Zsigray András: Elégedettnek maradni

Amikor a spirituális tanításokban azt halljuk, hogy lelki béke, belső béke, az a mi európai nyelvünkön annyit jelent, hogy elégedettnek lenni. A lelki béke állapotában, elégedettség állapotában mély nyugalmat érzünk.

Fizikailag is változásokat tapasztalunk, testünk annyira feszültség mentes lesz, hogy a hasfalunk egészen a köldökünk alatti részig elernyed. Így könnyen lélegzünk egészen a hasunk aljáig, belégzéskor a köldök alatti rész is kissé megemelkedik. Jóleső bizsergető érzést tapasztalunk a köldökünk körül, valamiféle finom energia áramlást.

Azon kívül, hogy állandóan jelen van a jó érzés a köldökünk környékén, az agyunkban is változások történnek. A gondolatvilágunk megváltozik, elménk elcsendesedi, kiürül. Elégedetten célba értünk, elfogytak a tervek, feladat listák, teendők, kényelmesen, gondtalanul hátradőlhetünk, mint aki jól végezte dolgát. Ebben az állapotban nagyon felerősödik a jelenlétünk a pillanatban, mostban, - nagyon figyelmesek leszünk a körülöttünk történő eseményekre, fejleményekre. Kitágul a felfogóképességünk, befogadó képességünk, mert az agy elcsendesülve nem vesz el semennyi figyelmet a gondolatokra. Az összes figyelmünk a testünket körülölelő környezetre koncentrálódik. Mindent észreveszünk, felfogunk, tudatosítunk. Meglátjuk a szív alakú kavicsot, a felhők formáját, az autóban ülő embereket. Meghalljuk a falióra ketyegését, megkeressük a madarat a fán, melynek figyelmesek lettünk a dalolására. Érezzük a virágok illatát, a házakból kiáradó ételillatokat. Az öt érzékszervünkkel, figyelőszervünkkel, sokkal több mindenre felfigyelünk. Nagyobb a felfogóképességünk a környezetünkről. És ez gazdagabbá teszi a tapasztalást, szebbé, érdekesebbé teszi a világunkat.

Cél az, hogy minél elégedettebbek legyünk, minél mélyebb belső békét érjünk el, és minél hosszabb ideig megtudjunk maradni ebben az állapotban.

Németországban dolgozok, kezdetben havonta jártam haza, utolsó alkalommal, csak két hónap után mentem haza. Egyedül vagyok itt, tudatosan választottam a magányt, elvonulást, hogy semmi ne zavarjon meg az önmegfigyelésben, tudatosulásban, felismerésekben. Most született egy felismerésem, ami segíthet megérteni, hogyan maradhatunk hosszabb ideig elégedettek.

Megfigyeltem, hogy miután visszaérkezek, egy hétig elég erőteljes a belső békém, elégedettség érzetem. Sokat olvasok, sétálok, meditálok, könnyen relaxálok. Az első hét után mindig elkezdtem gondolkodni, hogy majd ha megyek haza, akkor milyen programot találok ki otthonra. Utoljára 12 napig lehettem otthon, megterveztem egy kirándulást, egy balkáni körutat. Ennek az lett az eredménye, hogy az utolsó hetekben a munkában, jelen volt egy állandó izgalmi állapot, ami kimozdított a lelki béke állapotából. Ha valamit eltervezünk, időhöz kötjük, akkor azt várni kezdjük. Ahogy kisgyerek korunkban is alig bírtuk kivárni a kirándulás reggelét. Még mennyit kell aludni? Jelen van ez felnőtt korban is. A várakozás állapota egy izgalmi állapot, ami kimozdít minket az elégedettség állapotából. Testünk befeszül, elménkben sok lesz az akaratlan gondolatáramlás, gondolkodás, kényszeres tervezés, ismétlés.

A kirándulást megelőző napokban torzulni kezd az időérzékelésünk. Egy-egy nap, csak pár órának tűnik, nagyon akarjuk, hogy minél rövidebbek legyenek a napok, minél gyorsabban elteljen az idő. Ez egy negatívan izgatott állapot, ahol jelen van egy negatív belső feszültség. Majd a kirándulás alatt az idő újra torzul, egy-egy nap egy hétnek is tűnhet, olyan hosszú. Egy hét kirándulás után olyan érzetünk van, mintha egy hónapja nem lettünk volna otthon, munkahelyen. Ez egy pozitívan feszült állapot, itt is jelen van a belső feszültség, csak az izgatottság pozitív.

Majd a kirándulásból hazaérkezve elönt minket az elégedettség érzése, kielégültünk, megnyugodtunk. Ebben az állapotban nem nézzük az órát. Sem azért, hogy mikor telik már el, sem azért, nehogy túl gyorsan teljen. A belső feszültséget felváltja a belső béke, testünk ellazult, elménk elcsendesedik. Ez a legegészségesebb állapotunk. Ebből az állapotból lehet leggyorsabban elérni a meditatív állapotokat, mélyebb nyugalmi állapotokat.

Úgy döntöttem, hogy a mostani ciklusban nem tervezek. Majd amikor hazaértem kitalálom mi lesz a program. Megnézem mit fogok tapasztalni két hónap alatt ebben a tudatállapotban.

Még annyit megjegyeznék, hogy én egy olyan körutazásban vettem részt, ahol minden nap új helyekre utaztunk, mindig új programok voltak, mindig volt valami izgalmas másnap, amit várni lehetett. Ha valaki olyan nyaraláson vesz részt, ahol egy helyben marad több napon keresztül, akkor már a kirándulás alatt megjelenik a belső béke. Egy tengerpart, vagy egy hegyi tó, ahol sokat sétálunk, majd kiülünk a partra olvasni, naplementét nézni, tökéletes a megnyugvásra, belső béke elérésére.

Azt is fontos megérteni, hogy bármely cél, amelyet időhöz kötünk, kimozdít minket a belső békéből. A vállalkozó, aki eltervezi, hogy karácsonyra megnyitja az internetes üzletét, a családapa aki őszre beakarja fejezni a házépítést, a diák akinek január végig le kell vizsgázni, - mind ugyanezt élik meg. Ezért tanítják a keleti spirituális tanok, hogy maradj elégedett, ne akarj semmit, maradj meg a belső béke állapotában. Élj a pillanatnak, élj a mostban, ami csak is vágy nélkül, terv nélkül, idő nélkül lehetséges.

Csak az első hetekben tudtam olvasni, amikor még kitartott az elégedettség állapota, amikor még nem kezdtem el tervezgetni. Csak akkor tudsz olvasni, csak akkor jó olvasni, csak akkor élvezetes az olvasás, - amikor csendes az elméd, kiürült az elméd, elégedettség állapotában vagy. Mert olyankor bőséges a figyelmed az olvasáshoz, felfogáshoz, olyankor eltudod képzelni amit olvasol, olyankor megelevenedik a könyv a belső világodban. A hazautazást megelőző hetekben már csak kényszeresen olvastam, mert tudtam, hogy relaxálnom kell. De nem ment, vagy ha ment, akkor csak rövid ideig, és abból se fogtam, fel sok mindent. Felismertem, hogy az itt leírtak állnak a háttérben. Így tanulunk, így tudatosulunk, így fejlődünk. Talán
 Zsigray András


Nyugalom - béke, harmónia és szeretet - videó
forrás: erina61

Mikor költözik a testbe a lélek? Hogyan keletkezik a lélek?

 Akik kételkednek a halál utáni életben és abban, hogy a testünk mindössze egy gépezet, amit a lélek hajt, azok mostanában új aggállyal álltak elő. Mégpedig azzal, hogy az ősidőkben a Föld lélekszáma mondhatjuk, hogy töredéke volt a mostani milliárdos embertömegének. A kérdésük pedig az, hogy amennyiben létezik reinkarnáció, akkor honnan származik az újonnan születő több milliárd ember lelke? Slágerkérdés náluk az is, hogy egy születendő gyermek mikortól rendelkezik lélekkel? A lentebb leírtakra akkor tekinthet válaszként az ember, ha elfogadja, hogy a halál nem a végállomás. Korábban már írtuk, hogy a spirituális világgal szemben megfogalmazott kérdésekre a fizikai világ eszközeivel nem kapunk választ (egyelőre). Kezdjünk is az utolsó kérdéssel.

Egy születendő gyermek mikortól rendelkezik lélekkel? Mikortól lép be a testbe?

Fogantatáskor illetve születéskor. Vannak lelkek, akinek azt kell megtanulniuk, hogy már a kezdeteknél ott legyenek. Átélik a fejlődést sejtből magzattá, így az ő folyamatuk jóval a fogantatás előtt megkezdődik. Végig kell járniuk az utat “lefelé” (a Földre) és le kell lassítaniuk a rezgésüket emberi szintre, sejtrezgésre. Mindezt egyáltalán nem könnyű elérni. A legtöbb lélek ott utazik a várandós kismama hasán és várja, hogy a baba elég fejlett legyen ahhoz, hogy eggyé váljon vele. Ritkán előfordul, hogy a baba megszületik, de a lélek nem tartozik hozzá tökéletesen. Ilyenkor az adott lélek elhagyja a babát és jön egy másik. Ezt az állapotot nevezik a túlvilágon „álmodozó állapotnak” – amikor fókuszt váltunk, a képzeletünket pedig képesek vagyunk kivetíteni – ami egy gyermek számára testen kívüli élményt jelent. Ők sokkal könnyeben járnak ki-be a testükben, mint egy tini vagy egy felnőtt. Majd ha egy ember nagyon öreg lesz, ismét képes lesz rá, mint korábban. Készül a hazatérésre.

Milyen érzés újjászületni? Ember csak emberként térhet vissza?

Mindenkinél teljesen más. Általánosságban olyan, mintha elaludnánk. Attól is függ, hogy ki hogyan reinkarnálódik? A fogantatás pillanatában vagy csak a születésnél? esetleg a harmadik, negyedik, vagy nyolcadik hónapban?
Az állatoknak például az emberéhez nagyon hasonló lelkük van, tehát nem véletlen ha valaki vonzódik bizonyos állatokhoz. Mindez energia kérdése, mert minden energia. Visszatérhet állatként is vagy emberként. Ha valaki úgy érzi, hogy vonzódik egy bizonyos állathoz, jóformán érti is azt az állatot, mint egy suttogó a lovakat, akkor elképzelhető, hogy valaha állatként reinkarnálódott. Ha valaki a fákhoz és a növényekhez vonzódik, akkor előfordulhat, hogy a lelkének egy része korábban növényként vagy faként reinkarnálódott. Később a túlvilágon egyesült újra azzal a lélekdarabbal (ami szint ő), ahonnan levált.

A lélek születése

Minden lélek az Isteni Forrásból származik (továbbiakban Forrás). Az ősemberek lelke sokkal kezdetlegesebb volt, alacsonyabb rezgésszámon mozgott mint a miénk, hiszen az életük nagy része a túlélésből és az evésből állt. Ez a keskeny fókusz amire figyeltek nekik másabbá tette akkor az életet, de már akkor is reinkarnálódtak. A haláluk után a Forrás magukhoz húzta őket, majd visszajuttatta őket a földi életbe. Ennek a forrásnak nem csak a Földön van bázisa, hanem azon túl is kiterjed.
Tehát a lélek a túlvilágon nem születik – nem ez a helyes szó rá – hanem leválik a Forrásról, utána viszont már osztódhat. Ezeknek a lelkeknek más lesz a személyisége és a megvilágosodási szintje. A gyermekek sem indulnak arról a szintről ahonnan a szüleik, fel kell nőniük hozzájuk. Az újonnan létrejött lelkekkel is ez a helyzet. Viszont a megteremtett lélek nem semmisül meg soha, örökké való. Az egyetlen amit tehet, hogy visszatér a Forrásba a végső megvilágosodása által, az jelentené a teljes eltűnést, az egyedi tudat elvesztését. Körülírva ez nagyjából azt jelenti, hogy az adott lélek még mindig tudja, hogy ő ki csoda, de nem lesz elkülönülve. Övé lesz minden tudás, de lemond a reinkarnálódás jogáról. Innen bármikor le lehet “válni”, de aki oda bekerül az mindig csak ott akar maradni. Odaát mindenkinek a saját döntése, hogy vissza szeretne térni a Forráshoz vagy megmarad egy általa ideálisnak tartott szinten (a fejletlenebb lelkek például ezért is maradnak szellemként a Földön, mások pedig egy általuk édeninek tartott síkon). A traumák hatása komoly nyomokat hagyhat a lelken de nem semmisíti meg. Ilyenkor a túlvilág gyógyítói megjavítják az energiát (lelket) és újra teljessé teszik.

(forrás: http://tulvilagrakeszulok.hu)

A LÉLEK MINT ERŐ

Részlet Hock János A megváltás könyve című könyvéből

Hock János (1859-1936) a magyar szellemtan nagy alakja, aki teológiai végzettségéből kifolyólag káplán, segédlelkész, hittanár, majd Budapesten plébános

Most a könyvéből idézek egy részt és elmondok hozzá pár érdekességet:

" Mihelyt a lélek kiszabadult anyag-korlátjaiból, azonnal erő lesz belőle; csakhogy nem mindig tiszta erő, hanem alacsonyabb vonalú erő, amely csupán fejlettségi fokának megfelelően képes erőkifejtésre. Ellenben minden lélek, amely már az anyagból kiszabadult, felemelkedik az anyagvonal fölé, ha csak öntudatlan állapotba nem süllyed. Innen van, hogy csaknem minden elhalt, bármilyen alacsony fejlettségi fokon álló lélek felszabadult állapotában képes bizonyos anyagi megnyilatkozásokra. Hangok, zörejek, roppanások jelzik egy jelenlévő erőnek a tevékenységét az itt maradt testben élők között.

Eddig terjed a tisztulatlan erőnek tevékenységi ereje. Hatni tud az anyagra, az idegekre; de képtelen hatni bármilyen érzésre. Okozhat félelmet, de a félelem sohasem a lélek érzése, hanem az idegek érzéki megnyilatkozása.

Egy tisztulatlan léleknek halála, vagyis a testi életből való eltűnése sem az anyagi, sem a lelki életben soha űrt nem hagy hátra, miután annak betöltő tartalma nem volt; legfeljebb egy bizonyos megkönnyebbülést okoz mindazon önző és anyagias lelkek számára, akik az ő javain osztozkodnak, vagy pedig a helyét elfoglalhatják.

A tisztulatlan léleknek érzékelhető megnyilatkozásai az ő halála után sohasem képesek akár gyengédebb, akár erősebb érzéseket kiváltani a lelkekből. Soha ilyen szellemnek a megnyilatkozó hatása hitetlen embert még hívővé nem tett."

Karsay István magyarázata az idézethez:

1. Halálunk után olyan szellemi szférába - azaz szellemi lakóhelyünk - kerülünk amilyen életet éltünk, amilyenek a fizikai rezgéseink voltak.
Hiába milliomos itt valaki, lehet, hogy egy rongyos szakadt emberként fog magához térni, és a szolgálója vagy az utcai koldus királyi pompában fog rá letekinteni, mert ő lélekrezgései itt a fizikai síkon sokkal tisztábbak voltak. Ez egy olyan karmikus folyamat, amire sokan a haláluk után fognak rájönni! Csak odaát nem lehet ezen már változtatni, és erről szólnak a tanítások, hogy Itt és MOST!
Jézus ezt eléggé pontosan kifejtette a Hegyibeszéd csodálatos tanításában...

2.Van akinek a halála nem hagy "űrt maga után". Rengeteg ilyen ember van, ha meghalnak sokan megrázzák a vállukat és letudva a dolog.
De sajnos saját példát is tudok mondani.
Nagymamám halála a mai napig űrt hagyott bennem, hiányzik a kedvessége, az egész lénye, szeretet (és persze a finom, nekem külön szeretettel készített finomságok. Ő volt az igazi édesanyám. Ö 2001-ben halt meg, pár éve is beszélgettünk vele a feleségemmel,de a fizikai síkon azért hiányzik..
Apám 1997-ben halt meg, anyám 2016-ban. Sajnáltam őket, mert elvileg"felneveltek", de a haláluk után egy megkönnyebbülést éreztem, hogy egy komoly gonddal kevesebb, és leszakad egy nagy kő a szívemről.
Valamilyen szinten megvolt a saját feladatuk, ítélni soha nincs jogom, sőt hálás vagyok nekik, hogy rajtuk keresztül gyakorolhattam a megbocsátások sorozatát és a feltétel nélküli szeretet gyakorlását, de nagyon örülök, hogy már hosszú idők óta nincs feladatom velük.
Sajnos ezt még sok ember ugyanígy gondolja róluk.
Így ez a magyarázata annak, hogy meghal valaki, mit hagy maga után......

Sajnos rengetegszer észrevettem, hogy ha meghalt egy férj idősebb korban, a feleség amikor sajnálkozik nem a férjet sajnálja, hanem saját magát, mert eddig a férj intézett mindent, bank bevásárlás, főzés stb.. és most ez rá maradt, mert a feleség ezekből hosszú évtizedekig kimaradt, így inkább egoista önsajnálatról van itt szó... van rá példám bőven..

3. A tisztulatlan lélek azért mert meghalt nem fog többet tudni a másik világról mint amennyi a fizikai síkon lévő tudása volt.
Senki ne higgye, hogy azért mert meghal és átmegy a másik világba, akkor ott mindent azonnal megtapasztal és tudni fog. Ez tévedés, itt a fizikai síkon tudunk a legtöbbet fejlődni, és ezt a tudást visszük magunkkal tovább.

Persze vannak kivételek, amikor egy fejlett szellem egy alacsony szintű ember feladatát tölti be a fizikai síkon egy feladat miatt, de a kivétel erősíti a szabályt.

Nézzük meg, hogy mit ír a Biblia erről Máté Evangéliumában::
"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is."

A kincs a szellemi kincs, amit itt gyűjtünk magunknak, és küldjük fel tapasztalatként a felső Énünknek, azaz a szellemi részünknek, ami örökre megmarad!

A "határon" azaz a halálon nem vihető át földi kincs, semmi ami rozsdásodik.
Sok embertársunknak ez komoly problémát okoz, mert nagyon ragaszkodik a megszerzett javaihoz, komoly kötéseket hoz létre ezzel magának. Sokan ezért is nem akarnak hinni a szellemvilág létezésében, mert kényelmesebb a tudatunk elől elhallgatni, mint tudomást venni róla, elfogadni a létezését.
Azt hiszik sokan, ha nem vesznek róla tudomást, akkor az nem létezik. A törvények nem betartása komoly következményekkel járhat. Azért mert nem veszünk róla tudomást az attól függetlenül még létezik. Egy egyszerű példával illusztrálva, ha valaki nem ismeri el a gravitáció törvényét, az ugorjon ki a nyolcadik emeletről és rá fog jönni, hogy a törvény igenis létezik! Csak lehet, hogy erre repülés közben fog felismerésre jutni és akkor már túl késő!

Visszatérve a "határon" (halálon) történő áthaladáshoz, a szabályokat ismerve csak szellemi kincseket lehet átvinni. Mik ezek? A szeretet és a szeretettel létrehozott állapotok, melyeket a gyakorlatban váltottunk valóra.

Mi is a szeretet? Erre szintén a Bibliában találunk Pál Apostol levelében megfelelő magyarázatot:
"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok"

Nagyon fontos a számunkra, hogy az Igét a gyakorlatba kell átültetni, a valóságban kell alkalmazni. Hiába tudja valaki a Szentírás minden sorát fejből, ha egyetlen sorát sem élte meg a gyakorlatban, ezzel az egész élete céltalanná válik vele.
Az emberi élet nagyon rövid, nincs időnk a tévutakra. Minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy fejlődésünket elősegítsük és erre a szellemvilág segítsége a legalkalmasabb. Felkészítenek minket, közlik a szabályokat a szellemi élethez, de legfontosabbat is elmondják. Azt, hogy miképpen éljük le most az életünket, mi a fontos a számunkra.
Jézus mikor lejött közénk azt mondta: "helybenhagyom a Mózesi Törvényeket, de egyet teszek még hozzá: szeressétek egymást" És ez a szeretet a feltétel nélküli szeretet. Amikor nem azért szeretem a másikat, mert szeret engem, hanem azért, mert szeretem, Szeretem akkor is ha ellenségem.. Ezzel többet tud nekem segíteni mint ártani, mert rajta keresztül lehetőséget kapok a gyakorlatban szeretetem kiterjesztésére!
Van egy zsidó közmondás: ha egy ember életét megmentetted, akkor az egész világot megmentetted vele. Szeretetünk kiáradásával nagyon sok ember életét meg lehet menteni. Nagyon fontos dolog tudni azt, hogy két ember közt a legrövidebb út a mosoly!
Természetesen nem könnyű ezt a gyakorlatba átültetni. Nagyon sok erőpróbának vagyunk kitéve, ha egyik próbán átmegyünk akkor következik a másik. Mediális úton, belső hang megszólalásával vagy intuícióval sok segítséget kapunk a szellemvilágtól. Sok esetben könyvet adnak a kezünkbe, vagy a lábaink "véletlenül" egy megfelelő tanfolyamra, előadásra visznek be. Itt kihangsúlyoztam a "véletlen" szót, mert sokan véletlennek hiszik a velük megtörténteket, de véletlenek nincsenek. Amikor a kezünkbe kerülnek a szellemi törvények valamilyen formában vagy közléseket kapunk, azok komoly előkészítő szellemi munkák eredményei, mint az sem véletlen kedves Barátom, hogy most e sorokat olvasod!
(Karsay István)

 Hock János A megváltás könyve:

 http://mtdaportal.extra.hu/books/hock_janos_a_megvaltas_konyvet.pdf

Karsay István: Szellemi visszajelzés

 forrás:István Karsay

A nagy Utazás

Létezik egy olyan 20. század óta terjedő filozófiai irányzat, a teozófia, amelynek egyik elméletét igyekszem megosztani ebben az írásomban. Talán érdemes elgondolkodni rajta.

Az emberi lét a tudat fejlődésével, annak tanulási folyamatával magyarázza történetét, mint egyfajta utazást a tiszta szellemiség világából kiindulva – az anyaggal való egyesülésen keresztül – a visszatérésig.

Ezt a fajta szellemi utazást számos filozófia és vallás – eltérésekkel ugyan, de – alapjaiban magáénak vallja.
Szinte valamennyi nézet elfogadja azt, hogy az emberi lét alapja a tapasztalásokon át vezető tanulás és fejlődés. Az, hogy az egyéni lélek szempontjából egyetlenegy vagy több földi életen át tart ez az utazás, az a materialista, keresztény vagy keleti filozófiákban eltérően jelenik meg.

A létezés számos elemében tapasztalhatjuk a ciklikusságot; a természeti folyamatokban, az évszakok, a bolygóállások változásában, a szívverésben, lélegzésben stb. A ciklikusság ritmusa állandó, miközben folyamatos mozgást és változást eredményez a világmindenségben. Ezt az energiát, mozgatórugót a teozófia is alapnak tekinti.

Az elmélet szerint – az egyszerűség kedvéért – hívjuk Egynek azt az állapotot, amikor még az emberi Tudat Egységet képezett a magas szellemiség világával.

A filozófiák, vallások eltérő nézete szerint hívhatjuk ezt az ősrobbanást megelőző kornak, vagy az Istennel, vagy a tökéletes, teremtő intelligenciával való egységnek. A Tudat megérkezését az anyagi világba, az abban történő tapasztalását, fejlődését, tanulását, majd a visszatérését az Egységhez, annak folyamatát igyekszik értelmezni a teozófia elmélete. A Tudat utazását az anyagi világban egy U betű vonala mentén történő haladással jelképezhetnénk. Az U betű – mint egy hatalmas görbe – egyik szárának végződése a kiinduló pontja az Egységből való kiszakadásnak, a másik végződése pedig a visszatérési pontja egy már magasabb minőségű Egységbe. Az eljövetel és a visszatérés közötti út egyfajta kritikus, átmeneti állapota a kollektív és egyéni Tudatnak, létnek.

Az ember létezése során állandóan beleütközik a tudat és az anyag kettősségébe. Számos filozófia és vallás – ahogy a teozófia is – azt vallja, hogy a létezés során az Egységtől eltávolodott szellem anyagiasul a földi létben, a visszatérés fázisában pedig az anyag fokozatosan spiritualizálódik.

Az U betű görbéjének lefelé mutató ívét az öntudatlan tökéletesség állapotának tekinthetjük, mely a szépséges természet összehangolt működésében jelenik meg. A görbe felfelé mutató szakaszát már a tudatos tökéletesség, az „emberfeletti” tökéletesség jellemzi. 

Ez az elérni kívánt állapot jelenik meg szinte valamennyi filozófiában, vallásban: a tökéletes működésűvé alakított anyagi, emberi világ, a megvilágosodás, a megváltás, egyesülés a teremtővel.
Az emberi lét szempontjából a legnehezebb időszak az U betű görbéjének a lefelé és fölfelé haladó része közötti félkörös ív. Ezt a szakaszt nevezik a tudatos tökéletlenség állapotának, mely a hátrahagyott és a vágyott megélési forma között feszül. Tehát az emberi létezés állandóan változó, sokszor fájdalmas és nehéz folyamata az öntudatlan tökéletességből a tudatos tökéletlenségen át a tudatos tökéletesség felé tart.

Ez a fejlődési út sokkal inkább a tudat változása, mintsem a testé.

Azt is mondják, hogy az első fázist egyúttal az oktalanok egyformasága is jellemzi, mint egy madárseregnél vagy halrajnál, mely hibátlanul mozog együtt. Vad és azonos körülmények között az adott faj – vonatkozik ez a korai primitív népekre is – minden egyede azonos módon cselekszik. A második fázisban megindul a bölcsesség kutatása, és a gondolkodó emberek egyedi útkeresése kerül előtérbe.

Végül az emberiség elérkezhet – sok-sok fájdalmas tapasztaláson keresztül – abba az egyetértésbe, amikor a bölcsesség magas foka tökéletes testvériséget eredményez az egyedek között. Amikor a számtalan nézet egységesül, akkor az egyedüli létező Valóságot egyetértésben látják az mindenben. Jelenleg azt az állapotot éljük, amikor még nincs meg ez az egyetértés a bölcsességet kereső emberiség tagjaiban.

A harmadik fázis idealizált állapotában az emberek teljes és független egyéniségek, mégis harmonikusan tudnak együttműködni, úgy, mint egy tökéletes egész részei.

A fejlődés tehát utat mutat az egyik fajta egységből a másik fajta felé: az egyformaság egységéből az olyan egymással jól együttműködő részek egységévé, amelyek egyetlen és igazi teljes egészet alkotnak. Ezek a ciklusok megfigyelhetők az életek fázisaiban is, ahogy a gyermekkortól a serdülő- és felnőttkoron át haladunk a – jó esetben – bölcsebb idős kor felé
.
Az emberiség nagy általánosságban – a teozófia elmélete alapján – a középső fázist, a tökéletlen tudatosság egyedi útkereső korszakát éli még napjainkban. Az egyének különböző szellemi és lelki fejlődési fázisokban vannak, mást és mást tesznek hozzá egyedi életfeladatuk alapján a nagy utazáshoz. Ettől oly sokoldalú a jelenlegi korunk is.

(forrás: Csizmadia Attila Természetgyógyász -kicsibudoar.hu)

ZEN-e (meditatív zene)
előadó-forrás: Kövi Szabolcs

4 jele annak, hogy kapcsolatba kerültél az előző életeiddel

A titokzatos előző életek már évszázadok óta foglalkoztatják az emberiséget, számos elmélet született velük kapcsolatban, amelyek azt feszegetik, vajon valóban megéltük-e őket és ha igen, akkor milyen célt szolgálnak.

Sokan olyan tapasztalatokként és tanulságokként írják le őket, amelyek a megvilágosodásunkhoz vezetnek. Mások úgy vélik, hogy többször is újjászületünk, egészen addig, ameddig el nem érjük a valódi megvilágosodott állapotot. Szerintük ez akár több száz évig is eltarthat.

Ha volt már valaha déjà vu élményed, akkor számodra sem ismeretlen az az érzés, amikor úgy éred, hogy egy adott szituáció mintha már megtörtént volna veled, vagy már találkoztál volna azelőtt egy adott személlyel. Egyesek úgy gondolják, hogy az ilyen élmények is az előző életekbeli tapasztalatokhoz kapcsolódnak.

Ha valaha is elgondolkodtatott egy-egy érdekes helyzet, hogy vajon előző életekbeli tapasztalatból származik-e, akkor íme 4 jel, amelyekre érdemes figyelni!

Megmagyarázhatatlan félelmek

Ha irracionális félelmeid vannak olyan helyekkel, emberekkel vagy eseményekkel kapcsolatban, amelyekre nem találsz magyarázatot, vagy soha nem álltál velük kapcsolatban, akkor nagy az esélye, hogy valamilyen trauma ért az előző életedben és nem szabadultál meg 100%-osan tőle. Ez pedig frusztrációt okozhat és mély benyomást gyakorolhat a jelenlegi életedre. Egy tapasztalt és képzett lelki tanácsadó vagy előző életeket kutató regressziós terapeuta segíthet megoldani és feldolgozni ezeket a félelmeket.

Többszöri Déjà Vu élmény

A Déjà Vu különleges élményét senkinek sem kell bemutatni, ez egy olyan ismerős érzés, amely valamilyen formában mindannyiunkban felmerült már. Ha gyakran tapasztalod, akkor valószínűleg már megéltél egy vagy akár több előző életet is. Ezek a kis darab emlékfoszlányok ugyanis biztonságban megmaradnak a tudatalattinkban és felbukkanhatnak olyan helyzetekben, amikor kapcsolatba kerülsz a múltaddal a jelenben.

Zavaró álmok?

Gyakran ébredsz zavartan és megviselten egy-egy álom után? Elképzelhető, hogy ilyenkor a tudatalattid próbál valamilyen kapcsolatot keresni a jelened és a múltad között. Ha például azt tapasztalod, hogy egy szeretted az álmodban más formában vagy egy teljesen más emberként jelenik meg, akkor elképzelhető, hogy az előző életedben találkoztál már az álmodban szereplő személlyel.

Különleges képességekkel rendelkezel

Ha hirtelen olyan képességeket fedezel fel magadban, amelyekről nem is tudtál azelőtt, hogy léteznek, akkor ez is annak a jele lehet, hogy volt akár több előző életed is. Például, ha leülsz egy zongora elé és egyik pillanatról a másikra dallamokat kezdesz játszani rajta anélkül, hogy valaha is tanultad volna, akkor elképzelhető, hogy az egyik korábbi életedben zongoráztál. Soha nem tudhatod! Lehet, hogy valaha híres festő, nagyszerű zenész vagy éppen egy erős vezető voltál…

Szinte bárkik lehettünk előző életeinkben. Ha a jelenlegiben nehézségekbe ütközöl, az azonban nem azt jelenti, hogy újra átéled az élőző életeid durva megpróbáltatásait és arra vagy ítélve, hogy életről életre átéld őket. Minél többet tudsz meg az előző életekről, annál közelebb kerülsz ahhoz a személyhez, aki jelenleg vagy és annál sikeresebben juthatsz el a teljes megvilágosodás állapotába.
(forrás: EzoTv - rejtelyekszigete.com)

Kapcsolódó írás:
Barbro Karlén: Anna Frank újjászületése vagyok:

https://dszilvia.blogspot.com/2018/08/barbro-karlen-anna-frank-ujjaszuletese.html 

AKIK EMLÉKEZNEK ELŐZŐ ÉLETÜKRE - videó
forrás:[ TOP 5 ] MAGYAR

A jellem tükrei

Szeretnéd valakinek a jellemét megismerni?

Nézd meg, mit tesz azokért, akik ki vannak szolgáltatva neki.
Gondoskodást ad, odafigyelést és szeretetet,
Vagy néha arról is megfeledkezik, hogy léteznek?
Ez jellemének első tükre.

Nézd meg, hogyan beszél azokkal, akikhez semmi érdeke nem fűződik.
Szavai kedvességgel és tisztelettel telnek meg,
Vagy közönyt, lenézést, hidegséget érezhetsz?
Ez jellemének második tükre.

Nézd meg, mit tesz akkor, ha hibázott, és ezzel szembesítik.
Magába néz, majd próbálja rendbe tenni a helyzetet,
Vagy csak mutogat és mindig kívül keresi a felelősöket?
Ez jellemének harmadik tükre.

Nézd meg, mit kezd a tudással, amivel jelenleg rendelkezik.
Megosztja azt alázattal és lelkesedéssel,
Vagy harsány arroganciával kérkedik vele?
Ez jellemének negyedik tükre.

Nézd meg, mit tesz akkor, ha a sajátjától eltérő igazsággal találkozik.
Elfogadja azt, hogy több út is vezethet fel a hegyre,
Vagy megpróbál elnyomni mindent, amivel nem ért egyet?
Ez jellemének ötödik tükre.

Vagy egyszerűen csak nézd meg, hogy mit fejeznek ki a legapróbb cselekedetei.
Szavaival következetesen alkotnak harmonikus egységet,
Vagy füledbe súgják mindazt, amit a beszédével elfedett?
Ez jellemének ezernyi apró tükre.

(forrás: Kocsis Gábor - hasznaldfel.hu)

Márai Sándor Füves Könyv A jellem műveltségéről - videó
forrás:crosstec83

Hiszti a túlvilágon

1985 augusztusában amikor még csak 5 éves voltam, egy helyi tavon voltam hajóúton. Megcsípett egy szúnyog és agyvelőgyulladást kaptam. “Meghaltam” és sodródtam a kényelem és nyugalom biztonságos fekete semmiben, nem volt fájdalom vagy félelem. Ez volt az a hely, ahol egyből otthon éreztem magam. A távolban láttam egy nagyon kis fényt. Húzott magához. Éreztem, hogy nagy sebességgel sietek a fény fele. 

Nem voltam ijedt. Amikor a fénybe értem, békét és örömöt képviselt, de legfőképpen feltétel nélküli szeretetet. A fény egy szikrázó, fénylő felhő volt. Belülről hallottam egy hangot a fejemben és tudtam, hogy Isten volt. Mivel a szüleim sosem beszéltek Istenről vagy vittek el engem a templomba, így nem igazán tudom, hogy honnan tudtam, de tudtam. Továbbá úgy éreztem, hogy ez az igazi otthonom, ez a hely ahol ezzel a csodálatos fénnyel, Istennel voltam. Körülvett a fény és egy voltam vele. Az érzés hasonló csak erősebb volt ahhoz képest, mint mikor apu felkapott és ölelt amikor egy ugató kutya megharapott néhány hónappal korábban.

Egy másik gyönyörű, de kisebb fény csatlakozott hozzánk. Egy kb. 10 év körüli lány volt. Valamennyire hasonlított hozzám. Tudtam, hogy felismert engem. Megöleltük egymást és ő azt mondta,” Én vagyok a nővéred, a nagymamánk után Willamettenek hívnak, aki egy hónappal azelőtt halt meg, hogy én megszülettem. A szüleink Willienek becéztek. Vártak vele, hogy meséljenek rólam neked, amikor készen állsz.” Beszéltem hozzá, és ő hozzám szavak nélkül. Furcsa visszagondolni rá, de akkor teljesen természetesnek tűnt. Megcsókolt a fejemen és éreztem a melegét és a szeretetét. “Most vissza kell menned Sandy”, mondta. “Meg kell mentened anyát a tűztől. Ez nagyon fontos, vissza kell menned, méghozzá most. “Együttérzően és kedvesen mondta a hangján, ahogy gyengéden rám mosolygott. “Nem, nem akarok,” mondtam, “ hadd maradjak itt veled.””Anyának szüksége van rá, hogy megmentsd a tűztől”, ismételte, még mindig puhán és finoman. Mint egy önző kis kölyök, sírtam és a legrosszabb féle hisztit vágtam le. Leestem a földre és zokogtam és csapkodtam és biztos vagyok benne, hogy mindenkiben kényelmetlen érzéseket keltettem.

Mutattak nekem egy mozi féleséget, amiben láttam a szüleim, akik a Földön voltak, ültek a kórházi ágyam mellett és könyörögtek nekem, hogy ne haljak meg.”Kérlek ne halj meg”, sírták. Nagyon szomorú voltam miattuk; de még nem voltam kész feladni a szépséget és a nagyszerű érzéseket, amik jók voltak ezen a helyen, a mennyben. Isten felkuncogott és nagyon együttérzően nézett rám. Nem igazán láttam az arcát, de tudtam, hogy mit gondol. Kuncogott a gyerekes bohóckodásomon.

Utána rámutatott egy másik fényre ami éppen kialakult távolabb. Nagy meglepetésemre a kedves barátom és a szomszédom, Glen, jelent meg és hangosan kiáltotta,” Sandy, menj haza, menj haza most”. Olyan tekintéllyel mondta, hogy azonnal abbahagytam a sírást és egyből visszakerültem a testembe.

Kinyitottam a szemem, és láttam a szüleim örömteli és megkönnyebbült arcát. Amint tudtam elmeséltem nekik az élményemet, amit elöszőr álomnak tartottak. A kórházi tartózkodásom másnapján elmondták, hogy a szomszédunk, Glen, meghalt egy hirtelen szívrohamban. Ő egy nagyon kedves öregember volt, aki mindig áthívta a testvéremet és engem és minden más gyereket a környéken a hátsó kertjébe, hogy játszhassunk az 5 kutyájával. Szerette a gyerekeket, mindig adott nekünk ételt, ajándékokat és édességeket. A felesége néha megunt minket és mondta, hogy menjünk haza. Ilyenkor ő leszidta és azt mondta, “Rose, sose mond Sandynek hogy mennie kell, addig marad amíg csak akar”. Én voltam minden gyerek közül a kedvence, akiket vendégül látott az otthonában. Hatalmas sokk volt nekem hallani, ahogyan rám kiabál és én emiatt feladom a harcot és kicsit szégyellem magam a viselkedésem miatt. Az érzés kicsit bántott akkor. A haláláról csak azután értesültem, hogy elmeséltem a történetem a szüleimnek.

Rajzoltam egy képet az én “angyal nővéremről”, aki köszöntött engem és elmeséltem mindent amit mondott. A szüleimet annyira sokkolta, hogy rémült arcot vágtak. Zavarukban felálltak és kimentek a szobából. Kis idő múlva végre visszatértek. Megerősítették, hogy tényleg elvesztették Willie nevű lányuk. Véletlen mérgezésben halt meg körülbelül 1 évvel a születésem előtt. Úgy döntöttek nem mesélik el nekem és a testvéremnek, amíg meg nem tudjuk érteni, hogy mi is az élet és a halál. Arról, hogy mit jelent az, hogy meg kellene mentenem anyát a tűztől semelyikünknek nincs fogalma.

Anyu segít nekem leírni ezt és megkértem, hogy mondja el milyen lenne az élete, ha meghaltam volna, ha a saját akaratom érvényesül és a mennyben maradok. Ő azt válaszolta,” Hónapokig sírtam miután Willie elhagyott minket, ha téged is elveszítünk olyan lett volna, mintha a pokol tüzén égnénk”. Az idő majd eldönti, de most ez is olyan jó válasznak tűnik mint bármi. Hiszem, hogy egy napon látni fogjuk Williet és meg fogom kérdezni, hogy mire gondolt. Ez megváltoztatta egy egész család életét. Templomba járunk és sok dolgot másképp csinálok mint korábban.

(Forrás: ndref.org - tulvilagrakeszulok.hu)

ESP – Nella Jones a “látó” detektív

Történt már veled olyan, hogy előre megérezted egy barátod telefonhívását, vagy olyan álmod volt, ami később valóra vált? Ha igen, akkor megtapasztaltad az ESP-t (Extrasensory perception). Az ESP számos különböző jelenséget foglal magában, pl.: előérzet, telepátia, látnoki képesség.

Az ESP segítségével embereket kutathatunk fel, információkat cserélhetünk, vagy bűntényeket oldhatunk meg.

Nella Jones

1974 London, Egyesült Királyság

1974-ben Vermeer Gitáron játszó nő című híres festményét ellopták a londoni Kenwood House galériából. Amikor a a látó detektív, Nella Jones értesült a hírről, elméjében egy rejtélyes, térképszerű ábra kezdett kirajzolódni. Nella vázlatot készített az ábráról és két keresztet vett észre rajta. Felhívta a rendőrséget, és pontosan elmondta nekik, hol találják meg a kép keretét. Utasításait követve a rendőrök meg is találták. Majd közölte velük, hogy a Kenwood közelében lévő tóban újabb bizonyítékok rejtőz­nek. A rendőrség meg is találta a festmény riasztóberendezését közel a vízparthoz, ahová a tol­vajok dobták. Ezután Nella kijelentette, hogy a festményt sértetlenül megtalálják egy temetőben. Legnagyobb meglepetésükre ez szintén igaznak bizonyult.

A rendőrség annyira megdöbbent Nella Jones információinak pontosságán, hogy arra gyanakodtak, talán neki magának is köze lehetett a lopáshoz. Ám amikor kézre kerítették a valódi tolvajokat, ártatlansága tisztázódott.

1970, Yorkshire, Egyesült királyság

 

Peter Sutcliffe

Nella Jones híre messzire terjedt. Amikor az 1970-es években a Yorkshire-i Hasfelmetsző néven ismertté vált férfi hátborzongató módon gyilkolta a nőket Észak- Angliában, Nella ismét színre lépett. Nella számos állítást tett közzé a Hasfelmetszővel kapcsolatban. Több mint egy éven át osztotta meg benyomásait arról, hogy ki ő, és mit követett el.

Közölte, hogy teherautó-sofőr, és a neve Peter. Látta az autó oldalára festett C betűt, és azt mondta, Bradfordban él. Nella azt állította, még a ház számát is tudja, amelyben lakik, ez pedig a 6-os. Megjósolta, hogy egy J.H. monogramú személyt fog megölni, és közölte, hogy 1980. november 17-én vagy 27-én sújt majd le újra.

1980. november 17-én a Hasfelmetsző végzett utolsó áldozatával, ahogy Nella Jones megjósolta.

Az asszonyt Jaqueline Hillnek hívták. A Hasfelmetszőt végül 1981 januárjában fogták el, gigászi méretű rendőrségi nyomozás után. Peter Sutcliffe-nek hívták, és valóban teherautó-sofőr volt. mégpedig egy T. & W.H. Clark nevű vállalatnál. Bradfordban élt, a Garden Lane 6 szám alatt.

Valahányszor gyilkosság történik, a rendőrséget gyakran keresik fel “látók”, hogy a segítségüket ajánlják fel. Az azonban elég ritka, hogy egy látó olyan pontos információkat tudjon mondani, mint Nella Jones. Maga a látás, mint adottság nem elegendő. Az adottságot képességgé kell fejleszteni, hogy az átadott információ ne vigye tévútra a rendőrségi nyomozást.

(forrás:Holics-Mester Marianna - kicsibudoar.hu)

Hogyan lát a látó - videó:

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/hogyan-lat-a-lato-5PNJkS3IGM7AZNmU
forrás:AdamEon

 AdamEon

Kapcsolódó írás
 AdamEon:
 http://dszilvia.blogspot.com/2017/10/adameon.html

Egy kislány fulladás utáni emlékei

A halálközeli élményem 5 éves koromban történt Oroszországban, ahol születtem és éltem akkoriban. Egy nyaralás során a Fekete Tengerhez mentünk anyámmal és a nagyszüleimmel. Ezen a napon mind lementünk a partra. A tenger vad volt, és az anyám a vízben állt és a karjaiban tartott. Emlékszem, hogy biztonságban éreztem magam, habár a hullámok nagyok, hatalmasak voltak egy öt éves nézőpontjából, és izgalmas volt ahogy a hullámok jöttek és átcsaptak anyámon és rajtam egymás után. Ezután egy különösen nagy hullám csapott át rajtunk, és az anyám elvesztette az egyensúlyát, a fogását, és engem elvitt a hullám. 

Egy pillanatig teljes halálfélelmem volt, a testem ösztönösen érezte, hogy ez egy életveszélyes helyzet. Visszatartottam a lélegzetem és küzdöttem, hogy valamibe meg tudjak kapaszkodni, hogy megmeneküljek, de a kezeim csak vizet markoltak. Csak víz volt mindenütt, és én kétségbeesett és teljesen tehetetlen voltam. Amikor rájöttem, hogy nem segít a küzdelem, nem tudok semmibe kapaszkodni, megadtam magam. Kiengedtem a levegőt, abbahagytam a küzdelmet magamért, az életemért és hagytam, hogy történjen aminek történnie kell.

A következő amire emlékszem az a legmélyebb tökéletes béke érzése, amit valaha éreztem az életben. Hirtelen teljes biztonságban éreztem magam, körülölelt és védelmezett valami, amit csak úgy tudnék leírni, hogy teljes, feltétlen szeretet. Ez a szeretet teljesen körbevett, mindenütt ott volt, de ugyanakkor ez én is voltam, saját magam, a legbelső esszenciám. Nem volt többé félelem, aggodalom, küzdelem bármiért és én akárhol is voltam, mehettem volna tovább érezve, hogy örökkévaló vagyok.

Úgy éreztem, hogy végre igazi önmagam vagyok. Nem voltak határok vagy korlátok, mindenesetre mehettem ahova akartam, tudtam amit tudni akartam, bármit tehettem. A szabadság érzése felfoghatatlan volt. Furcsa volt, de azt is tudtam, hogy a dolog amit mi általában ‘időnek’ hívunk fel lett függesztve és nem létezett többé.

Ezután valami ismeretlen erő elragadott és elkezdtem hatalmas sebességgel mozogni, ami a fénysebességnél sokkal gyorsabbnak tűnt. Hatalmas távolságot tettem meg, szó szerint a ‘világon túlra’ utaztam. Nem éreztem hogy lenne ‘testem’, csak mozogtam mint egy villám a sötétségen keresztül egy ragyogó fénypont felé a távolban, és ahogy közeledtem a fény felé az egyetlen vágyam az volt, hogy oda jussak, ahol ez a fény van.
Amikor elértem a fénypontot egy fényvilágban találtam magam. Ezen a helyen minden fényből volt és fényt sugárzott. Kifejezhetetlenül csodálatos és sugárzó volt. A ‘Mennyország’ lenne a megfelelő kifejezés, de akkor nem volt vallásos érzésem és tudtam, hogy nincs olyan dolog, hogy ‘pokol’. Tudtam, anélkül, hogy tudtam volna hogyan vagy miért tudom ezt, hogy ez az hely, ahova végül mindenki kerül miután meghalt, függetlenül attól, hogy kik voltak, vagy mit tettek az életük során.

A fény közepén egy férfi alak állt. Sugározz belőle ez a fény és ez a földöntúli, teljes, feltétlen Szeretet. Körülölelt ez a lény, vagy elborított a fénye, amit úgy éreztem mint egy ölelést. Hirtelen emlékeztem erre a helyre. Ez volt az otthonom, a hely tényleg az otthonom volt és csodálkoztam, hogy is felejthettem el ezt. Úgy éreztem, mintha egy hosszú és nehéz külföldi út után végre hazaértem volna és a fénylény, aki előttem állt az volt, aki mindenki másnál jobban ismert engem a teremtésben.

A fénylény mindent tudott rólam. Mindent tudott amit valaha gondoltam, mondtam vagy tettem és megmutatta az egész életemet egy villanás alatt. Az életem minden részlete benne volt, az is amit már leéltem és az is ami hátra volt, ha visszatérek a földre. Egyszerre volt ott minden, minden részlete az okok és hatások kapcsolatának az életemben, minden ami jó vagy rossz volt, a földi életem minden hatása másokra, és mások életének minden hatása rám, akikkel kapcsolatba kerültem. Minden egyes gondolat és érzés ott volt, semmi sem hiányzott. És én átélhettem mindenkinek az érzéseit és gondolatait, beleértve a sajátjaimat is, ami tiszta tapasztalaton alapuló megértést adott nekem, hogy mi okoz másoknak fájdalmat, örömöt, pozitív vagy negatív élményeket és hatásokat a cselekedeteim miatt.

A lény semmilyen módon sem volt ítélkező az életem értékelése során, annak ellenére, hogy sok hiányosságot láttam az életemben. Egyszerűen megmutatta nekem az életem, ahogy történt és feltétel nélkül szeretett, ami kellő erőt adott nekem ahhoz, hogy szemellenző nélkül nézzem végig és hagyta, hogy én döntsem el, hogy mi volt pozitív és mi volt negatív, és mit kell tennem emiatt. Nem emlékszem az események részleteire amit mutattak nekem, sem a múltra, sem a jövőre, de arra emlékszem, hogy mi volt a fontos.

A fénylény megmutatta nekem, hogy ami igazán fontos az életben az a szeretet amit érzünk, a szeretet által vezérelt cselekedetek, a szerető szavak amiket kimondunk, és a szeretet által átjárt gondolatok. Nem számít semmi munka, beszéd, tett vagy akár gondolat, ami szeretet nélküli. Nem számított. Egyszerűen nem létezett többé. A szeretet volt az igazán fontos, csak az szeretet volt valódi. Minden amit szeretettel tettünk olyan volt, amilyen kellett lennie. Rendben volt. Jó volt. És csak a szeretet, amit az életünk során éreztünk maradt meg, amikor minden más mulandó dolog az életből eltűnt.

Ezután emlékszem, hogy egy másik helyen találtam magam, de nem tudom hogyan kerültem oda. Az első fénylény elment, de körülvettek más lények, vagy emberek, akiket úgy éreztem, hogy ‘felismerek’. Ezek a lények olyanok voltak mint a családom, öreg barátok, akik egy örökkévalóság óta velem vannak. Legjobban úgy jellemezhetném őket mint a szellemi vagy lelki családom. Olyan volt találkozni ezekkel a lényekkel, mint újraegyesülni a legfontosabb emberekkel valaki életében egy hosszú távollét után. Öröm és szeretet kirobbanó érzése töltött el minket, amikor megláttuk egymást.

A lények valamilyen telepatikus módszerrel kommunikáltak velem és egymással. Szavak nélkül beszéltünk, közvetlenül elméből elmébe, vagy lélekből lélekbe. Egyikünknek sem volt teste. Mindannyian valamilyen ismeretlen anyagból voltunk, mint a fény koncentrációja, fénypontok voltunk a minket körülvevő fényben. Mindenki egyből tudta, hogy ‘mire gondol’ mindenki más. Nem volt lehetőség vagy igény arra, hogy bármit is eltitkoljunk bárki elől. Ez a fajta kommunikáció lehetetlenné tette a félreértést és annyira közel hozott minket, amit majdnem lehetetlen elmagyarázni. Mindannyian egyéniségek voltunk, de ugyanakkor egyek is voltunk, örökre egyesítve a szeretet elpusztíthatatlan kötelékével, és szintén egyesítve a minket körülvevő fény világ fényével, részei lenni annak és egymás fényének is.

Ezen fénylények által árasztott fény gyógyított engem, elsöpört minden bennem levő sötétséget, eltörölt minden fájdalmat és szomorúságot amit a földi életem során felhalmoztam. A Föld és az ottani életem nagyon távolinak tűnt, folyamatosan távolodott, mintha soha nem is létezett volna. Egy ideig ezen a helyen voltam a lélek-családommal, ami egy örökkévalóságnak tűnt. Az ‘idő’ itt nem létezett a szokásos módon. A ‘tér’ fogalma sem, de emellett voltak helyek ahova menni lehetett és időtartam ami eltelt. Ez ellentmondás a fogalmak szerint, de ez az egyetlen módja, ahogy szavakkal el tudom magyarázni. Tértelen tér, időtlen idő. Ezen a helyen csak a tiszta Létezés volt.

A következő amire emlékszem, hogy hirtelen újra annál a fénylénynél találtam magam, akivel először találkoztam és mondta, hogy vissza kell térnem. Azt mondtam: kizárt, nem teszem meg. Ez volt az utolsó dolog amit tenni akartam. A sötétséggel, fájdalommal, szomorúsággal, határokkal és korlátokkal teli földi élet olyan volt mint egy elborzasztó börtön ehhez a helyhez hasonlítva, és én egyszerűen visszautasítottam, hogy visszamenjek. Mondták, hogy még nem jött el az időm, csak meglátogathattam az ‘otthonom’, de be kell töltenem a célom és megcsinálni a munkát a Földön, amit önmagamnak választottam. A fénylény emlékeztetett, hogy a célom többet tanulni a szeretetről, odaadásról, és hogy hogyan fejezzem ki ezeket a földön. Azt is elmondta, hogy hamarosan újra vissza fogok térni a fényvilágba. Sose felejtsd, a valóságban nincs idő, csak az örökkévalóság maga, mondta.

A következő az volt, hogy visszatértem, éreztem a testem, a hullámok kidobtak a partra, és én másztam a parton egy csomó tengervizet felköhögve.
Gyerekként elfelejtettem a halálközeli élményem és az emléke csak sok évvel később tért vissza. Ennek ellenére ez mindig velem volt, erőt adott az életem nehézségeinek legyőzéséhez, és hogy segítsek és támogassak másokat.

(Forrás: ndref.org-tulvilagrakeszulok.hu)

Akarat. Szabad egy táncra?

Azt tapasztalom, nagyon megosztottak vagyunk abban a kérdésben, hogy az életünk alakulása milyen mértékben függ tetteinktől, döntéseinktől, törekvéseinktől, akaratunktól, a körülményektől és a véletlentől. Az egyik fő megközelítés az, hogy teljes mértékben mi irányítjuk az életünket, a másik, hogy valamilyen meghatározott terv szerint, a befolyásunktól függetlenül alakul a sorsunk.

Nagyon sok kifejezést hallunk ezzel a témával kapcsolatban: sors, karma, végzet, véletlen, szerencse, szabad akarat, determináció stb. Nehéz abban eligazodni, hogy ezeket a fogalmakat hogyan értelmezzük, és mit tudunk a különböző szemszögekből beépíteni az életünkbe. Melyik az a megközelítés, amely összhangban van a hitünkkel, véleményünkkel, tapasztalatainkkal?

Hasznos megvizsgálnunk a különböző kultúrák ezzel kapcsolatos gondolkodását, mivel mögöttük több évezredes tapasztalat áll és érdemes beépíteni a gyorsan fejlődő, modern világunk kutatásaiba, elméleteibe. A legújabb kori tudomány fantasztikus eredményekre képes, de sokszor olyan gyorsan változtat, hogy rövid időn belül cáfolja axiómáit. Mindeközben az emberiség több évezredes szellemi bölcsessége a mai napig velünk van. Őrizzük az egyéni tudatalattinkban, a kollektív tudatban, az európai filozófiánkban és folyamatosan szivárog kelet felől az ősi szellemiség. Nem véletlen, mert valószínűleg a sorszerűség és a szabad akarat kérdésében sem a végletek hordozzák a feleletet.

A XX. század, illetve az emberiség egyik legnagyobb bölcse, tudósa, Albert Einstein az alábbiakat mondta, amikor a szabad akarat témában megnyilvánult:
„Olyan determinista vagyok, aki kénytelen úgy tenni, mintha létezne szabad akarat, mert ha civilizált társadalomban akarok élni, akkor felelősségteljesen kell viselkednem. Nincs ellenőrzésem a folyamatok felett, elsősorban rejtélyes mirigyek azok, ahol a Természet előállítja az élet lényegét. Henry Ford feltehetően belső hangnak hívná ezt, Szókratész daimónnak, de mindketten ugyanazt üzenik nekünk a maguk nyelvén: az emberi akarat nem szabad.”
Hozzám ez a gondolkodás áll a legközelebb, miközben hiszek a szabad döntés és cselekedet erejében.

Amikor megszületünk, akkor adott körülmények közé érkezünk és meghatározott testi, lelki alkattal, tehetséggel, képességek együttesével rendelkezünk. Választhatjuk azt az elvet, hogy mindez véletlen, de jobban járunk, ha nem arra fogjuk, mert ha elfogadjuk, hogy okkal kapjuk az alkatunkat és a helyzetünket, akkor nagyobb eséllyel tudunk alkalmazkodni a körülményekhez és ideálisabban tudjuk felhasználni az életünk során az adottságainkat. Dzsaváharlál Néhrú (1989-1964), India első független miniszterelnöke foglalta össze nagyon velősen ezt a megközelítést:
„Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.”
Nagyon nehéz elfogadni az embernek azt, hogy okkal kapott valami nagy nehézséget az életében, de a szabad akarat hatalmas ereje mindig a kezében van, ami a továbblépésében, a változtatásában, a megoldási lehetőségeiben segíteni tudja.

Morgan Rice amerikai író szerint:
„Meg lehet változtatni a sorsot? Egyrészről minden el van döntve, le van írva. Másrészről van szabad akaratunk. A döntéseink is meghatározzák a sorsunkat. Lehetetlennek tűnik, hogy ez a kettő – a végzet és a szabad akarat – együtt létezhessen, mégis ez a helyzet. Ahol ez a kettő összeér – ahol a végzet találkozik a szabad akarattal – ott jut szerephez az emberi viselkedés.” 

A viselkedésünk tőlünk függ, nem másoktól. Sokszor használjuk a karma szót, amely szanszkrit nyelven tettet jelent. A tett nem azt fejezi ki, hogy tehetetlen eltűrői vagyunk az életük során a sorszerűen kapott helyzeteknek. A karma szó aktív tevékenységre utal, nem pedig valamilyen áldozati szerepre.

Szepes Mária mondja a karmáról:
„A Karma tehát tettet jelent, és jelenti a sorsot is, mert tettekből tevődik össze a sors. A karma tehát a tettek sorsszerű következményeinek törvénye. E törvény azonban nem merev és megváltozhatatlan végzetszerűség; az önmegismerés, a tévedések gyökerének kiirtása, a szenvedélyek tisztultabb erőkké való finomítása által megváltoztatható.”

Hogy milyen arányban viszonyulnak egymáshoz adottságaink, döntéseink és tetteink szabadságának lehetősége, azt nem hiszem, hogy általánosságban meg lehet határozni, hiszen mindnyájan sajátos egyediséggel és életúttal rendelkezünk.

Lehet végletesen vagy árnyaltan vitatkozni a szabad akarat kérdésén, a filozófiai elméleteken, de az eszmék önmagukban mit sem érnek, mert a legfontosabb az lehet, hogy a gyakorlatban, a mindennapi életben hogyan viszonyulunk a problémáinkhoz, a feladatainkhoz, kapcsolatainkhoz, hivatásunkhoz, a sorsunkhoz.
(forrás: Csizmadia Attila -kicsibudoar.hu)

Pál Feri atya: Az ember valódi szabadsága (Nyitott Akadémia) - videó

Jan Van Helsing: Interjú a Halál Angyalával

Korábbi műveimmel ellentétben, ez esetben „személyes" könyvről

van szó, mert a benne foglaltakat magam éltem át. És amit átéltem, az

annyira mélyrehatóan megváltoztatta az életemet, hogy soha többé

nem leszek a régi „Jan Van Helsing". Nincs visszaút...

Ezzel a könyvvel meghívom Önt, utazzon velem új tájakra.

“Ismételten ​hall az ember olyan híreket – kórházak munkatársaitól, betegápolóktól, orvosoktól, lelkészektől -, hogy röviddel halála előtt fekete ember jelenik meg a haldoklónak, áll az ágyánál, mászkál a ház körül, benéz az ablakon, vagy bekopogtat az ajtón. Nevezik őt errefelé a “kaszásnak”, vagy a halál angyalának, ahogy a bibliában is."

Jan Van Helsing

Mit gondol az olvasó ilyen és hasonló esetek hallatán? Valami beképzelés ez, hallucináció, kábítószeres élmény, vagy egyszerűen a tudatalattiból csordogáló filmjelenet? Hasonlóan józanul bánt volna Jan van Helsing is ilyen történetekkel, ha nem látogatta volna meg őt is a Lény – két héttel egy súlyos autóbaleset előtt. Helsinget lenyűgözte ennek a lénynek a jelensége és valósága, és nagyon kíváncsi lett rá. Két évig dolgozott azon, hogy ezzel a lénnyel, a “halállal”, közvetlen kapcsolatba kerülhessen – esetleg anélkül, hogy ehhez neki is meg kelljen halnia. Ez a kapcsolat 2004 decemberében létre is jött.

Egy érdekfeszítő, világszerte egyedülálló interjú során több mint 200 kérdésre kapott választ ettől a Lénytől.

Jó ideje várat már magára egy ilyen színvonalú feltáró “tanács gyűjtemény”, alapmű. Miként bontakozhatnak ki bennünk a végtelen dimenzióinak és tudatos átváltozásainak kezdetei? Dimenziónk áramlásának anatómia rendszerének, törvényszerűségeinek ismerete ablakot nyithat számunkra, a végtelen aktív oldalára. Helsing által most közreadott interjú révén ez lehetséges. Ez a LÉNY ugyanis különös jelentőségű szereplője a földi létezésnek.

Jan Van Helsing. Interjú a Halál Angyalával:
https://docplayer.hu/9950956-Jan-van-heising-interju-a-halal-angyalaval.html

Kapcsolódó írás:
Jan Van Helsing: Aki a lelkeket hozza és viszi:
https://dszilvia.blogspot.com/2019/02/jan-van-helsing-aki-lelkeket-hozza-es.htm

Jane Goodall – gondolatok

Jane Goodall a csimpánzok szociális és családi életének legismertebb kutatója, a Jane Goodall Intézet és a tanzániai Gombe Nemzeti Park igazgatója, ma a nagyvilágot járja, rengeteget utazik országról országra, és előadásokat tart arról – szavait idézve –,

" hogyan használjuk az életünk ajándékát arra, hogy a világ egy jobb hely legyen."

Gondolatai megállíthat sokunkat a rohanó, pénzhajhászó életmódunkban, és talán még nem késő újragondolni azt, hogy azonnal vagy csak pár perc múlva nyomjunk egy RESET-et.

“Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig, amíg a Föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bűnöknek nem lesz vége.”

"Gyakran hallottam azt a mondást, miszerint "ezt a bolygót nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kaptuk kölcsön." Sajnos ez már nem igaz. Nem kölcsönkaptuk a gyermekeinktől a földet, hanem elraboltuk tőlük."

... és egy rövid idézet a riportból:

"Ha lehetőségem lenne néhány dolgon változtatni, ha varázserőm lenne szeretném fájdalom vagy szenvedés okozása nélkül csökkenteni a bolygó népességét, mert túl sokan vagyunk. Bolygónk erőforrásai végesek mi pedig feléljük őket. Ez olyan sok szenvedést fog hozni a jövőben.

Szeretném csökkenteni a szegénységet is. Mert ha szegény vagy, nem foglalkozol az egyéni szenvedéssel, kényszerűségből elpusztítod a környezeted a túlélésért. Ki kell vágnod az utolsó fákat, hogy egy kevés élelmet próbálj termelni a családodnak, vagy faszenet csinálj. Vagy a legolcsóbb élelmiszert kell megvenned akkor is, ha ezzel borzalmas szenvedést okozol állatoknak, vagy máshol gyermekrabszolga munkát végeznek ezért. Ezért csökkenteném a szegénységet.

És talán minden közül a legnehezebb dolog, de amin nagyon-nagyon szeretnék változtatni, az minden más embernek a nem fenntartható életmódja. Egyszerűen mohók vagyunk! Mindig Gandhi mondása jut eszembe:
"Ez a bolygó mindenki szükségleteit ki tudná elégíteni, de az emberi mohóságot nem." És ez annyira igaz."

(forrás:climenews.com)

Kapcsolódó írás
Jane Goodall életéről szóló egyedülálló dokumentumfilm :

 https://dszilvia.blogspot.com/2018/05/jane-goodall-eleterol-szolo-egyedulallo.html

 Jane Goodall – gondolatok - videó
forrás:sevaster1

Mi van a Felhőben?

A New Age mozgalom hívei, az ezotériával, a spiritualitással foglalkozók körében az egyik legtöbbet emlegetett szó az Akasa.
Az Akasa szankszrit kifejezés, jelentése: ragyogó űr, ragyogó tér, elsődleges szubsztancia, amelyből minden dolog kialakult.

Az Akasa – vagy elsődleges szubsztancia – végtelenül finom, és olyan érzékeny, hogy az Univerzum bármelyik pontján keletkező legparányibb éteri rezgés is kitörölhetetlenül nyomot hagy rajta.

Mint számos ezoterikus megnyilvánulásnak, úgy az Akasából való olvasás megkísérlésének is nagy divatja lett, amely tevékenységtől az emberek saját és mások életének megsegítését remélik. Az emberiség évezredek óta hordozza azt a hitet, érzetet, tudást, hogy létezik egy olyan téren és időn átívelő információs mező, amely – mint az egyén genetikai térképe – tárolja, rögzíti az emberiség múltját, miközben aktív kapcsolatban áll a jelen minden pillanatával, és ezek alapján a jövőbeli történések lehetőségeit is megmutatja. Hasonlóan a korunk fejlett számítástechnikai rendszereihez.

Mivel ma már természetes számunkra, hogy bizonyos rezgések, hullámok energiát és információt tartalmaznak, közvetítenek, ezért a modern tudományt is foglalkoztatja az, hogy létezhet egy központi, téren és időn átterjedő információs mező, „felhő”, amely aktív kapcsolatban van az emberek elméjével. Ezt a bizonyos központi tárhelyet, „felhőt” nevezik többek között Akasának, morfogenetikus mezőnek, tudat-mezőnek, isteni mátrixnak, kollektív tudatnak és tudattalannak, Nagy Könyvnek, mágneses mezőnek, Könyvtekercsnek, elsődleges szubsztanciának, éteri rezgésnek, beszélő fény krónikájának, pszí-mezőnek, A-mezőnek, panorámikus emlékezetnek stb.
Ennek vélt vagy valós létezésére számos ősi vallásos és tudományos írás utalást tesz úgy, hogy ezek sokszor egymástól több ezer kilométerre és eltérő időben születtek meg. Ez a tény sejteti azt, hogy a régebbi korok emberei már megfigyelték az ezzel összefüggő jelenségeket, tapasztalásokat.
Számos modern kutató foglalkozott és foglalkozik ma is ezzel a kérdéssel. Ebben az írásomban – a terjedelem rövidsége miatt – csak felsorolásszerűen utalok ezekre. Akit mélyebben érdekel a téma, rá tud keresni a digitális és nyomtatott információs forrásokban, a „felhőkben”.

Upert Sheldrake „A new science of life” (Az élet új tudománya) című művében nevezi ezt az információs rendszert morfogenetikus mezőnek.

Sokat hallottunk már a „századik majom elvéről”, melyről Lyall Watson: Lifetide: The Biology of Consciousness (Életáradat: a tudat biológiája) című könyvében olvashatunk. Ehhez kapcsolódik az angliai és európai kék cinegék viselkedésének vizsgálata, mely szintén azt látszik bizonyítani, hogy ha egy faj egy csoportja megtanul egy bizonyos új viselkedést, akkor a távolban élő egyedek egy idő után automatikusan követik őket. Garay Schwartz – a Yale egyetem professzora – emberekkel végzett kísérlete is ezt a tényt igazolta.

László Ervin fizikus munkája tudományos megközelítéssel azonosítja be és erősíti meg az úgynevezett „A-mező” létezését.

Edgar Cayce több mint 14 ezer hipnotikus állapotban történő érzékelésének rögzítése is valamilyen központi információs mező létezésére utal, ahogy Gregg Braden is erre a következtetésre jutott írásaiban.

Dr. David Lorimer amerikai pszichológus vizsgálta a halálközeli élményeket, és panorámikus emlékezetnek nevezte el a nagyon hasonló egyedi tapasztalatok alapján ezt a közös információs bázist.

A jungi pszichológia kollektív tudatlannal foglalkozó iránya is ehhez a témához kapcsolódik.

A mai ember számára az olyan eszközök használata, melyek arra alapulnak, hogy mágneses rezgések, hullámok segítségével információkat, adatokat tároljanak és közvetítsenek, természetes. Mindössze pár évtizeddel ezelőtt csodaszámba ment volna annak a lehetősége, hogy egy parányi, kezünkben tartott eszköz által több ezer kilométerre lévő embertársunkkal kommunikálunk. Ma pedig ezekkel kelünk, élünk, fekszünk.

Az, hogy valaki tudja-e, hiszi-e, vagy tapasztattal rendelkezik-e az Akasa létezéséről, meglehetősen vegyes megközelítéseket mutat. Én inkább hiszem, mint tudom, de ehhez a hozzáálláshoz sok-sok egyéni megélés vezetett, amelyek nyilván nem tudnak mások számára bizonyítékul szolgálni, mert vagy hisznek nekem, vagy nem. Ez így van rendben.

Azt gondolom, hogy ez a képesség – ahogy a más egyéni adottságok – sem lehetnek mérői az emberi értéknek. Az sem minősíthet senkit, hogy hiszi-e vagy sem az Akasa létezését.

Az is elgondolkodtató, hogy talán nem véletlen az, hogy nem férünk hozzá automatikusan a végtelen, feldolgozhatatlan mennyiségű információhoz. Én abban hiszek, hogy minden ember kapcsolatban áll azzal az intelligens mezővel, amely az ember szellemi létezéséhez kapcsolódik, és azok is „olvasnak” belőle ösztönösen, tudat alatt, akik nem nyitottak ebben a témában.

Álljon itt végezetül Szepes Mária nagyon kifejező gondolata az Akasáról:

„Akasa, a beszélő Fény krónikája valójában a rejtélyes, meg nem nyilvánult, nirvanisztikus lét örök emlékezete. Minden múlandóban kivetült idea gondolata, tette, képzete, valamennyi történése, a mélybe merült energiából anyaggá sűrűsödött, majd tapasztalatokon át megtisztult mozzanata feljegyződik benne, emlékpotenciává válik, és újra felidézhető. Az Akasa megőrzi a belé kerülő ideatartalmakat, energiában gazdag formákat vagy mozgásokat, ezért szellemi látás birtokában lévő beavatott – a kozmikus jelképek ismeretében – a múltnak minden alakulását, eseményét kiolvashatja belőle, és a jövőbe is betekinthet. Kifejezési formája élő szimbólumok jelbeszéde. Ami annyit tesz, hogy képei nem merev, geometriai formák, hanem alakjukat az élőlényekhez hasonlóan folyton változtatják és kiegészítik. Az élő jelkép egy fejlődési folyamat kiindulási pontja, és annak minden változását megjeleníti, s így analóg az álomszimbólumokkal. Megfejtéséhez azonban szükséges, hogy a szemlélő az Akasa-szimbólum teljes ívének mozgását megragadja, a kiindulási ponttól a befejezésig.”

(forrás: Csizmadia Attila Természetgyógyász - kicsibudoar.hu)

Kapcsolódó írás

AZ ÚJ TUDOMÁNYOS VILÁGKÉP: ELMÉLETE ÉS JELENTÕSÉGE A GYAKORLATBAN:

https://dszilvia.blogspot.com/2014/10/az-uj-tudomanyos-vilagkep-elmelete-es.html 

Az ausztrál őslakos gyógyítók egyre inkább részévé válnak a mindennapi egészségügyi ellátásnak

A Ngangkari gyógyítók évezredek óta gondoskodnak embereik és közösségeik fizikai és érzelmi jólétéről. Most pedig már azt remélik, hogy szolgáltatásaikat mindenkire kiterjeszthetik, és legitim orvosként ismerik el őket, akik a hagyományos őslakos gyógyító módszereket alkalmazzák közvetlenül az emberi szellem kezelésére.

A Ngangkari gyógyítók 14 őslakos közösség leszármazottai, akik az Anangu Pitjantjatjara Yankunytjatjara, vagy APY földterületen élnek Dél-Ausztráliában. Nemrég a csoport Dubboba, Nyugat-Új-Dél-Walesbe utazott, hogy a nyilvánosság előtt is bemutathassák tudásukat az Őslakos Egészségügyi Szimpóziumon.

A Ngangkari gyógyítók azon az alapon végzik a kezeléseket, hogy az emberi testnek három fő energiaközpontja van, amelyek mind kapcsolódnak egymáshoz - a szellem, a fej és a belek.

Ahelyett, hogy egy sérült lábra vagy egy fizikai betegségre összpontosítanának, a gyógyítók inkább a szellemet kezelik, amely szerintük a fájdalmat okozza.

A gyógyító és Pitjantjatjara nő, Debbie Watson szerint a szellem szorosan kapcsolódik az érzelmi, mentális és fizikai jóléthez.

"Néhány ember nagyon beteg lesz, például elveszíti a családját vagy elveszíti az országát. Ezért szenvednek az emberek."

A Ngangkuri gyógyítók a kezelés három fő formáját kínálják, beleértve a gyógynövényeket, a füstölő szertartást és a szellem újbóli összehangolását.

A szellem összehangolása során a gyógyítók kezeikkel és fizikai érintésükkel azonosítják, hogy a szellem a helyén van-e, majd visszahúzzák oda, ahová kell.

Watson megérti a szellemet, mint az emberi test alapvető alkotóelemét, és szeretné, ha minél többen hozzáférnének a szolgáltatásaihoz.

"Segíteni akarok az embereknek az egész országban," - mondta.

"Bármely embernek, legyen őslakos vagy nem őslakos. Mindenkinek segítek, mert segíteni akarok."

Bár a gyógyítók már látogatják Victoria, Új-Dél-Wales, Dél-Ausztrália és Nyugat-Ausztrália nagyobb kórházait és vidéki klinikáit, továbbra is a szélesebb hozzáférés előmozdítását támogatják.

Francesca Panzironi, az Aṉangu Ngangkaṟi Tjutaku Aboriginal Corporation vezérigazgatója, amely a gyógyítókat képviseli azt mondja, hogy a hagyományos orvoslásnak együtt kell működnie az őslakos orvoslással.

"Néhány ember azért beteg, mert spirituális beavatkozások történnek a környezetükben, amelyben élnek, a környezetben, amelyben dolgoznak, és a szétkapcsolódás megakadályozhatja az embereket a megfelelő működésben," - mondta.

"De a mi általános tudományos, biológiai ellátási modellünk nem ismeri el a szellemet."

"Ez a nyugati gondolkodásmódból származik, amely felosztotta az észt és a szellemet - tehát a tudományt és a spiritualitást," - magyarázta Dr. Panzironi.

Dr. Clayton Spencer, Nyugat-Új-Dél-Wales helyi egészségügyi körzetének orvosi igazgatója évek óta dolgozik a gyógyítókkal, és egyetért Dr. Panzironival.

Támogatja az integrált egészségügyi rendszert, és azt mondja, hogy a modern orvostudomány számára hasznos lenne az egészség holisztikus megközelítése.

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.com)

videó forrás:videa.hu

Ki volt Maria Treben?

"Minden panasz gyógyítására terem egy gyógynövény" 
Maria Treben

Maria Treben 1907. szeptember 27-én született Saaz városában. Hívő keresztény volt, aki feltétel nélkül hitte, hogy a természet gyógyító ereje, mint Isten patikája szolgálja az emberiséget. Maria Treben - Egészség Isten patikájából (1980) volt legelső könyve, mellyel az egész világon ismertté vált.

A még iskolás Maria Treben vakációi során a környező vidék gyógynövényeit, gyógyfüveit név szerint megismerhette. A természet és a gyógynövények szeretetét édesanyjától örökölte, aki háziasszony volt és maga is lelkes követője a vízkúráknak. Maria Treben apjának foglalkozása nyomdatulajdonos és kiadó volt, akit 10 éves korában vesztett el. Görkauba, később Prágába költözött anyjával és testvéreivel, majd líceumban tanult.

Maria Treben 18 éves korában gyakornokként dolgozott, majd később főállásban a prágai Napilapnál, amely mellett Max Bord titkárnője is volt.
A prágai Operaházban találkozott későbbi férjével, az egyetemista Ernst Gottfried Trebennel, akiről azonnal tudta, hogy ő lesz a férje. 1939 augusztusában össze is házasodtak és az erdő széli Kaplitzban telepedtek le Ernst szüleinek családi házába, aki mérnökként dolgozott. Maria Treben háziasszonyi szerepet vállalt.1942 októberében született meg gyermekük, Kurt Dieter.

Maria Treben

Férjét a háború után (1945) bebörtönözték. Maria Treben fiával két évet németországi menekülttáborban töltött. Tífusz miatt a weissenburgi kózházba kerültek, ahol dr.Schneider gyógyszer hiányában vérehulló fecskefű teát használva mentette meg életüket. Ez lehetett a kiindulópontja annak, hogy Maria Treben intenzíven tanulmányozni kezdte a gyógynövények hatásait.

1947-ben Ernst Treben kiszabadult a fogságból és Mühlviertelbe, majd Grieskirchenbe költöztek.
1961-ben Maria elveszítette anyját.

Maria Treben találkozott Richard Willforttal, aki ráébresztette az általa már ismert növények hatékonyságára. Ismereteit átadta Maria Trebennek, aki ettől kezdve teljesen elmerült a gyógynövények tanulmányozásában. Régi gyógynövényrecepteket próbált ki, meghallgatta az idős falusiak tapasztalatait és saját eszenciákat, gyógynövény leírásokat készített. Első előadását a gyógynövényekről 1971-ben tartotta egy apáca rábeszélésére.

A későbbiekben született három unokája, és megértő szeretetben éltek.
1988-ban férje halála után már nem volt igazán életkedve. 1991.júl.26-án csaknem ugyanazon a napon tért örök nyugalomra.

(forrás: mariatreben.hu)

Maria Treben - Egészség Isten patikájából :

 http://orommel-letezni.hu/wp-content/uploads/2012/12/maria_treben___egeszseg_isten_patikajabol.pdf

Svédkeserű készítése házilag - videó
forrás:Eredeti Maria Treben