon, minden létező!)… és ehhez ugye kinek, mennyi időre van szüksége, ki milyen térképet hordoz magjában. De mindez egyetlen, jól irányzott és fókuszált gondolattal, szándék kifejezéssel kezdődik. Ez megnyit egy ajtót a felsőbb világok felé, és végre tudati világosság áramolhat be létünkbe, lényünkbe.

Amíg ezt az ajtót nem nyitjuk ki, addig a „Jóisten” se tud mit kezdeni velünk, azaz a legnagyobb Mester, a végtelen tudás, Univerzumok „Atyja” ott vár az ajtó mögött arra, hogy végre érdeklődést, megismerni vágyást fejezzen ki az ember Önmagja, Forrása felé. E nélkül szerintem lehetetlen. Mondanom sem kell talán, hogy a legtöbb ember két kézzel nyomja ezt az ajtót, csak ki ne nyíljon, és teszi mindezt nemtörődömségével, tudatlanságával, hitetlenségével, korlátozottságával, tévhiteivel, vallásával, az anyagvilág hazug illúzióiban tartott és hagyott tudati fókuszával.

Amint viszont kitárul ez a metafizikai ajtó, elkezdődik a „tanítás”. A tanonc kifejezte abbéli szándékát, hogy tanulni szeretne mesterétől, Forrásától, ÖnÍzMeretre törekszik. Hát legyen. Az Univerzum boldogan besétál rajta, apránként csepegtetve gondolatait, tudását… ahogy a tanonc készsége, figyelme, fegyelme, hite, tudati tágulása adagolja. De ez nem egy verseny! Nem az nyer, aki minél gyorsabban végigmegy a pályán. A fejlődési utat kell megtanulnunk értékelni és élvezni, hiszen nincs végállomás valójában. A Létezés örök lüktetés.

Ha egykor el is érnéd a Mindenség Teremtő szintjét, vélhetően a következő pillanatban már valami újabb Univerzumot vagy Galaxist teremtesz, amiben egy új önmegismerés veszi majd kezdetét és ott Égi Testeken testet öltve, flórába öltöztetve azokat, faunával színezve, humanoid formában fogsz betekinteni, hogy tovább csodáld végtelen potenciálodat… már ha tényleg erről szól az egész.

Az elmém tágítása végett eleinte rengeteg könyvet olvastam, tucatjával, az elérhető legmagasabb szintű spirituális tudással rendelkezőket… főként angolul, mert magyarul sajnos nagyon sok ilyet nem lehetett elérni. Számtalan filmet, sorozatot néztem, melyeknek úgy éreztem, köze van az igazsághoz, a valós Teremtéshez, még ha sci-fi, kaland, vagy egyéb kategóriában is próbálták ezt leplezni a készítők. A lényeg az volt, hogy mindent elképzelhetőnek tartson az elmém, ne legyen semmi gátja a képzeletemnek.

Viszont egy idő után arra jöttem rá, hogy a könyvek valóban nem adnak új tudást, igazándiból semmi olyat nem olvastam a „legnagyobb guruktól” sem, amit nem tudtam magam is elképzelni vagy ne tudtam volna ott legbelül, magomban. Inkább csak megerősítettek abban, amit mindig is éreztem, de nem mertem elhinni, vagy nem tudtam volna olyan jól kifejezni. Ezért már csak félig olvasgattam könyveket, aztán csak pár oldalt és végül le is tettem őket pár éve. Mert rájöttem, hogy semmit nem adnak valójában, csupán mankók voltak, amíg megerősödtem és megértettem, hogy anélkül kell járnom, hiszen az a természetes.

És ekkor történt meg a „csoda”. Amikor a Természet, mint külső és a Kozmikus Tudat, mint belső mesterem felé fordultam kérdéseimmel. Valójában a kettő EGY, ugye. Ahogy kinn, úgy benn, emlékszel? Az egész talán úgy kezdődött, hogy egy kedves ismerős feltett nekem egy kérdést. Egy olyat, amire valahogy soha nem is gondoltam, fókuszomat soha nem helyeztem rá ilyetén formában. Viszont ahogy elhangzott általa, bennem is megjelent ez a kérdés egy érzésben kódolva. Ezt fűszereztem meg azzal, hogy vágytam a válaszra. Szerintem nagyjából egy perc telt el, és belémnyilalt a megdöbbentő üzenet. Mármint a tény maga volt megdöbbentő, hogy nem is gondolkodtam rajta, csupán feltettem egy kérdést, és szinte azonnali választ kaptam rá. (Pedig ez így természetes mindenki számára, azt azért megsúgom.)

Érdekel, hogy mi volt ez a kérdés? Rendben, elárulom. Így hangzott: „Vajon miért van ez az egész, mi a célja a Teremtőnek a mindenséggel?” Fura, hogy így még nem fogalmazódott ez meg bennem előtte, holott talán az egyik leglényegesebb és legmisztikusabb kérdés, amire azt gondolná az ember, hogy nem létezik válasz, vagy ha létezik is, akkor van rá jó néhány elmélet tudományos és vallási körökben. Akkor gondolom, az is érdekel, hogy milyen feleletet kaptam rá. Egy szent háromság fedte fel magát lelki szemei előtt, mely szavakba öntve így hangzott: „FELismerés, MEGismerés, ELismerés”… igen… és a homlokomat csapkodtam. Miközben persze valami megfogalmazhatatlan, mennyei érzéssel telve próbáltam felfogni, hogy mi is történt valójában, honnan érkezhetett ez a válasz.

Pár perc múlva aztán minden értelmet kapott és az ember egyik legfőbb probléma forrására is rámutatott ez a hármas. Hiszen, ha KÉPmások vagyunk, akkor nem természetes, hogy számunkra is ez a hármas a CÉL, az ÉRTelem a Létezésben? Nem így tanulunk, fejlődünk talán? Szeretnék egy félreértést elkerülni. Az „elismerés” NEM idolizálást, hódolást, imádságot jelent! Csupán egy belső, mély érzés, hogy „wow, az igen!”, azaz ezzel nyugtázzuk, hogy valamit felfogtunk, megértettük, tehát jöhet a következő „tanítás”, élmény, tapasztalás.

Ettől a pillanattól kezdve aztán egyre gyakoribbak lettek lassanként az ehhez hasonló felismerések. Nyilván meg kellett tanulnom érzékelni, értelmezni ezeket, és azt is, hogy miként tudok kérdéseket feltenni, kommunikálni ezzel az önmagát meg nem nevező Forrással. Ma már úgy fogalmaznék, hogy meg kell tanulni Google-özni az Univerzum Tudatát, és a választ „olvasni” tudni. Sok-sok gyakorlás után elmondhatom, hogy most már leggyakrabban instant felelet érkezik. Emiatt gyakran megesik, ha úgy vagyok persze hangolva, hogy felteszek egy kérdés valakinek, de mielőtt befejezném, már bennem megszületik a válasz. Ez egy nagyon fura érzés és tapasztalás. Van, hogy nézek valamit, például egy videót és felmerül bennem egy kérdés, hogy „de hát az meg hogy lehet, miért úgy működik?”, és azonnal kapom a végtelenül logikus és egyszerű feleletet.

De tudod, mit? NINCS EBBEN SEMMIFÉLE CSODA. Hiszen ez mindenkinek ugyanúgy működik. Ez a Természetes módja az Ember és az abban megnyilvánuló Forrás kommunikációjának. A vonzás és rezonancia törvényeinek megfelelően az ember olyan gondolatokat, gondolati formákat vonz be elméjébe, életébe, ahova HANGOLJA magát. Ne feledd, hogy egy gondolati rádió adó-vevő vagy valójában. A hangolást végezheted Tudatosan is, de a leggyakrabb az ember kihagyja ezt a lehetőséget és engedi magát a környezete, a körülmények által befolyásolni és ez állítgatja mindenkori hangulatát.

Én azt választottam, hogy tudatosan hangolom magam, és a legmélyebb, legtisztább, abszolút igazságokra, az Univerzum magjának hullámhosszára állítottam be magam. Pusztán az által, hogy vágyom erre, szomjazom ezt a tudást. Ezért ilyen gondolatok látogatnak meg. Ha az esti meccsen rágódnék, vagy a befizetetlen csekkeken, a „rohadt hazaáruló” kormányon, a pártokon, a biblián, vagy az új Miley Cyrus (az meg ki?) albumon, az ilyen-olyan Olimpián, világversenyeken, élsportolókon, celebeken és egyéb sötét illúziókon, megtévesztéseken, energiavámpír és tudatmódosító cirkuszokon… nos, logikus, hogy széles ívben kerülnének el az ilyen tisztaságú és világosságú gondolatok.

Ugyanezt a kommunikációt használom például az elveszett, vagy épp keresett tárgyak meglelésére is. Egyetlen érzés és gondolat kell hozzá. És tudnom, hogy választ kapok, és az tökéletes lesz. Ezért olyan tárgyakat is könnyedén megtalálok, amiket mások tesznek valahova vagy hagynak el. De én is csak akkor, ha úgy vagyok épp hangolva. Amennyiben a földi síkhoz horgonyzottan, problémák illúzióinak nyomásától homályos tudattal, nehogy azt hidd, hogy nekem is megy ez.

Nem olyan könnyű azért a mai világ szennyében tisztának maradni. Nem egyszerű folyton tudatosnak lenni, tudati világosság fényében fürdeni, amikor az eltérített kollektív valóság fertőjében az ember élete esetleg nem azt tükrözi különféle okok miatt. Nem is biztos, hogy cél az, hogy folyamatosan tudatosan hangoljuk a valóságunkat, hogy állandóan éber kontroll alatt tartsuk. Persze az is lehet, hogy ezek különféle tudatvilágossági szintek. De hol marad akkor a meglepetés faktor? Így viszont legalább lehetőségünk van a közbeavatkozásra, ha szükséges. Kapitányként tudunk a hajónkon lenni, ha a robotpilóta eltérne az általunk preferált iránytól és nem potyautasként hánykolódunk a viharos óceánon. Korrigálunk és hagyjuk a Teremtést, hogy kitöltse az A és B pontok között az utat, azaz, hogy hullámokat küldjön, melyeken tova úszhatunk. Hiszen ez a „dolga”, hogy a HOGYANt megteremtse a végtelen potenciáljából, ha mi megadjuk a CÉLt.

Nyisd meg ajtódat a végtelenre, tárd ki szélesre, hadd lépjen be rajta tanító mestered, Önön Forrásod, a varázslatos Univerzum Alkotója, a tükörkép Forrása. Engedd, hogy megtörténjen veled a „csoda”. Engedd be életedbe. De legfőképp természetesen, legyen hited és vágyad szerint!

További jó utat és élvezettel teli felfedezést kívánok!

Szeretettel,

Tudatfodor

(forrás: tudaticunami.wordpress.com)

Megható: fehér léggömbbel üzent anyjának gyermeke a túlvilágról a temetésen

Megható felvételen látható, amint elhunyt gyermeke gyászszertartásán a gyászoló anyához odarepül a hófehér léggömb, és körülötte lebeg, mintha próbálná megölelni őt. Szeretett gyermeke próbált búcsút venni a túlvilágról?

Az egyik legszívbemarkolóbb érzés az egy szülő számára, ha túléli saját gyermekét. Egyik szülő se kívánhatna ilyen rosszat még az ellenségének sem. De vajon elhunyt szeretteink lelke időnként tényleg visszajárnak?

Vibar-Alamares és fia Trebby

Egy Fülöp-szigeteken élő nő, Joy Ganda Vibar-Alamares is elvesztette gyermekét. A temetésen azonban

valami olyan történt, amire többen felfigyeltek, és teljesen meghatódtak.

Sokan egyenesen arról beszélnek, hogy a videón látottak lehetnek a túlvilági élet és a szeretet erejének egyértelmű bizonyítékai. A lány és a gyermeke közötti köteléket ugyanis az sem tudta eloldani, hogy két külön világba kerültek.

A nő a temetésen zokogott a padok között, gyermeke hófehér koporsója előtt, amikor a koporsó felett

lebegő szintén fehér léggömb elkezdett mozogni.

Lassan odalebegett az anyához, majd körbejárta, hozzásimult, mintha csak meg akarta volna ölelni. 

Egyesek szerint így vigasztalta a gyermek a szomorú anyát, akitől még egy utolsó búcsút akart venni, mielőtt távozna az árnyékvilágba, emlékeztetve arra, hogy nem maradt egyedül, s hogy a túlvilági kapu előtt várni fog majd rá.

 (forrás:http://avilagtitkai.com)

Megható módon fejezte ki háláját egy csimpánz, akit a megmentői visszajuttattak a vadonba

Hálával teli, hosszas öleléssel köszönte meg a halál torkából megmentett csimpánz, Wounda a segítséget megmentőinek, akik visszajuttatták őt a vadonba. 

A kongói Tchindzoulou-szigetén engedték szabadon Woundát, aki itt, az ország második legnagyobb folyója – Kouilou – mentén elhelyezkedő térségben lelt új otthonra. Ennek örömére ölelte szorosan magához a világhírű etológus Jane Goodall-t, aki munkatársaival segített neki az otthonra találásban.

A csimpánz Jane Goodall elmondása szerint szörnyű állapotban került hozzájuk, de folyamatosan küzdött életéért, és a munkatársak is rengeteget fáradoztak Wounda megmentésén, aki nemcsak nagyon le volt gyengülve, de számos betegséggel is küzdött.

Ilyen borzalmas állapotban találtak rá a csimpánzra

Nemcsak csont és bőr volt, de számos betegséggel küzdött

A csimpánz, akinek neve azt jelenti, “közel a halálhoz” rehabilitációja végül sikeres volt, így a Tchimpounga Csimpánz Rehabilitációs Központból új otthonába szállították 2013-ban. A három csimpánz-menedék sziget egyikén Wounda egy hatalmas család tagja lehet.

Jane Goodall, aki minden csimpánzot név szerint ismert:

A csimpánzok családi és szociális életének ismert kutatója Dr. Goodall, a tanzániai Gombe Nemzeti Park, valamint a Jane Goodall Intézet igazgatója Tanzániában kezdte kutatásait 1960-ban ezzel megalapozva a további főemlős kutatásokat. A hölgynek, aki sosem számokkal, mindig nevekkel tartotta számon az állatokat, óriási a szerepe abban, hogy ma ennyi mindent tudunk a csimpánzokról, többek között például azt, hogy eszközt használnak.

Az 1977-ben megalapított Jane Goodall Intézet ismert az afrikai fejlesztési programjairól, valamint a közösség-központú természetvédelem megalapozásáról is, emellett világhálózatot működtet a környezeti nevelés jegyében (Roots and Shoots), melynek közel 100 országban több mint 9000 csoportja van. Dr. Goodall-t, aki nagy szerepet vállal a csimpánzkereskedelem megállításában, 2002-ben ENSZ békenagykövetté nevezték ki.

(forrás:http://lemon.hu)

 A videóban látható a jelenet, amikor visszaengedik Woundát a vadonba, és hosszasan megöleli Dr. Goodall-t:

A spanyolországi Colomares Kastély – egy orvos remekműve

Spanyolországban, Benalmadena városában található a híres a Colomares Kastély. Ezt a 4 építészeti stílust (gótikus, román, bizánci és mudéjar) ötvöző mesebeli kinézetű, aprólékos részletekkel kidolgozott kastélyt egy orvos, Esteban Martín építette 1987 és 1994 között két helyi kőműves segítségével

Annak ellenére, hogy a doktor semmilyen építészeti tanulmánnyal nem rendelkezett, egyedül tervezte meg a látványos kastélyt.

A kastély Kolumbusz Kristóf emlékének tiszteleg: a Santa Maria hajó kicsinyített orra, jelképek, szimbólumok vannak elrejtve szerte az épületben. Esteban Martin próbálta ötvözni a 4 építészeti stílust és egyben megörökíteni Kolumbusz utazásának egyes elemeit.

Mindezek mellett egy rekordot is sikerült felállítani, ugyanis a Guinness RekordokKönyve szerint Colomares Kastélya ad otthont a világ legkisebb kápolnájának, amely csupán 1,96 négyzetméteres.

Az évek során több funkciót is betöltött, használták solymászatra, majd hüllő centrumnak. Mostanra Benalmadena legkedveltebb turista célpontjává vált.

(forrás: erdekesvilag.hu)

Az ásványok lelke, a lelkek útja és ereje

Az ásványok nem mások, mint bolygónk alkotórészei, de ugyanígy megtalálhatóak más bolygók építőköveiként is. Ha csupán egyszerű szemlélőkként néznénk őket, akkor nem látnánk mást, mint egyszerű köveket, kristályokat, lélektelen tárgyakként kezelnénk őket. Viszont nem azok, ettől ők sokkal, de sokkal többek, élet és hatalmas erő rejtőzik bennük. 

Az ásványok nem mások, mint a lélekfejlődés legelső állomásai. A lelkek mikor testet öltenek, legyen az növényi, állati, vagy éppen gondolkodni tudó, tudással bíró lény, mint az ember, általában az adott lélekfejlődésnek megfelelő testet választják. Az ásvány a lélek leszületésének ugyanilyen formája, az első testet öltése, ebben a formában kezdődik számára a fizikai világ megtapasztalása (felesleges lenne most belemenni, de bizony.. olykor évmilliárdokig tart ez a fajta lét). 

A lélek tiszta és egyszerű, nem fertőzte meg semmi, ebben a létformában nincs tudat, ami ezt tehette volna vele, így tiszta energiáit táplálhatja környezetébe. Ezeket az energiákat érezhetjük ha közelükben vagyunk, ezek azok, melyek oly sokszor segítően vagy gyógyítólag hatnak ránk. 

Sokan úgy tartják, hogy bizonyos ásványok csak bizonyos problémák megoldására valók, hogy kifejezetten egy-egy betegség elmulasztására, kifejezetten egy-egy lélektani vagy spirituális segítőképessége létezik, illetőleg ugyanígy fordítottan is, hogy egy-egy probléma megoldására csak egy-egy bizonyos ásvány megléte a segítség. Ezt a hiedelmet teljes egészében el kell, hogy oszlassam. 

Egy-egy ásvány több problémának a megoldására képes, és ugyanígy ugyanannak a problémának a segítésére több ásvány is jótékony hatással bír. A lélek a Mindenség (Isten, Teremtő) "szikrája", és épp oly tiszta, mint megalkotója, így magában hordozza energiáit is, csupán a test és a környezet alacsonyabb rezgése tompít ezen valamit. Ezek az ősi energiák pedig nagyon sok mindenre felhasználhatóak, a használatuk iránt a bennünk rejlő hit pedig felruházza őket egyéb képességekkel is.

Ezeken az energiákon lehet erősíteni és gyengíteni is. Az ásványok a legerősebb energiáikat minden esetben eredeti formájukban, csiszolatlanul ontják. Nem mondom azt, hogy megmunkálva nem lehetnek erősek, de semmiképpen sem annyira, mint eredeti alakjukban. Sokan napfénnyel, holdfénnyel vagy különböző szertartásokkal, földdel, vízzel, tűzzel töltik fel őket, ezek valóban segítően hatnak rájuk, erősítik hatásukat. Viszont érdemesebb továbbra is a Mindenségből áradó összenergiát használni hozzá, hiszen ez magában foglalja mindazt, amivel sokan külön-külön próbálják feltölteni őket. Mindemellett pedig egy-egy ásványt még pluszban kifejezetten egy-egy plusz energiával, ami egy adott dologban nyújthat segítséget tulajdonosának!

Így válhat majd egy-egy ásvány a szeretet, a védelem, a gyógyítás vagy bármi más kövévé. Nem szabad elfelejtenünk ők is lelkek, és képesek megőrizni, átsugározni magukból ezeket az energiákat! 

Szeretettel:

Carmelian & Cedamus

(forrás:http://emberisegebredese.blogspot.hu)

Bizonyítékot találtak a hatodik érzék létezésére

A tudomány végre bizonyítékot talált a titokzatos hatodik érzék létezésére, mely kapcsolatban lehet a mágneses érzékeléssel is. Az emberek is képesek lennének tudat alatt érzékelni a mágneses mező változásait, bizonyos láthatatlan jelenségeket látni, a jövőbe látni?

Hihetetlen sejtések igazolódnak be az emberi hatodik érzékkel kapcsolatban. A tudomány ugyanis bizonyítékot talált a létezésére.

A hatodik érzék nyomában

Egyes tudósok úgy vélik, hogy az öt fizikai érzék, a hallás, a látás, a tapintás, a szaglás és az ízlelés mellett létezik a hatodik érzék is – utóbbi egyfajta spirituális érzékként definiálható, melyet valaha az ember mindennapjai során használt, ám egy idő után – a technológia és a kommunikáció eszközeinek felfejlődésével – már nem volt rá szükség, ezért egyre jobban inaktivizálódott.

Teljesen megfoghatatlan volt a tudomány számára, így sokan évtizedekig nem ismerték el egy szűk rétegen kívül. Akik hittek benne, és kutatták, azok úgy vélték, hogy ez lehet a legösszetettebb érzékelésünk annak ellenére hogy teljesen eltompult már bennünk elődeinkhez képest.

A hatodik érzék sok mentális és egyéb képességet foglalhat magában, vannak erre vonatkozó kutatások, melyek szerint ezek együtt járnak kéz a kézben, és egyértelmű összefüggés áll fenn közöttük.

Akiknek erős hatodik érzéke van, azok általában képesek a telepátiára, víziókat tudnak magukban előhívni a múltból vagy akár a jövőbe képesek látni, míg mások különböző erőtereket, vagy az emberek auráját képesek érzékelni.

Fizikailag érzékelhetetlen volt eddig, ám ez nem jelentette azt, hogy nem létezik. Láthatatlansága hasonló az életünket befolyásoló külső erőkéhez: nem lehet ugyan tetten érni, hogyan dolgozik, de egyszer csak ott lesz az eredménye.

Egy megérzés, ami megváltoztatja a véleményedet, a döntéseidet és akár a jövődet.

Tudományos bizonyíték a hatodik érzék létezésére

Amerikai kutatók most úgy tűnik, sikeresen észlelték a jelenséget, és bizonyítékot találtak arra, hogy a hatodik érzék nem puszta illúzió, hanem egy ténylegesen létező képessége az embereknek.

A hatodik érzék működését először néhány éve kezdték el komolyabban venni, amikor sejthetővé vált, hogy az állatok nem véletlen érzik meg az erős földrengéseket, akár napokkal azelőtt, hogy bekövetkeznének.

Megfigyelték, hogy a veszély előtt a veszélyeztetett területről a madarak, emlősök és egyéb állatok mindig elvándoroltak, anélkül hogy bármilyen a tudomány számára észlelhető előjele lett volna a katasztrófának.

A hatodik érzéket ugyan akkor még nem tudták mérni, de statisztikailag szinte kizárható volt, hogy ezek az esetek a véletlen művei lennének.

Megfigyelték, hogy bizonyos kutyák, amelyek telepatikus kapcsolatban állnak gazdájukkal, és állatok, amelyek tudják, ki telefonál, illetve négylábúak, amelyek tudják, hogy állatorvoshoz viszik őket, egészen az olyan állatokig, amelyek szellemekre reagálnak.

Szintén hátborzongatóan izgalmas eseteket figyeltek meg, mikor macskákkal kapcsolatos eseteket vizsgáltak. Több ezret, statisztikai szinten. A beszámolókból kiderült, hogy a macskák már akkor tudják, hogy az állatorvosnál lesz jelenésük, mikor a gazdijuk még el se indul a kosarukért, elég csak rágondolniuk, és a macska el is bújik valahová.

Ez persze lehetne a véletlen műve is.

Azonban a statisztika és a nagy számok törvénye egyértelműen arra utal, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, és kizárja a véletlenszerűséget.

Nemrégiben kiderült, hogy bizonyos emlősök és állatok az ibolyán túli sugárzást is látják, ami nemcsak a sötétben segít nekik tájékozódni, de olyan dolgokat is érzékelnek, amit mi emberek nem.
Az állatok egy részének retinája valóban átengedi ezeket a sugarakat, míg az emberé nem. – derült ki egy közelmúltban történt kutatásból.

Az emberben is megvan ennek ellenére a hatodik érzék képessége, valaha az emberi szem is átengedte ezeket a sugarakat, de evolúciós fejlődésünk során ezt a képességünket elvesztettük, eltompult bennünk.

A tudósoknak szenzációs módon mégis sikerült bizonyítékot találniuk arra, hogy az emberben is jelen van egyfajta finom érzékenység a mágneses mező változásaira.

A kutatók azt már tudták, hogy az állatok képesek érzékelni a mágneses teret, és ez nagyon szoros összefüggésben van a hatodik érzékükkel.

Egy 24 önkéntessel elvégzett kísérlet mutatott rá arra, hogy az emberi agyban is megvan ez az érzékelési képesség, igaz jóval tompábban, mint az állatoknál.

Az alanyokat egy Faraday kalitkába zárták, mely biztosította a megfelelő árnyékolást, és azt, hogy semmiféle elektromágneses erőtér ne jusson be.

Ezek után szakaszosan elektromos mezőnek tették ki az alanyokat, akiknek az agyában ekkor szokatlanul magas, semmilyen más biológiai aktivitással nem magyarázható reakció keletkezett. Mindez tudat alatt zajlott le ugyan, de mégis óriási bizonyító erővel rendelkezik a hatodik érzék létezésének kapcsán.

A kutatóknak még rengeteg kutatást és vizsgálatot kell elvégezniük, újabb teszteket, az eredményeket pedig kielemezni, de ha a későbbi kísérletek is hasonló eredményekkel zárulnak, talán még többet megtudhatunk a rejtélyes hatodik érzékről.
(forrás:polusonline.com)

Az emberek okkal kerülnek az utadba

Az emberek egy okra, időszakra vagy egy életre kerülnek az utadba.

Ha tudod, melyikről van szó, tudni fogod, mit tegyél az illetővel.

Ha valaki egy OKRA jelenik meg életedben, akkor általában egy általad kinyilvánított szükségletnek felel meg.

Azért jöttek, hogy átsegítsenek a nehézségen...

Hogy útmutatást, segítséget nyújtsanak...

Hogy fizikailag, érzelmileg vagy spirituálisan támogassanak...

Talán úgy tűnik, Isten küldte őket - és úgy is van.

Azért vannak itt, mert szükséged van rá, hogy itt legyenek.

Azután anélkül, hogy valami rosszat tennél, vagy egy alkalmatlan pillanatban ez az ember olyat mond vagy tesz, ami kapcsolatotoknak véget vet.

Néha meghalnak...

Néha továbbállnak...

Néha valamihez hűen arra kényszerítenek, hogy állást foglalj...

Fel kell ismernünk azt, hogy szükségleteink kielégültek, vagy vágyaink beteljesültek...

Az ő munkájuk elvégeztetett.

Imád, melyet az égbe küldtél, megválaszoltatott és most ideje tovább lépni.

Néhányan egy IDŐSZAKRA lépnek életedbe

Mert eljött a te időd, hogy megossz, növekedj vagy tanulj.

Ők békét hoznak vagy megnevettetnek.

Talán olyasmire tanítanak, amit még sosem csináltál.

Általában hihetetlen mennyiségű örömet adnak neked.

Hidd el, ez igaz! De csak egy időszakra.

Az ÉLETRE SZÓLÓ kapcsolatok életre szóló leckékre tanítanak

Olyan dolgokra, melyekre építened kell, hogy szilárd érzelmi alapod legyen.

Az a feladatod, hogy elfogadd a leckéket, szeresd az illetőt és a megtanultakat felhasználd életed minden más kapcsolatára.

Azt mondják, a szerelem vak, de a barátság látnoki képességű.

Köszönöm, hogy életem része vagy...

Akár egy ok, egy időszak vagy egy életre szóló vagy.

(forrás: http://inspiralo-uzenet.blogspot.hu)

Napokkal a halál után is működőképes marad számos gén

Meglepő felfedezést tettek amerikai kutatók: a halál beállta után 48 órával számos gén működőképes maradt, sőt aktivitásuk fokozódott.

Az eredmények a szervátültetéseken átesettek számára is fontosak lehetnek, emellett a halál fogalmának újragondolására sarkallhatnak.

VÁRATLAN GÉNMŰKÖDÉS

A Washingtoni Egyetem mikrobiológusa, Peter Noble és munkatársai elpusztult egerek és zebradániók génaktivitását vizsgálták, olvasható a Science Alert tudományos portálon.

A kutatómunkát egy korábbi tanulmány ösztönözte, amely szerint több olyan gént sikerült emberi holttestekben azonosítani, amik több mint 12 órával a halál után is működtek.

A mostani kutatásban az amerikai tudósok azt találták, hogy a két állat esetében több mint 1000 olyan gén van, ami napokkal az élőlény pusztulását követően is funkcionált.

Ami a legmeglepőbb, hogy e gének aktivitása nem lecsengést, hanem éppen ellenkezőleg, erősödést mutatott.

A rágcsálóknál 515 ilyen gént azonosítottak, ezek több mint 24 órával az elhullást követően is teljes gőzzel működtek. Ami a zebradániókat illeti, náluk 548 gén funkcionált még 4 nappal az állatok elhullását követően is.

A gének aktivitására a kutatók a hírvivő RNS-ek (mRNS) mennyiségének ingadozása alapján következtettek, a megfigyelések a vizsgált állatok halálát követően 96 órán keresztül zajlottak.

Az mRNS a genetikai információt közvetíti a DNS-től a fehérjeszintézis helyszínére, a riboszómákhoz, mennyisége alapján következtetni lehet arra, hogy egy sejten belül mennyi gén számít aktívnak.


MILYEN GÉNEK KAPCSOLTAK BE?

A kutatóknak azt is sikerült megállapítania, hogy a halál után bekapcsolt gének többsége vészhelyzetben aktiválódik (például gyulladásos folyamatot indít be), de olyan gént is találtak, ami az embrió fejlődése során lép működésbe és utána – egészen a halálig – „nem hallunk róla” többet.

A „tovább élő” gének között voltak olyanok, amelyek a daganatok kialakulásában játszanak szerepet. E megfigyelés főleg a szervátültetéseknél számíthat fontosnak és megmagyarázhatja, hogy transzplantációk után miért növekszik meg 32 különböző ráktípus kialakulásának esélye a pácienseknél.

PUBLIKÁCIÓRA VÁRVA

Fontos megjegyezni, hogy az eredményeket bemutató két tanulmány egyelőre publikálásra vár, szigorú szakmai ellenőrzésen kell átmenniük, mielőtt hivatalosan leközlik őket.

Ha ez meg is történik, a laboratóriumi állatoknál tett megállapítások nem biztos, hogy igazak lesznek az emberekre is. Ha azonban igen, akkor Noble szerint egészen más szemmel fogjuk nézni a halált, melynek megértése fontos információkat szolgáltathat az „élet biológiájának” tanulmányozásához. 

(forrás: http://rejtelyekszigete.com)

A túlzott komolyságról és a Hahota jógáról

A túlzott komolyság gyökere a korai gyermekkorra nyúlik vissza, arra az időre, amikor a szülők elkezdik mondogatni a gyermekeiknek - majd egyre gyakrabban ismételgetik -, hogy Mikor fogsz már végre megkomolyodni? Mikor fogsz már végre felnőni?

Azután felnövünk, de a kioktatás nem múlik, felnőttként is sokszor szembesül vele az ember, ha szeretné olykor kissé jól érezni magát, hogy ő is hamar megkaphatja a környezetétől az elvárást, miszerint Ne legyél már ilyen gyerekes! Az élet nem játék!

Ha körülnézünk, vagy csak belegondolunk, a kórházakat és templomokat is többnyire a szigorú komolyság és megfelelés - engedelmesség - rideg hangulata lengi be. És bármilyen furcsa, az olyan munkahely is eléggé ritka, amelyikben elfogadott a jó hangulat és a nevetés! Már gyanús, ha egy munkahelyen az ember jól érzi magát: De ráér! Nincs elég munkája?

Az internet és a televízió folyamatosan rossz hírekkel bombázza a gondolkodásunkat, újabb és újabb negatív, sötét gondolatokat ültetve a fejünkbe, ami csak még tovább növeli az amúgy is meglévő belső bizonytalanságunkat. Természetesen megvan ennek az oka...

A fiatalokat és a gyerekeket már már legkisebb koruktól kezdve fölösleges információkkal terhelik túl. Foci vagy kosárlabda helyett számítógéppel játszanak, ami feszült figyelmet igényel, és leggyakrabban nyoma sincs benne nevetésnek. A gyerekek nagy része már egészen kis korában úgy viselkedik - ezt várják el tőle -, mintha apró felnőtt lenne. "Mini Me".

Az emberiség zömének az életében a gondolat, a logika dominál, és az érzelmek a háttérbe szorulnak. Még az alapvetően érzelmi indíttatású nevetésben is a logikát, a poént keresik, s a nevetésben annak az okát kérik számon egymástól.

Pedig a nevetés képességének a lényege éppen az abszurditás, a józan észnek is ellentmondó képtelenség! Ahol a kérlelhetetlenül következetes logika az úr, ott a nevetésnek aligha marad hely.

Jóga-Hahota klub Katkával - videó

Súlyos ára van annak, hogy túlságosan komolyan vesszük magunkat és az egész életünket: ezért a szüntelen feszültségért betegségekkel fizetünk.

Itt az ideje hát annak, hogy most már a nevetést is vegyük kicsit komolyabban! A Hahota Jóga a világ egyik legtermészetesebb stresszcsökkentő módszere, ahol mi az örömteli, régóta elrejtett gyermeki énünkkel gyakorolunk. 

Nevetőgyakorlatokkal, lazító- és légzőgyakorlatokkal megtanuljuk átkapcsolni agyunkban azt a kapcsolót, ami megengedi, hogy a természetes, örömteli belső énünk megszabaduljon az elfojtástól, és mindennapi énünk, viselkedésünk természetes részévé váljon.

(forrás: Erszény Krisztián - nevetobuddha.hu)

A Hahota Jóga alapítója 

 "A Hahota Jóga megváltoztatta a személyiségemet. Azelőtt indulatos voltam, és könnyen fel lehetett bosszantani. Ezzel szemben most nyugodt vagyok, és az élet minden percét élvezem!"
(Dr. Madan Kataria)

Dr. Madan Kataria és Madhuri Kataria

A Hahotaklub-mozgalom Dr. Madan Kataria indiai orvos nevéhez fűződik, aki 1995-ben hívta össze az első nevetős társaságot, legelőször öt fővel (köztük volt a felesége és pár rokona). A Hahota Jóga módszere azóta már több mint 70 országban gyökeret eresztett, több mint 6000 hahota klub formájában. Célja mindenhol a testi és lelki egészség megőrzése - és visszaszerzése.

Madan Lal Kataria hivatásos orvosként kezdett foglalkozni a nevetés egészségmegőrző és gyógyító hatásaival, majd egy nemzetközi mozgalom létrehozója és vezéralakja lett, mellyel a legkülönfélébb fizikai és lelki betegségekből való gyógyulás elősegítésére tette fel az életét, önkéntes nevetés-vezetők ezreinek segítségével. A londoni The Times a Kacagó Guru nevet adományozta neki.

A nevetés, mint gyógyító erő, más orvosok fantáziáját is beindította. Dr. Patch Adams például a betegeit mindig megnevettette, merrt - filozófiája szerint - a nevetés kiegészíti az orvosi kezelést, és hatékonyabb eredményt lehet elérni a kacagással segített gyógyítási folyamatok által. Ma már a saját kórházában alkalmazza ezt a terápiát.

 (forrás: Erszény Krisztián - nevetobuddha.hu)

Dr Madan Kataria, közösségi központ Mumbai India - videó

Hálás öleléssel fogadta megmentőjét a súlyosan megsérült bagoly

Megható képeket osztott meg Facebook oldalán a Wild at Heart Rescue elnevezésű, amerikai állatvédő szervezet, melynek munkatársai csodával határos módon mentették meg egy elgázolt bagoly életét.

 A GiGi nevű amerikai uhut elütötte egy autó, amely következtében súlyos fejsérülést szenvedett és légzési problémái voltak. A válságos állapotban lévő madarat Douglas Pojeky-re, a Mississippi állambeli működő vadállatmenhely egyik munkatársára bízták, akit csak úgy becéznek, hogy a “madarakkal suttogó”. 

Az uhu és gondozója között rövid idő alatt rendkívül szoros kötelék szövődött. Douglas Pojeky és munkatársai mindent megtettek, hogy a bagoly felépüljön, kitartásuk pedig sikerrel járt. GiGi életét a hosszadalmas és költséges gyógykezelés, valamint a lelkiismeretes ápolás végül megmentette.

Ahogy azt a szervezet alapítója, Missy Dubuisson mesélte, Doug mindenkinél jobban ért madarak nyelvén, ami GiGi esetében is bebizonyosodott. A bagoly már az első perctől fogva megbízott benne és egészen megható módon fejezte ki háláját és barátságát megmentőjének. Amikor ugyanis Doug néhány napra elutazott, GiGi rendkívül izgatott lett. Alig várta, hogy a férfi hazatérjen, és mikor Doug visszatért a madár boldog és hálás öleléssel fogadta.

“Már táncolt, amikor meghallotta, hogy Doug megérkezett, és amikor odalépett hozzá, átölelte a két nagy szárnyával – idézte fel a megható pillanatokat Missy Dubuisson, aki nagyon boldog volt, hogy meg tudta örökíteni ezt a különleges momentumot. A nő azt is elmondta, hogy már az is csoda, hogy a bagoly egyáltalán túlélte a balesetet, és ő volt az első olyan madár akit ilyen súlyos sérülésekkel sikerült visszahozni az életbe.

(forrás: erdekesvilag.hu)

Az ember, aki megmentette a baglyot - videó

Egy mohamedán találkozása Jézussal

Dr. Nasir Siddiki története:

Kiléptem lakásom ajtaján, és becsusszantam fehér Mercédeszem kormánykereke mögé. Amíg a motor felbőgve életre kelt, vártam, hogy betöltsön a siker borzongató érzése, de csak egy olyan csontig hatoló fáradtságot éreztem, amely már a depresszió határát súrolta. Valószínűleg kimerültség, gondoltam, ahogy elhajtottam Torontó város sziluettje mellett anélkül. 34 évesen közel jártam ahhoz, hogy megszerezzem az első milliómat. Az utóbbi két évben napi 18 órát dolgoztam heti hét nap. Mit számított, fiatal voltam és egészséges. A mai nap ígért egynéhány pihentető órát.

Dr. Nasir Siddiki

Minthogy Hálaadás Napja volt Kanadában, vendégségbe voltam hivatalos egyik munkatársam otthonába. Mikor megérkeztem, az asztal már roskadozott az ételektől, és a házi készítésű ételek elfogyasztása után leültem a kanapéra, hogy elbeszélgessek Anita édesanyjával. Sajnos, a beszélgetés nem tartott sokáig. Elaludtam egy mondat kellős közepén, és egy idő múlva zavartan ébredtem. Hát nem ilyen első benyomást akartam kelteni! S ami még rosszabb, egy kiütés keletkezett a nyakamon, ami rettenetesen viszketett.

Útban hazafelé megálltam a kórháznál. "Reggelre rendbe jön" - mondta az orvos és krémet adott. Otthon kimerült álomba zuhantam. A hálószobámat fekete és szürke árnyak borították, amikor éjjel égető fájdalommal a nyakamban felébredtem. Elbotorkáltam a fürdőszobába, és megláttam, hogy a kiütés centis hólyagokká fejlődött. Reszketve ébredtem fel a hideg, köves padlón, felfelé a mosdókagyló aljára nézve. Elájultam!

Amikor visszanyertem az eszméletemet, tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben. Biztos voltam abban, hogy lehetetlen ennyire rosszul lenni és életben maradni, ezért ügyetlenül tollat és papírt kerestem az éjjeliszekrényen. Félelemtől remegő kézzel megírtam a végrendeletem. Mikor az első fénysugarak bekukucskáltak az ablakon, még mindig lélegeztem. Összeszedtem annyi erőt, hogy felhívjam Anitát, és segítséget kérjek. Ahogy autóval a Torontói Általános Kórház sürgősségi osztályára vitt, az autóút minden zökkenőjénél üvöltöttem a fájdalomtól. "Övsömöre van," - magyarázta az orvos - "a legrosszabb eset, amit valaha is láttam. Felvesszük a kórházba." Az övsömört, magyarázta, ugyanaz a vírus okozza, mint a bárányhimlőt. Ha valakinek gyermekkori bárányhimlője volt, a vírus megtelepedhet az ideggyökerek mellett. Évek múltán, ha a személy immunrendszere károsodik, kiütésekben és hólyagokban kitör, az idegeket is érintve. Az állapotra nincs gyógymód, és csak tünetileg lehet kezelni. A szövődmények között lehet súlyos hegesedés, hallás- és látásvesztés, bakteriális bőrfertőzések, arcbénulás, izomgyengeség és hosszan tartó idegfájdalom, amelyet még egy enyhe szellő is kiválthat. Irgalmasan, egy hatalmas fájdalomcsillapító injekciót adott. 

Másnap reggel egy steril szobában ébredtem a kórház nyolcadik emeletén, a bőröm úgy égett, mintha valaki benzinbe mártott volna, és gyufát gyújtott volna. Úgy éreztem, teljesen elégek. Araszolgatva eljutottam a fürdőszobához és elborzadva bámultam a tükörképemet. Nem volt emberi arcom. Megérkezett az orvosom és elképedve nézett rám. "A hólyagok olyan gyorsan terjednek, hogy szó szerint figyelhetem, ahogy nőnek. A szervezete nem küzd." Másnap reggel az övsömör mellett tetőtől talpig bárányhimlős lettem. Szigorúan elkülönítettek. Aznap este a lázam felszökött 42 fokra - ami elég forró ahhoz, hogy agyamból maradandóan rántottát csináljon.

Egyre csak romlott az állapotom. A hét végére állapotomat kritikusnak minősítették. Az életben bátor, magabiztos voltam, aki vállalja a kockázatot. De most, amikor a halállal kellett szembenéznem, meg voltam rémülve. Fogalmam sem volt, mi várhat rám a másik oldalon. Mohamedánnak neveltek Londonban, és úgy tudtam, Allah nem olyan isten, aki gyógyít. Az egyetlen reményem az orvostudomány volt. Végül már olyan közel jártam a halálhoz, hogy az orvosok nem tudták, hogy hallom-e őket, amikor vizsgáltak. "Az immunrendszere egyszerűen nem működik" - mondta az egyik. "Haldoklik" - erősítette meg a másik. És akkor eljutott a tudatomig. Azt mondta, haldoklom!

Az orvosok csendesen beszéltek Anitával. "Pár órán belül halott lesz" - mondták. "Ha valami csoda révén életben marad, valószínűleg vak lesz a jobb szemére, süket a jobb fülére, bénult a jobb oldalára és súlyos agykárosodása lehet a magas láztól." Aztán elmentek. Otthagytak meghalni! Úgy éreztem magam, mint egy fuldokló ember, aki már harmadszor merül alá. Összeszedve erőmet, elsuttogtam egy imát. "Isten, ha valóságos vagy, ne hagyj meghalni!"

Az éjszaka legsötétebb órájában felébredtem, és egy férfit láttam az ágyam lábánál. Fénysugarak áradtak belőle, ami lehetővé tette, hogy lássam a körvonalát. Arcát nem láttam, az túlságosan ragyogó volt. Nem kellett, hogy bárki is mondja nekem, tudtam, hogy Jézus az. A Korán említi Jézust; a mohamedánok hiszik, hogy létezett, nem mint Istennek Fia, hanem csak mint egy jó ember, és egy próféta. Tudtam, hogy ez itt nem Mohamed, tudtam, hogy nem Allah, Jézus volt a szobámban! Félelem nem volt, csak békesség. "Miért jönnél el egy mohamedánhoz, amikor mindenki más itthagyott meghalni?" - tűnődtem. Szavak nélkül szólt hozzám. "Én Vagyok a Keresztények Istene. Én Vagyok Ábrahám, Izsák és Jákób Istene."

Ez volt minden, amit mondott. Nem említette a betegségemet. Nem említette közelgő halálomat. Amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnt.

Másnap reggel ugyanaz a két orvos jött, hogy megvizsgáljon. "Megállt a hólyagok növekedése! Nem tudjuk, mi történt, de az övsömör vírus engedett." A rákövetkező nap, még mindig fájdalmakkal és hólyagokkal borítva kiengedtek a kórházból egy bőröndnyi gyógyszerrel. "Ne menjen el hazulról!" - figyelmeztetett az orvos. "Hónapokba telik, mire elmúlnak a hólyagok, és amikor elmúlnak, fehér bőrfoltok és hegesedések maradnak vissza. A fájdalom évekig tarthat." Kilépve a reggeli napon, úgy néztem ki, mint egy leprás és az Elefántember keresztezése. Amikor az emberek megláttak, átmentek az utca másik oldalára.

A gondolataim Jézuson jártak. Afelől nem volt kétségem, hogy Jézus jelenléte a szobámban megállította az övsömör vírust. Bárki is legyen Jézus, megértettem, hogy az Ő jelenlétében csodák történtek. Ez a tény egy emésztő kérdést hagyott bennem: Jézus Isten Fia, ahogy a Keresztények állítják, vagy csak egy próféta, ahogy nekem tanították? Otthon, aznap este, a gyógyszerek ellenére a fájdalom és a viszketés olyan erős volt, hogy majdnem le kellett kötnöm a kezemet. Ennek ellenére álomba merültem, és Jézusról gondolkodtam.

Másnap reggel korán ébredtem és bekapcsoltam a televíziót. A csatornákat váltogatva ledermedtem, amikor a következő szavakat láttam a képernyőn: "Jézus Isten Fia?" Feszülten figyeltem, ahogy két férfi az egész műsort ennek a témának megvitatásával töltötte - minden kérdésemet megválaszolták. Mielőtt véget ért volna a műsor, az egyik férfi bevezette a televíziónézőket egy imába. Testem lángolt a fájdalomtól, de letérdeltem a nappali padlójára. Könnyek patakzottak az arcomon, ahogy elismételtem az imát, és behívtam Jézust a szívembe. Azonnal még többet kellett tudnom Jézusról.

Másnap elmentem és vettem egy Bibliát. Először Máté, Márk, Lukács és János könyvét olvastam el. Aztán végigolvastam a Bibliát álmatlan éjszakáimon. Eközben Anita hozott nekem könyveket, és az Evangéliumot magyarázó tanító kazettákat. Faltam őket, miközben tovább tanulmányoztam Isten Igéjét. Elkezdett nőni bennem a hit megértése. Előhalásztam egy képet arról, hogyan is néztem ki az övsömör előtt. Imádkoztam és kértem Istent, hogy cselekedje azt, hogy megint úgy nézzek ki. Nem tudtam, hogy Anita már elimádkozta ugyanazt az imát, de ő azt kérte Istentől, hogy egy kevés hegesedés maradjon a mellkasomon. "Különben soha senki nem fogja elhinni, hogy ez megtörtént veled" - mondta nekem később.

Egy héttel az után, hogy elbocsátottak a kórházból, arra ébredtem, hogy a párnám tele volt hólyaggal. Biztos lekarmoltam álmomban, gondoltam. Kimásztam az ágyból és beálltam a zuhany alá. Ami a párnámon kezdődött, a zuhany alatt ért véget: Minden egyes hólyag leesett a testemről! Ahelyett, hogy fehér foltok és hegesedett szövet borított volna, bőröm egyszerűen csak piros volt. Lassan begyógyult, visszatérve az övsömör előtti állapotomra. Amikor ez megtörtént, nemcsak emberi kinézetem volt, hanem pontosan úgy néztem ki, mint mielőtt megbetegedtem, kivéve azokat a hegesedéseket, amelyeket még mindig viselek a mellkasomon. Az orvos egyetlen szörnyű előrejelzése sem vált valóra.

Gyógyulásom csodálatos, gyors és teljes volt. Sohasem szenvedtem hosszadalmas fájdalomtól, vagy másmilyen szövődménytől. Nemcsak hogy enyém volt a legrosszabb övsömör eset, amivel valaha is felvettek valakit a Torontói Általános Kórházba, hanem enyém volt a legcsodálatosabb gyógyulás is. Jézus, a keresztények Istene, megjelent egy haldokló mohamedán kórházi szobájában és meggyógyított engem! De nem ez volt a legnagyszerűbb csoda, amit végrehajtott. Az az átalakulás, ami a szívemben történt, még drámaibb volt, mint az, amely a testemben történt.

Más ember voltam. Tudtam, hogy az elképzelésem a sikerről megváltozott. Szívem égető vágya az volt, hogy megismerjem Jézust, hogy kapcsolatban legyek Vele és szolgáljam Őt! Jézus által, és nem a mohamedánok istene által csodálatos módon meggyógyultam, és ezért örökké hálás leszek. Allah félelmet nevel mindazokba, akik szolgálják őt. Ő nem kínál szeretetet, nem ad kegyelmet, nincs szó a szeretetre, vagy a kegyelemre a Koránban! Tulajdonképpen az egyetlen út a Mennybe az, hogy meghalj Allahért. Ugyanakkor a Biblia azt mondja, az iga gyönyörűséges és a teher könnyű azoknak, akik Jézust szolgálják. Félelem helyett Ő hitet kínál. Gyűlölet helyett szeretetet, törvénykezés helyett megbocsátást. Kapcsolatot kínál vallás helyett! Jézus szenvedett az emberiségért; Ő meghalt értünk. Amikor behívtam Jézust a szívembe, megelevenítette szellememet életének leheletével. Elvette minden bánatomat, és elhordozta fájdalmaimat. Lemosta bűnömet, és megtisztított a Kereszten kiontott Vérével. 

 Dr. Nasir and Anita Siddiki

Újjáteremtett engem. Ezért ma már nem dolgozom abban az üzletben, amely milliókat hozhatott volna nekem. Ehelyett - mint Jézus - Atyám dolgában tevékenykedem. Járom a világot, és megosztom a jó hírt, hogy "Isten úgy szerette a világot, hogy elküldte Jézust, hogy meggyógyítson egy haldokló mohamedánt." Azt akarom, hogy az emberek mindenhol megtudják, hogy amit értem megtett, megteszi bárkiért. Azt akarom, hogy tudják, hogy a csodák mára szólnak.

De a legeslegnagyobb csoda - az örökkévalóságra szól!!!

Dr. Nasir Siddiki 

(forrás:http://metropolita.hu)

Dr. Nasir Siddiki - videó

Hogyan programozható újra a DNS szavakkal és rezgésekkel?

Most már tudjuk, hogy mintha az az internet lenne, a DNS-ünk is képes a saját adatait betáplálni a tudatosság hálózatába és információkat lehívni a hálózatról, valamint kapcsolatot létesíteni más hálózati résztvevőkkel. Ezen kívül bizonyíték van egy teljesen új gyógyszerfajtára, amellyel a befolyásolni lehet a DNS-t és újra lehet programozni szavakkal anélkül, hogy egyes géneket eltávolítanánk vagy kicserélnénk.

Miután a rezgéseink több ezer éven keresztül el voltak választva a magasabb dimenziók rezgéseitől, a DNS-ünk végül megszabadult a régi mintáktól, amelyek összekötötték a világidő mátrixával. Azonban, hamarosan meg fogja tudni és meg fogja érteni, hogy miért van a DNS 97%-nak magasabb rendű célja és hogy annak átalakulása miért vezet el bennünket egy olyan ébredéshez, amelyet sohasem hittünk volna.

Az emberi genom minimum négy millió génkapcsolót tartalmaz, amelyek azokban a DNS-részekben vannak, amelyek egyszer „hulladékként” el lettek távolítva, viszont kiderült róluk, hogy az úgynevezett hulladék DNS-ek kritikus szerepet játszanak annak irányításában, hogy miként viselkedjenek a sejtek, a szervek és az egyéb szövetek. A jelentős orvosi és tudományos áttörésnek tartott felfedezés elképesztő következményekkel jár az emberi egészségre és tudatosságra nézve, mivel számos komplex betegségről úgy tűnik, mintha néhány száz parányi génkapcsoló okozná.

Amikor a tudósok górcső alá vették a „hulladékot” – azokat a DNS-darabokat, melyek nem a fehérjékhez szükséges utasításokat tartalmazó valódi gének –, akkor egy géneket vezérlő komplex rendszert fedeztek fel. Ennek a DNS-nek legalább a 80 százaléka aktív és szükség. A fennmaradó 15-17 százaléknak pedig magasabb funkciói vannak, melyet a tudósok még mindig próbálnak megfejteni.

Az orosz kutatók felfedezései és következtetései egyszerűen forradalmiak! Szerintük a DNS-ünk nem csupán a testünk megalkotásáért felelős, hanem adattárolóként és információközvetítőként is funkcionál. Az orosz nyelvészek felfedezték, hogy a genetikai kód – különösen a látszólag hasznavehetetlen hulladék DNS – ugyanazon szabályok szerint működik, mint minden emberi nyelv. E célból összevetették a szintaktikai szabályokat (annak módszerét, ahogyan a szókapcsolatokat és a mondatokat összeillesztve megformáljuk) a szemantikai (jelentéstan a nyelvi formáknál) és a nyelvtani alapszabályokkal. Felfedezték, hogy a DNS-ünk alkáli molekulái szabályos grammatikát követnek és megvannak a sajátos szabályai csakúgy, mint a nyelveinknek. Ezért az emberi nyelvek nem egyeznek meg egymással, hanem az öröklött DNS-ünknek a tükörképei.

Pjotr Garjajev, orosz biofizikus és molekuláris biológus, illetve a kollégái úgyszintén felfedezték a DNS rezgő viselkedését. A végeredmény a következő volt:

„Az élő kromoszómák úgy működnek, mint a solitonikus (önmagát gerjesztő, egyedülálló hullám), holografikus számítógépek, amelyek a szervezetből kiinduló DNS lézersugárzást használják fel.”

Ez azt jelenti, hogy nekik például sikerül módosítaniuk bizonyos rezgésmintákat a lézersugáron és azzal hatást tudnak gyakorolni a DNS rezgésére, ily módon magára a genetikai információra. Amióta a DNS alkáli molekulapároknak és a nyelvnek (amint azt korábban elmagyaráztuk) ugyanaz a váza, egyáltalán nincs szükség a DNS-dekódolásra.

Ez végső soron tudományosan is megmagyarázza, hogy a megerősítéseknek, az autogén tréningeknek, a hipnózisnak és hasonlóknak miért van olyan erős hatása az emberek lényére és a testre.

Míg a nyugati kutatók kivágják az egyszerű géneket a DNS-szálaiból és máshová illesztik be, addig az oroszok lelkesen olyan eszköz kifejlesztésén dolgoznak, amely a sejtek anyagcseréjére van hatással a megfelelően modulált rádió és fényfrekvenciák révén, s ily módon javítják ki a genetikai hibákat.

Garjajev kutatócsoportjának sikerült bebizonyítania, hogy ezzel a módszerrel a röntgensugarakkal roncsolt kromoszómákat rendbe lehet hozni. Még egy olyan különleges DNS információmintához is hozzájutottak, amit egy másikra vittek át, ily módon egy másik genommal programozták újra a sejteket. Így sikeresen alakítottak át például békaembriókat szalamandraembriókká egyszerűen azáltal, hogy átvitték az információs mintákat! Ezzel a módszerrel az egész információt átvitték minden különösebb mellékhatás és diszharmónia nélkül, amelyek akkor szoktak előállni, amikor az egyes géneket a DNS-ből kivágják és újra beillesztik. Ez egy hihetetlen és világraszóló forradalmat és szenzációt jelent! Mindezt oly egyszerűen, a rezgések és a nyelv alkalmazásával a régi kivágós eljárás helyett. Ez a kísérlet rámutat a hullám-genetika végtelen erejére, amely nyilvánvalóan nagyobb hatással lesz az élő szervezetek kialakulására, mint az alkáli-szekvenciák biokémiai folyamatai.

Ez a felfedezés az emberi élet eredetében rejlő hangrezgésszámok és rezgések fontosságát is jelzi, valamint rámutat annak a tudatosság hullámainak a segítségével történő teremtés lehetőségére.

A Fantom-DNS hatás egy különleges eset: a DNS minta energiamezője még akkor is érzékelhető marad a lézerfénnyel, ha a fizikai mintát már eltávolították.  Egy fundamentális szinten az ember tiszta energia. A hullám-genetikában a szuperkódok és a hullámkommunikáció gazdag infrastruktúrájának a szintjén található hulladék DNS funkciók materiális formában nyilvánulnak meg, mint a kromoszómakontinuum folyadékkristályaiban lévő kristályszerkezetek – dinamikus gén- hologramok. Ez a modell azt sugallja, hogy az emberi gén egy hulláminformációkból álló valóság nagyobb hologramjának (multiverzumának) a része. A hiperkommunikáció – a távérzékelés, a távgyógyítás és a telepátia formájában – kétségtelenül az emberi protokoll része.

A tudósok tisztában vannak a DNS 97%-val, mivel azt „hulladék DNS-nek” hívják. Azért hívják ezt hulladéknak, mert nem látják, hogy mi a gyakorlati szerepük. A DNS-nek csak a 3%-a csavarodik fel spirális dupla-hélix (felcsavarodott) fonállá. 75 ezer év alatt, amíg a legtöbb torziós energiahullámnak voltunk kitéve, ez úgy hatott a DNS-re, hogy két szálas dupla hélixből 12 szálas hélix szervezte újjá a „hulladék” DNS 97%-át, ami felsegítette az embert az evolúció következő fokára.

Az üres tér nem igazán üres, hanem tele van különböző koncentrációjú, láthatatlan torziós hullámenergiával. Ilyenformán, ahogy a csillagok és a planéták keresztülsodródnak a galaxison, úgy nagyon pontosan időzített intervallumokban különböző koncentrációkon haladnak át, olyan precíz ciklusokon keresztül, amelyek hossza évmilliók alatt módosulhat. Miközben a bolygók e torziós hullámok magas koncentrációjú periódusain haladnak keresztül, egy genetikai változtatás hat a DNS szerkezetére a bolygón, amely arra sarkallja a magasabban szerveződött formákat, hogy gyorsabban másolódjanak, mint a kevésbé fejlett életformák. Erre bőséges bizonyítékokat kínálnak a fosszilis adatok, amelyek fokozatos folyamat helyett váratlan megrázkódtatások folyamataként tárja elénk az evolúciót.

A természetben a hiperkommunikáció sikeresen került alkalmazásra évmilliókon keresztül. A rovarállamokban található élet szervezett áramlata ezt elsöprően bizonyítja. A modern ember ezt csak egy sokkalta kifinomultabb szinten, „intuícióként” ismeri. Azonban mi is visszanyerhetjük annak teljes használatát. Egy természetből vett példa: Amikor a hangyakirálynő térben el van választva a kolóniájától, az építkezés akkor is nagy ügybuzgalommal zajlik a tervek szerint. Ellenben, ha a királynő elpusztul, akkor a kolónia minden munkása megáll. Egyik hangya sem tudja, mi a dolga.

Szemmel láthatóan a királynő a messzi távolból is átküldi az „építési terveket” az alattvalóinak a csoporttudatosság révén. Olyan távolságban lehet, amilyenben akar, amíg életben van. Az emberi hiperkommunikációval a leggyakrabban akkor találkozunk, amikor valaki váratlanul úgy szerez információkat, hogy az a meglévő tudásbázisán kívül esik. Az effajta hiperkommunikáció azután inspirációként vagy intuícióként éljük meg. Példának okáért, Giuseppe Tartini, olasz zeneszerző, egyik éjjel azt álmodta, hogy az ördög leült mellé és hegedűn játszott. Másnak reggel Tartini pontosan le tudta jegyezni a darabot emlékezetből, s az Ördögtrilla szonátának nevezte el.

Évekkel ezelőtt egy 42 esztendős ápoló egy olyan helyzetről álmodott, amelyben ő egy CD-ROM féle dologgal volt összekapcsolva. Ezután az összes elképzelhető területről származó, visszaigazolható tudást adtak át neki, amire reggel vissza tudott emlékezni. Egy információáradat volt, amely egy teljes enciklopédiának tűnt, amit éjszaka közöltek vele. A tények többsége kívül esett a személyes tudásbázisán és olyan technikai részleteket tartalmazott, amelyekről neki abszolúte semmi tudomása nem volt.

A hiperkommunikáció folyamatát az ember meg tudja figyelni a DNS-ben csakúgy, mint az emberi lét speciális jelenségeiben. Az orosz tudósok a DNS-mintákat lézerfénnyel világították meg. A monitoron egy tipikus hullámminta rajzolódott ki. Amikor eltávolították a DNS-mintát, akkor a hullámminta nem tűnt el, hanem megmaradt. Számos ellenőrző kísérlet kimutatta, hogy a minták még mindig áradnak abból az eltávolított mintából, amelynek az energiamezője látszatra egymagában maradt. Ezt az effektust jelenleg fantom DNS-hatásnak hívják.

Azt feltételezik, hogy a téren és időn kívüli energia továbbra is keresztüláramlik az aktív féregjáraton , miután a DNS-t eltávolították. Az emberi lényben is meglévő hiperkommunikáció során a leggyakrabban tapasztalt mellékhatások a megmagyarázhatatlan elektromágneses mezők az érintett személyek környezetében. Az olyan elektromos szerkezetek, mint a CD-lejátszók és hasonlók, megzavarodhatnak tőle és órákra megállhatnak. Amikor lassan eloszlik az elektromágneses mező, a szerkentyűk ismét normálisan működnek. Sok gyógyító és fizikus munkája révén ismeri ezt a hatást. Minél jobb a hangulat és az energia, annál frusztrálóbb, hogy a felvevő eszközök leállnak és az idő alatt nem rögzítenek. Továbbá az ülés utáni ismételt ki-bekapcsolás továbbra sem állítja helyre a működést, de másnap reggel minden a régi kerékvágásba tér vissza. Talán ez sokak számára megnyugtató olvasni, mivel akik nem értenek a technikai dolgokhoz, azoknak semmi dolguk nincs – ez ugyanis azt jelenti, hogy ők jók a hiperkommunikációban.

A „Vernetzte Intelligenz” (Hálózati értelem) című könyvben Grazyna Fosar és Franz Bludorf pontosan és világosan kifejtik ezeket az összefüggéseket. A szerzők olyan forrásokra hivatkoznak, amelyek feltételezik, hogy a régibb időkben az emberiség – az állatokhoz hasonlóan – nagyon szoros csoporttudat formává kacsolódott össze és egy csoportot alkotott. Az egyéniség kifejlesztése és megtapasztalása közben nekünk, embereknek, szinte teljes mértékben el kellett felejtenünk a hiperkommunikációt. Most, hogy meglehetősen stabilak vagyunk az egyéni tudatosságunk szempontjából, létrehozhatjuk a csoporttudatosság új formáját, nevezetesen egy olyat, amiben a DNS-n keresztül tudunk hozzáférni minden információhoz anélkül, hogy arra rákényszerítenének vagy távolról ellenőriznék, hogy mihez kezdünk az információkkal. Most már tudjuk, hogy miként az interneten, úgy a DNS is képes betáplálni a megfelelő információkat egy hálózatba, képes lehívni az adatokat a hálózatról és képes kapcsolatba lépni a hálózat többi résztvevőjével.

A távgyógyítás, a telepátia vagy a rokonok állapotának a „távérzékelése” stb. ily módon nyerhet magyarázatot.

Néhány állat távolról tudomást szerez róla, amikor a gazdája a hazajövetelét tervezi. Ezt újabban a hiperkommunikáció és a csoporttudatosság koncepcióin keresztül lehet magyarázni és értelmezni. A kollektív tudatosságot nem lehet minden időciklusban érzékelhetően használni megkülönböztető jellegek nélkül. Máskülönben visszatérhetnénk a primitív csordaszellemhez, amely könnyen manipulálható.

A hiperkommunikáció az új évezredben valami egészen mást jelent: a kutatók azt gondolják, hogy ha a kifejlett individuummal rendelkező emberek visszanyernék a csoporttudatosságot, akkor istenhez hasonló hatalmat kapnának arra, hogy megteremtsék, megváltoztassák és megformálják a dolgokat itt a Földön! ÉS az emberiség kollektíven egy ilyen újfajta csoporttudat felé halad. A mai gyermekek fele problémás gyerek lesz, amint iskolás éveibe lép. A rendszer mindenkit egy kalap alá vesz és beszabályozást követel. De a mai gyerekek egyénisége olyan erős, hogy elutasítják ezt a beszabályozást és nem hagyják letörni a különböző formában kifejezésre jutó egyéni sajátosságaikat.

Az igazi önmegvalósítás és lelki ébredés a meglévő hiedelmeink kibővítését igénylik (a programozott hitrendszerünk korlátain túl – Nyiss az Abszolút Univerzális Igazság felé). Azért érkeztünk erre a planétára, hogy megismerjük az Univerzális Igazságot. Amint felnövünk, megszakítjuk a kapcsolatot az Univerzális Igazsággal és megörököljük családunk hiedelemrendszerét. Szüleink hiedelemrendszere úgy végzi, hogy létrehozzuk a sajátunkat. Ennek a hitnek a megalapozása megteremti a korlátainkat.

Az univerzumnak nincsenek korlátai. Mi a saját hiedelemrendszerünkön alapuló határokat hozunk létre. Ezek a határok korlátozzák a spirituális fejlődésünket/ a belső fejlődésünket, amely kihat a DNS-re és fordítva.

Végül beléptünk a kapun egy olyan helyre, ahol kreatív létezőkként a teljes lehetőségtárunkat ki tudjuk bontakoztatni és megkezdhetjük korábbi állapotaink emberi sablonjainak fokozatos eltávolítását, amelyek csak egy régi világban voltak hasznosak.

Csak a magasabb tudatossággal és rezgésekkel teli új világ teszi lehetővé a bennünk található legnagyobb fokú jóval való rezgésbeli összehangolódást. Minden más félre lesz téve és arra fog kényszeríteni bennünket, hogy alkalmazkodjunk, míg alkalmassá nem válunk. Ez egy új kapu, amely minden hónapban erősödni fog.

(forrás:feherlotusz7.blogspot.hu- fordította Száraz György)