A betegek gyógyítása kézrátétellel az emberiség legkorábbi korszakai óta ismeretes. Amilyen messzire csak vissza tudunk menni a történelemben, mindenütt megtaláljuk ennek a gyakorlatnak a nyomait.
Joggal feltételezzük, hogy az írott történelem előtt is ismeretes volt már ez a módszer. Ma is minden nép között megtalálható, még a kezdetleges életet élő vademberek között is.
Úgy látszik, az emberi elme ösztönös meggyőződéséből eredt a gondolat, hogy a gyógyítást ebben az irányban kell keresni.
Már az ősi indiaiak, egyiptomiak, zsidók, kínaiak is ismerték a gyógyításnak ezt a módját. Egyiptomban, a sziklába vésett ősi képeken ott látjuk a gyógyítót, aki úgy kezeli a páciensét, hogy egyik kezét a páciens gyomrára teszi, a másikat a hátára.
A régi Kína felfedezői hasonló gyógymódról számoltak be. Az Ótestamentum tele van példákkal a gyógyításnak e formájáról, és ott találjuk az Új testamentumban is. St. Patrick Írországban úgy gyógyította meg a vakokat, hogy kezét a szemükre tette.
St. Bemard 11 vakot gyógyított meg és 18 bénának adta vissza tagjai épségét egyetlen napon, Kölnben 12 bénát gyógyított meg, 3 némát és 10 süketet, valamennyit kézrátétellel.
A korai egyházi történelem tele van ilyen példákkal és még ha le is vonjuk ezekből a romantikus meséket, amelyeket mindig hozzáadnak ilyenkor a valósághoz, – akkor is láthatjuk, hogy ezzel a módszerrel sok jó eredményt értek el.
Pyrrhus, Epirusz királya a történetírók szerint meg tudta gyógyítani a kólikát és a lép különböző betegségeit úgy, hogy megérintette az illetőt. Vespasianus császár – azt mondják – idegbetegséget, bénaságot, vakságot, stb. gyógyított kézrátétellel.
Hadriánus császár vízkórosokat gyógyított meg úgy, hogy ujjai hegyét rájuk tette. Olaf király kezét a szenvedőre tette és az azonnal meggyógyult. Anglia és Franciaország régi királyai golyvát és torokbántalmakat gyógyítottak a „királyi érintéssel”.
Balogh Béla: A SZERETET gyógyító ereje! - GYÓGYÍTÁS-KÉZRÁTÉTEL! - videó
Joggal feltételezzük, hogy az írott történelem előtt is ismeretes volt már ez a módszer. Ma is minden nép között megtalálható, még a kezdetleges életet élő vademberek között is.
Úgy látszik, az emberi elme ösztönös meggyőződéséből eredt a gondolat, hogy a gyógyítást ebben az irányban kell keresni.
Már az ősi indiaiak, egyiptomiak, zsidók, kínaiak is ismerték a gyógyításnak ezt a módját. Egyiptomban, a sziklába vésett ősi képeken ott látjuk a gyógyítót, aki úgy kezeli a páciensét, hogy egyik kezét a páciens gyomrára teszi, a másikat a hátára.
A régi Kína felfedezői hasonló gyógymódról számoltak be. Az Ótestamentum tele van példákkal a gyógyításnak e formájáról, és ott találjuk az Új testamentumban is. St. Patrick Írországban úgy gyógyította meg a vakokat, hogy kezét a szemükre tette.
St. Bemard 11 vakot gyógyított meg és 18 bénának adta vissza tagjai épségét egyetlen napon, Kölnben 12 bénát gyógyított meg, 3 némát és 10 süketet, valamennyit kézrátétellel.
A korai egyházi történelem tele van ilyen példákkal és még ha le is vonjuk ezekből a romantikus meséket, amelyeket mindig hozzáadnak ilyenkor a valósághoz, – akkor is láthatjuk, hogy ezzel a módszerrel sok jó eredményt értek el.
Pyrrhus, Epirusz királya a történetírók szerint meg tudta gyógyítani a kólikát és a lép különböző betegségeit úgy, hogy megérintette az illetőt. Vespasianus császár – azt mondják – idegbetegséget, bénaságot, vakságot, stb. gyógyított kézrátétellel.
Hadriánus császár vízkórosokat gyógyított meg úgy, hogy ujjai hegyét rájuk tette. Olaf király kezét a szenvedőre tette és az azonnal meggyógyult. Anglia és Franciaország régi királyai golyvát és torokbántalmakat gyógyítottak a „királyi érintéssel”.
Balogh Béla: A SZERETET gyógyító ereje! - GYÓGYÍTÁS-KÉZRÁTÉTEL! - videó
Angliában a görvélykórt „királybetegségnek” nevezték, mert úgy hitték, csak a király érintése gyógyíthatja meg.
A Habsburg-grófok a hiedelem szerint a dadogást meggyógyították egy csókkal. Plinius beszámol arról, hogy egyesek a kígyó harapását érintéssel meg tudták gyógyítani. Számos nevezetes vallásos ember gyógyított kézrátétellel.
Angliában Grestrakes óriási szenzációt keltett és valóságos üldözést vívott ki maga ellen azzal, hogy a legkülönbözőbb betegségeket meggyógyította ezen a módon; sikerrel gyógyított olyan betegségeket is, melyek a közhit szerint csak „királyi érintéssel” voltak gyógyíthatók, s ezért trónkövetelőnek tartották.
A XII. században egy Levret nevű kertész csodálatos gyógyításokat vitt véghez London utcáin úgy, hogy az illetőt végigsimította ujjaival.
1817-ben egy Richter nevű szicíliai fogadós kézrátétellel az emberek ezreit gyógyította meg.
Amint látják tehát, a kézrátétes gyógyítás minden korban megvolt, minden nép között, és arra az emberre, akiben volt elég önbizalom ahhoz, hogy gyógyítson, – a többiek úgy tekintettek, mint különleges adottságokkal rendelkezőre.
Holott a tény az, hogy az „adottság” az egész emberiségé, és bárki élhet vele, ha van elég önbizalma ahhoz, hogy megpróbálja és elég komolyság van benne ahhoz, hogy „egész szívét beleadja” a gyógyítás munkájába.
A középkori krónikák telve vannak hasonló nagyszerű gyógyulások leírásával, melyek szintén kézrátétellel történtek; a gyógyítás színhelye rendszerint a templom volt. Van Helmont, aki a XVII. század első felében élt, úgy látszik, ismerte a kézrátétes gyógyítás elveit, mert így írt:
„a delejesség mindenütt jelen van aktívan, – ebben semmi más új nincs, mint a neve; csakis azok előtt látszik paradoxnak, akik mindenen gúnyolódnak és akik mindent, amit csak nem tudnak megmagyarázni, a Sátán erejének tulajdonítanak.”
Körülbelül ugyanebben az időben egy Maxwell nevű skót hasonló gyógymódot tanított. Ő egy életszellemben hitt, amely áthatja a világegyetemet, s melyből az ember meríthet a betegségek gyógyítására.
1734-ben Hehl Atya, egy pap egy univerzális fluidum létezését tanította, „melyet fel lehet használni a betegségek gyógyítására”. Csodálatos gyógyításokat vitt véghez, de aztán kiűzték a templomból azzal, hogy az ördög ereje van benne és boszorkányságot űz.
Mesmer az emberi mágnesség elméletét tanította és annak segítségével gyógyított, mindig a kezét használta. Mesmernek sok követője és tanítványa volt, sok kiváló is közöttük, mint pl. Puysegur márki.
A kézrátétel, a gyógyításnak szinte minden formájában nagy szerepet játszik, tekintet nélkül a különböző irányzatok nevére, vagy különböző elméleteikre.
Még mindig sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a gyógyításnak ez a módja feltételez valamiféle különleges adottságot, s ez bizonyos személyek tulajdonsága.
Ez azonban nem így van: a gyógyítás „adottsága” mindenkiben megvan, bár vannak, akik nagyobb jártasságra tettek benne szert, miután egyéni sajátosságaik, temperamentumuk alkalmasabbá teszi őket e munkára. De mindenki gyakorolhatja és fejlesztheti ezt az „adottságát”.
(forrás:rejtelyekszigete.com)
Kovács - Magyar András - TV2 Magellán - Gyógyító energiák - videó
forrás:András Kovács-Magyar
A Habsburg-grófok a hiedelem szerint a dadogást meggyógyították egy csókkal. Plinius beszámol arról, hogy egyesek a kígyó harapását érintéssel meg tudták gyógyítani. Számos nevezetes vallásos ember gyógyított kézrátétellel.
Angliában Grestrakes óriási szenzációt keltett és valóságos üldözést vívott ki maga ellen azzal, hogy a legkülönbözőbb betegségeket meggyógyította ezen a módon; sikerrel gyógyított olyan betegségeket is, melyek a közhit szerint csak „királyi érintéssel” voltak gyógyíthatók, s ezért trónkövetelőnek tartották.
A XII. században egy Levret nevű kertész csodálatos gyógyításokat vitt véghez London utcáin úgy, hogy az illetőt végigsimította ujjaival.
1817-ben egy Richter nevű szicíliai fogadós kézrátétellel az emberek ezreit gyógyította meg.
Amint látják tehát, a kézrátétes gyógyítás minden korban megvolt, minden nép között, és arra az emberre, akiben volt elég önbizalom ahhoz, hogy gyógyítson, – a többiek úgy tekintettek, mint különleges adottságokkal rendelkezőre.
Holott a tény az, hogy az „adottság” az egész emberiségé, és bárki élhet vele, ha van elég önbizalma ahhoz, hogy megpróbálja és elég komolyság van benne ahhoz, hogy „egész szívét beleadja” a gyógyítás munkájába.
A középkori krónikák telve vannak hasonló nagyszerű gyógyulások leírásával, melyek szintén kézrátétellel történtek; a gyógyítás színhelye rendszerint a templom volt. Van Helmont, aki a XVII. század első felében élt, úgy látszik, ismerte a kézrátétes gyógyítás elveit, mert így írt:
„a delejesség mindenütt jelen van aktívan, – ebben semmi más új nincs, mint a neve; csakis azok előtt látszik paradoxnak, akik mindenen gúnyolódnak és akik mindent, amit csak nem tudnak megmagyarázni, a Sátán erejének tulajdonítanak.”
Körülbelül ugyanebben az időben egy Maxwell nevű skót hasonló gyógymódot tanított. Ő egy életszellemben hitt, amely áthatja a világegyetemet, s melyből az ember meríthet a betegségek gyógyítására.
1734-ben Hehl Atya, egy pap egy univerzális fluidum létezését tanította, „melyet fel lehet használni a betegségek gyógyítására”. Csodálatos gyógyításokat vitt véghez, de aztán kiűzték a templomból azzal, hogy az ördög ereje van benne és boszorkányságot űz.
Mesmer az emberi mágnesség elméletét tanította és annak segítségével gyógyított, mindig a kezét használta. Mesmernek sok követője és tanítványa volt, sok kiváló is közöttük, mint pl. Puysegur márki.
A kézrátétel, a gyógyításnak szinte minden formájában nagy szerepet játszik, tekintet nélkül a különböző irányzatok nevére, vagy különböző elméleteikre.
Még mindig sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a gyógyításnak ez a módja feltételez valamiféle különleges adottságot, s ez bizonyos személyek tulajdonsága.
Ez azonban nem így van: a gyógyítás „adottsága” mindenkiben megvan, bár vannak, akik nagyobb jártasságra tettek benne szert, miután egyéni sajátosságaik, temperamentumuk alkalmasabbá teszi őket e munkára. De mindenki gyakorolhatja és fejlesztheti ezt az „adottságát”.
(forrás:rejtelyekszigete.com)
Kovács - Magyar András - TV2 Magellán - Gyógyító energiák - videó
forrás:András Kovács-Magyar
