2018. november 24., szombat

„Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok.” - egy vak lány vizuális élményei



(Keresztelő) „János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus így válaszolt és mondta: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam.” (Mt 11, 2-6)


Amikor Jézus Krisztus a földön járt meggyógyított többek között olyan már sok éve szenvedő embereket is, akik születésüktől fogva valamilyen testi fogyatékosság keresztjét hordozták. Erre példa a Siloe tavánál meggyógyult vakon született ember (ld. János evangéliuma 9. fejezet), aki a címben szereplő egyszerű szavakkal tett tanúságot a farizeusok előtt Jézusról. Ugyanennek az evangéliumnak a 8. fejezetében Jézus ezt mondja magáról:

„Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Ezt a mennyei fényességet, az örök élet ragyogását látta Péter, Jakab és János a színeváltozás hegyén (Mt 17, 1-8).

„A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel” – olvashatjuk a János evangélium első fejezetében.

A fenti és más hasonló evangéliumi részletek jutottak eszembe, amikor néhány éve értesültem egy újszülött korában megvakult amerikai lány esetéről, amelyből tudományos publikáció, majd később szakkönyv is íródott

Dr. Kenneth Ring a University of Connecticut emeritus professzora és munkatársa Sharon Cooper 1997-ben a halálközeli élmények tudományos vizsgálatával foglalkozó „Journal of Near-Death Studies” c. folyóiratban közölték először Vicki Noratuk (sz. Vicki Umipeg) esetét.


Vicki 1950-ben született Pasadenában, Kaliforniában. Mivel koraszülöttként jött világra (22. hét, 1360 gr) és testtömege rövidesen jelentősen csökkent, ezért az akkori technikai színvonalnak megfelelő inkubátorba került, amely légmentesen zárt volt, és amelyben az oxigént számára mesterségesen adagolták. Az inkubátor hibás működése miatt túl sok oxigént kapott és ennek következtében helyrehozhatatlanul károsodott mindkét szemének ideghártyája (retinopathia prematurorum, ROP), ami esetében teljes vaksághoz vezetett. Saját bevallása szerint születése óta mindkét szemére teljes mértékben vak. Vizuális élményekre korábbi életéből egyáltalán nem emlékszik. Megjegyzendő, hogy Dr. Ring és munkatársa Vickin kívül még 10 olyan halálközeli élmény átélt, 1946 és 1958 között született személlyel készítettek interjút, akik koraszülöttként a ROP miatt veszítették el a látásukat. Ez a súlyos kórkép - a koraszülöttek ideghártya károsodása - az USA-ban, ebben az időszakban mintegy 50.000 újszülöttet érintett.

Vicki 1973 elején még csak 22 éves volt és időnként egy night clubban énekelt Seattle-ben. Egyik éjjel záráskor nem sikerült taxit hívnia és egy részeg pár kisteherautóján indult haza, amelyből egy igen súlyos baleset következtében kizuhant. Életveszélyes koponyatörést szenvedett és sokkos állapotba került, ezen kívül a nyaka, a háta és egyik lába is megsérült. Balesete után egy teljes évnek kellett eltelnie, mire az ájulás veszélye nélkül önállóan lábra tudott állni.

Életének legelső vizuális élménye a baleset helyszínén volt, amikor un. testen kívüli élménye volt (out-of-body experience, OBE), melynek során vizuálisan is érzékelte a baleset során összetört kisteherautót. Ugyancsak ez idő alatt érzékelte saját nem fizikai (spirituális) „testét” is, amelynek elmondása szerint határozott formája volt és „olyan volt, mintha fényből lenne”. Kórházba szállítására nem emlékszik. A következő, amire emlékszik az a kórház sürgősségi részlegének egyik szobája, ahol elmondása szerint a plafon közelében tartózkodott (szintén a testén kívül) és onnét figyelte, amint egy férfi és egy nő (valószínűleg orvos és nővér) a testén dolgoztak. Tisztán érzékelte és megjegyezte párbeszédüket is, amelyben aggodalmukat fejezték ki Vicki dobhártya sérülése miatt, ugyanis fennállt a veszélye, hogy hallását is elveszítheti.

Vicki hiába próbált velük kommunikálni és elmondani, hogy jól van, testen kívüli állapotában ez sikertelen volt. Rövidesen –felfelé haladva– eltávolodott a kórházi helyiségtől, ahol a teste feküdt, majd felülről látta a kórház épületét és panorámaszerűen a környéket is. Ezután a halálközeli élményekre tipikusan jellemző eseménysor következett: utazás egy sötét alagútban a fény felé, túlvilági zene, érkezés egy rétre emlékeztető helyre, egy nagy fényességbe, találkozás másokkal, stb.


Vicki így emlékezik:
„Ott mindenki fényből volt -én is- és mindent betöltött a Szeretet. Szeretet áradt még a fűből, a virágokból és a fákból is.” 

Öt személyt ismert fel azok közül, akikkel odaérkezésekor találkozott. Ott volt Debby és Diane, két vak osztálytársa, akik évekkel korábban 11, illetve 6 évesen haltak meg, és akik a földi életben vakok és súlyosan fogyatékosok voltak, de ott gyönyörűek, épek, elevenek és ragyogóak voltak. Nem gyermeknek, inkább fiatal felnőttnek tűntek. Találkozott még rajtuk kívül a Zilk házaspárral, akik kisgyermekként vigyáztak rá és már régebben elhunytak. Végül ott várta nagymamája is, aki Vickit felnevelte, és aki két éve távozott a földi életből. Szótlanul megölelték egymást és Vicki érezte a szeretetüket és a viszontlátás örömét.

„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.” (1Kor 13,12)

Ebben az elragadtatott állapotában Vicki úgy érezte, hogy tudása hirtelen végtelenné tágult, mind a vallás-, mind egyéb tudományok terén. Erre így emlékszik:
„Az volt az érzésem, hogy mindent tudok… hirtelen mindennek értelme lett. Tudtam, hogy ott választ kaptam minden kérdésére, a bolygókról, Istenről, mindenről…. Úgy éreztem, nincs olyan dolog, amit ne értenék, amiről nem tudnék.”

„Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény.” (Mt 17, 2)

Ekkor Vicki észrevette, hogy még valaki jelen van a közelében, akinek a fénylő ragyogása messze felülmúlta a többiekét. Azonnal ráismert Jézusra, akivel első, gyermekkori halálközeli élménye során már találkozott. Szavak nélkül, gondolatok közvetlen érzékelésével történő párbeszéd kezdődött közöttük. Jézus ezt mondta: „Ugye milyen csodálatos? Itt minden gyönyörű és minden a helyén van, ahogy ezt majd tapasztalni is fogod. Most viszont még nem maradhatsz itt, ennek még nem érkezett el az ideje. Vissza kell menned.” Vicki élénken tiltakozott: „Nem! Én itt szeretnék maradni veled!” Jézus elmondta, hogy vissza fog térni hozzá, de hozzátette: „most vissza kell menned, hogy még többet tanulj és taníts a szeretetről és a megbocsátásról”. Vicki egy ideig még ellenkezett, de közben azt is megtudta, hogy leendő gyermekei érdekében is (akikre már egy ideje nagyon vágyakozott) vissza kell mennie. Végül beadta a derekát… Később három gyermeke született. Ezután Jézus így szólt: „Most távozol, de előbb nézd ezt végig”. Ezt követően Vicki végignézhette addigi élete eseményeit Jézus gyengéd szavai kíséretében, melyek segítségével megértette tetteinek és azok következményeinek jelentőségét (különítélet - KEK 1022).

A földi testbe történő visszatérése nem volt kellemes. Először kellemetlen dübörgést hallott, mintha egy hátrafelé tartó hullámvasúton ülne, majd földi testében találta magát, amely nehéznek tűnt, telve fájdalommal.

Felhasznált irodalom:
1Kenneth Ring, Sharon Cooper: Near-Death and Out-of-Body Experiences in the Blind: A Study of Apparent Eyeless Vision. Journal of Near-Death Studies, 16(12) 1997.
2Kenneth Ring: Mindsight: Near-Death and Out-of-Body Experiences in the Blind. William James Center For Consciousness Studies, 1999.
3 Raymond A. Moody: Élet az élet után. 8. kiad. Ecclesia kiadó, Budapest, 1996 .
4A Katolikus Egyház Katekizmusa: www.katolikus.hu/kek/
(forrás: gloria.tv)

Vicki Noratuk élménye - videó