A FÁK TITOKZATOS TÁRSAS ÉLETE

Az intelligens fák című tudományos kisfilm feltárja a British Columbia Egyetem ökológusa, Suzanne Simard felfedezése alapján az erdő elképesztően bonyolult föld alatti kommunikációs-kapcsolati hálózatát, mely lehetővé teszi a fák számára, hogy kapcsolódjanak, információkat adjanak át egymásnak, „beszélgessenek”, tápanyagokat küldjenek egymásnak, az anyafa pedig gondoskodjon a csemetéiről.

Fotók: vimeo.com

„A talajban egy egész más világot találunk: egy világot, tele végtelen számú csatornával, melyek összekötik a fákat, lehetővé téve köztük a kommunikációt, egyetlen élő szervezetté alakítva az erdőt. Mintha egy különleges intelligenciával állnánk szemben” – mondta Suzanne Simard.

TÁPANYAGÚTVONALAK A FÖLD ALATT

Fazakas Virág Impressmagazinban megjelent filmismertetőjéből az is kiderül, hogy a fák a földfelszín alatt hihetetlen szövevényes, finom, vékony gombafonalakon (micélium) keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ez a hálózat rendkívül sűrű, és néha több száz kilométernyi távolságba is elérhet. Suzanne ezt a hálózatot kutatta éveken át, és izotópos nyomkövető segítségével mérte, hogy milyen irányú a kommunikáció, kik kapcsolódnak egymáshoz és mikor, milyen kémiai anyagok „jönnek-mennek” ezeken a gombaútvonalakon.

Felfedezte például, hogy ha egy fát megtámad egy rovar, akkor kémiai figyelmeztető jeleket küld át a többieknek, hogy fel tudjanak készülni a védekezésre. Azt is megfigyelte, hogy a fák egymást támogatják ezen a hálózaton keresztül, és hogy köztük a kommunikáció mindig kétirányú. Az anyafák néha több száz fához csatlakoznak. És olyan is van, hogy az egyik ad egy kis szenet a szomszédjának, majd legközelebb a másik segít.

Az anyafák képesek felismerni a csemetéiket, és mindenféle tápanyaggal (víz, szén, nitrogén, foszfor stb.) látják el őket, mindezt a növekedés idején négyszeres mennyiségben küldik.

A fonalas hálózatnak különböző csomópontjai is vannak, melyek elsősorban az anyafák körül sűrűsödnek. Az anyafák néha több száz fához is kapcsolódnak ezen a szövevényes kommunikációs rendszeren keresztül, és a csemeték „felnevelését” követően is bármikor rendelkezésre állnak.

Az izotópos nyomkövető azt is feltárta, hogy amikor egy anyafa megsérül vagy haldoklik, akkor elkezd „bölcsességüzeneteket” (pl. védelemjeleket) küldeni a következő generáció számára, segítve ezzel az adott faj túlélési esélyeit.

(forrás. elobolygonk.hu)

Hogyan beszélnek egymással a fák - videó
Suzanne Simard előadása:
https://www.ted.com/talks/suzanne_simard_how_trees_talk_to_each_other/transcript?language=hu#t-358557


Dr. Suzanne Simard
fotó: http://thenelsondaily.com

Zsigray András: Gyorsan élek

Mindig olyan érzésem van, hogy sietnem kell, nincs időm, mindig pörgök. Megszoktam ezt az életet, szeretek izgulni, szeretem ha pörögnek az események, szeretem az izgalmakat. Gyorsan járok, gyorsan beszélek, gyorsan eszek, gyorsan vezetek. Szeretem ha egy napba, minél több minden belefér, minél több mindennel érkezek. Így éltem régen.

Amikor alszol el, egyre jobban nyugodsz meg, és ez a légzéseden is megfigyelhető. Ha olvasol, és a párod hamarabb elalszik, akkor hallhatod a szuszogásán, légzésen, mikor aludt el. Egy darabig még mocorog, forgolódik, légzése egyenletlen, majd van egy pillanat, amikor a belégzés és kilégzés hossza kiegyenlítődik, a légzés elmélyül, harmonikussá válik. Amikor az ember megnyugszik, lelassul, leáll a rohanással, pörgéssel, akkor napközben is elérheti az elmélyült légzést. Ami nagyon egészséges.

Mi lehetünk izgatottak, és nyugodtak. Fel lehetünk gyorsulva, és le lehetünk lassulva. A két szélsőséges állapot egyik oldalán a kemény drogot fogyasztó trance zenére táncoló őrült áll, amelyekből jó párat láthattunk az interneten. Annyira fel vannak gyorsulva, pörgetve, hogy egy helyben is percenként 100-at mozdulnak. Vonaglik az egész testük, arcizmaik ugrálnak, mindenféle furcsa grimaszokat produkálva. Nem tudnak leállni, a drog kémiailag a nyugtató ellenszereként jelenik meg, belenyúl a test normális háztartásába. Nem tudnak napokig aludni, mert az alváshoz nyugalom kell. A szélsőség másik oldalán a kolostorok buddhista papjai állnak, akik meditálás közben órákig annyira lelassulnak, hogy egyetlen izmuk se mozdul, olyan a testük, mint egy nyugodt tó.

Reggelente amikor felébredünk, még aránylag nyugodtak vagyunk. Majd beindul az elménk, elkezdünk gondolkodni a mai napon, és felizgatjuk magunkat, felpörgetjük magunkat. Amikor elmegyünk nyaralni egy hétre, olyankor reggelente nem kapcsol be az elménk, nincs gondunk, nincs miről gondolkodnunk, nincs mivel felizgassuk magunk. Egy hetet töltünk megnyugodva, aminek meglátszik a hatása, miután hazaérkezünk. Először is jobban megy a gondolkodás, jobban tudunk figyelni, koncentrálni, mert minél jobban pörög az ember, annál több gondolat pörög az agyban. Ezek a gondolatáramlások kényszeresek, amelyek összezavarnak minket, elterelik a figyelmünk az akaratlagosan kiválasztott gondolatainkról. Minél nyugodtabb az ember, annál csendesebb az elméje, annál kisebb a hátérzaj, könnyedén figyelmet kapnak az általunk elemzett gondolatok. A másik jelenség, hogy több életerőt érzünk, vitálisabbak vagyunk, estére se fáradunk el. Elhatározzuk, hogy elkezdünk sportolni, futni, érezzük hozzá a testi erőt. Aktív kikapcsolódást választunk, nem kívánja a testünk a pihenést, nem tévézünk, mely lehetőséget kínál a fáradt test esetében is a kikapcsolódásra. Azért van több testi erőnk, mert a légzéssel nem csak levegőt szívunk magunkba, hanem metafizikai energiatestünk is pulzáltatjuk. Mint szex közben, amikor ösztönösen felépített légzés folyamattal egy nagyobb mennyiségű életenergiát mozdítunk meg. Minél nyugodtabb vagy, annál jobban lelassul a légzésed, annál jobban kiegyensúlyozódnak a belégzések a kilégzések hosszával. Annál mélyebb levegőket veszel, egy meditáló szerzetes egyetlen belégzése eltarthat akár egy perc hosszan is, és közel hét liter levegőt szív fel a tüdejébe. Minél jobban felgyorsultál, annál gyorsabb lesz a légzésed, annál kisebb mennyiségű levegőt szívsz egyszerre a tüdődbe, és azt is csak a mellkasod tetejébe, és már fújod is ki. Nem érzel illatokat, mert az illatokhoz, hosszú, mély belégzések kellenek, hogy folyamatos legyen az illat molekula, legyen idő felfogni. Én többször értem el egy nagyon lelassult állapotot, minden esetben megdöbbentően felerősödött a szaglásom. A légzéssel életenergia is érkezik, annál több, minél mélyebbről sikerül levegőt venni. Amikor nyaralunk, a légzésünk lelassul, és normális lesz a légzésenkénti 1,5 liter térfogat, mint amennyit elalváskor tapasztalunk. Ez a megnövekedett energiaszint adja a több testi erőt. Amikor valakinek sok a gondja, hetekig nem tud megnyugodni, olyankor nagyon felületes lesz a légzése, és azzal együtt nagyon lecsökken az életenergia szintje. Megbetegedik. Minél nyugodtabb vagy, annál egészségesebb vagy, mert annál több életenergiához jut a tested, szerveid, sejtjeid.

Csodálkozunk azon, hogy Erdélyben az ükanyuka 96 éves, a dédanya 79, az anyuka 58, a lánya 38, az unoka 17 éves, és az egész család sürög, forog a konyhában. Az ükmama még aktív, alig volt beteg élete során. Az ember minél nyugodtabb életet él, annál hosszabb életű lesz, annál egészségesebb lesz, mert annál magasabb energiaszinten tudja tartani a testét. A légzésen múlik minden. Hiába gondolod, hogy te boldog vagy, hogy szeretsz izgulni, pörögni, egészségtelenül élsz, energiahiányt okozol a testedben. Lehet pár évig pörgetni magunk, egy ideig még nem látszik meg, mert a testnek vannak energiatartalékai. De sokáig nem lehet, betegségek jelennek meg, hullani kezd a hajunk, látványosan öregedni kezdünk. Már elfelejtettük, hogy gyerekkorunkban milyen boldogok voltunk. Az igazi boldogság akkor járja át az embert, amikor tartósan elér egy mélyebb légzést, ahol már légzésenként annyi energiát szív fel, mely minden kilégzésnél kéjes állapotot okoz. Ezeknél a lélegzeteknél hunyjuk le a szemünk, mert annyira jóleső érzés járja át a testünk, hogy semmi másra nem akarunk figyelni, csak a boldogságra. Azért tárjuk szét a karjainkat, hogy minél több levegő férjen el a mellkasunkban, minél könnyebb legyen a belégzés. Ilyen légzésnél, mindegy hol vagy, mikor vagy, ott jó neked, mert nagyobb boldogságot el sem tudsz képzelni. Csak lélegezni a gyönyörű érzést. Én átéltem ezt, hetekig voltam ebben a légzésben, minden egyes kilégzésnél egy kisebb orgazmusom volt, elöntötte testemet az energia. Azért rohanunk, hogy boldogok lehessünk. Hogy pillanatokra elérhessük ezt az érzést. A tágas terek, legyen az egy hegycsúcsról való kilátás, vagy egy tenger látványa segít megnyugtatni az embert, ahogy a szűk helyek felizgatják az embert. A víz, a növényzet, természet közelsége segít lenyugodni. Plusz a nyaralás gondtalan tudatállapota, a naplemente gyönyörű látványa, együttesen képes pillanatokra mélyen lenyugtatni az embert, lelassítani, ahol már megjelenik az a szintű mély légzés, amelynél feltör a bőséges életenergia, kilégzéskor lehunyjuk a szemünk. Én nagyon sokat kutattam ezt az állapotot, a képeken mindenhol tengerpartok, vagy hegyek voltak, ahol emberek becsukott szemmel lélegeztek ki.

Nem kell rohannod, nem kell sok pénzt keresned, hogy eljuss ezekre a helyekre, hogy megtapasztalhasd a boldog pillanatot. És nem kell szerelmesnek lenned, amikor szintén képes vagy annyira megnyugodni a párod közelségében, hogy eléred ezt a energia dús mély légzést. Sikerülhet egyedül is elérned, kirándulás nélkül is elérned. Megtalálhatod a boldogságot magadban, felismerheted hogy nem kell hozzá senki, és semmi, csak rajtad múlik, hogy megtapasztalhasd.

Le kell lassulnod, fokozatosan vissza kell térned arra a lelassult szintre, amelyen gyerekkorodban is voltál. Először is tudatosítanod kell, hogy fel vagy gyorsulva. Észre kell venned, hogy megint rohansz, megint úgy érzed, hogy nincs időd, sietned kell. Megint gyorsan eszel, futólépésben sétálsz, gyorsan beszélsz, gyorsan vezetsz. Mindig tele a fejed gondolatokkal. Fel kell ismerned a tüneteket. Reggel még nyugodtan ébredsz fel, figyelned kell, hogy megtarts a nyugalmat egész napra, mert olyankor még a legegyszerűbb. Ha már egyszer felpörögtél, felizgultál, akkor már nehéz visszanyugodni. Figyeld meg az életed, emlékezz amikor felidegesítettek, milyen nehéz volt visszanyerned a nyugalmad. Vagy ha örömödben izgattad fel magad, fellelkesedtél, milyen nehéz volt lenyugodni. Minél több napot vagy felgyorsulva, annál nehezebben lassulsz le. Ugyanígy, minél több napot töltesz lelassulva, annál nehezebben pörögsz fel, és ha fel is pörögsz, akkor is könnyen visszanyugodsz. Szoktak azon nevetni, hogy a buddhista szerzetest nem lehet se felidegesíteni, se fellelkesíteni. Nyugodt marad, nem lehet idegbe hozni se a világvége hírrel, se azzal, hogy egy millió dollárt nyert. Ugyanígy az idegileg kikészült embert, aki hosszú időszakon keresztül volt túlságosan felgyorsulva, egy pillanat alatt, egy semmiséggel is ki lehet hozni a sodrából, felidegeskedik, vagy fellelkesedik, egyik állapotból átugrik a másikba, és nagyon nehezen nyugszik vissza.

Egy egyszerű módszert ajánlok a lelassulásra. Kezdj el lassabban élni. Akarattal, direkt lassítsd le a lépéseid. Két dolog kell, egy időzítő, amelyet az okostelefonokon megtalálsz, és egy erős önkontroll. Bármit csinálsz állítsd be a telefonod, szánj a tevékenységre pl. egy órát. Az időzítő majd jelezni fog. Ha ez megvan, akkor kezd el a tevékenységet olyan lassan csinálni, amennyire csak tudod. Ha sétálsz az utcán nagyon megerőltető lesz lelassítani a lépteid. Lassan jársz, tovább élsz, - az őseink bölcsek voltak. Ha takarítasz, legyenek lassúak a mozdulataid, és légy nagyon aprólékos, precíz. Ha főzöl lassan pucold a krumplit, lassan mosd el az edényeket. Ha beszélgetsz, lassan beszélj. Ha vezetsz, akkor lassan ülj be az autóba, lassan kösd le magad, fékezd a kezed gyorsaságát. Ha eszel, akkor lassan rágd az ételt. Meglásd, azt fogod észre venni, hogy elkezdesz nézegetni, figyelni a környezeted, otthon is, utcán is, autóból is. Amikor lelassulunk, olyankor van időnk figyelni a környezetünk, megjelenünk a Mostban. Amikor lelassulunk akkor elcsendesül az agy, nem vonja el a figyelmet, a környezetünk megfigyelésétől. A lelassulást nem úgy értem, hogy megállsz, aztán nem mozdulsz egész nap. Elmehetsz futni, de futásnál is figyelj, hogy türelmesen fuss, figyeld a légzésed, ne kapkodj, ne figyeld az időt. A felgyorsult ember nem tudja befűzni a cérnát a tűbe, a lelassultnak van türelme hozzá. Erről a lelassulásról beszélek, tudatosan fékezd magad, lassítsd a mozdulataidat, fűzd be a tűt, bármennyire nehezen is megy. Szűrj ki mindent, és mindenkit aki sietett. Minél több napig bírsz lelassulva maradni, annál természetesebb lesz a lelassult állapot, odafigyelés nélkül is lassan fogsz majd enni, nyugalomban leszel, csendes lesz az elméd, több energiád lesz estére, több élet lesz benned. Majd kirobbanhatsz, egy hét után már hatalmas energiád lesz, nem kell örökre lelassulva maradnod, újra örülhetsz majd. Megfogsz lepődni, hogy mekkora örömöt fogsz érezni, mennyi életenergiát miután kibírtad egy hétre nyugalomban. De fontos hogy az örömök után, újra tudatosulj, újra lassítsd magad, töltődj. Sok sikert!

Zsigray András

videó - forrás:Relaxációs zene - WĘGIERSKI

Bébimókust talált az ágyában a férfi: nem sokan reagáltak volna úgy, ahogy ő tette

Michael kezdettől fogva cumisüvegből etette a kis mókust, aki mára a háziállatukká vált.

Christina és Michael önkéntesként vadon élő állatok rehabilitációjával foglalkoznak, így előfordul, hogy egy-egy jószág az otthonukban lakik, amíg szükséges. Két évvel ezelőtt befogadtak egy mókust, aki elveszítette a fészkét, amikor a fájának otthont adó erdőt kivágták egy New York-i építkezés miatt.

Hamarosan kiderült, hogy az állat anyai örömök elé néz. Egy nap, amikor Michael hazaért a munkából, furcsa kupacot pillantott meg az ágyán.

 Kiderült, hogy a botokból, száraz fenyőágakból és más gallyakból eszkábált halom valójában egy fészek, amelyben a mamamókus a kicsinyeit elhelyezte. Sajnos hamarosan elhagyta őket, és nem tért vissza hozzájuk, így a befogadó pár minden igyekezete ellenére csak egyetlen kölyök maradt életben. Ő viszont szépen cseperedett, és velük maradt: a Thumbelina nevet kapta, és ma már felnőtt mókusként élvezi a házi kedvencek gondtalan mindennapjait.

Amikor anyjuk elment, és nem jött vissza értük, a miniatűr mókus testvérei sajnos nem maradtak életben.

Thumbelina viszont erősnek bizonyult, és nála sikerrel járt Christina és Michael szerető gondoskodása.

Mivel azonban egyetlen mókus sem volt mellette, egészen más lett a személyisége, mint az erdei fajtársainak.

 Sokkal hosszabb ideig élt kizárólag tejen, mint más mókusok, és az ugrálás sem áll közel hozzá - szívesebben sétál.

Míg a többi mókus profi módon mászik fára, addig Thumbelina szívesebben csücsül az emberek vállán vagy tenyerén, esetleg egy puha bútordarabon.

videó - forrás: thumbelina instagram

A sok pihenésnek köszönhetően egy igencsak pufi mókus kerekedett belőle.

Persze, a gazdik odafigyelnek az egészségére, és igyekeznek mozgásra ösztönözni a szobamókust.

Korábban megpróbálták összehozni őt más mókusokkal, de Thumbelina jobban kedveli az emberek társaságát.

Nem csoda, hiszen születésétől fogva emberek veszik körül, míg mókusokkal alig találkozott.

A lényeg, hogy minden kezdeti viszontagság ellenére boldog, kiegyensúlyozott szőrmók lett belőle.

videó - forrás: thumbelina instagram

(forrás: Marton Adrienn - femina.hu)

videó - forrás: thumbelina instagram

A világ leghíresebb álmai

Az álmok misztikuma végigkísérte az emberiség történetét, talán nincs olyan kultúra, amelyben ne találnánk példát álombéli jövendölésekre vagy beteljesült jósálmokra. A múlt homályába vesző legendákon túl azonban modern korunkból is találunk olyan eseteket, ahol tudósok, művészek vagy politikusok igencsak különös, csodaszámba menő álmait ismerhetjük meg.

JÓZSEF álmai a Bibliában a legismertebb álomjóslások közé tartoznak. Miután megálmodta, hogy a családjának feje lesz, testvérei bosszúból el akarták veszejteni, ám később mégis inkább eladták rabszolgának. József a fáraó álmát is megfejtette a hét szűk és a hét gazdag esztendőről, ezután lett Egyiptom második embere.

SZŰZ MÁRIA jegyesének az álma is biblikus példa. Szent József álmában tudta meg az Úr angyalától, hogy Mária gyermeke a Szentlélektől fogant, csakúgy, ahogy álmában kapta az utasítást, hogy a gyermeket Egyiptomba, majd Galileába menekítse.

HANNIBÁL álma szintén ókori példaként idézhető. Róma megtámadására kapott álombéli jeleket ugyanúgy, mint a híres római császár, Julius Caesar, aki a köztársaság megbuktatását jelképező átkelést a Rubicon folyón egy álom hatására határozta el. Julius Caesar még a saját végzetét is előre tudta, álmában ugyanis üzenetet kapott arról, hogy óvakodjon március idusától.

EMESE álma az ősmagyar mitológiában szintén híressé vált. A monda szerint egy turulmadár álmot bocsátott rá, amiben Emese méhéből folyó eredt, mely idegen földön terebélyesedett ki. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy fi út szül, aki kivezeti népét hazájából, s utódai dicső királyok lesznek. Az eredetmonda egy másik magyarázata szerint Emese álmában a turultól esett teherbe.

EMMANUEL SWEDENBORG, a 17. századi svéd tudós és filozófus álma jóval közelibb példa a jósálmokra: ő a tőle közel ötszáz kilo méterre lévő lakása környékén pusztító tűzvészt „látta meg” vízióiban, beleértve annak sikeres megfékezését, noha erről a visszaigazolást csak napok múltán kapta meg. A tűzvészt valóban megfékezték.

ABRAHAM LINCOLN amerikai elnök az ellene elkövetett gyilkos merénylet előtti napon elmesélte testőreinek, hogy három éjszaka is saját, felravatalozott holttestét látta a Fehér Házban, sőt, álmában párbeszédet folytatva a gyászolókkal, az is világossá vált számára, hogy nem csak halott volt, de egy merénylet áldozata lett.

FRIEDRICH AUGUST KEKULÉ német kémikus esete az egyik leghíresebb példa arra, hogy az álomban rendkívüli megérzések bukkanhatnak fel jelképes formában. Kekulé az ezernyolcszázas években a benzol molekuláris szerkezetét kutatta. Álmában egymást kergető kígyókat látott, amelyek egymás farkába haraptak, majd gyűrűformába rendeződtek. Így fedezte fel a benzol gyűrűs szerkezetét. Egy kongresszuson kijelentette: „Álmodjunk többet uraim, s akár talán rátalálunk az igazságra.”

ELIAS HOWE, a varrógép feltalálója szintén az ezernyolcszázas évek végén a varrógép technikai részletein törte a fejét. Álmában egyszer egy primitív törzsben találta magát, lándzsákat rázogató vademberekkel körbevéve. A lándzsák hegyének közelében egy-egy lyukat fedezett fel. Amikor felébredt, ráeszmélt, hogy ez a megoldás a régóta megoldatlan konstrukciós problémára: a varrógép tűjének a hegyénél kell elhelyezni a fonalat vezető lyukat.

SRINIVASA RAMANUJAN indiai matematikus például azt állította, hogy zseniális megoldásait álmában Namakkal hindu isten sugallta neki.

WILLIAM BLAKE korának egyik leghíresebb festője és költője volt, aki nagyon gyakran hivatkozott az álmaira ihlető forrásként. Blake ugyanakkor számos kísérletet tett arra is, hogy olcsó módszert találjon versei illusztrálására, de ez mindaddig váratott magára, míg álmában meg nem jelent neki halott bátyja, aki megmutatta a rézkarc technikáját, amelyet később Blake szabadalmaztatott.

Szintén az álmok varázsos erejének tulajdonítható, hogy Frankenstein híres irodalmi figurája először az alkotó, Mary Shelly álmában jelent meg, Robert Louis Stephenson, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című regény szerzője pedig irányítottan használta álmait a regényíráshoz. Elalvás előtt ugyanis arra programozta magát, hogy a történet álmában kerekedjen ki, és ezt aztán reggel lejegyzett.

Ugyanígy Graham Greene, a népszerű amerikai író is igénybe vette az álmok kreatív erejét, ha az írással gondja akadt, ő este véste emlékezetébe a rá váró feladatokat.

Sok zeneszerző, köztük Paul McCartney, Billy Joel, sőt még Beethoven is álmaiból merített inspirációt művei megkomponálásához. Ezek az álmok időnként melódiát tartalmaztak, más esetekben dalszöveget.

Bár a sort még hosszan folytathatnánk, már a felsoroltakból is láthatjuk, hogy az álmok gyakran valóban „varázserővel” bírnak. Figyeljünk és hallgassunk rájuk többször! Érdemes!

(forrás:Paulinyi Tamás, pszi-kutató - nlcafe.hu)

Lehetséges, hogy életünket már születés előtt megtervezzük?

Az élet születés előtti tervezésében hinni olyan, mint bekötött szemmel biztos célba érni. Van, aki mélységesen hisz benne, van, aki abszurdnak tartja, és van, aki soha nem is hallott ilyenről. Van, akinek megnyugvást hoz, és van, aki felháborodik rajta. Bármelyik kategóriába is tartozzunk, egy biztos: vannak dolgok, amiket nem áll módunkban megváltoztatni, a hit vagy hitetlenség kérdése pedig nem változtat létező dolgokon.

Az újjászületés ciklusa és a születés előtti tervek

„Sokan úgy érzik, hogy a reinkarnáció azért nem létezhet, mert nem emlékszünk az előbbi életünkre, az én válaszom erre pedig az, hogy igenis emlékszünk. Nem pontos részletekre emlékszünk, de vannak kulcsfontosságú utalások arra vonatkozólag, hogy kik voltunk: amilyen zenét kedvelünk, amilyen emberekhez vonzódunk, amilyen ételeket szeretünk, amilyen a viseletünk, vagy a bizonyos történelmi periódusok, amelyekkel azonosítjuk magunkat. Ezek mind azt jelzik, hogy milyen környezetben voltunk, és a jelenlegi inkarnációnk (életünk) pedig az előző énünk ültette fa gyümölcse.” – Carey Williams, a Reinkarnáció: Egy Új Horizont társszerzője.

Mi is a születés előtti terv? 

Ez egy olyan elképzelés, egy koncepció, aminek létrehozásában egy úgynevezett tanácsadó segít nekünk. Ezeket a tanácsadókat sokan hívják véneknek, bölcseknek. Ők nagyon öreg teremtmények, akik úgy szólva, már értik a dolgukat. Több választási lehetőséget kapunk arra vonatkozólag, hogy melyik életet választjuk, majd megbeszéljük, hogy mi lesz a dolgunk abban az életben. Mi választunk mindent – a szüleinket is beleértve. Miután kiválasztottuk, az átélni kívánt tapasztalatok tervezésének fárasztó feladata következik. Ezen kívül pedig elérendő célokat és megoldandó kihívásokat is megfogalmazunk. Van, aki türelmességet akar tanulni – és türelmet igénylő helyzetekkel szembesül majd életében. Van, aki a féltékenységen akar túllépni – és harmadik személyek jelennek majd meg szerelmi életében. Noha még vannak, akik vitatják, de a karma megtisztítása is lehet egy terv.

Jogosan kérdezhetnénk, hogy ha a sorsunk úgymond meg van írva, akkor mi van a szabad akarattal? A válasz az, hogy ez a terv csak folyamatábra. Elérendő célokról és tapasztalatokról szól. Ezek elérésének mikéntje pedig már a mi kezünkben van. Mindegy, hogy milyen hosszú lesz ez a folyamat, de végül úgyis meg kell tanulnunk. Ha például az önértékelés egy kiszabott lecke, akkor azt megtanulhatom huszonhat megalázó helyzet és négy lealacsonyító emberi kapcsolat után – vagy pedig egyetlen egy, de kíméletlen tapasztalat által – ez csakis tőlem és a szabad akaratomtól függ. Az élet csupán elénkbe teszi azokat a feladatokat, amiket meg kell oldanunk. Mint egy iskolapad. Ha a betűket nem tanulom meg, addig járok első osztályba, amíg mondatokat tudok írni.

Amint pedig a terv a helyén van, megszületünk, és elfelejtjük a részleteket, és, hogy kik vagyunk valójában. Ami pedig segít a terv megvalósításában, az maga az élet lesz.

Miért felejtünk?

„Behunyod múlt éned szemeit, hogy új lényként újra kinyithasd őket. A feledés által új tereket hódíthatsz meg.” – Teal Swan, spirituális mentor

„Nem lenne kihívás, ha tudnád a válaszokat.” – Dolores Cannon

A felejtés a rendszer szerves része. Csak így tudjuk igazán megismerni magunkat és teljes gőzzel a jelen életet élni. Hogy nem tudjuk, kik vagyunk és miért vagyunk itt – hát ez ad értelmet az életnek: kideríteni.

„Én össze nem töröm a világnak csoda fejékét
és nem ölöm
ésszel a titkokat, mikkel találkozok
az én utamon
a virágokban, szemekben, ajkakon vagy sírokon.
A fény mi másoké
Elfojtja a varázst mely az áthatolhatatlanságé mi rejtezik
a sötétlő mélységekben,
de én,
az én fényemmel gyarapítom a világ titokzatosságát –
éppen úgy mint a hold fehérlő sugaraival
nem kicsinyít, hanem reszketően
növeli még jobban az éjnek titkát,
úgy gazdagítom én is a sötétlő láthatárt
szent titkok széles virágaival
és minden érthetetlen
átváltozik még nagyobb talányokba
szemem láttán –
mert én szeretek
virágokat is, szemeket is, ajkakat és sírokat is.” – Lucian Blaga

Hogyan befolyásolja a születés előtti terv a vonzás törvényét?

A terv ugyan megfogalmazódott, de a szabad akarat lehetőséget ad megteremteni azt a valóságot, amiben élni szeretnénk. Más szóval, vannak dolgok, amiket meg kell tapasztalnunk – ezért bizonyos dolgokon nem változtathatunk – de tőlünk függ, hogy éljük azokat meg. Itt nyer értelmet a közhely, miszerint minden okkal történik. Miért? Mert akkor, azt és úgy kell megtapasztalni, ahogy az élet elénk dobja. Például, ha egy betegséget kell megtapasztalnom, akkor beteg leszek. De tőlem függ, hogy hogyan kezelem azt.

Lényegesek az előző életek a jelenlegi élet szempontjából?

Az, hogy csak puszta kíváncsiságból szeretnénk tudni kilétünket előző életünkből, számos ok miatt nem egy jó ötlet. A fent említett felejtés biztosít egy falat a jelenbeli tudatos élet és az előző élet által raktározott „nyilvántartások” között. Az előző élet élményei, tapasztalatai és emlékei annyira változatosak, komplexek és sok esetben ellentmondásosak a jelen életben vállalt szereppel, hogy felszínre kerülésük és a velük való szembesülés igen megrázó lehet, főleg egy olyan, lelkileg gyenge egyénnek, aki nem elég erős ahhoz, hogy ezeket feldolgozza, és megfelelően kezelni tudja. A felejtés védőfalának lerombolása tehát nem kívánt következményekkel járhat.

Szerepkörök

Mindenik életünkbe egy bizonyos szereppel jövünk, amit már előtte a segítőinkkel választottunk meg. Minden alkalommal más szerepünk van. Egyik életben mi vagyunk az áldozat, a másikban pedig a gyilkosok. Ezen szerepek körforgása és listája igen komplex, sokak számára megmagyarázhatatlan és érthetetlen. Sok célja van annak, hogy megszületünk – de a legnagyobb cél a lelki fejlődés. Azzal pedig, hogy képesek vagyunk elfelejteni igazi énünket, lehetőségünk nyílik mindig nyílt lappal indulni, és minden alkalommal egyre gazdagodni az új élet kínálta tapasztalatoktól és tudástól.

Miért fontos a saját élet tervezésének elmélete?

Nem mindenki tartja igaznak ezt a teóriát. Ezért aztán úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez nem más, mint egy régi mese új köntösben. Mindenkinek szabad akarata abban hinni, ami vele összhangban van, amivel rezonál, hisz csak azokban láthatja élete értelmét. Van, akinek ez a tudás ad erőt egyáltalán az élethez.

(Egyed Zsuzsanna - filantropikum.com)

Kapcsolódó írás:
Robert Schwartz: Bátor lelkek 
https://dszilvia.blogspot.com/2017/02/robert-schwartz-bator-lelkek.html 

Az életünket születésünk előtt megtervezzük? - videó

 Slezák Marcsi spirituális tanító

 

Szellem rángatta a szekrényajtót a paranormális kutató otthonában…

Az ismert paranormális kutató azt állítja, hogy egyik szellemvadász túrájáról egészen hazáig követte egy kóbor lélek, ami még az otthonában sem hagyott neki nyugtot. Erről ráadásul még egy videója is van…

Sean Reynolds és Rebecca Palmer jól ismert figurák a szellemvadász körökben. Számos helyszínt felkerestek már és rengeteg videót készítettek paranormális jelenségekkel kapcsolatban. Az egyik legutóbbit ráadásul saját hálószobájukban…

A pár gyermekükkel éppen tévét nézett a kora esti órákban, amikor észrevették, hogy a gardrób ajtaja váratlanul megmozdult. Sean azonnal kézbe kapta a mobilját és videózni kezdett. Tapasztalatból tudta, hogy ilyesmi nem fordul elő csak úgy. Ráadásul minden ablak és ajtó zárva volt, így a huzat biztosan nem okozhatta. A kutató biztos volt abban, hogy egy szellem okozta a szokatlan ajtómozgást. 

“Az ágyunkban feküdtünk, amikor láttuk és hallottuk, hogy az ajtó megmozdult. Gyorsan bekapcsoltam a telefont, hogy rögzítsem…”

Telefonnal a kezében felszólított a a szellemet, hogy mozdítsa meg újra az ajtót. Maga sem hitte, hogy ez be fog következni, de az ajtó ismét megrándult. A férfi rögtön felugrott, és folyamatosan videózva kinyitotta az ajtót, majd benézett a gardróbba. Természetesen semmi szokatlant nem látott. A család viszont annak ellenére, hogy paranormális dolgokkal foglalkozik, alaposan megrémült. Saját otthonukban eddig még nem tapasztaltak ilyesmit…

“Rettenetes volt, de csodálatos is egyben, pláne hogy még videóra is sikerült venni.”

A páros meg van győződve, hogy egyik szellemvadász túrájukról követte őket egy kóbor lélek. A szándékai alighanem békések, mert a tapasztalatok szerint ha ellenséges lenne, ez már régen megnyilvánult volna…

(forrás: http://kisertetvadasz.hu)

A szellem kinyitotta a gardrób ajtót - videó
forrás:Caters Clips

Minden agyban dől el! – agykontrollal a harmóniáért

Az agykontrollal nemcsak számos testi-lelki probléma és betegség orvosolható, de a céljainkat, vágyainkat is könnyebben érhetjük el általa. A módszer elsajátításával boldogabbá, sikeresebbé és kiegyensúlyozottabbá válhat.

José Silva

A kutatók szerint mindössze az elménk adta lehetőségek 2 százalékát aknázzuk ki – az agykontroll célja, hogy az agyunk többi részét is fejlesszük, megdolgoztassuk a mindennapok során. Eszköztára (meditáció, vizualizáció stb.) miatt a módszert „nyugati jógának” is szokták hívni.

A módszer atyja

José Silva Amerikában született 1914-ben, szegény mexikói család sarjaként. Foglalkozását tekintve villanyszerelőként dolgozott, ám a tudásvágya akkora volt, hogy autodidakta módon fejleszteni kezdte magát, és filozófusok, pszichológusok műveit tanulmányozta. Közben felmerült benne a kérdés: vajon lehet-e önszuggesztióval növelni az intelligenciahányadost?

1944-ben kezdte el a kísérletezést, kezdetben a saját gyermekei teljesítményét próbálta fokozni, majd egyre több személyt vont be a kutatásába. Végül 28 évébe telt, mire sikerült kifejlesztenie a módszerét, melyet ő maga szubjektív tanulásnak vagy pszichoorientológiának nevezett.

Az első tanfolyamot még 1966-ban tartotta Amerikában – azóta az agykontroll az egész világon elterjedt. Magyarországon 1990-ben Dr. Domján László ismertette meg a módszert az első érdeklődőkkel.

Módosult tudatállapot

A bal agyfélteke béta-, a jobb agyfélteke pedig alfa-hullámokat bocsát ki. Racionális gondolkodás, koncentráció vagy stressz esetén az agy az előbbiből, míg az alvás, álmodozás vagy ellazult tudatállapot során az utóbbiból bocsát ki többet. Az agykontroll elsajátításával bármikor elérhető az úgynevezett alfa-állapot, vagyis a kreatív, ellazult tudati szint.

Mire vagyunk képesek?

Követői szerint az agykontroll az élet számos területén segítségünkre lehet. Oldja a feszültséget, beindítja az öngyógyító folyamatokat, javítja a memóriát, de az intuitív képességek is fokozhatók általa. Megszüntethetők vele az alvászavarok, de a rossz szokásainkkal szintén segít felhagyni. Sikeressé, boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá válhatunk általa.

JOBB ÉS BAL agyfélteke

Silva, kora divatos álláspontjának megfelelően, úgy vélte, a bal agyfélteke a racionális gondolkodásért, a jobb pedig az érzelmi, művészi, kreatív és intuitív tartalmakért felel. Úgy hitte, a világ bajainak legfőbb forrása az, hogy az emberek 90 százaléka csak a bal agyféltekéjét használja a problémamegoldás során, tehát túlzottan logikus és objektív módon közelíti meg a tényeket és felmerülő kérdéseket, holott kreatív, asszociatív állapotban, vagyis a jobb agyfélteke dominanciája esetén lényegesen hatékonyabbak lehetnének.
A következőket érheti el a jobb agyfélteke segítségével:
– tudatossá teheti a tudattalan tartalmakat;
– az intuitív gondolkodás a világ összes információjával összeköti majd;
– kapcsolatba léphet a „felsőbb intelligenciával”

Eszközök

Az agytréning módszere az önhipnózisra, az önszuggesztióra, a pozitív gondolkodásra, a relaxációra, a vizualizációra épül – tehát miután a megfelelő technikák alkalmazásával elértük az alfa-állapotot, magunk elé képzeljük a kívánt eredményeket. Az ellazulás már önmagában is csökkenti a stresszt, amely számos betegség okozója.

(forrás: astronet.hu-rejtelyekszigete.com)

Hogyan változtatta meg az életem az Agykontroll? - Domján László - videó
forrás:Alfa TV

 

 

Őszintén vallott az agykontroll hazai mestere: három évig orvos nélkül harcolt a Parkinson-kórral 

 

 Dr. Domján László kezdetben orvosok nélkül próbált meggyógyulni, de rájött, ez sajnos lehetetlen/Fotó:Járai László

 

 Budapest — Külsőre és gesztusaiban semmit sem változott ahhoz képest, mint amikor a csúcson volt, amikor a legjobb formáját mutatta. Az emberek özönlöttek az előadásaira, hogy ott az agykontroll alapjai­val megismerkedve erőt és tudást kapjanak a teljes felgyógyulásukhoz. A változás külső jele esetében csupán annyi, hogy erősen és láthatóan remeg a jobb keze.

 

Esetek ezrei bizonyítják, hogy módszerének segítségével volt, aki örökre leszámolt alkohol- vagy nikotinfüggőségével, de van olyan is, aki a végső stádiumú végbélrákból tudott felgyógyulni a segítségével. A módszer megtanítja használni agyunk kihasználatlan kapacitását, amelyről nem is gondolnánk, hogy milyen hatalmas, és milyen csodákra képes.

– Életem legdrámaibb pillanata volt, amikor megtudtam, hogy Parkinson-kóros vagyok, de nem lennék az, aki, ha ezt a mindenki számára szörnyű hírt valóban drámaként éltem volna meg. Bevallom, három éven át az orvosi segítséget és a gyógyszereket elutasítottam, mert egy új orvosi megközelítés alapján – amivel néhányan kigyógyultak ebből a kórból – azt gondoltam, én is talpra állok. Nem így történt. Egyre rosszabbul lettem, ezért beláttam, hogy az agykontrollozást és a kiegészítő alternatív módszereket ki kell egészítenem a pirulákkal is. Nem döntöttem rosszul, mert egyre jobban vagyok. Az orvostudomány mai állása szerint ebből a betegségből kigyógyulni nem lehet, de gyógyszerrel évtizedekig jó állapotban tartható a páciens. Akár száz évig is elélhetek attól, hogy remeg a jobb kezem – vallotta elismerésre méltó nyíltsággal és őszinteséggel betegségéről Domján doktor Hozzátette: az agykontroll nem tesz minket mindenhatóvá, de kitágítja lehetőségeink spektrumát.

Tudós ember lévén a saját baját is mintegy tantárgyat kezeli, leás az alapokig, a bajok eredőjét és gyökerét kutatja.

– Ez a betegség a türelemre tanít engem, aminek, bevallom, mindig híján voltam. A nagynéném kertjében Gábor bátyámmal egyszer elültettünk egy-egy facsemetét. Mindenki türelmesen várta, hogy megnőjön, én annyira szerettem volna felgyorsítani az időt, hogy ötpercenként locsoltam, aminek következtében az egész fa elpusztult. A betegségem üzenete: tilos türelmetlennek lenni vagy kapkodni, no meg az, hogy „Lassíts, Laci!”

Domján doktor Kincseim című könyvével próbál reményt adni mindenkinek, aki az elme segítségével akar betegségéből kigyógyulni vagy egyéb jellegű problémáját óhajtja megoldani. A könyvben felsorol több esetet, amelyekben tanítványai mesélik el gyógyulásuk és más jellegű sikerük történetét. A tanulók esetei adják az erőt a tanár úrnak is.

Fordulatos életpálya

Dr. Domján László belgyógyászként, majd reumatológusként dolgozott. 1989-ben Genfben, az orvosi egyetemen elvégezte az amerikai agykontrolloktatók kurzusát, majd iithon is meghonosította José Silva módszerét. Domjánnál néhány éve diagnosztizálták a Parkinson kórt. Az agyunkban lévő idegsejtek irányítják a mozgásunkat, egy Parkinson-os betegnél viszont az idegsejtek által szállított „üzenet” nem zökkenőmentesen halad, ami nehézségeket okoz a betegek mozgásában például.

(forrás: blikk.hu)

- - - - - 

Dr. Domján László: Interjú Justin Belitz szerzetessel és agykontrolloktatóval - videó

Kézrátételes gyógyítás a történelemben

A betegek gyógyítása kézrátétellel az emberiség legkorábbi korszakai óta ismeretes. Amilyen messzire csak vissza tudunk menni a történelemben, mindenütt megtaláljuk ennek a gyakorlatnak a nyomait.

Joggal feltételezzük, hogy az írott történelem előtt is ismeretes volt már ez a módszer. Ma is minden nép között megtalálható, még a kezdetleges életet élő vademberek között is.

Úgy látszik, az emberi elme ösztönös meggyőződéséből eredt a gondolat, hogy a gyógyítást ebben az irányban kell keresni.

Már az ősi indiaiak, egyiptomiak, zsidók, kínaiak is ismerték a gyógyításnak ezt a módját. Egyiptomban, a sziklába vésett ősi képeken ott látjuk a gyógyítót, aki úgy kezeli a páciensét, hogy egyik kezét a páciens gyomrára teszi, a másikat a hátára.

A régi Kína felfedezői hasonló gyógymódról számoltak be. Az Ótestamentum tele van példákkal a gyógyításnak e formájáról, és ott találjuk az Új testamentumban is. St. Patrick Írországban úgy gyógyította meg a vakokat, hogy kezét a szemükre tette.

St. Bemard 11 vakot gyógyított meg és 18 béná­nak adta vissza tagjai épségét egyetlen napon, Kölnben 12 bé­nát gyógyított meg, 3 némát és 10 süketet, valamennyit kézrátétellel.

A korai egyházi történelem tele van ilyen példákkal és még ha le is vonjuk ezekből a romantikus meséket, amelyeket mindig hozzáadnak ilyenkor a valósághoz, – akkor is láthatjuk, hogy ezzel a módszerrel sok jó eredményt értek el.

Pyrrhus, Epirusz királya a történetírók szerint meg tudta gyógyítani a kólikát és a lép különböző betegségeit úgy, hogy megérintette az illetőt. Vespasianus császár – azt mondják – idegbetegséget, bénaságot, vakságot, stb. gyógyított kézrátétellel.

Hadriánus császár vízkórosokat gyógyított meg úgy, hogy ujjai hegyét rájuk tette. Olaf király kezét a szenvedőre tette és az azonnal meggyógyult. Anglia és Franciaország régi királyai golyvát és torokbántalmakat gyógyítottak a „királyi érintéssel”.

Balogh Béla: A SZERETET gyógyító ereje! - GYÓGYÍTÁS-KÉZRÁTÉTEL! - videó

 

 

Angliában a görvélykórt „királybetegségnek” nevezték, mert úgy hitték, csak a király érintése gyógyíthatja meg.

A Habsburg-grófok a hiedelem szerint a dadogást meggyó­gyították egy csókkal. Plinius beszámol arról, hogy egyesek a kígyó harapását érintéssel meg tudták gyógyítani. Számos nevezetes vallásos ember gyógyított kézrátétellel.

Angliában Grestrakes óriási szenzációt keltett és valóságos üldözést vívott ki maga ellen azzal, hogy a legkülönbözőbb betegségeket meggyó­gyította ezen a módon; sikerrel gyógyított olyan betegségeket is, melyek a közhit szerint csak „királyi érintéssel” voltak gyó­gyíthatók, s ezért trónkövetelőnek tartották.

A XII. században egy Levret nevű kertész csodálatos gyógyításokat vitt véghez London utcáin úgy, hogy az illetőt végigsimította ujjaival.

1817-ben egy Richter nevű szicíliai fogadós kézrátétellel az emberek ezreit gyógyította meg.

Amint látják tehát, a kézrátétes gyógyítás minden korban megvolt, minden nép között, és arra az emberre, akiben volt elég önbizalom ahhoz, hogy gyógyítson, – a többiek úgy tekintettek, mint különleges adottságokkal rendelkezőre.

Holott a tény az, hogy az „adottság” az egész emberiségé, és bárki élhet vele, ha van elég önbizalma ahhoz, hogy megpróbálja és elég komolyság van benne ahhoz, hogy „egész szívét beleadja” a gyó­gyítás munkájába.

A középkori krónikák telve vannak hasonló nagyszerű gyó­gyulások leírásával, melyek szintén kézrátétellel történtek; a gyógyítás színhelye rendszerint a templom volt. Van Helmont, aki a XVII. század első felében élt, úgy látszik, ismerte a kézrátétes gyógyítás elveit, mert így írt:

„a delejesség mindenütt jelen van aktívan, – ebben semmi más új nincs, mint a neve; csakis azok előtt látszik paradoxnak, akik mindenen gúnyolódnak és akik mindent, amit csak nem tudnak megmagyarázni, a Sátán erejének tulajdonítanak.”

Körülbelül ugyanebben az időben egy Maxwell nevű skót hasonló gyógymódot tanított. Ő egy életszellemben hitt, amely áthatja a világegyetemet, s melyből az ember meríthet a betegségek gyógyítására.

1734-ben Hehl Atya, egy pap egy univerzá­lis fluidum létezését tanította, „melyet fel lehet használni a betegségek gyógyítására”. Csodálatos gyógyításokat vitt véghez, de aztán kiűzték a templomból azzal, hogy az ördög ereje van benne és boszorkányságot űz.

Mesmer az emberi mágnesség elméletét tanította és annak segítségével gyógyított, mindig a kezét használta. Mesmernek sok követője és tanítványa volt, sok kiváló is közöttük, mint pl. Puysegur márki.

A kézrátétel, a gyógyításnak szinte minden formájában nagy szerepet játszik, tekintet nélkül a különböző irányzatok nevére, vagy különböző elméleteikre.

Még mindig sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a gyógyí­tásnak ez a módja feltételez valamiféle különleges adottságot, s ez bizonyos személyek tulajdonsága.

Ez azonban nem így van: a gyógyítás „adottsága” mindenkiben megvan, bár vannak, akik nagyobb jártasságra tettek benne szert, miután egyéni sajátosságaik, temperamentumuk alkalmasabbá teszi őket e munkára. De mindenki gyakorolhatja és fejlesztheti ezt az „adottságát”.

(forrás:rejtelyekszigete.com)

Kovács - Magyar András - TV2 Magellán - Gyógyító energiák - videó
forrás:András Kovács-Magyar

 

 

Időutazás - Éles István az "időutaztatások" során szerzett tapasztalatairól

/Elképesztő információk halmaza zúdult rám/

Éles István az "időutaztatások" (előző életekbe és jövőbeli életekbe utaztatás) során szerzett tapasztalatairól beszél.

Éles István

"A földi életeink sorsszerű menetét még nem tudni ki, mikor, milyen meggondolásból teremtette. Egyáltalán nem tudjuk még, hogy az a világ, amelyben szereplők vagyunk, milyen végső szerepet szánt nekünk. Mindenesetre mi mindannyian részei vagyunk ennek a világlénynek, legyen az anyag, élőlény vagy szellem.

Az idő síkján valamikor egyek voltunk, majd különváltunk, most külön utakat járunk be, de megint egyek leszünk. Mi, akik alapvetően szellemek, lelkek, fénylények vagyunk, fizikai testben - mint ember - magunkban hordozzuk sorsunkat, létezésünk programját, amely végigvezérel bennünket a kezdetektől a világ végéig."

(forrás:fenyorveny.hu)

Éles István az "időutaztatások" során szerzett tapasztalatairól beszél. -videó
Nádorfi Lajos filmje - forrás:Jenő KaloTV

Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok

A torony

Egy fejezet részlete C. G. Jung Emlékek, álmok, gondolatok című könyvéből:

 ...az úgynevezett kertet kerí­tő fal építésekor kövekre volt szükségem, a követ egy kőbányában rendeltem meg. A kőműves az én jelenlétemben diktálta a kőbánya tulajdonosának az összes méreteket, az pedig bevezette az adatokat a noteszába. 

Amikor azután a hajó meghozta a köveket, kisült, hogy az úgynevezett sarokkő teljesen elhibázott méretű: háromélű kő helyett kockakövet hoztak. Szabályos kocka volt, sokkal nagyobb méretű a megrendeltnél, mintegy öt­ven centiméteres éllel. A kőműves dühöngött, és azt mondta a hajósoknak, vihetik is mindjárt vissza.

Én azonban, megpillantva a követ, így szóltam: „Nem, ez az én kövem - nekem kell!"

Rögtön megláttam rajta ugyanis, hogy éppen nekem való, és tudok vele mit kezde­ni. Csak még azt nem tudtam, mit.

És a kő! ~ Jung maga faragta a kő latin és görög nyelvű szövegét.

Középen egy kis emberke vagy baba. Ez a baba csuklyás köpenybe burkolt, laternát visz...

Legelőször Arnaldus de Villanova alkimistának egy latin verse jutott az eszembe, és ez lett az első, amit be is véstem a kőbe. Fordításban ilyesféleképp hang­zik:

Itt áll a kő, a jelentéktelen.
Árát tekintve is olcsó. -
Megvetik mind az ostobák,
Annál jobban szereti, aki tudó.

(Forrás: koranyi.blogspot.com + videó)

A családon belüli reinkarnáció

Carol Bowman (1950-) tanácsadó, regressziós terapeuta a családon belüli reinkarnáció olyan eseteit vizsgálja, ahol pici gyermekek spontán módon, erőltetés nélkül kezdtek el beszélni előző életükről. Átlagos amerikai családokban nevelkedő gyermekekről van szó, olyan családokról, ahol a szülők korábban nem hittek a lélekvándorlásban, de gyermekük története meggyőzte őket annak létezéséről. 

Bowman saját gyermekei is elkezdtek furcsának tűnő dolgokat beszélni. Állításaikat le lehetett ellenőrizni, így később kiderült, hogy minden részlet pontos volt. A gyermekek az emlékek elbeszélése közben az adott emléket, eseményt alátámasztó érzelmeket éltek át. Miután elmondhatták emlékeiket az őket őszintén végighallgató szülőknek, különös dolog történt, krónikus betegségből gyógyultak meg. Bowman elkezdett keresgélni az előző életek emlékeiről szóló könyvek után, és ráakadt a Dr. Ian Stevenson munkásságát bemutató írásokra. Az olyan gyakorlati dolgokról, hogy mi lenne a szülő feladata ilyen eset előfordulásakor, nem talált sehol semmilyen útmutatást. Ezért aztán saját kutatásba kezdett, képezte magát, majd 1997-ben megírta első könyvét gyermekek előző életeiről, majd a Visszatérés a mennyekből (A családon belüli reinkarnáció különleges esetei) című írását.

A szerző tapasztalata, hogy a családon belüli reinkarnáció sokaknak vigaszt nyújthat. Egy haláleset után többen próbálnak vigaszt nyerni abból, hogy lelkük majd újra találkozni fog valahol valamikor, mindenkinek a maga hite szerinti elképzeléssel. A Bowman által összegyűjtött és feldolgozott esetek között előfordul olyan, amikor egy gyermek korábbi énje a saját elhunyt dédnagyapja vagy nagybátyja volt. Az esetek között előfordult anya-lánya és nagymama-unoka szerepcsere is. Az esetek döbbenetesek, elképesztő, mi mindenre emlékeznek a gyermekek előző életükből, például kedvenc állatokra, ételekre, barátnőkre, különféle tárgyakra és helyszínekre. Többször előfordult az, hogy a szülők nem voltak vallásosak, a gyermek mégis Istenről beszélt. A szerző szerint e gyermekek jelen életbeli indulatai többnyire nem a mostani családtagnak vagy szituációnak szólnak, hanem a múltban történt dolgoknak és azok emlékeinek.

Carol Bowman 1988 óta több száz esetet gyűjtött össze az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Európa szerte. A viszonylag ellenséges hangulat miatt ezekben az államokban nehezebb eseteket gyűjteni, mint például Ázsiában. Van, ahol hisznek a lélekvándorlásban és van, ahol nem, de esetek mindenhol előfordulnak. A gyermekek ideális kutatási alanyok, mert minden információ megvan eddigi életükről, ellenőrizni lehet elbeszéléseiket. Kutatómunkája során Bowman megfigyelte, hogy amikor a gyermekek előző életükről beszélnek, előadásmódjuk megváltozik, elveszti gyermeki báját, és komollyá, tárgyszerűvé válik. A részleteket mindig ugyanúgy mondják el. Az eseteknél a jelzések ismétlődése figyelhető meg: tárgyszerű előadásmód, komolyság, pontos kijelentések, jellegzetes fizikai formák, tünetek az elhunyttal megegyezően. Ezek nem öröklődő jegyek, hanem sebek, sérülések. Az apró gyermek, aki pár éves csupán, idegen helyen (bolt, utca) felismeri korábbi életének ismerőseit, rokonait, annak ellenére, hogy jelen életében még sosem látta őket. Kapcsolatuk pedig megegyezik annak a viszonynak a jellegével, amilyen az a múltban volt kettőjük között. Haláluk körülményeit legtöbbször fel tudják eleveníteni, és teljesen természetes módon teszik azt. Részletesen mesélnek olyan dolgokról, amelyekről egy velük azonos korú gyermek még csak nem is hallott, nem is tud.

A szülők megpróbálnak ugyan logikus magyarázatot találni mindenre, de végül mégis a reinkarnáció lehetősége marad az egyetlen lehetséges magyarázat. Az érintett családok környezetében élők sokszor nem értik meg és őrültséggel vádolják őket. A szülőknek tanácsra van szükségük, hogy mit tegyenek a gyermekkel előző életbéli emlékeinek felbukkanásakor. Milyen a helyes reagálás ilyenkor? Ezeket a gyakorlati problémákat felismerve döntött úgy Bowman, hogy ezekkel kíván foglalkozni. Többféle kommunikációs csatornát is kiépített – honlap, fórum, email –, hogy a tanácstalan szülők el tudjanak jutni hozzá, és általa a többi szülő tapasztalatát megismerhessék. A tapasztaltak után jelentkező első hatás, hogy eloszlik a szülőkben a halálfélelem. A vizsgált esetekre jellemző, hogy a kisgyermek, kinél különböző emlékek törnek fel, nem érti helyzetét a jelenben, úgy viselkedik, mintha még az előző életének valóságában élne. Nem érti, hogy bizonyos dolgokat miért kell újra végigcsinálnia, hisz a múltban már keresztülment azokon. Bowman úgy véli, a szülőknek az a szerepük, hogy átsegítsék gyermekeiket az újabb leckéken, miközben maguknak is fejlődniük szükséges, mert az útjuk közös.

Carol Bowman

A szerzőt az a gondolat is foglalkoztatja, hogy milyen folyamat által alakul ki az embernek a következő élete, magunk választjuk-e ki szüleinket. A vizsgálatba bevont gyermekek közül többen beszéltek a két élet közti létről is, és néhány gyermek elmesélte azt, hogyan választotta ki jelenlegi szüleit. Nem mindenki vesz részt aktívan szülei kiválasztásában, ez érettségtől, tudatosságtól függ. Szeretettel csak itt a Földön lehet fejlődni, itt van feladat, még ha sok fáradozással jár is. Bowman egy Stevenson esetet említett meg példaként erre. Ez egy alaszkai történet, amelyben egy Victor Vincent nevű személy közölte unokahúgával, hogy halálát követően majd az ő fiaként fog újra testet ölteni. Közölte azt is, hogy veleszületett jegyekkel fog világra jönni az a fiú, olyanokkal, melyek őrajta vannak. Ezek sebészeti beavatkozás miatti elváltozások, illetve hegek voltak. Victor halála után tizennyolc hónappal megszületett Corliss, az unokahúg gyermeke. Testi jegyei valóban megegyeztek Victoréval, korábbi életéből, azaz Victor életéből embereket ismert fel és eseményekre emlékezett. Corliss viselkedésében is nagyon hasonlított Victorra.

A gyermekek sokszor igen meglepő kijelentésekkel állnak elő. Bowman könyvében az egyik fejezet témája a gyermekek anyaméhben eltöltött élete. Az egyik leírt történet szerint egy kislány azt közölte az anyjával, hogy „ott voltam a nagyi hasában veled együtt, de nem akartam fiú lenni, ezért nem maradtam tovább”. Egy másik történetben a gyermekek, akik jelenleg unokatestvérek, korábbi életükben ikrek voltak egy anya méhében, de az anya elvetélt, és az ikrek meghaltak. Jelenlegi életükben, mivel unokatestvérek, bármikor találkozhatnak és beszélgethetnek egymással. Egyszer az egyikük azt kérdezte a másiktól, miért nem engedte ő akkor, hogy megszülessenek. Egyikük ugyanis meg akart születni abban az életben, de a másik nem ahhoz a családhoz akart tartozni. A gyermekek emlékeztek erre a történésre, és még arra is, hogy milyen házban laktak akkor, bár ők még csak az anyjuk méhében voltak. Attól a pillanattól kezdve, hogy egyikük anyja elhitte és elfogadta mindazt, amit a gyermek mondott, többé nem veszekedtek gyermekével, pedig addig ez napi szinten jellemző volt rájuk.

Az általa összegyűjtött esetek fényében úgy vélekedik Bowman az abortuszról, hogy bár a lelket nem pusztítják el vele, de kerülőútra kényszerítik. Egy gyermek elmesélte, milyen volt egy előző létezésben az abortuszon átesnie. Jelen életében újra ahhoz az anyához ment vissza és született meg, aki korábban elvetette őt. El tudta mondani anyja akkori döntésének indokait, megértette azokat, nem maradt benne harag emiatt. Bowman szerint egy ilyen történés talán egy tanulási folyamat a lélek számára. A legfontosabb kérdés az említett esettel kapcsolatban, hogy melyik az a pillanat, amikor egyesül a lélek és a test. A szerző könyvében ír arról, hogy egy kutató vizsgálatokat végzett hipnózisban több emberen e témakör megismerése céljából. Az eredmény az lett, hogy az alanyok magzatként általában még nem azonosították magukat a testükkel. Az egyének 11%-a állította azt, hogy a fogantatástól számított hatodik hónaptól volt tudatában testének, a terhesség első harmadában viszont még senki sem. Magzati létükbe visszavezetve a vizsgált személyek elmondták, hogy lélekként ki-be járkáltak az anyaméhből a terhesség alatt. Az anyjuk felett lebegtek, és pontos információik voltak arról, hol vannak, és mi történik anyjukkal. Bowman írt arról az érdekes megfigyelésről is, hogy az anyáknál úgynevezett bejelentkező vagy figyelmeztető álmok jelentkeznek a terhesség alatt vagy a szülés előtt a megszületendő gyermekkel kapcsolatban. Van olyan eset, amikor fogantatás előtt érzi meg az anya valakinek a lelkét maga körül. Bowman úgy véli, egy családon belüli újraszületés segítheti egy múltbéli bűn jóvátételét. Könyvében példaként említette azt az esetet, amikor egy anya nagyon rosszul bánt a gyermekével, és a fiú tizenkilenc évesen meghalt. Az anya harminckilenc évesen újra szült, és a korábban elhunyt gyermekének lelke született meg az új testben.

Bowman végkövetkeztetése a megannyi eset tanulmányozása után, hogy mindannyian szellemi lények vagyunk, és a szeretet ereje legyőzheti a halált. Meghatározott céllal találkozunk más lelkekkel, azért, hogy együtt fejlődhessünk megbocsájtásban, együttérzésben, szeretetteljességben. „A reinkarnáció szépsége éppen abban áll, hogy számtalan lehetőséget kapunk, hogy legyőzzük emberi gyarlóságainkat.” A szerző úgy gondolja, a világegyetem törvényei nem is olyan szigorúak. Azok a szülők, akik nyitottak a lélekvándorlás létezésének elfogadására, csodában részesülnek. A gyermekek viszont sokat veszítenek, ha nem mondhatják el élményeiket, emlékeiket.

(forrás:Szijártó Rita Éva: A lélekvándorlás tapasztalati bizonyítékai -jogapont.hu)

Bizonyíték a reinkarnációra, Carol Bowman teljes előadás - videó
forrás: Carol Bowman Reincarnation

Kapcsolódó írás:
Megdöbbentő emlékeket idézett fel a kisfiú - Bizonyíték a reinkarnációra
https://dszilvia.blogspot.com/2015/03/megdobbento-emlekeket-idezett-fel.html